2016. november 11., péntek

Letaglózva

Még homályosan látok a folyamatos olvasástól. Biztos sok hiba lesz a gépelésemben is.
Pár perce tettem le Raffay Ernő 1918-19-ről szóló kötetét. Erdély megszállásának a történetét. Egy kivéreztetett ország töketlen politikusait úgy verték át francia védőszárnyak alatt, hogy folyamatos gyomorszorulás volt olvasni, de letenni sem lehetett.
Azt még csak megértem, hogy a megszállt területeken képződött vagyonra rátették a kezüket, mert az ott keletkezett értékek az erdélyi embereket illették, bár tartok tőle, hogy nem igazán a létrehozók élték fel.
Miért lehetett ezt végigcsinálni?
Költői kérdés. Tudom. Csak mégis felmerül. Már iskolás koromban is vacak érzés volt tanulni róla, de így töményen olvasni...
Hol, hogyan tudom beilleszteni a fejembe?
A magyar határköveket látom mostanában többször is. Itt fenn a hegygerincen például  értelmetlennek tűnik.
Mire alapozom?
A házunk körüli kerten érzem, hogy egy ember életének fenntartásához viszonylag kis tér elegendő. Ha ide születek, akkor nekem is jár belőle annyi, hogy élelemmel, fedélnek való hellyel ellásson.
Egy paraszti életforma nem csupán fizikai erőnlétet igényel, hanem ezermester képességeket. Házépítés, ólak- állatokat elkerítő szerkezetek építését. Tervezést, hogy milyen növényből mennyire lesz szükség egy év túlélésére, és mellette csillagászati ismeretekre, gyógynövények ismeretére.
Látom azt is, hogy bár van véleménye mindenkinek mindenkiről, egy borjú születése okán percek alatt összeáll 4-5 ember, hogy segítsen a gazdának.
A szükségletek tehát nem igényelnek nagy területet.
Egy jól szakosodó terület a helyi adottságokat ismerve el tudja érni, hogy a feleslegéért olyasmit kapjon, ami ott nem terem, nincs a föld alatt.
Ezek a területek összedolgoznak, és közös jelrendszert alakítanak ki. A beszédből nyelv fejlődik, s ha jól működik, akkor az előnyök halmozódnak.
Más tájon összeszerveződő saját gondolkodási rendszert kialakítók vagy meg tudják szervezni ugyanígy magukat, vagy arra szakosodnak, hogy erőszakkal elvegyék az adottságaikat jobban üzemeltetőktől.
A történelmi Magyarország hosszú ideig mindenből elegendő erőforrással bírt.  A felhalmozott feleslegből jutott mindenkinek, azaz gazdag ország voltunk.
Természetesen akinek nagyon sok volt, az még többre vágyott. Erdélyről úgy tanultam, hogy az olcsó oláh munkaerőt ezért hozták be. Még többet akartak. Nagyobb hasznot.
Nem ugyanerről szól most Németország kínja?
Olcsó munkaerőt hoztak be, török vendégmunkásokat, akik már százalékban mérhető csoportot alkotnak. Most pedig megindult egy vallási értelemben közös néptömeg a gazdag Németországba.
Nekik nem a franciák diktálnak, hanem északamerika.
Eltelt száz év, és elővették a régi módszereket. Mózes népét negyven évig keringették a sivatagban, hogy már csak új, tapasztalatlan nemzedék maradjon?
Persze kisebb népcsoportról van szó. Rövidebb élethossz jut a sivatagi kódorgóknak.
Az én nagyapám - anyám mostohája - Brassóban született. Ő már élt Északerdély visszafoglalásakor, és magyar katonaként volt kinn a Don kanyarnál, és évekig volt Szibériában. Anyu édesapját nem ismertem. A frontról hazakerülve tüdőbajban meghalt, amikor anyu két éves volt. Tehát akit én nagyapámnak  ismertem, mesélt nekem, de a frontról nem nagyon.
Dédnagyanyám pedig, akitől szinte beszélni tanultam, meg például cipőt bekötni :-) 1895-ben született. Neki nem történelem volt, hogy mit műveltek ezzel az országgal, hanem az élete.
A '90-es években született nemzedék már nem beszélhetett ilyen emberekkel.
Tehát nekik már csak a tananyagból, olvasmányélményekből, de leginkább filmekből lehet képük minderről.
Aki ide született, az ide, aki oda, az oda. Felépült egyfajta rend, amelyben újra kialakultak a felhalmozott értékekből a ma működő összetartozások, és a nyelv is idomul.
Pár éve még megkérdeztem Attilától, mi az a cirkula. Ő már nem a körfűrész szót használja rá,
A jutubin nézegettem székely humoristákat, és sokszor nem tudom követni, miről is beszélnek. Nagyokat derült a hallgatóság, tehát bennem van a hiba.
Ettől eltekintve még beszélni tudnék velük. Ők is velem. Örülök is, hogy nem sikerült kiűzni őket a területükről, meg féltem is a kivándorlástól.
Amit erőszakkal nem értek el a hódítók, most befejezhetik a gazdaság mai irányítói.
Pedig egy 'zsebkendőnyi' föld eltarthat egy embert. Csak vissza kellene  építeni a természet  tiszteletét.
... mondom ezt én, aki műszaki, környezetszennyezés árán előállított szerkezetek helyreállításából éltem eddig, és nagyon nehezen találok rá a helyes útra... vissza a természetbe.

4 megjegyzés:

  1. Magyarigenben éltünk két évet. Ez egy falu Gyulafehérvártól asszem 12 km-re. Ott megbarátkoztunk régi magyarokkal és ők mesélték, amint a magyar, kártyázásban, ivászatban, jártas, gazdagságban igen tehetős grófok nyereségvágyból olcsó munkaerőt importáltak, az igénytelen cigányokat, akik kevésért megelégedtek és putrikban laktak. És biza az sem volt szokatlan, hogy bitangokat szültek a cigány lányok a grófnak, de akkoriban nem védte semmiféle törvény őket. Ma Magyarigen egy román és cigány falu. Ismerem is azt a fele magyar-román családot, akik pereskedtek egy ilyen gróftól maradt bitanggal, és ugyan biza ki kellett elégíteni.
    Én azt látom, hogy ma a szerencsétlen átlag magyart mind szidja mindenki, holott a területek elpazarlását nem ők művelik, hanem igenis az uraságok. Ezek a támogatásos rendszerek sem jók semmire, mert egyeseket felkarol, másokat nem, így a valós piac sem alakul, a piacra dolgozó, egyébként nem támogatott termelő is elbátortalanodik.
    Nem hőzöngeni kell, hanem piacteret létrehozni. Asztal kell a helyi termelőknek. A legkisebb kisiparos is bejuthasson mondjuk a "Praktikerbe", vagy az "Ikeába"...nem szó szerint, hanem képletesen...mert ugye ezek mind külföldi magán vállalkozások, akik némi kenőpénz fejében rögtön "asztalt" kaptak bármilyen önkormányzattól. Na de hát erről írok és morfondirozok több mint tíz éve...

    VálaszTörlés
  2. "Nem hőzöngeni kell, hanem piacteret létrehozni. Asztal kell a helyi termelőknek. A legkisebb kisiparos is bejuthasson mondjuk a "Praktikerbe", vagy az "Ikeába"...nem szó szerint, hanem képletesen..."
    Ezt itt is támogatnák is, meg akadályozzák is. Pl. helyi pénzt (suskát, balatoni tallért, vagy mit) létrehozhattak, de a hagyományos kaláka munka büntetendő lett.
    Rajta tartja a szemét a pénzhatalom -- jobb híján én is így nevezem -- a saját kezdeményezéseken. Amint kinőhetne belőle valami közösségi, azonnal elfojtják.
    Géczi Gábor is elindult egy önellátó csoport szervezésében, de nem látok körötte mozgalmat. Tóth Feri hasonlata az esőcseppel körforgásáról sokkal életszerűbb. Minden esőcsepp megjárja a felhőket, leesik, majd elindul a tenger felé. Tudja az útját, és nem összefog más esőcseppekkel. Eltéríthetik, de mindet nem lehet. Megállíthatják, de nem az összest. A vízcseppek eljutnak a tengerekig, hogy onnét visszapárologjanak a levegőbe, és kezdődik minden elölről, míg világ a világ.

    VálaszTörlés
  3. érdekes a hasonlat, de valóban életszerű...kár, hogy ezt nem véstem agyamba már gyerekként...de sajna nem így tanították nekem a világot..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem mindig tanulunk valamit. Hol egy híres embertől, hogy egymástól, hol egy vadidegentől, aki csak egy pillanatra került a látóterünkbe, és soha többé nem látjuk.

      Törlés