Bölcsességek

Eljutottam Salamonhoz a királyok könyvében. Soha nem volt és nem is lesz olyan bölcs... szóval itt ismerős szövegre bukkantam. Ma is alkalmazott túlzásokra.
A kettévágott gyermekkel valóban meg  lehet állapítani, hogy ki a gyermek anyja? Vagy inkább kiben erősebb az anyai ösztön?
A gyereknek mindenképpen jobb, ha óvó közegbe kerül, csak a levont tanulság talán árnyaltabb.
Aztán jött az a rész, ahol tízezer favágót küld a cédruserdőre, mert neki palota kell.
Egy ember ideje van vagy 80-100 év itt a földön, s ezért már akkor is fölösleges volt évezredes fákat pusztítani ezerszám. Arra a húsz-harminc évére, amí még hátra van neki?
Ez az írás meg ott volt Róma körül is. Akár szicíliai filmet látok, akár Palesztináról készült filmet, Még a görög szigeteket és az angol birodalom szikláit mutogatják, annyira hiányzik az erdő.

Rákerestem a neten, mit énekelt Kóbor, hogy pontosan idézhessem:

Omega Metamorfózis II.

 

 

Végtelen pusztaság
Könnyű por szitál
Bíborszínű ég alatt
A nagy tömeg csak áll
Íme, itt az ember, ránéz minden szem
Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen
Szótlanul megtöri
Mégsem jut kenyér
Nyomtalanul tűnik el
Amihez csak ér
A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét
Nála volt a kezdet, az embernél a vég.

Úgy tűnik, nem csak én vettem észre. Amint hatalom szerveződik egy ember kezei alá, azonnal pusztítani kezd. Hol embereket, hol a környezetét.

A hetvenes években, amikor még iskolába jártam, és egy trabant, skoda, polszki fiat vagy zsiguli komoly pénzkiadást jelentett egy családnak, már megjelentek nyugatról az autókat zúzó filmek. Például a Különben dühbe jövünk.

Nem tudtam igazán megemészteni gyerek fejjel, miért kell összezúzni egy ilyen szép autót, vagy a nagy amerikai aszfaltcirkálókat egy film kedvéért.

A verekedésen röhögtem, mint mindenki, de az a tiszteletlenség, amivel mások munkáját  bántották, megsemmisítették, nem fért be a hajam alá.

Ma is zavar. Bár már én is szedek szét megjavítani nem érdemes készülékeket. 

Még visszatérek a hegyre itt mellettünk. Kisebb nagyobb sziklák-kövek vannak szerteszóródva az oldalán. Fák között, bokrok között, ma is.

A falu házainak alapja, a kerítések, az istállók fala ebből épült. Gerendáit itt termelték ki, görgették-húzták le ökrökkel, tehenekkel ki tudja hány évszázadon keresztül.

Aztán jött a vasút, és azt olvastam, hogy a gőzmozdonyokat először fával fűtötték. Le is tartolták a hegyoldalt. Ma karsztbokorerdő fedi. Csak a hegy gerincén van tölgyes. Az sem évszázados fákból.

Íme, a kereskedelem felgyorsulása tönkretett egy vidéket.

A hetvenes években még Dezső bátyáék építették az új parókiát itt Komjátiban. 

A sóderért beálltak a gázlónál a Bódva mellé, és néhányan megrakták a szekeret. 

Ma ez már tilos. A gázlót is eltakarították. Gátat emeltek az árvíz ellen.

Hová is akarok kilyukadni?

Egy falu életében nem voltak hirtelen nagy népszaporulatok. Egy-két házat úgy felhúzhattak a hegyoldalból legörgetett kövekből lerakott alapra vályogból szárított téglából, és a fát is gond nélkül adta az erdő. Senki sem tette tönkre a tájat.

Nem volt itt mai értelemben vett gazdagság. Volt állandó tennivaló, és minden fontos, ami az  élethez kellett. Ennivalő, fedél stb.

Különben miből épült volna ez a sok kis település itt a környéken? Éhomra biztos nem.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a saját fejlődési ütemét ha megzavarják egy népcsoportnak, akkor kerül egyik vagy másik végletbe.

Az elmúlt két században városba csalogatott népesség nem a saját fejlődési ritmusát élte meg. 

Kiválasztódott kevesek szabták át a hatalmi rendszert. Ma már a rákos burjánzáshoz hasonlítjuk a tőkekoncentrációt. 

Salamon példája több ezer éves. Egy magát okosnak kikiáltó ember a saját gondolkodási rendszeréből központot épít a saját világának: mindegy, milyen áron.

Ma is látjuk az eredményét, mit hozott a természet ellen élni.

Ma már fel sem tudom fogni, miképpen lehetne másképp. 

Tágra nyílt szemekkel figyelem, milyen csoda masinákkal irtják a fákat az amerikaiak. Azért ők, mert ők teszik fel a jutubira a filmet róla.

Húsz-harmincszor annyi fát forgácsolnak el egy csíkos vagy kockás forgástestért, amit különböző fákból ragasztanak össze, hogy dísztárgyakat készítsenek belőle.

Tudom, hogy a forgácsot még el fogják égetni.  Hő lesz belőle. Az energia egyik fajtája.

Attila még a maradékokból szivarka fákat alkot. Ő még egy őskövület itt pazarló világunkban.

Nufi is virágos kertet akar itt az egyik szőlősor helyére.  Elegendő szőlőnk marad enélkül is. Nem ez a bajom vele. Csak megint beállt növényt kell eltávolítani, amelyiket még öntözni sem kell, mert mélyre megy a gyökere. Önálló életet él, és permetezés nélkül is egészséges bogyót hozott.

Helyette majd lesz rózsa, amit öntözni kell, és állandóan permetezni, védelmezni, mert jönnek a tetvek és gombák rá.

Anyu is ezzel kezdte, amikor az udvarba lépett. Ez a szőlő rossz helyen van.

Hát ez van. 

Gondolkodtam, és kihallatszott.