Szárad a fa Budafokon is

Eljött a tél. Behúzódunk. A műhely melegében csiszolástól forrósodik  fülbevalónak való fa. A műszereim kissé háttérbe szorulnak újból.
Miért kölcsönöztem a címet Attilától?
Tegnap levittem a Duna partra két egeret megint. Mostanában túl sokan jönnek, és inkább szabadon eresztem őket.
Ott találtam ezt a szép darab uszadékfát. Jókora, átázott, és még ki kagyló is volt benne. Hát nem volt szívem otthagyni. Ez itt fog megszáradni a lépcsőn. Hátha jó lesz háttérnek a fülbevaló fotózáshoz!

Elmaradásaimat pótolva bekukkantottam MJ oldalára is. Irigykedem egy kicsit a gombáira, és eszembe jutott a hétfői kalandom. Én is megáztam.
Nufi egy gasztrobarátnője kóstolót küldött, és elbicajozhattam érte. Ez azért nagy szó, mert a hét végén nem engedett Üllőre, pedig akkor nem esett az eső.
Reggel szemerkélő eső, vagy inkább ködszitálás volt, még nem derült ki, csak az, hogy gumicserével indítottam a napot. A bringámra a múltkor nem raktam fel az új belsőt, megragasztottam a régit. Azóta lassúdefektes. Másnapra- harmadra lapos a kerék. Ha hosszabb útra megyek, bevágom a pumpát, a csomagtartóba, de most valami azt súgta, cseréljek gumit.
Jó.
Fél 11-re kellett kiérnem a 13. kerületbe. A találkozó egy hajléktalan szálló épülete. Megkaptam a biztatást, ne féljek, nem bántanak.
Jó. Nem szoktam félni a hajléktalanoktól. Kevés a tapasztalatom.
Az idő szűkebb volt, mint amit a ritmusom megengedett, a Margit hídtól telefonáltam, hogy késni fogok, de ha nem vár meg, kérem a következő címet, és alkalmazkodom. Még 5-6 perc.
Megvár. - csiripelte a hang, és én újult buzgalommal tapostam a pedált.
Elrobogtam a LOMEX előtt, pont jó, mert vennem kell pár db. apró alkatrészt. Visszafelé útba esik.
Hááát, az épület előtt megállt egy furgon - azt hiszem, így hívják azt a Latvia szerű 6-8 embert szállító kisbuszt, és egy öreg embert kísért be egy fickó. A kezeslábas hátán a felirat: BÜNTETÉSVÉGRAHAJTÁSI INTÉZET.
Juj. Már értem, miért ne féljek.
Kikötöttem a bringát, és még a 'kompjutert' is lekaptam a kormányról, úgy mentem be.
Az ajtóval szemben valakit éppen átvettek. A súlyos ajtón, és balról biztosan, a többire nem emlékszem, hatalmas rácsok fogadtak.
Utoljára Sátoraljaújhelyen láttam ilyet, amikor antennázni mentünk. Az börtön volt.
A portán is ilyen sötét ruhás ember, meg egy hölgy volt, neki rebegtem el, hogy kit keresek.
 - Meg volt beszélve?
 - Meg.
 - Akkor menjen be nyugodtan.
 - De nem az volt megbeszélve, hogy bemegyek, hanem hogy kijön hozzám.
 - ja, akkor mindjárt szólok neki.
Nem is tudom, mekkora kő gördült le a szívemről. Pedig a fekete egyenruhás srác is előzékenyen mutatta, hogy jön már, akit várok.
Zavaromban nyomtam két puszit az arcára, és hol tegeződtünk, hol magázódtunk. de pörgött bennem a motor, el innét, nem jó itt.
Az ajtóban egy kopott 50-es figura jött, és meglepődött, amikor azt találtam mondani:
 - Tessék, parancsoljon! - aztán huss. Ki a szakadó esőbe... mert rákezdett ömleni az égi áldás. Talán az arcomon gyúlt lázrózsákat vélte valki odafenn veszélyesnek, és priznicet rendelt vizes borogatással.
A Lehel utcán robogtam éppen, gondolkodtam, vajon nem fázom-e meg, ha bemegyek a LOMEX-be, és belecsobbantam egy mélyebb pocsolyába. A cipőm teteje kapott egy poccsot. Na, ez is a legjobbkor.
De lehet még fokozni.
Előttem egy férfi éppen hintázott a hátán. Odaértem, már jött ki két hölgy, én is nekitámasztottam a bringát az ott álló Suzukinak, majd felsegítettük a bácsit.
A fém botja teleszkópos lehetett, de az alja mindenképp mert az alsó tag jól elgörbült. Nekem a két cipőm megtelt vízzel, de a bácsinak más baja nem volt. Még csak nem is morgott igazán. A két hölgy elkísérte valahová, én pedig mégis betocsogtam az alkatrészboltba.
Hétfői hosszú sor. Toccs. Nem halad. Poccs. Mintha az óra rugót kicserélték volna csigahajtásra, és két étit, meg egy csíkosházút három irányra állíották volna. Nem a személyzeten múlt. A vevőknek voltak érdekes kívánságaik.
Mire odaértem, hogy én következzek, megint kijött az a srác - velem egykorú lehet- és elvette a papíromat, majd pillanatok alatt kiszolgált. Ezer köszönet érte, akármekkora nagyfőnök is!
A hazaút már nem a Duna parton, hanem a Pesti belvároson keresztül volt. Repesztettem, hogy kimelegedjek, és ne legyen tüdőgyuszi a vége.
Itthon pedig zsupsz a zuhany alá.
Ja, és gombát nem találtam.
MJ-nek nagyobb szerencséje van.
:-)