Megy a magnó

Amikor a legtovább keresem a hibát, akkor én teszem a készülékbe.
Most éppen a nyomógörgő húzórugója nyúlt meg. Ha én nyújtottam, meg, akkor a takarításkor nyújtottam meg, amikor levettem. Ha nem én, akkor ezt kerestem már régóta.
(Az eredeti hibája az volt, hogy a kazettát sem vette be a kinyúlt gumi miatt, meg a mocsok.)
Persze felhívtam Mészi haveromat, hogy mondjon valamit. Igaz, hogy olyat nem szokott mondani, amitől rájövök a hibára, de általában jókat beszélgetünk.
Most épp a vacsorától állítottam fel. Nem volt hosszú traccsparti.
Még végignézte a másik szoba a próbakazettát. Áttekertem pár végén-középen hagyottat, majd feélretettem. Mehet haza.
Tegnap még feltettem az asztalra az EMG szkópomat.
Évek óta tolom a szétszedését. Egy méréshatárban nem jó (0.1ms). A sugár elhalványul, mintha nagyon gyorsra állítottam volna.
Ezen kívül valami gerjedésféle van az idővonalon. Ez meg talán 5ms környékén. Először arra gyanakodtam, hogy a saját hitelesítő generátora rángatja, de nincs benne olyan freki, amivel együtt futna. Időnként meg is behullámoz, de sokszor csak fényben hullámzik.
Ma nekiduráltam magam, és a millió vezetéket leforrasztva kivettem a szinkron és fűrész panelt.
Az időalap kondijait egyenként végigmértem az elmenő vezeték és a bejövő között. Meg is lett a rossz forrasztás.
Egy ide.
Utána elővettem a korszerűsétéséről szóló RT évkönyvet, és lassan, mint egy órás, átalakítottam az A csatornát. Holnap már rövidebb idő alatt lesz meg a B csatorna. Legalábbis remélem.
Csak az a fényjelenség még nem áll össze a fejemben. Gyanítom, hogy innét ered. Csak hát ez műszaki cucc. Nem gyanu, hanem pontos mérés kellene... meg még pár kondenzátor.
Szóval mindenképpen holnap... futás után.
Már legalább olyan függőségem van, mint a kávé után.
Mit élvez a szervezetem rajta?
Nem tudom.
Ma még a Főnix tévén is meghallgattam a kövér doktorbácsik előadását az elhízás veszélyeiről.
Tényleg, ezt még nem is meséltem.
A TV1-en láttam egy riportot egy pécsi dokiról, aki felfedezte a 2-es tipusú cukorbetegség gyógyszerét. Rá tudja beszélni a sejteket, hogy cukrot vegyenek fel.
Közben egy elhanyagolt külsejű hölgy mesélte mennyi baja van, mióta kezelik a kórházban. Csak nő a cukorbaja. Nufi meg is jegyezte, hogy Szendi Gábor erre azt mondaná, hogy nem gyógyítják, csak kezelik.
Nekem meg az jutott egyből az eszembe, hogy ez a nő rondán elhízott. A szervezetének semmi szüksége erre a tömérdek tápanyagra. Hát csoda, hogy visszautasítják a sejtjei a cukorfelvételt?
Az a zsák, amibe csak tuszkolják bele a mindenfélét, egyszer csak kihasad, mint a kisgömböc a mesében.
Hát most megtanítják a sejtet még befogadni.
Visítsak?
Szerencsétlen Gábor évek óta hadakozik, hogy legalább világosítsák fel az embereket, hogy ez a tömérdek gyorsan lebomló szénhidrát mit tesz velünk.
Aki akar, az eztán is választhatja a kínhalált, az autoimmun betegségeket, a cukorbajt, és a kemikáliákat. De az, aki hajlandó életmódot váltani, az ne kapja már 1007 reklámcsövön keresztül a hamis tanácsokat.
Egy dohányos tudja, hogy ha szennyezi a szervezetét, mi marad a tüdejében. Ő dönt.
Az alkoholista is tisztában van vele, hogy ő nyúl a pohár után.
Csak hát a gazdasági érdekek már túlnőttek az emberen, s az ember alkotta világot nem tudja az ember megváltóra bízni, és ráadásul ő maga pusztul bele teremtménye önállóságába.