A politikához gőze sem volt. A lányokat szerette. Nufi biztos azt mondaná, hogy nem jól, mert egyedül maradt.
Most csak egy szám maradt egy nyilvántartásban, pár ember emlékszik még rá, aztán továbbörökített génjei itt bennem, a húgaimban... unokáiban.
Ünnep egy születésnap? Meddig ünnep?
A gyerekek nagyon várják az ajándékokat. Én már arra is büszke voltam, hogy féljegyet kellett venni nekem a vonatra. Aztán 1968-ban elvitte az életemből a vonat. 1968-1942=26 éves volt. A huszonhatodikat már ott töltötte be.
Először még sok telefon és levél és képeslap jött-ment. Aztán csend. Hosszabb-rövidebb csendek, s most a végleges.
Tudnék még vele beszélgetni?
Igen is meg nem is.
Tegnap este Winfred Atwell zongorajátékát hallgattam. Vagyis nála kötöttem ki a Youtube-n barangolva. Lestem a kezét, mint apámét, amikor a galoppot játszotta. Indult rá a lábam, minden porcikám. Még Nufit is felrángattam táncikálni, mert valamiért ez így volt jó.
Apámra emlékezni tánccal és zenével kell. Ő egy bárzenész volt.
Szépen emlékezel. Meghatóan s szépen.
VálaszTörlésMost olyan nyugit érzek. Olyat, mint amikor biciklizem. Nekem a bringa olyan, mint neki a motor volt.
VálaszTörlésPersze volt benne némi furfang is.
Utoljára elmondta, hogy megijesztették a rendőrök. Ott a Mofára (segédmotoros kerékpár) is kell vizsga. A plakett színéből tudja a rendőr, ha bírságolni kell. Talán 4-5 év után van megint olyan színű. Persze ő jó magyar módjára ki is használta, és spórolt egy évet, Inkább idegeskedett.
Ez a lényeg! Megnyugvás. Neked a biciklizés, nekem a víz az erdő hozza meg. No meg a közben lefutó gondolatok. Motoroztam én is valaha. Most megint gondolkodom rajta. Valami 3 kerekű, burkolt verda kellene. Olyasmi, mint az olasz Ape.
VálaszTörlés