2011. július 1., péntek

Csalánba nem üt a ménkű

... azaz megvagyok. Nagyanyám nyugtatott meg sokszor ezzel a mondattal. Nincs semmi bajom.
Visszabújtam a szakmai elmaradásaimba.
Az úgy kezdődött, hogy anyukám meglátogatott, és hagyott nálam olyan pénzt, amit magamra kell költenem. No nem az egészet, de adtam az élvezetnek belőle.
Vettem egy öreg csöves rádiót. Vettem egy csövet a csővoltmérőmbe. vateráztam még egy hibás oszcilloszkópot, és egy rádiócsomagot.
Ebből a zöm 1-2 ezer ft, a szkóp pedig 9 volt szállítással. Úgy ütöttem le a Vaterán, hogy úgyis elviszik.
Hát ilyenkor nem.
Ezekkel kivonultam az erkélyre.  Sütött a nap, jó idő volt, és küzdöttem.
A cső teljesen fölösleges befektetés volt, mert csak diódának volt bekötve. Valószínűleg az ECC82 helyett berakott ECC83 is jó lett volna. Persze én orosz változatot vettem, és még a papucsot is cserélnem kellett rajta. (Más foglalata van)
Egy nap madzagolás után összeraktam. Nem jöttem rá, miért nem akar ellenállást mérni.
Másnap első szempillantásra beugrott, melyik vezetéket hagytam ki.
A rádióról már készül a riport a zsebműhelyen, azt nem ismétlem ide. Az oszcilloszkóp meg éppen ébredezik.
Valószínűleg vizet kapott, és attól rozsdált be a biztosítékainak foglalata. Reszelő kellett hozzá, meg forrasztó ón. Cserélni nem tudtam, mert NDK méret. Német, csak mégsem.
Azóta van rajta műsor, de még a fényerőt nem lehet állítani. Azt az egységet mostam ki tegnap előtt, és hagyom száradni 1-2 napot - ma már úgysem fogom kibírni, és visszateszem - és összerakom.
Van még egy műszerépítésem, amit a rádiójavításhoz indítottam be. Olyan sípláda lesz, amivel a rádiófrekvenciás részt lehet vallatni.
Két kísérleti darabból az egyik jó lenne, de a csöveshez pont nem. Oda más érték való.
A félkész harmadik pedig egységenként már működik. Dobozolásra, és összeállításra vár.
Illetve a frekvenciameghatározó tekercsekre.
No itt is van egy fél projekt.
Méhsejt tekercselő készítés.
Dörzskerekes megoldást találtam a Rádiótechnikában. Örömmel ki is faragtam a gumikereket a kis polszki itt maradt sárleffentyűjéből, ami a hátsó kerék mögött szokott fityegni.
Kivágtam a szorítókat is. Aztán jött a tekerő.
A tekercsek mérete nem egyforma.
Tehát vagy többet kell csinálni belőle, vagy valamelyik ujjamat meg kell harapni.

Most pedig esik odakinn, és hideg van.

2 megjegyzés:

  1. Ennek igazán örülök.
    Mosásról jut eszembe. Volt valamikor rég az anyósomék istállójában egy ős öreg "Kékes". Lepte a por, a kukorica darálás pora és egyéb már vagy tíz éve. Jó barátom imádta az öreg készülékeket és elkérte. Gondoltam, így csak nem adhatom. Nyár volt, rekkenő hőség. Kivittem az udvarra és kiverettem slaggal jó alaposan. Gyönyörű tiszta lett. Sütötte a nap vagy három napon keresztül, utána a haver kihúzogatta a csöveket, kifújta levegővel imitt-amott. Bekapcsolta. Tökéletesen működött!

    VálaszTörlés
  2. Nagyapának is Kékese volt. Sajnos eladta, mikor az Oriluxot vették. Ma már nekem is lenne ilyen szép tévém.
    De majd ha valakitől kapok.
    Egy pár alkatrészem van hozzá. Itt leltem a padláson egy berheltet.
    Pl abból került az oktál foglalat most a csővoltmérőmbe az orosz csőhöz.
    Igazából az a fehér csatornaváltó meg a hat gomb volt a kedvencem, és az a nyelv, amit kinyújtott, ha ki volt kapcsolva, és bekapcsoláskor be kellett nyomni. :-)

    VálaszTörlés