Ma reggel újra a nyári időszámítás szerint keltem. Még nem álltam át. Németh László hipertóniás leveleiről olvastam tegnap a neten. A Tiszatáj -ban megjelent cikket találtam az eredetit - Német Lászlóét - nem leltem meg.
Szóval reggel azon tűnődtem, miért jó azt hazudni hogy csak kipróbálta a gyógyszermentes életmódváltásos kezelést, amikor a Negyven év c. könyvében megírja, hogy :
"Azon a két hónapon kívül, amelyet 1957 elején a balatonfüredi szívkórházban töltöttem, az első fél esztendő után gyógyszerrel nem éltem, ott is inkább kísérleti célból, hogy orvosaim is meggyőzzem."............
Megy hogy:
" S a betegség tizenegyedik évében még mindig élek, egyre többet dolgoztam is, hatvanharmadik évemben alig kevesebbet, s tán rosszabbul sem, mint harmincharmadikban,..."
A Tiszatájban a cikk 2000 novemberben jelent meg.
Kerülgetem a forró kását, de mégis úgy érzem kiskorúnak talált a szerző engem, az olvasót. Pedig meg tudom ítélni, hogy Német László agydiétája őt igazolja.
A másik kívülálló véleményem - őszintesége a ébredezésből fakadt - hogy nem látszik a fától az erdő. Az erős agymunka fokozott oxiénellátást igényel, s ezért a szervezet válasza a véren keresztül táplálni az égést. Viszont a rendszer nem készült fel arra, hogy a többletigény minden más szervet túlterhel(het).
Tehát a mozgás, a nem erőltető fizikai terhelés az izmok anyagcseréjének fokozásával állította helyre a kényes egyensúlyt.
Nufi fél nyolcas tanítványa adott nekem még egy órát olvasásra közös reggelinkig. A 'Negyven év'-et tovább olvastam, és egy fejezetkével ültem le a konyhaasztalhoz, gondoltam megkedveltetem lakmározás közben az öreget Nufival.
Nem sikerült. Úgy tűnik hogy ezt a könyvet magam fogom csak emészteni. Illetve a rajtam keresztül futott gondolatok juthatnak el Nufihoz. A felolvasásra nem tart igényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése