Azon jár az agyam, letoltak minket amerókából, hogy keveset költünk fegyverekre. Még Németország is az USA védernyője alatt sütkérezett, pedig telt volna miből.
No, valamit az én kis agyvelőm is felfogott. Európa mindkét felét felszabadították, elfoglalták.. ki-ki a megfelelőt kiválaszthatja. A kétfelé vágott Németország két oldalán voltak fegyveres rendfenntartók, akik nem is engedhették meg az önálló fegyverfejlesztést.
Lemaradtunk? Ja.
Van hozzá emberanyag? Van hozzá koponya? Oktatás? Netalán létezik még önállóság?
Ebben a hálózatba kapcsolt világban nincs önállóság. Minden gondolat, amit valaki leír, billentyűz, vagy a kocsmahivatalban elmond, a világ minden szegletében hozzáférhető, és elemző programok gyűjtik, rendszerezik, csak egy probléma megoldó szaki kell, aki ügyesen igazodik el a hálón, és tudja, a svájci bicska melyik oldalát kell éppen nyitni.
Gondolta egy számítógépes programozó, aki a GPS rejtelmeit ismerve tanítja a repülő drónt pontos célzásra, hogy a legjobb ellenszer a sörétes puska a munkája ellen? Ez is hír volt, és nem mai, azaz biztos a sörét ellen is van már védelme ezeknek a röpszörnyeknek.
Nekem most éppen a hálózat ellen kell kitalálnom valamit. Olyan fegyvert, hogy ne nyúljak annyit a tabletem után. Kevesebbet kapcsoljam be a számítógépemet....
Csak hát van nekem egy szakmám, amit szerettem, és rábukkantam a rádiórestaurátorokra. Hipnotizáltak. Apró műszerkét vettem-kaptam, amivel a pontos beállítások is ellenőrizhetők. Ez a zsebrádió méretű kütyü pedig olyat tud, amit én nem tanultam meg annak idején, s most tágra nyílt szemekkel kergetem az orosz videókat, mert ők tudják kezelni.
Most újra fegyverkezem. A tudásomon maradt hézagokba töltöm a puskaport. Mert ha jön a ború, az őszi esők, kell valami izgalmas tevékenység a bezártság ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése