újra

 

 Valami, ami rég volt, és akár mindennapi. most nem az. Most szégyenlős pironkodós ácsingózás a tükör előtt. De izgalom is. Mert nem a régire vágyom, hanem valami újra. 

Ami akkor még nem létezett, s ha volt is, nem tudtam róla. Nem úgy láttam, és nem szólított meg. Nem lett hanggá a fejemben. Nem voltam fogékony rá, mert mindennapos lehetett. Most pedig úgy nézek rá, mint valami újra.

Mint régi barát szeme villanása behozza a tegnapot újra. Nem, nem a régire. Az homályok közt éles emlék. De nem arra vagyok kíváncsi. Csak az újra. A mai emberre. 

Amikor egy betegségből kimászófélben megpróbálom a nehezet, vajon sikerül majd újra? Lesz majd akkora élmény, vagy visszalépésként tekintek az újra?

Ha fényképeket nézek magamról, s borotválkozó tükörben nem a kimaradt foltokat keresem, hanem az ábrázatomon tűnődöm, vajon ráismerek-e az újra? Tudok-e örülni a sok ősz szál között ha megjelenik a barna szín újra.

Mert kényszerít az idő mindig az újra. 

Kényszerít a kutyám is,... sétálni újra. Tegnap már jártunk ott. de földre szegzi orrát újra és újra. Ha lepisilt oszlopot szagol, megjelöli újra. 

Nem múlt, s jövő létezik, a jelen jön újra.