Morc

Amikor fáj valamim, morc vagyok.
Odavágok akárkinek. Szóban persze. Az meg visszahat rám.
Az öreg oroszlánok is egyre magányosabbak lesznek. Vagy legalábbis ezt olvastam gyerekkoromban.
Itthon elszaporodtak a macskák. Már mindent összeszarnak. A teraszt, a fonott székeket, az asztalokat. Nufi egyre feszültebb. A nemrég még kis fekete újra lefialt.  Az első vemhessége nem sikerült. Most meg még eldugta valahol az utódait.
Jó lenne elajándékozni, de ennyit nem lehet egyszerre kézhez szoktatni. Összefogdosni pedig szinte lehetetlen.
Nekem az a megoldásom, hogy a reggeli etetésen kívül nincs kajaosztás. Ki-ki fogjon egeret, pockot, vagy keressen új vadászterületet.
Semmi kedvem 80km-t autózni és elereszteni őket.
Attiláról azt hittem, jó neki, ha beszélgetünk. Nekem régen egyik kedvencem volt a történelemóra. Már az ősközösség, meg a feudalizmus. Addig még tisztának tűnt a kép, s a közelmúlt is - nagyanyámék világa - valamennyire megismerhető a kényszerváltások miatt külön utas fejlődésre kényszerített emberek között.
Ez nem megy. Én tudom, hogy nekem mi Magyarország, és az Erdélyben született oláhnak lett Románia.
Ha nem olvasnám az Erdély.ma honlapot, meg a székely hozzáállást, biztos kevésbé akartam volna Attilából is kielemezni a gondjait. Maradtam volna a fakötések csíziójának kikérdezésénél, és ma mindenki nyugodtan húzogatná a saját fűrészét, püfölhetné a vésője végét.
De nekem mélyebb kép kellett.
MJ felháborodásaiból sem fogom fel, hogy mitől annyira dühös az államra. Nekem jóval kevesebb jutott anyagiakban valószínűleg, és se nyugdíjam, se gyermekem. Diófám lesz, ha minden kötél szakad... akarom mondani megtart.
Szóval ha a panaszkodásokból indulok ki, akkor a világon mindenki dühöng valamiért, és a mellette élőt ez egyáltalán nem izgatja.
Valaki a fészen berakott egy svájci villamoson pisáló négert. Lehet, hogy arab volt. Ebből a szempontból mindegy.
Nem abban a környezetben nőtt fel. Svájcról mindenki azt mondja, hogy egy tiszta ország. Nufi sterilnek is tartja. Elérte a fejlődése csúcsát, hát le kell bontani. Kinek jó ez?
A Monarchiának sem volt jó, hogy szétverték. Amit itt a ritkuló népességű felvidéken szép, az a táj. Sok az öreg, és rengeteg a szesztől már gondolkodásképtelen férfi. Mégsem jönnek ide okos, fiatal, természetszerető emberek.
A közös tudat, amiről tegnap hallgattam előadást, nem a kiscsoportok képződésének  a táptalaja. A fickó még a szabad akaratot is megkérdőjelezte, de folyamatosan a kihátrálásban lubickolt. Ne menjünk a tömeggel.
A tömeg pedig mindig is massza volt. Sodorhatta az embert, de ha kimaradt a tömegből, akkor védtelenné vált. A ellen is állt, akkor pillanatok alatt eltaposták,
Láttam hogy Attila a fészen egy Románia születése című rendezvényre ment.  Ő, aki a 'csak azért is' és 'csak azért se' embere, ma is a talpán áll, és megismeri a tömeg  aktuális hullámzását.  A lehető legokosabb megoldás. A tömeg szélén haladni, és a nagy tömegű sodor helyett a part menti fodrozódásban akár leülni, megvárni a viharok végét.
Kós Károly is ott volt Gyulafehérváron. Ő is élhetett volna itt, de hazatért Erdélybe.
Hová akarok kilyukadni?
Sehová. Én is eljöttem a tömeg közepéből, és itt van időm rágódni egy-egy gazdasági vagy politikai döntésen. Nem azonnal szembe állni vele, és lángot lövellni, mondván: csak a rosszakarat és önérdek vezérelheti az alkotóját.
Nekem most a táltos gebe fekszik  a szemétdombomon, és gyűjtöm a parazsat reggelente a vályújába. Ha elég tőle, nem volt táltos. Ha paripa lesz, akkor nekem van igazam.

****