2012. április 13., péntek

Szegény Attila!
Most odaért, ahová 40 évesen már magam is befutottam. Nem kell a műszerész. Betanított munkás végzi az automatizálhatatlan feladatokat, és a szerkentyűk cserével újulnak. Nincs szükség húsz évig üzemeltetni valamit.

Neki is szembe kell nézni azzal, hogy elfogyott az olcsó fa, és a felszaporodott népesség nem fára akar költeni, hanem a média sugározta életérzésre.
Hát nem vettem észre apámon a 90-es évekre, hogy nem kellett már a gazdag Németországban a tangóharmonika élőzenével? Dehogynem!
Ki az, aki egy életet végigdolgozhat egyvégtében? Kinek jár a biztos jólét?
Senkinek.
Új kihívások igen. Azok érkeznek.
A patikusok ma már nem kevernek köptetőt, csak bemagoltatják velük a gyógyszergyárak hatóanyag alapján rendszerezett mérgeket, és lovak is eltűntek a szekerekből. Ma már csak az ördög  hajtja járgányainkat, s bűzös leheletével tölti fel a forgalmi dugókban szenvedőket, akiknek muszáj rágyújtani.   Ők inkább lesznek öngyilkosok, minthogy megöljék őket.
Soroljam még?
Merjem azt mondani, hogy a hentesek még húsokat csapkodnak? Egy igazi böllér ma már elekrtosokktól kába állatba szúrja kését. Hol perzselik szalmával a disznót?

5 megjegyzés:

  1. Volt nálunk egy számomra felettébb kedves ismerősöm ki pár évvel ezelőtt idegenybe kényszerült és kérdezte tőlem, hogy szerintem mibe fektessen? Nem tudtam mit mondjak neki, de azt mondtam neki, hogy ha utánam lenne, ezzel az ésszel, ma nem fektetnék semmiféle ingatlanba, sem tárgyba. Hát akkor mibe? Saját magamba, gyermekembe. Mert nem biztos, hogy egy ingatlan tíz év múlva nem megy tönkre vagy nem veszik el, de magadra szükség lesz még harminc év múlva is. Talán az sem véletlen, hogy a mai fiatalok nem gondolkodnak hosszú távon, mert előérzik, hogy nincs hosszútáv, legalábbis nem érzik a hosszútávnak a lehetőségét.
    Ebben a mozgalmas világban, amikor egy ismerősöm kiruccan három napra Svájcba egy szobát kifesteni, egy ingatlanhoz való kötődés fatális lehet az ember életére nézve. Én mégsem tudnék úgy élni, hogy nincs ezen a világon egy lyuk, amit valamennyire a magaménak mondhatom. Tudom, hogy ez káros és bűnös szenvedély, de nem tudok leszokni róla. Már azért sem mondanék le róla, mert már veteránként nézem a negyedik, ötödik kifizetett villanyszámlámat, a saját nevemre szóló villanyszámlámat. Mióta a nevemre jön a számla, visszacsavaroztam a százas égőket, és még mindig töredéke a fogyasztás, mint az ezelőtti "rendszerben". Ez is egy kötődés, egy harchoz, amit megnyertünk. Persze ezzel nincs vége, mert az ördög új ötletekkel állt elő, nem tudja lenyelni, hogy nem akarom a tékozló fiú szerepét bevállalni, eljátszani, ahogyan a nagy rendező elképzelte.
    Nincs más kiút, ha éhesek vagyunk, kanyarítunk egy szeletet magunkból, de nem adjuk fel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem nem vonz a cigányélet. Gyűjtögetek, mint Gusztáv a rajzfilmben, és ha már más nem lesz, majd csikkeket. Haszontalan, undorító semmik szemétdombja alatt fogok pihenni, csak hogy ne bolygassák meg a síromat.
      Nem harcolok. Csak feloldódtam a létezésben.

      Törlés
    2. Én muszáj harcoljak, mert úgy vagyok mint azok a hontalanok, akiket nem hagynak magukban tönkremenni. A társadalom űzi őket, mint a "tékozlókat", talán a lélek furdalása miatt, ki tudja. Majd ha kiűznek minden hontalant és tékozlót, lesz nyugodt a világ. Itt nem csak arról van szó, hogy nem kell már senkinek a fa dolog. Rég nem csak arról van szó. Ha megismered a gátlástalan törtetőt, akkor rájössz, hogy vagy nagyon lentről, vagy nagyon fentről jön a baj. Allah és Isten mint két malomkő nagy szeretetben zúzza össze a hét próbát kiállt búzaszemet. Ha meg azt mondom, hogy ez a dolgom, csak ennyi, hogy feloldódjam a létezésben, akkor csak élni szeretnék, semmit sem alkotva. Az már más kérdés, hogy tudok e alkotás nélkül élni? Alkotva feloldódni? Vajon ötven éves koromra tudom mit kell tennem? A tegnap kivittem a hűtőt a kamrába, mert zúg, nem szellőzik. Ma elmegyek pénzt beosztani a bevásárlóba, azután takarítok, megpróbálok főzni. Eltelik. Aztán majd írok. Este meg gyalulok egy kis forgácsért, begyújtásra, mert esténként, reggelenként még hűvös van. Fürj csak júliusban. Autót kell vennem. Megígértem a rendőrnek, hogy nem lát meg többet ezzel az autóval az utcán. Hazudtam. Jövő héten eldől.

      Törlés
  2. Hát srácok .... ha ez így van! Nem gondolunk hosszú távra, ...... akkor értékeket sem állítunk és hagyunk magunk után.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban.
      Ami nekem érték, az csak nekem érték. Keserű tanulság.

      Törlés