2012. március 14., szerda

Pénz pénz pénz

Nem újat akarok mondani, csak azt, hogy megint összeállt valami a fejemben. Egy újabb összefüggés.
Fuldoklunk az adósságokban. Mindenkinek van. Ugye? Kinek több, kinek kevesebb. Mert így lesz minden holnap is az asztalon.
Valahol ott ment el az egész gazdaság, hogy mindenki fizetést akart. X munkaidő hozott y forintot, és ez hónapról hónapra megvolt.
A gazdaság meg ugye úgy működik, hogy olyat kell előállítani, amire másnak szüksége van, és meg is veszi.
Ameddig ez a piac növekszik, és felveszi a termelt értéket, addig haszoná válik a ráfordított és az elfogyasztott érték különbsége. Ezt, illetve ennek megfelelő részét kell visszaforgatni, hogy fejlesztéssel ismét kelendővé tegyük 'magunkat'.
Ennek a rendszernek közvetítő eleme a pénz.
A bankok, vagy pénzzel foglalkozó emberek ezt a mozgást hivatottak felügyelni.
Mi az én problémám?
Minden rendszerben van hiba. Amikor ezek a hibák csoportosulnak, azokat ki kell iktatni, megjavítani a folyamatot, stb.
Ez helyett azt látom, hogy a bank nem érdekelt benne.
Miért?
Mert a haszonból részesedik, és az elég. A hiba javítása nem érdeke, hiszen finanszírozás nélkül a hibás folyamat elhal.
Ez egy logika, azaz ez is egy logika.
Amit én látok, hogy a hibás folyamat nem hal el.
Miért?
Mert az ellenőrző szervezet ilyen hibákon keresztül feji a rendszert.
Lenne itt még egy szabályozó szervezet, amit államnak hívnak.
Ja, hogy azt is ez a szektor üzemelteti?
Érdekes, de az ő jövedelmük sem függ az általuk megtermelt javaktól, s azok értékesíthetőségétől.
De sokat szidjuk a beáramló tőkét azért, hogy leállította a gazdaságot. Kivásárolta a magyar ipart, és termékeivel helyettesítette, majd megszűntette belső mozgást.
Mi történik, ha egy szervezetbe gyógyszereket kezdünk el adagolni. Az egészséges szervezet - lásd a testépítőket - aránytalanul kezd fejlődni.  Nem nagyon látok izomkolosszus kutatómérnököket. Biztosan bennem a baj.
Az összefüggést pedig ott találom, hogy ameddig az emberke úgy étkezett, ahogy talált, majd termelt ennivalót, nem kínlódott ilyen civilizációs betegségekkel.
Amikor sok lett a fölösleg, és rászabadult a 'minden', megfojtotta. Hógolyó, hóember, lavina.
Elég volt nekem az a pénz, ami '82-ben 2600Ft volt?
Ja.
Az ösztöndíj néhény 100 Forintja után dőzs volt. Aztán kezdtem gazdálkodni vele, és egyszer vettem részletre egy lemezjátszót. No ott kiderült, hogy ez így sokkal drágább.
Ha előre fogyasztom el a jövedelmem, akkor minden drágább.
Nem is vettem fel később kölcsönt, pedig akkor még megvolt a rendszeres utánpótlás.
Jobban élt az, aki autóval járt, és fizetésének többszörösét termelte ki több munkával?
Látszólag biztosan. Talán még irigykedtem is rájuk.
Ma, amikor ezek az emberek kardiológiai problémákkal, vagy az alkohol segítségével tudnak létezni, eszembe sem jut irigyelni.
Több jut, többet költök, kevesebb jut, kevesebbet.
Bennem akkor dörömböl a félelem, amikor kijön egy olyan számla, amihez muszáj a kölcsön... és nem autórészletről van szó. Nem nyaralásról. Csak legalább 18Celsiusban tudjuk tölteni a telet.
Mi lesz ennek a vége?
Nem lesz vége.
Ha majd meghalok, akkor nem fog zavarni. Csak addig, amíg élek.
Addig pedig a fogysztást hozzá kell igazítani a megtermelt javakhoz.
Most éppen a nincshez.
Nufi haragudott rám, hogy nem viszek magammal pénzt, amikor Miklóst furikázom.
Nem kell. Ennivaló van nálam, de ha nincs, akkor is eltelik a nap. A benzint Miklós tankolja.
A pénz nem lehet a középpontja az életemnek!

3 megjegyzés:

  1. Hát a Miklós egy benzinkút szenyót sem vett neked? Ilyenkor dukál a kávé is.

    VálaszTörlés
  2. Meghívott egy bablevesre, de nem vártam el. Amikor máson segítek, akkor semmit sem várok el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor én sem. Elég egy baráti jobb is. Csak az maradjon is meg, később is.

      Törlés