2009. február 8., vasárnap

Panaszkodom

Készülök valami olyanra, amit nem szeretek. Zaklatottan járok fel s alá a lakásban, vödörrel öntöm le a kávét a torkomon, és fogalmazok. Csípősen, megalázkodva, fellengzősen, elemezve. Tudom, hogy igazam van, de mit számít. A béka jön, le kell nyelni. Nem, ennél jobb hasonlat. Egy frissen szakadt sebet el kell vinni a dokihoz, hogy további fájdalom árán összevarrják.
Mi történt?
Kaptam egy magnót. Asztali, jobbfajta hangrögzítő a 80-as évekből. Szeretem ezt a stílust, sokáig működik, kellemes hangja van.
Ezt a példányt egy barátom kapta leégett motorral, megnyúlt szíjjal. Talán két éve lehetett. Megjavítottam neki. Tudván, hogy nem mai darab, nem is nyomtam meg a költségeit, a gumiszíjat vettem, a magnómotort meg egy autómagnóból pótoltam. Az autómagnót is kaptam jó tizenöt éve. Akkor még Törökországból hozott sokfélét a hölgy, piacon árulta, ez a magnó meg a Skoda kereke alá került, rakjam át belőle a hangicét egy másikba, és a többi az enyém.
(Ebből csak annyi a fontos, hogy 'nullkilóméteres' motort kapott a készülék. A forgásiránya más volt, de ezt megoldottam.)
A fej is cserélt benne. BRG gyártmányú, de nem volt kopott, jól szólt vele, azt nem bántottam.
Barátom pedig most nekem adta. Van itt már pár készülékem, meg munkanélkülinek jól jön bármi, gondoltam kipróbálom a Vaterát, és feltettem. Éppen a legolcsóbb ajánlattal, és odaírtam, javítva volt.
Egy hét után jelentkezett valaki, hogy érdekli kikiáltási áron, ha átteszem fix árba, fizeti a postával együtt.
Nagy volt az örömöm, eddig még nem adtam el semmit, nekem is sikerült. Pénz a számlán, csomagolás, posta, stb.
Másnap telefonon keresett az új tulaj, hogy a magnó állandóan kikapcsol. Több kazettával is. Nézzem meg a többi termékét, szerepel közötte a HiFi tornyok között ilyen magnós változat. (értsd, tudja kezelni)
Ekkor már nem örültem annyira az ötletemnek, meg annak, hogy sok km-re van a kütyü. Sóhajtottam egy nagyot, küldje vissza, megnézem, mi esett le, mi szakadt el, megjavítva újra elküldöm.
De hát neki ez nem kell. Utaljam vissza a pénzt. Ez a hiba nem szerepelt a leírásban.
Nyeltem egy nagyot, beleegyeztem.
Eltelt az éjszaka, forgolódtam, délelőtt vártam a postást, dél felé megérkezett. Szinte széttéptem a dobozt, úgy raktam fel az asztalra.
Beleraktam egy szorulósabb kazettát.
Ez megy.
Lenulláztam a számlálót, lássam, hány fordulat után kapcsol ki, és kimentem a konyhába kávét főzni.
A kávé elkészült, a magnó a szalag végén kikapcsolt, megfordítottam. Tettem -vettem a lakásban a nmagnó ismét végigjátszotta a kazettát.
Beleraktam egy másikat.
A magnó működött, s működik most is kifogástalanul.
Ekkor visszapörgettem a kereskedő srác szavait. Hogy ő ilyet árul, és hogy visszaküldi, és adjunk egymásnak semleges vagy pozitív értékelést. A visszautat állja, én pedig az odautaztatást. (Az összeg közel negyede a szállítási ktg.)
Nem értem. Ha rossz volt a magnó, miért nem követelte a szállítást? De látom, hogy jó, és a hibaleírás illik egy szakadt szíjas magnóra, tehát találkozott már ilyennel, csak ezen jó szíj van. (Már levettem a burkolatot, látom.)
Nem lett volna egyszerűbb azt írni, hogy meggondolta magát, és nem kell? Csúnya a doboza? De hát negyedáron adtam, mint az értéke.
Ezek után tiszta lelkiismerettel fogom visszautalni neki a magnó árát, de a szállítást nem kívánom pénzelni.
Lehet, hogy nem vagyok úriember?

2 megjegyzés:

  1. Sajna vannak ilyen fazonok (elég sokan), valamiért kerekítenek hozzá egy magyarázatot, nem képesek egyszerűen megmondani a valódi okot.
    Számtalanszor van úgy, hogy könnyebb azt mondani, hogy ezért és ezért nem kell, mert...mintsem azt mondani, hogy más lóra számítottam.

    VálaszTörlés
  2. Hahó!
    Hoztam egy újabb Hanczurkodni-valót.

    http://lettudatoskonyha.blogspot.com/2009/02/atvaltozasok.html

    VálaszTörlés