Karácsony.
Egy nehéz életút zárult ma hajnalban.
Anyukám még a háború idején, 1943-ban született Diósgyőrben. Nagymama gyalog tolta Komjátiba babakocsin két nap alatt. Szendrőben aludtak meg rokonoknál. Nagyapa két év múlva meghalt. Nagymama visszatért Miskolcra, és újból férjhez ment. Anyu mostoha apa mellett nőtt fel, de legalább békeidőben. 19 évesen ment férjhez. Apám és ő is iszákos családból menekültek egymáshoz a mai ésszel fel nem fogható körülmények közé. Egy évre rá megszülettem. Apám zenész volt. 1968-ban magunkra hagyott. Anyu egyedül nevelt 16 éves koromig. Akkor lépett új házasságra Laci bácsival. Sajnos az alkohol ezt a házasságot is tönkre tette. Ötven éves koráig Laci bácsit több elvonó után juttatta szociális otthonba, de ott is tovább gondoskodott róla. Róla is. Eztán lett jobb az élete, mert végre Laci bácsi végleg letette a poharat, és mint élettárs visszatérhetett az otthonukba. Húsz éve pedig, hogy én is megtaláltam a páromat, boldognak is láthattam. Az idő viszont fölötte is elszállt. Négy éve halt meg Laci bácsi, és az egyedüllét nem tett jót anyunak. Egy hete került kórházba.
Hajnalban hívott egy orvos, hogy már nem tér haza.
2024 December 26
