Bódva Szinva Éva víz Wasser voda (gondalatcsírák a favágára készülődvén)

 Az élet keletkezése és a nő.

Ha jól megy a hasogatás, megírom a folytatást is.

Bódvapart

Már csurog ki a medréből. Feltöltöm a jutubira, aztán belinekelem a mozgóképet is..

 

Itt a video is.

 

Összehasonlításképpen régebbi sétákon így néz ki.

A tisztességről

 

Nézem azt az orvost, aki vigyázni akar ránk. Nem mondta, hogy magyarokra. Nem mondta, hogy kommunistákra.

Lehet, hogy pár embernek megélhetési  minimumot hoz a maszkvarrás. Egy ebédre-vacsorára valót. Nem az ő pénzüket sajnálom. 

Ma favágás közben rajtam volt a fejhallgatónak kinéző hangtompító. Volt rajtam egy rácsmaszk. Ez véd a felpattanó szálkáktól, faforgácstól. Mégis folyamatosan tüsszögök. Szabadulna a szervezetem minden porszemtől. Pormaszkról pedig egy élményem maradt meg, még Budapesti emlék. A szmogriadó miatt nem javasolták a kijárást, de át kellett mennek Budafokról Pesterzsébeten túl. Felvettem egy OBI-s pormaszkot, és bringával átkarikáztam Pestre. Már a Lágymányosi híd (akkor még úgy hívták) előtt le kellett vennem, mert a benne összegyűlt nyál vagy lecsapódó pára miatt nem kaptam levegőt.

A gyermekkoromból is emlékszem, hogy asztmaroham közben mit éltem át. Nem kívánom vissza.

E-csetek

 Csetelünk valós időben, és face-kelődünk és b(e)log-unk a világ hálójába. Aztán vergődünk, mint a halak.

Attila ecseteivel nyitottam a napot. A sok szőrös szerszámmal, amit én inkább porolásra használok. Kitakarítani az alkatrészek közötti réseket, vagy felismerhehővé-olvashatóvá  túrni a ráfestett szövegeket.

A legritkábban festek velük valamit. A műanyag alkatrészek nem igénylik. A fabigyókat Nufi kezeli.

Azon akadt meg a reggeli gondolatfolyamom, hogy az ecsetelést a kifejtésre, a körbemagyarázásra szokták használni. Vajon miért?

Megnéztem egy filmet

 Ha pontosan akarnék fogalmazni, akkor először az újabb feldolgozást, majd a régebbit, és megkerestem a forgatókönyv alapját, a regényt.

A három mű nagyon más. Más a kor, más a szereplők jelleme, és a kerettörténet egy CIA elemző csoport kiirtásáról szól az USA-ban. 

Annyira érdekes volt a részletek összehasonlítása, mint egy mai tévékészülék összevetése a csöves, a tranzisztoros, az icés, majd a mostani LCD technológia, a digitális átlényegítés a szemet becsapó világteremtése  között.

A keselyű hat napja c. könyv volt az alapmű. A hatvanas évek  munkamódszeréről, eszközeiről ad képet. Hozza a világháborús tapasztalatokkal kimunkált elemző munkát. A '70-es évek pedig a z elemzéshez már nagy számítógépet használ. A főszereplőnek gépidőt kell kérni a feldolgozáshoz, és a mai feldolgozásban az internet mindent szolgáltató hálózata is benne van.

A könyvben a hölgyek csak szerető, vagy portás jellegű munkások, amíg a mai feldolgozásban már a hidegvérű kommandós bérgyilkos egy arab lány.

Mi is fogott meg?

Az izgatja a fantáziámat, hogy  hogy is működik?

Egy hivatal működése nehéz olvasmány volt a szereplők pontos leírásának végigszenvedésével. A hivatali kapcsolódások, a mindennapos tevékenységek leírása unalmasnak tűnt. Az első komolyabb figyelemfelkeltő leírás nekem a postásnak öltözött bérgyilkos cipőlerúgó-zoknieltávolító mozdulatai voltak, hogy miképpen verekszik egy cselgáncsos. Mert kell neki a biztos talaj a rúgáshoz. A mit-miért tesz pontos leírása, hogy a szőnyeg csúszós talaj.

A régebbi filmben ez a verekedős jelenet a csúszós szőnyeget pont fordítva használta fel. Az üldözött a bérgyilkos alól kirántja verekedés közben. Az újabb filmben pedig a bérgyilkos lány lefekszik az áldozatjelölttel.

Azon gondolkodom, hogy vajon az eredeti művek is így készülnek? Megvan egy keret, és a téma duzzasztása emberi cselekedetek kibontása csupán?

Jó, egy szappanopera csoportokat foglalkoztat a történet színezésére.  Ott eleve epizódnak nevezik a részeket.  

Az utolsó feldolgozásban feltűnt az a fő gondolat - és ez nem része a könyvnek - hogy hány ember életének megmentéséért áldoznánk fel egy ártatlant.

Ez a korona vírus hisztéria is arról szól nekem, hogy hány embert kell feláldozni azért, hogy a föld népessége nagyon lecsökkenjen? 

Nem vagyok döntési helyzetben. De még csak fontos sem vagyok az emberek halmazában. A témát mégis odabiggyeszti a média az orrom alá. Ha nem ma, akkor tegnap, és holnapután. 

Azt látom, hogy a természet az önszabályozást már feladta. Vagy átadta az embernek. Vagy lesz meglepetés?

Esti mese

Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy özvegy király.  Volt neki egy lánya, s egy kicsiny fiacskája.,
A két gyermek szép volt, és okos volt.  Hamar átvették az irányítást a királyi udvar fölött. Az özvegy király pedig pipázott, eljárt az üveg hegyen túlra, vagy a gyémánt hegy lábához királyi pajtásaival tekézni.
A kis királyfi hamar rábukkant mátkájára, és kapott is kacsa lábat, hogy palotát építsen. A szomszéd királyfik is segítettek, s a fele királyság éppen eltartotta a kis birodalmat.
A királylány tovább várta a herceget, aki fehér paripáját komótosan nyergelte, de tele volt kudarccal mert sok királylány visszautasította, és a lovagi tornákon sem nyert soha.
Aztán az egyik szép napon egymásra leltek, és nem kellett hét próba, hogy egymást elnyerjék, de utána nem hét, hetvenhét próba következett.
Több palotát kipróbáltak. Volt ahol kicsi volt. Volt, ahol nem volt rózsakert. A királyfi nem értett a rózsákhoz, csak a kis egerekhez. A királylány pedig mindenhez konyított. Még császári udvarok rendjét is ismerte.
Új országot kerestek, s apró kezeivel csodálatos rózsakertet varázsolt a sűrű fenyves erdő tövében.
Egy szép napon megjelent a napkeleti boszorkány, és körbezsongta a királyfit, hogy nyisson utat az erdőben a kastélyukhoz.
Duruzsolt a  királylánynak, hogy gyönyörűek a rózsái, és ha sok napfényt kapnának, még szebbek lennének.
A királyfi pedig vágott egy ösvényt a fénynek napkelet irányában.
De a boszorkánynak ennyi nem volt elég. Az ő palotája épp az erdő túloldalán volt, és belepte a penész a falát. Felszólította a  királyfit, vágjon egy nagyobb ösvényt a napkeleti palota háta mögé.
A királyfinak nem tetszett az ötlet, mert az északkeleti szél be fog süvíteni az erdejébe is, és elviszi a kismadarak fészkét.
De a királylány jót akart a boszorkának is, hát rávette a királyfit, vágjon ösvényt oda, ahol az északkeleti szél szokott rohangálni.
Sajnos még ez sem volt elég, hiszen az északi fény nem éri a palota hátát, a napkeleti boszorkány immár az egész erdőt akarta letarolni, és még azon  is túl.
Megfenyegette a párt, hogy van neki egy varázslója, és az bájitalt kever, s katonáknak osztja szét, hogy porlasszák a királyi pár szemébe a folyadékot. Attól majd kivágja a királyfi az erdőt.

De hogy holnap is mesélhessek, nem mondom el, mit fundált ki a királyfi.
Aludjatok jól, álmodjatok szépeket!
Jó éjszakát gyerekek! 
  

Csak vidáman!

Fáj, vagy nem, a shownak folytatódni kell!


Ritkulnak az írások, mert újra tanulok ülni.Nem homokparti krándulás, hanem talán valami huzat intézett el. Több guggolás után tudok egy zoknit felhúzni, vagy a bal nadrágszárat is csak lendületből. (Mintha a keringést pótolnám az izommunkával.)

Ennyit a nyögésről. Egyébként a mozgásban nem fogott meg. Kutyafuttatás, metszés kályharakodás, tüzelőbehordás, rizsfőzés.
Csak a munkaasztal mellé nem tudok leülni. Bár ma már befűtöttem, a másik szobát. Legalább a telefontöltőmet meg tudjam forrasztani. Illetve Béla gépében megállt a hang. Nem megállt, de halk és torz. Cserélni fogom a gépet, mert játszani addig is tud rajta. Fel kell tolnom egy XP-t.

Tegnap meglepődtem. Szokás szerint átvittem a Kisasszonyt (kutya) a 22-be. Belefogtam a keresztben álló szőlő megritkításának.Szembevágott egy inda, lassítani kellett, inkább előre mentem a szilvafát megújítani. Így hívja Nufi, amikor a fél fát lefűrészelem. Ahol pedig ez a sárguló bolyhos betegség, ami vagy gomba, vagy moha, de az almafák lehámlottak mind tőle, szóval kapargatom mindennel, kefélem gyökérkefével.
Az új telepítésű almafám már tiszta. Egy szilva és a körtefa is. A vackorfákat viszont hagyom bozótnak. Úgy érzem, jobb, ha ragaszkodom ehhez a rögeszmémhez.
Újabb kráterek  maradnak Rozi (kutya) után. Folyton kapar, ha én metszegetek. Valamelyik nap sikerült Andrásék tyúkját elcsípni. A diófa alatt táboroztak egy kakassal hármasban, és én a kapun belül leakasztom a pórázról. Na volt nagy sikoltozás. Három felé futottak. A kapu felé futót csípte el, de erélyesen rászóltam, és elengedte. Megmenekült az is. Szegény ebünk még sokáig remegett izgalmában.
Gyűlöli a baromfit. Verebek szoktak az ólja előtt is enni a reggeli maradékából, s ő csak nézi. A tyúkok, kacsák, fácánok érdeklik.

(Bocsánat, de a kutyánknak rengeteg neve van, és  Nufinál hallgat a Vackorra is.)

Elkalandoztam, de visszakanyarodom a meglepetéshez. Mire Nufi is megérkezett, a faluból igazi gyermekzsivaly hallatszott  mindenhonnét. Mint egy ovi udvaráról. A  koronavírus miatt itthon maradt kölkök felderítették a falut.

...............
A napok telnek a bezártságban. Nekünk nem túl újdonság, de akivel beszélek telefonon, mind szenvedi nagyon.
A bolt előtt állókon nincs maszk. A környébeli cigányok mintha mi sem történt volna, úgy csoportosulnak. Biztos nagy családok. A falu egyébként is kihalt sötétedéstől, de most hogy a kocsma sincs nyitva délután, még kevesebb az ember.
Most az erőnlétem kézi fűrészeléssel akarom visszaszerezni. A sok elhalt gallyat begyűjtöttük a baromfi udvarba, ott tevékenykedem. A torna unalmas, hamar abbahagyom, de a favágás nem öt perc. Annak nem volna értelme. Ha vastagabb gallyat fogok, akkor belül úgy gyötröm magam, mint amikor valaki forró edényt visz az asztalig, és nagyon letenné már... aztán mégis kibírja.
Közben megérkeztek a gólyák is. Már itt kelepelnek vagy 3 napja. Készülnak a kis gólyák is. Szorgalmasan szerelmeskednek a fészken.
Béla hangulata változó. Már a macskákra is rámordul, amikor nyávognak. A mai sétát sem élvezte, mert fújt a szél, de a D vitamin kell, és az a napból a legtermészetesebb.
A séta négyesben volt ma is. A kutya biztosítja bárki felé a 2m-es távot. A másfél méteres póráz meg a karom pont jól jön. Amekkorára nőtt Rozi, tekintélyt parancsol. Különösen, ha megtetszik neki valaki, és két lábra áll, mert a póráz nem engedi. Ma Nufi kezében volt, de amikor velem sétál, sokszor előfordul.
Próbáljuk tanítani, hogy ne feszítse a pórázt, de nem mindig sikerül.
Ilyenkor megállok vele, a nyakánál fogva felemelem a fejét, és megkérem, hogy lassítson. Van, hogy 20 méteren háromszor.
Érdekes, hogy nem zavarja. Nem úgy, mint a kullancsszedés. Az nem is fájhat neki, mégis sokszor kitépi magát   mire kitapogatom a bundájában.
Ronda egy puttony lesz a rovarból. Szét szoktam kenni kővel, fával, ami kezembe akad az aszfalton, vagy a munkaasztalomon. A kutyát már utána nem érdekli. Minden mást megszagol, ami nálam volt. Ezt nem.

Ilyenek a napok a karanténszerű életben.
Mindenkinek idegösszeroppanásmentes időszakot kívánok!