Ha pontosan akarnék fogalmazni, akkor először az újabb feldolgozást, majd a régebbit, és megkerestem a forgatókönyv alapját, a regényt.
A három mű nagyon más. Más a kor, más a szereplők jelleme, és a kerettörténet egy CIA elemző csoport kiirtásáról szól az USA-ban.
Annyira érdekes volt a részletek összehasonlítása, mint egy mai tévékészülék összevetése a csöves, a tranzisztoros, az icés, majd a mostani LCD technológia, a digitális átlényegítés a szemet becsapó világteremtése között.
A keselyű hat napja c. könyv volt az alapmű. A hatvanas évek munkamódszeréről, eszközeiről ad képet. Hozza a világháborús tapasztalatokkal kimunkált elemző munkát. A '70-es évek pedig a z elemzéshez már nagy számítógépet használ. A főszereplőnek gépidőt kell kérni a feldolgozáshoz, és a mai feldolgozásban az internet mindent szolgáltató hálózata is benne van.
A könyvben a hölgyek csak szerető, vagy portás jellegű munkások, amíg a mai feldolgozásban már a hidegvérű kommandós bérgyilkos egy arab lány.
Mi is fogott meg?
Az izgatja a fantáziámat, hogy hogy is működik?
Egy hivatal működése nehéz olvasmány volt a szereplők pontos leírásának végigszenvedésével. A hivatali kapcsolódások, a mindennapos tevékenységek leírása unalmasnak tűnt. Az első komolyabb figyelemfelkeltő leírás nekem a postásnak öltözött bérgyilkos cipőlerúgó-zoknieltávolító mozdulatai voltak, hogy miképpen verekszik egy cselgáncsos. Mert kell neki a biztos talaj a rúgáshoz. A mit-miért tesz pontos leírása, hogy a szőnyeg csúszós talaj.
A régebbi filmben ez a verekedős jelenet a csúszós szőnyeget pont fordítva használta fel. Az üldözött a bérgyilkos alól kirántja verekedés közben. Az újabb filmben pedig a bérgyilkos lány lefekszik az áldozatjelölttel.
Azon gondolkodom, hogy vajon az eredeti művek is így készülnek? Megvan egy keret, és a téma duzzasztása emberi cselekedetek kibontása csupán?
Jó, egy szappanopera csoportokat foglalkoztat a történet színezésére. Ott eleve epizódnak nevezik a részeket.
Az utolsó feldolgozásban feltűnt az a fő gondolat - és ez nem része a könyvnek - hogy hány ember életének megmentéséért áldoznánk fel egy ártatlant.
Ez a korona vírus hisztéria is arról szól nekem, hogy hány embert kell feláldozni azért, hogy a föld népessége nagyon lecsökkenjen?
Nem vagyok döntési helyzetben. De még csak fontos sem vagyok az emberek halmazában. A témát mégis odabiggyeszti a média az orrom alá. Ha nem ma, akkor tegnap, és holnapután.
Azt látom, hogy a természet az önszabályozást már feladta. Vagy átadta az embernek. Vagy lesz meglepetés?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése