Blogolás előtt nem szabad olvasni

Ez most Attila bejegyzése miatt jutott eszembe. Reggel Miskolcra készültünk Béla ilyen-olyan leleteit megújítani. Ilyenkor csak arról szól a nap. Reggel kutyafuttában olvasom el a leveleket, a tabletről, meg a száradafát.
Látom, nagyon kiakadt Attila, én meg nem igazán értem a kifakadását. Mármint tudok a román népszavazásról, de mivel hidegen hagynak a buzik, elegendőnek tartottam volna letenni egy szavazatot, hogy a házasság egy nő és egy férfi, az élettársi kapcsolat meg kapjon akár hivatalos megerősítést, hiszen két nő vagy két férfi is teremthet közös egzisztenciát, és közös vagyont is. Miért örökölje valamelyik rokona pl. egy balesetben elhunytnak, ha sok köze az életében nem volt hozzá.

Tudom, hogy ilyen baromságokra akkor kell népszavazást kiírni, amikor el kell terelni valami fontosabbról a figyelmet. Pl. Románi amerikai katonai megszállásáról, illetve hogy már Orbán nem csak az oroszokkal és a kínaiakkal egyezkedik, de a törökökkel is, és tévében jelenti be a fegyverzet közös fejlesztését. Pedig volt már, hogy törököt fogtunk, csak nem eresztett.

Most nem olvastam újra a reggel átfutott szöveget, mert most  biztos mást írtam volna. A hatása alá kerülök minden olvasott szövegnek.
Most fogom újra elővenni, aztán kiderül, mennyire voltam reggel felületes. 

Mindenkitől kapok egy gondolatnyi igazságot...

... vagy csak bárkitől?
Az utolsó ilyen megakasztó gondolat egy kérdés.
Ki szeretné, ha nem tanulással, hanem csövön vagy programozással érkezne az agyába az összes tudnivaló az élethez?
Előadója körbetekintett, megszámlálhatta, hányan emelték fel a karjukat, majd tovább gondolta a témát.
Hol lenne akkor az egyéniség? Csak ellenőrzött, programozott életet kapnánk.

Tegnap jöttem haza anyutól. Pénteken jöttek Laci bácsival kacsát pucolni, Délután hazavittem, s ott is aludtam Miskolcon. Este pedig a tévé előtt kattogtattam a távirányítóval. Itthon vajmi keveset ülök a villogó doboz elé, ott pedig központi antennáról sok-sok műsorféle jön. Spektrum, meg animális palanéta, meg mit tudom én mi.
Már az autóépítő Hot Rod műsornál besokalltam pár éve, hogy nem a műveleteket fényképezték, hanem a veszekedő embereket, a narrátor pedig az időpontokkal volt elfoglalva. Ezt itt egy főzőverseny műsorában láttam visszaköszönni. Tózse nézhetetlennek nyilvánítottam.
Most pedig jó állapotú öreg autót - olyat, mint amiben lelőtték Kennedyt - vásárolni indult két fickó jókora sörhassal alkudni, és a szöveg szinte csak az elérhető haszont elemezte.
Tovább ugrottam. Más műsor kell. Nyomkodtam a gombokat, és semmi nem kötött le.  Még egy komolyabb boxmérkőzés vagy K1 vagy K2 sem volt.
Amíg Laci bácsi nézte a tévét, olvasni próbáltam. Fiatalok veszekedtek trópusi környezetben kiszavazósdi címén. Elvonta a figyelmem a tabletről.
Mikrofon előtt beszéltek a taktikájukról, volt akit megríkattak, és kiközösítettek és átkutatták az újonnan beköltöző csomagját.
Olyan politika szellem járkált benne folyamatosan, mintha híradót néztem volna.

Csak ilyen élet létezik?

Tegnap este egy Móricz regényből készült filmet adtak a Dunán. Módos paraszthoz ment hozzá egy cselédlány. Kiszekálták a falu asszonyai.
Már a múlt század fordulója sem volt emberi. Már elrágta a paraszti társadalmat a tőkeközpontosítás nyűve. Pondrókból hernyóvá értek, és ma pedig lepkéket látunk magunk fölött.

Merjem elemezni a mai falusi életet?
Nem akarok ellenségeket gyűjteni.
Egy jól működő 'szervezetet' látok. Az énekkart. Péter felesége, Kriszti 'hadonászik' a falu asszonyai előtt. Összegyűjti, betanítja  őket, koncerteket adnak a környék falvaiban és Miskolcig is eljutnak. Talán tovább is.
Református alapon, de katolikus pacsirták is vannak az énekkarban.
Kriszti nekem olyasfajta elem itt, mint Böjte Csaba a maga posztján. Lehet, hogy naiv vagyok, de úgy látom, szívből csinálja.
A szívből jövő tevékenységek senkit nem tesznek gazdaggá, inkább elvonják a figyelmét az értelmetlen való világtól.
Látom, hogy elvonják, s erre elmesélnék egy történetet.
A templom villanyorgonájának a hangerő szabályzója elromlott. Megjavítottam. (Eddig már korábban is leírtam. Megkérdezte, hogy mivel tartozik.
Mondom:
 - Köszönöm szépen.
 - De ne Te köszönd, mert Te csináltad. -válaszolta.
Fel sem merült benne, hogy a 'köszönöm szépen' elhangzását vártam.
Pedig az egyházak közösségi elemek a társadalomban. Nem termelők. A szellem őrzőinek létét kb azonos szinten illik biztosítani, mint az őket eltartó környezet. Szellemi központja lehessen a közösségnek. A fizikai lét gyűrődéseiből kiszakadás lehessen a mese idejére.
Kellenek ehhez Jézusok, Buddhák Mohamedek?
Igen is, meg nem is.
Nekünk jutott a keresztény gondolatkör. Ismert szavak a mózeskosár, a kálváriát jár, megvan az ő keresztje.
A hivatalos értelmezés mellett nekem azonnal eszembe jutott, hogy egy anya inkább elpusztul a fiáért, mint vírusként bocsássa egy másik társadalom tönkretételére. Mert a hatalom hülye képviselője megeszi bébi szépségével mérget.
Voltak egyáltalán valaha is egységes társadalmak?
Egy frászt.
Ahol éppen jól ment valamiért, ott megjelentek a vámszedők, és az éhes lihegők.
Így veszett el Magyarország is.  Újra és újra végigcsinálják velünk... is.
Tegnap előtt Egyiptom, tegnap a Kárpát medence, most Európa.
Kellenek egyházak?
Pedig kellenének.
Szegények vagy gazdagok?
Egyik sem.
Hozzánk illeszkedő szellemi központok és alközpontok kellenének, s ha egyházaknak hívják őket, akkor azok, ha kőműveseknek, akkor azok, ha országoknak, akkor azok.
Nagyon nehéz a magam érdekei ellen is kijelenteni, hogy kellenek.
De a gondolkodásom szabadságát nekem kell megőriznem.