Csak vidáman!

Fáj, vagy nem, a shownak folytatódni kell!


Ritkulnak az írások, mert újra tanulok ülni.Nem homokparti krándulás, hanem talán valami huzat intézett el. Több guggolás után tudok egy zoknit felhúzni, vagy a bal nadrágszárat is csak lendületből. (Mintha a keringést pótolnám az izommunkával.)

Ennyit a nyögésről. Egyébként a mozgásban nem fogott meg. Kutyafuttatás, metszés kályharakodás, tüzelőbehordás, rizsfőzés.
Csak a munkaasztal mellé nem tudok leülni. Bár ma már befűtöttem, a másik szobát. Legalább a telefontöltőmet meg tudjam forrasztani. Illetve Béla gépében megállt a hang. Nem megállt, de halk és torz. Cserélni fogom a gépet, mert játszani addig is tud rajta. Fel kell tolnom egy XP-t.

Tegnap meglepődtem. Szokás szerint átvittem a Kisasszonyt (kutya) a 22-be. Belefogtam a keresztben álló szőlő megritkításának.Szembevágott egy inda, lassítani kellett, inkább előre mentem a szilvafát megújítani. Így hívja Nufi, amikor a fél fát lefűrészelem. Ahol pedig ez a sárguló bolyhos betegség, ami vagy gomba, vagy moha, de az almafák lehámlottak mind tőle, szóval kapargatom mindennel, kefélem gyökérkefével.
Az új telepítésű almafám már tiszta. Egy szilva és a körtefa is. A vackorfákat viszont hagyom bozótnak. Úgy érzem, jobb, ha ragaszkodom ehhez a rögeszmémhez.
Újabb kráterek  maradnak Rozi (kutya) után. Folyton kapar, ha én metszegetek. Valamelyik nap sikerült Andrásék tyúkját elcsípni. A diófa alatt táboroztak egy kakassal hármasban, és én a kapun belül leakasztom a pórázról. Na volt nagy sikoltozás. Három felé futottak. A kapu felé futót csípte el, de erélyesen rászóltam, és elengedte. Megmenekült az is. Szegény ebünk még sokáig remegett izgalmában.
Gyűlöli a baromfit. Verebek szoktak az ólja előtt is enni a reggeli maradékából, s ő csak nézi. A tyúkok, kacsák, fácánok érdeklik.

(Bocsánat, de a kutyánknak rengeteg neve van, és  Nufinál hallgat a Vackorra is.)

Elkalandoztam, de visszakanyarodom a meglepetéshez. Mire Nufi is megérkezett, a faluból igazi gyermekzsivaly hallatszott  mindenhonnét. Mint egy ovi udvaráról. A  koronavírus miatt itthon maradt kölkök felderítették a falut.

...............
A napok telnek a bezártságban. Nekünk nem túl újdonság, de akivel beszélek telefonon, mind szenvedi nagyon.
A bolt előtt állókon nincs maszk. A környébeli cigányok mintha mi sem történt volna, úgy csoportosulnak. Biztos nagy családok. A falu egyébként is kihalt sötétedéstől, de most hogy a kocsma sincs nyitva délután, még kevesebb az ember.
Most az erőnlétem kézi fűrészeléssel akarom visszaszerezni. A sok elhalt gallyat begyűjtöttük a baromfi udvarba, ott tevékenykedem. A torna unalmas, hamar abbahagyom, de a favágás nem öt perc. Annak nem volna értelme. Ha vastagabb gallyat fogok, akkor belül úgy gyötröm magam, mint amikor valaki forró edényt visz az asztalig, és nagyon letenné már... aztán mégis kibírja.
Közben megérkeztek a gólyák is. Már itt kelepelnek vagy 3 napja. Készülnak a kis gólyák is. Szorgalmasan szerelmeskednek a fészken.
Béla hangulata változó. Már a macskákra is rámordul, amikor nyávognak. A mai sétát sem élvezte, mert fújt a szél, de a D vitamin kell, és az a napból a legtermészetesebb.
A séta négyesben volt ma is. A kutya biztosítja bárki felé a 2m-es távot. A másfél méteres póráz meg a karom pont jól jön. Amekkorára nőtt Rozi, tekintélyt parancsol. Különösen, ha megtetszik neki valaki, és két lábra áll, mert a póráz nem engedi. Ma Nufi kezében volt, de amikor velem sétál, sokszor előfordul.
Próbáljuk tanítani, hogy ne feszítse a pórázt, de nem mindig sikerül.
Ilyenkor megállok vele, a nyakánál fogva felemelem a fejét, és megkérem, hogy lassítson. Van, hogy 20 méteren háromszor.
Érdekes, hogy nem zavarja. Nem úgy, mint a kullancsszedés. Az nem is fájhat neki, mégis sokszor kitépi magát   mire kitapogatom a bundájában.
Ronda egy puttony lesz a rovarból. Szét szoktam kenni kővel, fával, ami kezembe akad az aszfalton, vagy a munkaasztalomon. A kutyát már utána nem érdekli. Minden mást megszagol, ami nálam volt. Ezt nem.

Ilyenek a napok a karanténszerű életben.
Mindenkinek idegösszeroppanásmentes időszakot kívánok!