Mindig van megvilágosodás. Fény az énben.
Megint megértettem egy jézusi idézetet. Elegendő volt magam behelyettesíteni az énbe.
Annyira logikus. Az igazságról alkotott képünk annyira egyedi, hogy mindenkinek van. De ha beleteszem magam a képbe, akkor minden tettemben tudom, hogyha igazama van, s ha más igazát igaznak látom, az igazság. Ha nem, akkor nem. Bármi is álljon mögötte.
Nufit bosszantotta az értemezésem. Pedig elegendő a Nyafi udvarlóját elemezni. Idejön, és azt hiszi, bejöhet. Az ő igazsága az ösztöne, hogy itt egy kivirult kutyalány várja, én pedig nem akarok egy 8 hónapos szukához másik ebet ereszteni. Nem akarok kétszer annyi kutyaszart az udvaromra, és azért van kerítésem, hogy ne jöjjön be, csak akit én engedek be.
Igazam van?
Persze. Nekem van igazam. Két igazság nem létezik bennem. Mert én vagyok az igazság, amíg élek. Az út rajtam keresztül vezet Nyafihoz is.
Nagyon pontos megfogalmazás ez, ügyesen csomagolva.
2019. január 31., csütörtök
2019. január 15., kedd
szikrák
Puzsér, meg az ő hasonlatai.
Nem fogom visszakeresni, csak ha valaki külön kéri, újságíróval vitatkozott.
Putyin is szóba került, és az energiafüggés. Természetesen az atomerőmű volt a mumus. Micsoda ocsmányság. Elavult technológia. A megújulókra kellene költenünk.
Összehasonlításképpen a vályog és az égetett tégla. Hogy Magyarország megint az ócskasággal foglalkozik, pedig milyen jó az új.
Ja, az égetett tégla pont az égetésre használt energiával lesz sokkal környezetszennyezőbb, mint a vályog. A hőátbocsátó képessége is rosszabb, azaz többet ereszt át, mint a jó vastag vályogfal.
A vályogfalban vezetett csövek villanydrótok könnyebb munkával, kisebb szerszámkészlettel elhelyezhetőbbek. A vályog páraáteresztő képessége is jobb. A magára hagyott vályogtéglfal pedig visszatér a természetbe segítség nélkül is. A tégla nem, vagy nem nyom nélkül.
Az atomenergia a múlt század óta fegyelmezett körülmények között szolgál minket. A kényelmünket. Ha ezt a kényelmes világot akarjuk élni, akkor más irányban keresgélnék.
A sugárzó fűtőelem évszázadokig fogja még tolni a rádióaktív energiát. Ez pedig csak technológia kérdése, hogy lehet munkára fogni. Ja, és kötelező is. Nem nőjön a fejünkre.
Ahogy az aranybányászatról mondják, hogy tonnaszám kell a kőzetet morzsolni és vegyi módszerrel elválasztani a pár dekányi aranyat, úgy a ma még használhatatlan sugarak is megszelídíthetők, ha sok ember összedugja a kobakját a megoldáshoz.
Nem fogom visszakeresni, csak ha valaki külön kéri, újságíróval vitatkozott.
Putyin is szóba került, és az energiafüggés. Természetesen az atomerőmű volt a mumus. Micsoda ocsmányság. Elavult technológia. A megújulókra kellene költenünk.
Összehasonlításképpen a vályog és az égetett tégla. Hogy Magyarország megint az ócskasággal foglalkozik, pedig milyen jó az új.
Ja, az égetett tégla pont az égetésre használt energiával lesz sokkal környezetszennyezőbb, mint a vályog. A hőátbocsátó képessége is rosszabb, azaz többet ereszt át, mint a jó vastag vályogfal.
A vályogfalban vezetett csövek villanydrótok könnyebb munkával, kisebb szerszámkészlettel elhelyezhetőbbek. A vályog páraáteresztő képessége is jobb. A magára hagyott vályogtéglfal pedig visszatér a természetbe segítség nélkül is. A tégla nem, vagy nem nyom nélkül.
Az atomenergia a múlt század óta fegyelmezett körülmények között szolgál minket. A kényelmünket. Ha ezt a kényelmes világot akarjuk élni, akkor más irányban keresgélnék.
A sugárzó fűtőelem évszázadokig fogja még tolni a rádióaktív energiát. Ez pedig csak technológia kérdése, hogy lehet munkára fogni. Ja, és kötelező is. Nem nőjön a fejünkre.
Ahogy az aranybányászatról mondják, hogy tonnaszám kell a kőzetet morzsolni és vegyi módszerrel elválasztani a pár dekányi aranyat, úgy a ma még használhatatlan sugarak is megszelídíthetők, ha sok ember összedugja a kobakját a megoldáshoz.
2018. december 4., kedd
fordulj ki, fordulj ki
Szép ara nyal ma.
Minden nézőpont kérdése.
Így kapja szét pillanatok alatt a hallottakat az agyam, és mosolygok, vagy dühöngök belül. Ahelyett, hogy a munkán járna az eszem. Bélánál kiöregedőben a Sony tévém. '96 körül vehettem. Apu bejelentette, hogy meglátogat. Nekem ez volt az első újonnan vett tévém. Persze apám nem jött, és amikor mókanélküli lettem, anyunál éppen megállt a tévé, és amit neki szántam, nem lett kész időre. Mármint ismerős ment Miskolcra, és ezt dobozoltam be, s küldtem haza anyunak Budafokról. Aztán amikor anyuék már jobban álltak anyagilag, visszaadta. Nekem meg közben került egy öreg Grundig. Ismét félre raktam. Aztán Béla elé. Azóta napi sok órát megy hiba nélkül, illetve Nufi jelezte, hogy nem tetszik a képe már. Nagy baja nincs, de jobb tartalékot letenni a helyére, mint üres tévéállványt nézni Bélának, ha csak egy-két órára is.
Előhúztam a félretett Philipset. Fakávás, még öregebb jószág, de szép képe van. Még az akkumulátora rossz, azt ki kell cserélnem, hogy megjegyezze a fényerő, hangerő, programbeállításokat.
Ez foglalkoztat most, meg a kályhák. Fűtök, mint egy hivatásos fűtő.
Ezt a programozót még nyáron szenvedtem össze. Működik. :-) Mondjuk nem nagy élmény a pinduri lábakra légszerelni, de hasznos.
Az ipar állandóan olyan memóriákat talál ki, amihez a korábbi programozó már nem jó. Az új számítógépek nem adnak elegendő feszültséget, áramot. A régit kell előcipelni. Milyen jó, hogy megtartom a W2000-es gépemet is!
Mennyire oda vagyunk a pörgős új masinákért, miközben fogalmunk sincs, mi mindent csinál? A DOS talán még átlátható volt, de ezek a túltenyésztett megaprogramok biztos nem. Nekem nem.
Viszont a jóval kisebb gép hamarabb bootol be a saját rendszerével, és ha nem akarok internetezni, csak célfeladatra kell, ripsz-ropsz kész. Ja, és mindez a program megíróján múlik, hogy a kijelzőre, monitorra milyen gyakran frissíti az információt.
A hálózatot nem tudom kihagyni egy DOS gépnél sem, mert oda floppyval tudnám áttenni a kiírandó binárist. Jó, még CDrommal is. De a kényelmes USB nem nagyon jön szóba. Inkább az a baj, hogy a '90-es évek wincseszterei már nem akarnak elindulni. A korabeli mentések pedig ki tudja, hogy melyik CD-n lapulnak.
Jön a tél, és megint beszorulok a szobába. Attila felszította a kedvemet, hogy régi hangkártyáimat megmidiztessem.
Illetve az Enterprise128 gépemről lementsem a kazettákat mai adathordozókra.
***
Elmaradok az írással. Elég mostanában elolvasni a száradafát, és fordulok is tennivalók felé.
Ma is azonnal beütött, amit korábban megfogalmaztam. Attilának sem kell kép a zenehallgatáshoz. Vagy hozza a zene a lényeget, vagy nem jut el hozzám.
Megvan a Zeppelin film: A dal ugyanaz marad DVD-n és két CD-n is.
Sokkal többet hallgattam már CD-ről, mint DVDről. Még műsorkazettán is megvettem, pedig Boldizsár Ferinél felvettem hanglemezről is a '70-es években. (A kristályhangszedős lemezjátszóról nem volt mély hang a felvételben.)
Alapmű. A zenei félműveltségem egyik alapja.
Mindjárt berakom újra valami lejátszóba, mert kedvet is kaptam hozzá.
De nem tudok rákanyarodni a mondandóm lényegére, s ezt nem is kedvenceimből szűrtem le.
A zene egy nyilvános önkielégítés. Jó értelemben véve. Cseh Tamás videofelvételét nézve jött e megvilágosodás.
Önmagától annyira elszállt ember volt a képen, pedig zeneileg nekem sokat nem hozott. Csak Nufi mesélte a középiskolás volt osztálytársnőjéről, a rajongóról, milyen bálvány volt ez a gitáros dalnok.
De Dolák Sali Róbert és Nagy Feró is állandóan a csajozásról mesél a fiatalkori zenélés kapcsán.
Amikor magamból meg merem mutatni az élvezetem csúcsát, biztos más is rám fog hangolódni. Így értem az önkielégítést. Ha élvezem a játékomat, akkor jól is játszom. Lehet ez még itt-ott hamis is.
Így vagyok a Blues Company zenéjével. A trágár szövegei ellenére, a hangbizonytalanságokat átugorva kiugrik, mennyire élvezik a játékukat.
Attilában is érzem, hogy a szenvedéseiből megváltás a zene. Ő is egy jézus, aki cipeli a keresztjét, és már könnyebbségnek érzi, hogy a szögeken függhet, csak hát egy asztalosnak le kell szállni a keresztről a következő cipekedésre, a következő függésre, és újra meg újra fel kell mászni a golgotájára.
Kell a zene ájulása a szellemi pihenőhöz. Kell az írás, hogy taníthasson.
Most megint apostolokat gyűjt maga köré, hogy faragni, énekelni, kereskedni vagy bármire mozgásba lendítse őket.
Ez az élet! A hullámverés, a fodrozódás váltakozása az elcsendesülésig.
Minden nézőpont kérdése.
Így kapja szét pillanatok alatt a hallottakat az agyam, és mosolygok, vagy dühöngök belül. Ahelyett, hogy a munkán járna az eszem. Bélánál kiöregedőben a Sony tévém. '96 körül vehettem. Apu bejelentette, hogy meglátogat. Nekem ez volt az első újonnan vett tévém. Persze apám nem jött, és amikor mókanélküli lettem, anyunál éppen megállt a tévé, és amit neki szántam, nem lett kész időre. Mármint ismerős ment Miskolcra, és ezt dobozoltam be, s küldtem haza anyunak Budafokról. Aztán amikor anyuék már jobban álltak anyagilag, visszaadta. Nekem meg közben került egy öreg Grundig. Ismét félre raktam. Aztán Béla elé. Azóta napi sok órát megy hiba nélkül, illetve Nufi jelezte, hogy nem tetszik a képe már. Nagy baja nincs, de jobb tartalékot letenni a helyére, mint üres tévéállványt nézni Bélának, ha csak egy-két órára is.
Előhúztam a félretett Philipset. Fakávás, még öregebb jószág, de szép képe van. Még az akkumulátora rossz, azt ki kell cserélnem, hogy megjegyezze a fényerő, hangerő, programbeállításokat.
Ez foglalkoztat most, meg a kályhák. Fűtök, mint egy hivatásos fűtő.
Az ipar állandóan olyan memóriákat talál ki, amihez a korábbi programozó már nem jó. Az új számítógépek nem adnak elegendő feszültséget, áramot. A régit kell előcipelni. Milyen jó, hogy megtartom a W2000-es gépemet is!
Mennyire oda vagyunk a pörgős új masinákért, miközben fogalmunk sincs, mi mindent csinál? A DOS talán még átlátható volt, de ezek a túltenyésztett megaprogramok biztos nem. Nekem nem.
Viszont a jóval kisebb gép hamarabb bootol be a saját rendszerével, és ha nem akarok internetezni, csak célfeladatra kell, ripsz-ropsz kész. Ja, és mindez a program megíróján múlik, hogy a kijelzőre, monitorra milyen gyakran frissíti az információt.
A hálózatot nem tudom kihagyni egy DOS gépnél sem, mert oda floppyval tudnám áttenni a kiírandó binárist. Jó, még CDrommal is. De a kényelmes USB nem nagyon jön szóba. Inkább az a baj, hogy a '90-es évek wincseszterei már nem akarnak elindulni. A korabeli mentések pedig ki tudja, hogy melyik CD-n lapulnak.
Jön a tél, és megint beszorulok a szobába. Attila felszította a kedvemet, hogy régi hangkártyáimat megmidiztessem.
Illetve az Enterprise128 gépemről lementsem a kazettákat mai adathordozókra.
***
Elmaradok az írással. Elég mostanában elolvasni a száradafát, és fordulok is tennivalók felé.
Ma is azonnal beütött, amit korábban megfogalmaztam. Attilának sem kell kép a zenehallgatáshoz. Vagy hozza a zene a lényeget, vagy nem jut el hozzám.
Megvan a Zeppelin film: A dal ugyanaz marad DVD-n és két CD-n is.
Sokkal többet hallgattam már CD-ről, mint DVDről. Még műsorkazettán is megvettem, pedig Boldizsár Ferinél felvettem hanglemezről is a '70-es években. (A kristályhangszedős lemezjátszóról nem volt mély hang a felvételben.)
Alapmű. A zenei félműveltségem egyik alapja.
Mindjárt berakom újra valami lejátszóba, mert kedvet is kaptam hozzá.
De nem tudok rákanyarodni a mondandóm lényegére, s ezt nem is kedvenceimből szűrtem le.
A zene egy nyilvános önkielégítés. Jó értelemben véve. Cseh Tamás videofelvételét nézve jött e megvilágosodás.
Önmagától annyira elszállt ember volt a képen, pedig zeneileg nekem sokat nem hozott. Csak Nufi mesélte a középiskolás volt osztálytársnőjéről, a rajongóról, milyen bálvány volt ez a gitáros dalnok.
De Dolák Sali Róbert és Nagy Feró is állandóan a csajozásról mesél a fiatalkori zenélés kapcsán.
Amikor magamból meg merem mutatni az élvezetem csúcsát, biztos más is rám fog hangolódni. Így értem az önkielégítést. Ha élvezem a játékomat, akkor jól is játszom. Lehet ez még itt-ott hamis is.
Így vagyok a Blues Company zenéjével. A trágár szövegei ellenére, a hangbizonytalanságokat átugorva kiugrik, mennyire élvezik a játékukat.
Attilában is érzem, hogy a szenvedéseiből megváltás a zene. Ő is egy jézus, aki cipeli a keresztjét, és már könnyebbségnek érzi, hogy a szögeken függhet, csak hát egy asztalosnak le kell szállni a keresztről a következő cipekedésre, a következő függésre, és újra meg újra fel kell mászni a golgotájára.
Kell a zene ájulása a szellemi pihenőhöz. Kell az írás, hogy taníthasson.
Most megint apostolokat gyűjt maga köré, hogy faragni, énekelni, kereskedni vagy bármire mozgásba lendítse őket.
Ez az élet! A hullámverés, a fodrozódás váltakozása az elcsendesülésig.
2018. november 17., szombat
Erő, erő, gyere elő!
Már szétgyilkoltam a kétkilós kalapácsom. Esténként csak lesek ki a fejemből, fűrészport tüsszentek, és még fogalmam sincs, mikor tudom befejezni. Ehhez képest Attila nyögve összerak egy pinceklubot fából, miközben újrakeveri a zeneirodalmat midivel.
Nem baj. Sosem voltam nagy teljesítményű.
Lazulásképpen sötétedés után újabb felfedezésem egy biológus. Kucsora István. Sajnos ezévben már meghalt, de nagyon jó előadó.
Miért csak most fedeztem fel? Költői kérdés.
Ma még biztos a fabehordás jön. (90% kb meglett.)
Az öles méretből a tölgy jól hasad, de a másik nem.
Illenék már megtanulnom, melyik mi, de még nem tudom.
Itt gyertyán tölgy és bükkfa van a tüzelő listában.A gugli nem hoz képet a fűrészelt fáról. A Famunkák nagykönyve pedig szintén nem mutat gyertyánt.
Mindegy.
Félretettem pár egyenes rostú hasítékot. Faragok belőle kalapácsnyelet. Sokkal jobban haladok a hasogatással és a körfűrésszel, mint a láncfűrésszel.
Megint csótányos rádiót hoztak javítani. Amint megláttam, vittem is vissza az udvarra dühösen, hogy visszaadom, de annyira kiürült a zsebem, hogyha odasüt a nap a gangra, akkor mégis megnézem a 22 udvarán.
Legalább az egészségügyi járulékomat ki tudnám termelni belőle! Éves szinten talán, de ősz óta...
Azon morfondírozom, hogyha Attila leíratkozik a FB-ról, akkor nem csak én prüszkölök az értelmetlen időpocséklás miatt. A sok ismeretlen ismerős, akiket már visszajelölni sincs kedvem, de udvariasságból mégis szoktam.
Csak a osztálytalálkozót ott szervezték, a korunkból adódó halálesetek is ott derülnek ki.
Száz éve, ha valaki elment Amerikába, és nem írt a családjának, hát azt sem tudták, él-e még. De vajon nem az volt a jobb? A közvetlen környezettel törődni csupán?
És mégsem tudom megtenni. Nem tudok lemászni az internetről.
Nem lehet integrált áramköröket faragni csalánból krumplihéjból.
Nem fogok leíratkozni. Dühöngeni igen, amikor elviszi az időmet, de max egy héten egyszer. Ez már bevált. A levelező programom megkapja az értesítőket, és tudom, ha valaki olyan írt, vagy képet küldött.
Volt még egy hosszabb reagom a kvadrofon technikáról Attilának , de nem mertem elküldeni. Ő már most többet tud róla élőben, én meg csak tanultam róla. Moziban meg a sok pontos dolby surroundok nem fogtak meg.
Pedig a szimfonikus zenében egy templom vagy egy eltalált akkusztikus tér megdobja az előadást. Csak nekem elég volt a sztereo. Nem akartam beülni a zenészek közé. Elég volt, ha előttem zajlik.
Majd elküldöm levélben. Úgyis lementettem fájlba.
Ma még volt egy geoládás kalandunk Nufival.
Elrejtette a kulcsát a Bódva parton, és megkerestük,
Kellett hozzá két bicikli, két akkus fejlámpa, és némi feszültség, hogy hol is esett ki a zsebéből. Mert Nyafi aztán szánhúzót játszik, amint a nyakán a póráz, és rövidesen úgy fogunk repkedni mögötte, mint Károly bácsi a Frakk mesében.
*****
Bükk! Végre találtam, a kérgéről jó képet.
Ebből akarok új kalapácsnyelet. A nagyamam székei is gőzölt bükkből vannak, és még mindig jók.
Nem baj. Sosem voltam nagy teljesítményű.
Lazulásképpen sötétedés után újabb felfedezésem egy biológus. Kucsora István. Sajnos ezévben már meghalt, de nagyon jó előadó.
Ma még biztos a fabehordás jön. (90% kb meglett.)
Az öles méretből a tölgy jól hasad, de a másik nem.
Illenék már megtanulnom, melyik mi, de még nem tudom.
Itt gyertyán tölgy és bükkfa van a tüzelő listában.A gugli nem hoz képet a fűrészelt fáról. A Famunkák nagykönyve pedig szintén nem mutat gyertyánt.
Mindegy.
Félretettem pár egyenes rostú hasítékot. Faragok belőle kalapácsnyelet. Sokkal jobban haladok a hasogatással és a körfűrésszel, mint a láncfűrésszel.
Megint csótányos rádiót hoztak javítani. Amint megláttam, vittem is vissza az udvarra dühösen, hogy visszaadom, de annyira kiürült a zsebem, hogyha odasüt a nap a gangra, akkor mégis megnézem a 22 udvarán.
Legalább az egészségügyi járulékomat ki tudnám termelni belőle! Éves szinten talán, de ősz óta...
Azon morfondírozom, hogyha Attila leíratkozik a FB-ról, akkor nem csak én prüszkölök az értelmetlen időpocséklás miatt. A sok ismeretlen ismerős, akiket már visszajelölni sincs kedvem, de udvariasságból mégis szoktam.
Csak a osztálytalálkozót ott szervezték, a korunkból adódó halálesetek is ott derülnek ki.
Száz éve, ha valaki elment Amerikába, és nem írt a családjának, hát azt sem tudták, él-e még. De vajon nem az volt a jobb? A közvetlen környezettel törődni csupán?
És mégsem tudom megtenni. Nem tudok lemászni az internetről.
Nem lehet integrált áramköröket faragni csalánból krumplihéjból.
Nem fogok leíratkozni. Dühöngeni igen, amikor elviszi az időmet, de max egy héten egyszer. Ez már bevált. A levelező programom megkapja az értesítőket, és tudom, ha valaki olyan írt, vagy képet küldött.
Volt még egy hosszabb reagom a kvadrofon technikáról Attilának , de nem mertem elküldeni. Ő már most többet tud róla élőben, én meg csak tanultam róla. Moziban meg a sok pontos dolby surroundok nem fogtak meg.
Pedig a szimfonikus zenében egy templom vagy egy eltalált akkusztikus tér megdobja az előadást. Csak nekem elég volt a sztereo. Nem akartam beülni a zenészek közé. Elég volt, ha előttem zajlik.
Majd elküldöm levélben. Úgyis lementettem fájlba.
Ma még volt egy geoládás kalandunk Nufival.
Elrejtette a kulcsát a Bódva parton, és megkerestük,
Kellett hozzá két bicikli, két akkus fejlámpa, és némi feszültség, hogy hol is esett ki a zsebéből. Mert Nyafi aztán szánhúzót játszik, amint a nyakán a póráz, és rövidesen úgy fogunk repkedni mögötte, mint Károly bácsi a Frakk mesében.
*****
Bükk! Végre találtam, a kérgéről jó képet.
Ebből akarok új kalapácsnyelet. A nagyamam székei is gőzölt bükkből vannak, és még mindig jók.
2018. október 10., szerda
Blogolás előtt nem szabad olvasni
Ez most Attila bejegyzése miatt jutott eszembe. Reggel Miskolcra készültünk Béla ilyen-olyan leleteit megújítani. Ilyenkor csak arról szól a nap. Reggel kutyafuttában olvasom el a leveleket, a tabletről, meg a száradafát.
Látom, nagyon kiakadt Attila, én meg nem igazán értem a kifakadását. Mármint tudok a román népszavazásról, de mivel hidegen hagynak a buzik, elegendőnek tartottam volna letenni egy szavazatot, hogy a házasság egy nő és egy férfi, az élettársi kapcsolat meg kapjon akár hivatalos megerősítést, hiszen két nő vagy két férfi is teremthet közös egzisztenciát, és közös vagyont is. Miért örökölje valamelyik rokona pl. egy balesetben elhunytnak, ha sok köze az életében nem volt hozzá.
Tudom, hogy ilyen baromságokra akkor kell népszavazást kiírni, amikor el kell terelni valami fontosabbról a figyelmet. Pl. Románi amerikai katonai megszállásáról, illetve hogy már Orbán nem csak az oroszokkal és a kínaiakkal egyezkedik, de a törökökkel is, és tévében jelenti be a fegyverzet közös fejlesztését. Pedig volt már, hogy törököt fogtunk, csak nem eresztett.
Most nem olvastam újra a reggel átfutott szöveget, mert most biztos mást írtam volna. A hatása alá kerülök minden olvasott szövegnek.
Most fogom újra elővenni, aztán kiderül, mennyire voltam reggel felületes.
Látom, nagyon kiakadt Attila, én meg nem igazán értem a kifakadását. Mármint tudok a román népszavazásról, de mivel hidegen hagynak a buzik, elegendőnek tartottam volna letenni egy szavazatot, hogy a házasság egy nő és egy férfi, az élettársi kapcsolat meg kapjon akár hivatalos megerősítést, hiszen két nő vagy két férfi is teremthet közös egzisztenciát, és közös vagyont is. Miért örökölje valamelyik rokona pl. egy balesetben elhunytnak, ha sok köze az életében nem volt hozzá.
Tudom, hogy ilyen baromságokra akkor kell népszavazást kiírni, amikor el kell terelni valami fontosabbról a figyelmet. Pl. Románi amerikai katonai megszállásáról, illetve hogy már Orbán nem csak az oroszokkal és a kínaiakkal egyezkedik, de a törökökkel is, és tévében jelenti be a fegyverzet közös fejlesztését. Pedig volt már, hogy törököt fogtunk, csak nem eresztett.
Most nem olvastam újra a reggel átfutott szöveget, mert most biztos mást írtam volna. A hatása alá kerülök minden olvasott szövegnek.
Most fogom újra elővenni, aztán kiderül, mennyire voltam reggel felületes.
2018. október 7., vasárnap
Mindenkitől kapok egy gondolatnyi igazságot...
... vagy csak bárkitől?
Az utolsó ilyen megakasztó gondolat egy kérdés.
Ki szeretné, ha nem tanulással, hanem csövön vagy programozással érkezne az agyába az összes tudnivaló az élethez?
Előadója körbetekintett, megszámlálhatta, hányan emelték fel a karjukat, majd tovább gondolta a témát.
Hol lenne akkor az egyéniség? Csak ellenőrzött, programozott életet kapnánk.
Tegnap jöttem haza anyutól. Pénteken jöttek Laci bácsival kacsát pucolni, Délután hazavittem, s ott is aludtam Miskolcon. Este pedig a tévé előtt kattogtattam a távirányítóval. Itthon vajmi keveset ülök a villogó doboz elé, ott pedig központi antennáról sok-sok műsorféle jön. Spektrum, meg animális palanéta, meg mit tudom én mi.
Már az autóépítő Hot Rod műsornál besokalltam pár éve, hogy nem a műveleteket fényképezték, hanem a veszekedő embereket, a narrátor pedig az időpontokkal volt elfoglalva. Ezt itt egy főzőverseny műsorában láttam visszaköszönni. Tózse nézhetetlennek nyilvánítottam.
Most pedig jó állapotú öreg autót - olyat, mint amiben lelőtték Kennedyt - vásárolni indult két fickó jókora sörhassal alkudni, és a szöveg szinte csak az elérhető haszont elemezte.
Tovább ugrottam. Más műsor kell. Nyomkodtam a gombokat, és semmi nem kötött le. Még egy komolyabb boxmérkőzés vagy K1 vagy K2 sem volt.
Amíg Laci bácsi nézte a tévét, olvasni próbáltam. Fiatalok veszekedtek trópusi környezetben kiszavazósdi címén. Elvonta a figyelmem a tabletről.
Mikrofon előtt beszéltek a taktikájukról, volt akit megríkattak, és kiközösítettek és átkutatták az újonnan beköltöző csomagját.
Olyan politika szellem járkált benne folyamatosan, mintha híradót néztem volna.
Csak ilyen élet létezik?
Tegnap este egy Móricz regényből készült filmet adtak a Dunán. Módos paraszthoz ment hozzá egy cselédlány. Kiszekálták a falu asszonyai.
Már a múlt század fordulója sem volt emberi. Már elrágta a paraszti társadalmat a tőkeközpontosítás nyűve. Pondrókból hernyóvá értek, és ma pedig lepkéket látunk magunk fölött.
Merjem elemezni a mai falusi életet?
Nem akarok ellenségeket gyűjteni.
Egy jól működő 'szervezetet' látok. Az énekkart. Péter felesége, Kriszti 'hadonászik' a falu asszonyai előtt. Összegyűjti, betanítja őket, koncerteket adnak a környék falvaiban és Miskolcig is eljutnak. Talán tovább is.
Református alapon, de katolikus pacsirták is vannak az énekkarban.
Kriszti nekem olyasfajta elem itt, mint Böjte Csaba a maga posztján. Lehet, hogy naiv vagyok, de úgy látom, szívből csinálja.
A szívből jövő tevékenységek senkit nem tesznek gazdaggá, inkább elvonják a figyelmét az értelmetlen való világtól.
Látom, hogy elvonják, s erre elmesélnék egy történetet.
A templom villanyorgonájának a hangerő szabályzója elromlott. Megjavítottam. (Eddig már korábban is leírtam. Megkérdezte, hogy mivel tartozik.
Mondom:
- Köszönöm szépen.
- De ne Te köszönd, mert Te csináltad. -válaszolta.
Fel sem merült benne, hogy a 'köszönöm szépen' elhangzását vártam.
Pedig az egyházak közösségi elemek a társadalomban. Nem termelők. A szellem őrzőinek létét kb azonos szinten illik biztosítani, mint az őket eltartó környezet. Szellemi központja lehessen a közösségnek. A fizikai lét gyűrődéseiből kiszakadás lehessen a mese idejére.
Kellenek ehhez Jézusok, Buddhák Mohamedek?
Igen is, meg nem is.
Nekünk jutott a keresztény gondolatkör. Ismert szavak a mózeskosár, a kálváriát jár, megvan az ő keresztje.
A hivatalos értelmezés mellett nekem azonnal eszembe jutott, hogy egy anya inkább elpusztul a fiáért, mint vírusként bocsássa egy másik társadalom tönkretételére. Mert a hatalom hülye képviselője megeszi bébi szépségével mérget.
Voltak egyáltalán valaha is egységes társadalmak?
Egy frászt.
Ahol éppen jól ment valamiért, ott megjelentek a vámszedők, és az éhes lihegők.
Így veszett el Magyarország is. Újra és újra végigcsinálják velünk... is.
Tegnap előtt Egyiptom, tegnap a Kárpát medence, most Európa.
Kellenek egyházak?
Pedig kellenének.
Szegények vagy gazdagok?
Egyik sem.
Hozzánk illeszkedő szellemi központok és alközpontok kellenének, s ha egyházaknak hívják őket, akkor azok, ha kőműveseknek, akkor azok, ha országoknak, akkor azok.
Nagyon nehéz a magam érdekei ellen is kijelenteni, hogy kellenek.
De a gondolkodásom szabadságát nekem kell megőriznem.
Az utolsó ilyen megakasztó gondolat egy kérdés.
Ki szeretné, ha nem tanulással, hanem csövön vagy programozással érkezne az agyába az összes tudnivaló az élethez?
Előadója körbetekintett, megszámlálhatta, hányan emelték fel a karjukat, majd tovább gondolta a témát.
Hol lenne akkor az egyéniség? Csak ellenőrzött, programozott életet kapnánk.
Tegnap jöttem haza anyutól. Pénteken jöttek Laci bácsival kacsát pucolni, Délután hazavittem, s ott is aludtam Miskolcon. Este pedig a tévé előtt kattogtattam a távirányítóval. Itthon vajmi keveset ülök a villogó doboz elé, ott pedig központi antennáról sok-sok műsorféle jön. Spektrum, meg animális palanéta, meg mit tudom én mi.
Már az autóépítő Hot Rod műsornál besokalltam pár éve, hogy nem a műveleteket fényképezték, hanem a veszekedő embereket, a narrátor pedig az időpontokkal volt elfoglalva. Ezt itt egy főzőverseny műsorában láttam visszaköszönni. Tózse nézhetetlennek nyilvánítottam.
Most pedig jó állapotú öreg autót - olyat, mint amiben lelőtték Kennedyt - vásárolni indult két fickó jókora sörhassal alkudni, és a szöveg szinte csak az elérhető haszont elemezte.
Tovább ugrottam. Más műsor kell. Nyomkodtam a gombokat, és semmi nem kötött le. Még egy komolyabb boxmérkőzés vagy K1 vagy K2 sem volt.
Amíg Laci bácsi nézte a tévét, olvasni próbáltam. Fiatalok veszekedtek trópusi környezetben kiszavazósdi címén. Elvonta a figyelmem a tabletről.
Mikrofon előtt beszéltek a taktikájukról, volt akit megríkattak, és kiközösítettek és átkutatták az újonnan beköltöző csomagját.
Olyan politika szellem járkált benne folyamatosan, mintha híradót néztem volna.
Csak ilyen élet létezik?
Tegnap este egy Móricz regényből készült filmet adtak a Dunán. Módos paraszthoz ment hozzá egy cselédlány. Kiszekálták a falu asszonyai.
Már a múlt század fordulója sem volt emberi. Már elrágta a paraszti társadalmat a tőkeközpontosítás nyűve. Pondrókból hernyóvá értek, és ma pedig lepkéket látunk magunk fölött.
Merjem elemezni a mai falusi életet?
Nem akarok ellenségeket gyűjteni.
Egy jól működő 'szervezetet' látok. Az énekkart. Péter felesége, Kriszti 'hadonászik' a falu asszonyai előtt. Összegyűjti, betanítja őket, koncerteket adnak a környék falvaiban és Miskolcig is eljutnak. Talán tovább is.
Református alapon, de katolikus pacsirták is vannak az énekkarban.
Kriszti nekem olyasfajta elem itt, mint Böjte Csaba a maga posztján. Lehet, hogy naiv vagyok, de úgy látom, szívből csinálja.
A szívből jövő tevékenységek senkit nem tesznek gazdaggá, inkább elvonják a figyelmét az értelmetlen való világtól.
Látom, hogy elvonják, s erre elmesélnék egy történetet.
A templom villanyorgonájának a hangerő szabályzója elromlott. Megjavítottam. (Eddig már korábban is leírtam. Megkérdezte, hogy mivel tartozik.
Mondom:
- Köszönöm szépen.
- De ne Te köszönd, mert Te csináltad. -válaszolta.
Fel sem merült benne, hogy a 'köszönöm szépen' elhangzását vártam.
Pedig az egyházak közösségi elemek a társadalomban. Nem termelők. A szellem őrzőinek létét kb azonos szinten illik biztosítani, mint az őket eltartó környezet. Szellemi központja lehessen a közösségnek. A fizikai lét gyűrődéseiből kiszakadás lehessen a mese idejére.
Kellenek ehhez Jézusok, Buddhák Mohamedek?
Igen is, meg nem is.
Nekünk jutott a keresztény gondolatkör. Ismert szavak a mózeskosár, a kálváriát jár, megvan az ő keresztje.
A hivatalos értelmezés mellett nekem azonnal eszembe jutott, hogy egy anya inkább elpusztul a fiáért, mint vírusként bocsássa egy másik társadalom tönkretételére. Mert a hatalom hülye képviselője megeszi bébi szépségével mérget.
Voltak egyáltalán valaha is egységes társadalmak?
Egy frászt.
Ahol éppen jól ment valamiért, ott megjelentek a vámszedők, és az éhes lihegők.
Így veszett el Magyarország is. Újra és újra végigcsinálják velünk... is.
Tegnap előtt Egyiptom, tegnap a Kárpát medence, most Európa.
Kellenek egyházak?
Pedig kellenének.
Szegények vagy gazdagok?
Egyik sem.
Hozzánk illeszkedő szellemi központok és alközpontok kellenének, s ha egyházaknak hívják őket, akkor azok, ha kőműveseknek, akkor azok, ha országoknak, akkor azok.
Nagyon nehéz a magam érdekei ellen is kijelenteni, hogy kellenek.
De a gondolkodásom szabadságát nekem kell megőriznem.
2017. december 9., szombat
hat alom... a lom hat
Ha valaki jellemét akarod megismerni, adj neki hatalmat!
Nem tudom, kitől az idézet, csak nagyon találó. Akár én is kitaláhattam volna. Megnéztem egy amerikai filmet, ami drogkereskedők történetét mutatta be. A beépülő rendőr munkáját. (Infilrator) Elötte pedig tegnap Al Capone elkapásáról egyet.
Nem bolondultam bele a jogos felháborodásba. Nem ragadott el sem a rendőrök, sem a bűnözők példája. Inkább nyiladozik a szemem a hatalom felelősségére. A szesztilalom megteremtette a szeszcsempészetet, a kábítószerüldözés a drogüzletet, és olyan tőkeközpontosítást, ami kitermelte az iparágat is a kereskedelem megfelelő szegmensében. Mondok magyar példát is. Az értelmetlenül magas adóartalom miatt indult el az olajszőkítés, de a dohánymonopólium is csábítja a gazdagságra vágyókat. Kinek a kezében hatalom van, annak lenne felelőssége a megtermelt javak surlódásmentes terítésében is. Tudom, hogy ez inkább az álom szintje. Erre hivatkozva lehetne ideterelni a mélyszegénységben élő országok túlnépét. Tette ezt már habsburg korona is évszázadokig, majd amikor az antant kinyírta az uralkodóházukat, az anyagi bázisát is miszlikbe aprította. Jobb lett? Kideríthetetlen. Egy emberöltő alatt folyamatosan változó körülményeinkhez alkalmazkodunk, és nincs benne visszalépés. Nem léphetünk vissza egy hetet a monarchiában tölteni vagy Mátyás udvarába Corvinát festeni. A hatalom pedig mindig élt és visszaélt a fölényével, de állandó támadás középpontjában valószínűleg többet szenvedett, mint a köz. Remélhetjük-e, hogy valaha is megszűnik a kiválasztódás? Nem. Az evolúció nem kívánságműsor, és nem is befejezhető folyamat. Értelmetlennek tartom istent tenni felelőssé az ember sorsáért, és létrehozásáért, mert vajon az istent ki alkotta? Az egyik alkotó biztos az ember. Tyúk és tojás összhasonlítás. Pedig valami rendező elv mégis létezik. Egyre bonyolultabb, mint egy művelésbe fogott kert, vagy számítógép program. Ötletekből, hibákból, javításokból, újrakezdésekből elhalásokból létezik a most. De csak pillanatra. Ez a pillanat pedig a lehetőség, hogy hatalmunkkal éljünk... s visszaéljünk.
Nem tudom, kitől az idézet, csak nagyon találó. Akár én is kitaláhattam volna. Megnéztem egy amerikai filmet, ami drogkereskedők történetét mutatta be. A beépülő rendőr munkáját. (Infilrator) Elötte pedig tegnap Al Capone elkapásáról egyet.
Nem bolondultam bele a jogos felháborodásba. Nem ragadott el sem a rendőrök, sem a bűnözők példája. Inkább nyiladozik a szemem a hatalom felelősségére. A szesztilalom megteremtette a szeszcsempészetet, a kábítószerüldözés a drogüzletet, és olyan tőkeközpontosítást, ami kitermelte az iparágat is a kereskedelem megfelelő szegmensében. Mondok magyar példát is. Az értelmetlenül magas adóartalom miatt indult el az olajszőkítés, de a dohánymonopólium is csábítja a gazdagságra vágyókat. Kinek a kezében hatalom van, annak lenne felelőssége a megtermelt javak surlódásmentes terítésében is. Tudom, hogy ez inkább az álom szintje. Erre hivatkozva lehetne ideterelni a mélyszegénységben élő országok túlnépét. Tette ezt már habsburg korona is évszázadokig, majd amikor az antant kinyírta az uralkodóházukat, az anyagi bázisát is miszlikbe aprította. Jobb lett? Kideríthetetlen. Egy emberöltő alatt folyamatosan változó körülményeinkhez alkalmazkodunk, és nincs benne visszalépés. Nem léphetünk vissza egy hetet a monarchiában tölteni vagy Mátyás udvarába Corvinát festeni. A hatalom pedig mindig élt és visszaélt a fölényével, de állandó támadás középpontjában valószínűleg többet szenvedett, mint a köz. Remélhetjük-e, hogy valaha is megszűnik a kiválasztódás? Nem. Az evolúció nem kívánságműsor, és nem is befejezhető folyamat. Értelmetlennek tartom istent tenni felelőssé az ember sorsáért, és létrehozásáért, mert vajon az istent ki alkotta? Az egyik alkotó biztos az ember. Tyúk és tojás összhasonlítás. Pedig valami rendező elv mégis létezik. Egyre bonyolultabb, mint egy művelésbe fogott kert, vagy számítógép program. Ötletekből, hibákból, javításokból, újrakezdésekből elhalásokból létezik a most. De csak pillanatra. Ez a pillanat pedig a lehetőség, hogy hatalmunkkal éljünk... s visszaéljünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)