2024. szeptember 18., szerda

Ablak

Mostanában inkább csak mikroprojektekbe fogok. (Puff egy ronda idegen szó.)

Még szilveszter éjjelén fogadtam, hogy minden hónapban befejezek egy megkezdett, és félretett munkát magam körül. Úgy áprilisig számon is tartottam, aztán elfelejtettem, hogy fogadalom. De tényleg befejeztem rég szétszedett akkutöltőm javítását. Mert volt másik működő, ez félretehető volt. Levágtam a fürdőszoba ajtó alját egyenesre, mert túl gyakran csikarta a járólapot, és aki utoljára igazított rajta, cakkosra hagyta. Évek óta mérgelődtem a lyukas széken ülve, de amint befejeztem a műveletet, és kezet mostam, már máshol járt az eszem.

Most a szeptemberi befejezni való a spajzajtó volt. A kitört üveg helyét sebtében furnér lappal pótoltam, de sokszor kiesett, és nyáron ki is vettem, hadd járjon a levegő az előszoba felé. Délelőtt a kávéfőzőre várva a padláson megmértem a tárolt üvegeket, és találtam megfelelőt.  Usgyi az állásért, a gittért, és még az üvegvágót is hamar megtaláltam. Sikerült a méretet is hibátlanul letörni. Aztán jött a czumi. A gitt beszáradt, de hiába szotyakoltam fel étolajjal, kevés lett. 

Irány Szilas. A Coop boltban sokféle-mindenféle van, de gitt nem volt.  Vettem helyette szilikon pasztát. Az ajtó is fehér, a paszta is az. Itthon még ki kellett mosnom az olajos gittmaradékot, és azzal ment el a legtöbb idő. Alá is nyomtam, fölé is, és vágtam vékony lécet a gitt hézagba. Nekem jó lesz. A kulimászt takarja a fa, valamennyit a gél még a rezgésből is csillapít ajtó nyitáskor-csukáskor, és ha 'kikeményedett', vagy ahogy most mondják, befejezte a térhálósodást, komolyabban le is mosom. Ma még csak óvatosan törölgettem le a foltok nagyját.

Na, és hogy mitől mikroprojekt? 

Nem kezdek hosszabb munkába mostanában. A nyár annyira visszavette a teljesítményemet, mint korábban a katonaság. Ott sem tudtam semmit a magam ritmusában tenni, 

Mondjak példát?

Itt van Józsi motorja. Nem magyarázom el ki a Józsi, csak jó haver itt. Elütötték valamikor motorozás közben, és amíg ő felépült, a  mocija leépült. (Nem tudtam kihagyni) De hurcolta fűhöz-fához. Fizetett, de a motor ma sem megy. Ha beindul, megáll. A leghosszabb újta 30km volt sok-sok € díj után is. Mondta, hogy kimosták ultrahangos mosóval az injektorát, és megkért mossam át én is. Ez volt a kezdet, majd rendelt újat, attól sem gyógyult meg. Tudja, hogy nem értek hozzá, de mégis nézzem meg. 

Órákat ültem mellette, (40 fok árnyékban)  és még arra sem jöttem rá, melyik bigyó mi rajta. Aztán - egyszer élünk -  rendeltem OBD olvasót. Majd az megmondja, hogy mi a kínja.

Tegnap nekiültem megkeresni a motoon a csatlakozó aljzatot, de nem volt. Viszont lekövettem a vezetékeket, és már tudom, melyik doboz a gyújtás teljesítmény meghajtója, és melyik a 'kompjútere'. Feltöltöttem az akkuját, és be is röffentettem, de csak amíg húzom a gázt, addig él, alapjárat nincs, és az akku hamar lemerül. A töltésjelző lámpa is hol világít, de inkább nem. Józsinak az utolsó műhelyben azt mondtak a OBD olvasó minden hibát jelezett. 

Mostani logikámmal a generátort, pontosabban a diódáit tartom gyanúsnak. Ha hamar lemerülés, és a hibakódok tömkelege is tranziens jelenségekre utal a villamos hálózatában.  Tehát meg kell keresnem a gencsit.  

Ja, és a motorhoz a hibakód olvasónak valami plusz kábelátalakító kéne. A NET-en láttam, és majdnem annyiba kerül, mint a kódolvasó. Viszont megvárom Józsit, mondja meg, látta-e egyáltalán azt, hogy kódolvasót dugtak a motorjára. 

-------

Ez az ajtó ma kinyitta  ( :-) nagymama mondta így rég) a gondolkodó részt az agyamban. Most, hogy jól belakmároztam a frissen szedett gombából, minden egy kicsit szebb a világon.

 

2024. szeptember 17., kedd

Emlék

 

Elengedtem egy nyusziléggömböt.

Gyerekként azt hittem, az enyém is fel fog szállni, mint a rajzfilmekben.

Hát nem. Nem repült fel. Elgurult, pattogott, mert a szél mozgatta, s szaladhattam utána. Aztán durr.

Sírásra görbült a szám. Apám nevetett rajtam, vigasztalni próbált, de a gumirongy nyálasan lógott a rózsatüskén.

Minden mozzanatra nem emlékszem vissza. Talán egy kék kútnál lemosta, és szívott belőle kis lufit. Azt pedig addig forgattuk, amíg nagyot pukkant, és még egyet, még egyet, még egyet.

Az már érdekesebb volt. Még jobb is, mint maga az egész.

Elengedtem egy nyusziléggömböt.

Gyerekként azt hittem, az enyém is fel fog szállni, mint a rajzfilmekben.

Hát nem. Nem repült fel. Elgurult, pattogott, mert a szél mozgatta, s szaladhattam utána. Aztán durr.

Sírásra görbült a szám. Apám nevetett rajtam, vigasztalni próbált, de a gumirongy nyálasan lógott a rózsatüskén.

Az egészre nem emlékszem vissza. Talán egy kék kútnál lemosta, és szívott belőle kis lufit. Azt pedig addig forgattuk, amíg nagyot pukkant, és még egyet, még egyet, még egyet.

Az már érdekesebb volt. Még jobb is, mint maga az egész.