2011. május 31., kedd

Hétfő - forró nap

Korán kelés, autóút.
Komáromba utaztunk, jobban mondva Komarnoba. A szlovák oldalon volt Miklósnak dolga. Egy könyvelő hölgy adott át neki papírt, azt kellett sürgősen Kecskemétre vinni.
Nufi szokta kérdezni, hogy mit miért csinálunk, és én meg mindig megelégszem annyival, hogy nekem mi a feladatom.
Erre a legjobb példa az igazoltatásunk.
Komárom előtt meszelt le egy fiatal pár. Rendőrök.
Elővettem a papírjaimat, és átadtam. Jogosítvány, forgalmi engedély, most a befizetett csekkeket sem kérték. Néztem kifelé, kell-e még valami.
Lakcímkártya.
Átadtam.
Ekkor merült fel bennem, hogy minek? Mit tud meg rólam, ha elolvassa a rendőr, aminek a közlekedésemhez köze lehet?
Persze, ha belegondolok, a fáradtság ennyi-annyi vezetés után befolyásolhat.
Ha esemény történik, én is képbe kerülhetek.
Van ennek is értelme.
Az új összefüggések mindjárt megjelennek, mihelyt belegondolok.
A túloldali apeh előtt vártuk a hölgyet, én előhúztam Sz.G. Isten az agyban c. könyvét, és pillanatoknak tűnt a várakozás.
Csak Miklós lett egyre idegesebb.
Valami listát nem kapott meg, és délutánra igérte a hölgy.
Eleve a kecskeméti út sem volt betervezve, de hogy értelmetlenül teszünk meg kb. 400km utat.... Az egész nyomtatványosdi interneten ingyen, a M.kir posta segedelmével is 1000Ft alatt megúszható lett volna.
Benzinben 7l-es fogyasztással ez alig több a tárgyhavi hasznánál.
A lista ezután interneten fog odakerülni, ahová való, Miklós a szélütésével pedig lassan a föld alá.
Lám-lám. A könyvelő ott is (Szlovákia) és itt is (M.o.) az állam egyik beavatkozó gumibotja. Most M. van vert helyzetben, eddig vele vertek. Az igazi czumi, hogy minden ütés vele is kapcsolatban volt. Csak amíg ő a szerszám, addig a felületére kiszámolható erő nem haladja meg a fájdalomküszöböt.
A nap ezerrel sütött, és a beszélgetés oldotta valamiképp a feszültséget. Bp mellett az M0-son hosszú sort láttunk a szembesávon.
Budafok után kisebb nyugalom, majd a Szigetszentmiklós részén két kamion fogott satuba egy puttonyos kisautót. Ha utasa volt, biztosn nem szállt ki élve a szendvicsből, ha nem, akkor a csak vezető, ám valószínűleg súlyosan sérülhetett.
Kecskemét előtt az autópályán volt még átterelés, meg trafi, volt miről beszélgetni. Ott pár oldal Szendi Gábor, utána kávé, és irány haza.
A téma, hogy hol jöjjünk le a pályáról, mert az M0-ra felmenni értelmetlen.
Üllőnél még meséltem Miklósnak, hogy Béla itt üdül Lacinál, ha mi mehetünk Nufival Miskolcra, és nem jöttem le. A következő lehajtó előtt már beállt a dugó.
Először odaléptem az első kamionoshoz, mit hallott a rádión, de a fickó épp evett, és rossz a rádiója.
Aztán megindult 10-15m-t a sor, de megint megállt.
Miklós kezdett újra dühös lenni.
A leálló sávon megindultak néhányan a lehajtó felé a kamionok között. Ez a Nyíregyháza feliratú M0-ás átvezető szakaszra vitt.
Lecsurogtam én is rajta. Pestimre felé pedig a városon keresztül jöttünk haza.
Itthon pedig Nufi halászlével várt, és jól belakmároztam.
Volt valami igazán jó is a napban.
Eztán pedig kitört a fáradtság, és majdnem ülve aludtam el.

2 megjegyzés: