Bölcsességek

Eljutottam Salamonhoz a királyok könyvében. Soha nem volt és nem is lesz olyan bölcs... szóval itt ismerős szövegre bukkantam. Ma is alkalmazott túlzásokra.
A kettévágott gyermekkel valóban meg  lehet állapítani, hogy ki a gyermek anyja? Vagy inkább kiben erősebb az anyai ösztön?
A gyereknek mindenképpen jobb, ha óvó közegbe kerül, csak a levont tanulság talán árnyaltabb.
Aztán jött az a rész, ahol tízezer favágót küld a cédruserdőre, mert neki palota kell.
Egy ember ideje van vagy 80-100 év itt a földön, s ezért már akkor is fölösleges volt évezredes fákat pusztítani ezerszám. Arra a húsz-harminc évére, amí még hátra van neki?
Ez az írás meg ott volt Róma körül is. Akár szicíliai filmet látok, akár Palesztináról készült filmet, Még a görög szigeteket és az angol birodalom szikláit mutogatják, annyira hiányzik az erdő.

Rákerestem a neten, mit énekelt Kóbor, hogy pontosan idézhessem:

Omega Metamorfózis II.

 

 

Végtelen pusztaság
Könnyű por szitál
Bíborszínű ég alatt
A nagy tömeg csak áll
Íme, itt az ember, ránéz minden szem
Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen
Szótlanul megtöri
Mégsem jut kenyér
Nyomtalanul tűnik el
Amihez csak ér
A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét
Nála volt a kezdet, az embernél a vég.

Úgy tűnik, nem csak én vettem észre. Amint hatalom szerveződik egy ember kezei alá, azonnal pusztítani kezd. Hol embereket, hol a környezetét.

A hetvenes években, amikor még iskolába jártam, és egy trabant, skoda, polszki fiat vagy zsiguli komoly pénzkiadást jelentett egy családnak, már megjelentek nyugatról az autókat zúzó filmek. Például a Különben dühbe jövünk.

Nem tudtam igazán megemészteni gyerek fejjel, miért kell összezúzni egy ilyen szép autót, vagy a nagy amerikai aszfaltcirkálókat egy film kedvéért.

A verekedésen röhögtem, mint mindenki, de az a tiszteletlenség, amivel mások munkáját  bántották, megsemmisítették, nem fért be a hajam alá.

Ma is zavar. Bár már én is szedek szét megjavítani nem érdemes készülékeket. 

Még visszatérek a hegyre itt mellettünk. Kisebb nagyobb sziklák-kövek vannak szerteszóródva az oldalán. Fák között, bokrok között, ma is.

A falu házainak alapja, a kerítések, az istállók fala ebből épült. Gerendáit itt termelték ki, görgették-húzták le ökrökkel, tehenekkel ki tudja hány évszázadon keresztül.

Aztán jött a vasút, és azt olvastam, hogy a gőzmozdonyokat először fával fűtötték. Le is tartolták a hegyoldalt. Ma karsztbokorerdő fedi. Csak a hegy gerincén van tölgyes. Az sem évszázados fákból.

Íme, a kereskedelem felgyorsulása tönkretett egy vidéket.

A hetvenes években még Dezső bátyáék építették az új parókiát itt Komjátiban. 

A sóderért beálltak a gázlónál a Bódva mellé, és néhányan megrakták a szekeret. 

Ma ez már tilos. A gázlót is eltakarították. Gátat emeltek az árvíz ellen.

Hová is akarok kilyukadni?

Egy falu életében nem voltak hirtelen nagy népszaporulatok. Egy-két házat úgy felhúzhattak a hegyoldalból legörgetett kövekből lerakott alapra vályogból szárított téglából, és a fát is gond nélkül adta az erdő. Senki sem tette tönkre a tájat.

Nem volt itt mai értelemben vett gazdagság. Volt állandó tennivaló, és minden fontos, ami az  élethez kellett. Ennivalő, fedél stb.

Különben miből épült volna ez a sok kis település itt a környéken? Éhomra biztos nem.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a saját fejlődési ütemét ha megzavarják egy népcsoportnak, akkor kerül egyik vagy másik végletbe.

Az elmúlt két században városba csalogatott népesség nem a saját fejlődési ritmusát élte meg. 

Kiválasztódott kevesek szabták át a hatalmi rendszert. Ma már a rákos burjánzáshoz hasonlítjuk a tőkekoncentrációt. 

Salamon példája több ezer éves. Egy magát okosnak kikiáltó ember a saját gondolkodási rendszeréből központot épít a saját világának: mindegy, milyen áron.

Ma is látjuk az eredményét, mit hozott a természet ellen élni.

Ma már fel sem tudom fogni, miképpen lehetne másképp. 

Tágra nyílt szemekkel figyelem, milyen csoda masinákkal irtják a fákat az amerikaiak. Azért ők, mert ők teszik fel a jutubira a filmet róla.

Húsz-harmincszor annyi fát forgácsolnak el egy csíkos vagy kockás forgástestért, amit különböző fákból ragasztanak össze, hogy dísztárgyakat készítsenek belőle.

Tudom, hogy a forgácsot még el fogják égetni.  Hő lesz belőle. Az energia egyik fajtája.

Attila még a maradékokból szivarka fákat alkot. Ő még egy őskövület itt pazarló világunkban.

Nufi is virágos kertet akar itt az egyik szőlősor helyére.  Elegendő szőlőnk marad enélkül is. Nem ez a bajom vele. Csak megint beállt növényt kell eltávolítani, amelyiket még öntözni sem kell, mert mélyre megy a gyökere. Önálló életet él, és permetezés nélkül is egészséges bogyót hozott.

Helyette majd lesz rózsa, amit öntözni kell, és állandóan permetezni, védelmezni, mert jönnek a tetvek és gombák rá.

Anyu is ezzel kezdte, amikor az udvarba lépett. Ez a szőlő rossz helyen van.

Hát ez van. 

Gondolkodtam, és kihallatszott.

Vidéken

Sziasztok! Mostantól megint Komjátiban vagyok egy darabig, bejegyzéseim tehát ITT olvashatjátok.
http://komjati.blogspot.hu/

Ötlet körbe

Csak egy törpe
orra volt betörve
Mert a kerti ösvényen körbe
görgette Örzse.
Hogy nyelve belelógott a sörbe?
s nem zavarta a sörte,
- tudod, a disznó szõre -
a habos szájú kis nõcske
ettõl kapott erõre.
Meg persze egy ötlet
amitõl e nõ lett
az ecsettel könnyebb.

Miért?

Mert a sörte
úgy került a sörbe,
hogy a törpegörgetõ hölgyre
förmedt Jenõke.

- Kettõre jöttem.
egy kõre köptem,
de zöldre.
Mögöttem, fölöttem
sõt, köröttem lett zöld
egy öleb.
Fölkelt,
elõre vetõdtem,
földre kenõdtem.

Fölnyögtem:
Döglött vörösbegy öklömben
de csõre töltve.
Hõsnek görbed egy jött-ment.
Erõs emlõsnek
nem örvend Körmend.

Hölgyem meg öten e körben!
E törpe elöttem belõlem tört elõ.

ERÕ, ERÕ, GYERE ELÕ!
:-)

Megnézem a Desedát

Meghívtak. Egy barátom kapott egy nyaralót a Deseda partján, és kedden kimegyünk vagy három napra takarítani. Már készítem a csúszó-mászó farmert, meg a munkáskesztyűt. Igazi-valódi munka lesz.
 Marika néni úgyis akkor látja hogy dolgozom, ha éppen cipelek valamit A-ból B-be.
Rám is fér. Alig mozdulok ki itthonról. Igaz, tegnapelőtt elkarikáztam Érdre sortrafót venni a monitoromba.
Egészen jól működik az útvonaltervező. Szépen felírtam egy papírra az utcaneveket.
Gyalogtúrára volt állítva a tervező, de ahol kutyagolni lehet, ott többnyire bringázni is.
Még az árokparti gyalogút is hozott nyereséget. Nem kellett kerülni arra, amerre az autók járnak.
A 'cég' azt írja a honlapján, hogy előre egyeztetett időben, mert az csak egy raktár, és nem bolt.
Ehhez képest második csöngetésre előgördült egy fickó félálomban, és a kaput ki sem nyitva a kerítésen nyújtotta ki a sortrafót egy más feliratú dobozban.
Ettől függetlenül a motyó új volt, jól működik, és azt kaptam, amit akartam.
Az lepett meg csak, hogy a profi honlap mögött egy elhízott kolléga csetlik-botlik, aki valószínűleg javítással tölti az éjszakáit, és dél felé ébredezik... ha nem hagyom kialudni magát.
 Biztos én sem vagyok az a bizalomgerjesztő figura a szürke bicajomon borostásan, izzadtan 25 km emelkedő után.
Visszafelé már lejtett az út. Nem kellett a papír a jobb kezembe, és nem nyújtogattam a nyakam a melléutcák neveit keresgélve az itt-ott teljesen lekopott táblákat silabizálva.

Időnk van :-)

... legalábbis szeretném úgy érezni.
Lecseréltem egy számítógépemet... mondjuk úgy, az alkatrészkészletemet egy oszcilloszkópra. 100MHz-ig képes szinkronizálni, és magyar termék 1990-ből. Vagy legalábbis úgy tudom. Ha megtalálom a gyártási időt, majd pontosítok.
Nem is oly régen az elektrotanyán volt egy összetűzés. Egy srác feltett pár múzeumszökevényt, hogy kapalács alá fognak kerülni, ha nem veszi meg valaki. Az egyik egy ötvenes évek csúcstechnikája, Tektronics százmegás csöves szkóp. Ha jól tudom, 57kg. Örök darab. Meg ha nem is az, de egy javító társaságot azzal revolverezni, hogy felveszi videora, és az orrunk alá dörgöli, miként vernek szét kalapáccsal egy külsőleg megkímélt, hatvan éves műszert.
Mindegy, a műszert megvette végül valaki, de a veszekedés rádöbbentett, hogy nincs különbség a fórumlátogatók összetétele között. Mindenütt belefutok valami nézeteltérésbe, mint Madách a homo (i)usionjába.
Nufinak megmutogattam, mire is képes az új sárga szörnyetegem. Ő bólogatott - szegény - és úgy lelkesedett, mint én szoktam az újabb kötésmintáin.
A sorszelektoromon kikerestem a vizsgáló sorokat, mert az látványosan más, mint a változó képtartalom, és tankönyvből is hozzátettem az ideális ábrát.
"- Szép" - mondta. Illetve voltak még ötletei, mire hasonlít, de azt meg én felejtettem el.

21 év után

Sziasztok!
Nem tudom, hány olyan bolond van, mint én, de én már megszoktam magam, nem újdonság.
1992 januárban jelent meg egy kapcsolás a Rádiótechnikában. Sorszelektor.
Ez a kis kapcsolás azt műveli, hogy kiválaszthatom vele a képernyő bármelyik részét, és végigvizsgálhatom egyenként a sorokat.
Ez nem csak zavarkeresésre jó, hanem az átviteli rendszer hibáit is láthatom a tévé képkioltás ideje alatt sugárzott mérőjeleken.
Ezt a bigyót már akkor megrajzoltam NYÁK panelre, és kimarattam meg az otthon meglévő alkatrészeket beültettem, és aztán bekerült dobozba. Aludt idáig.
Pontosabban pár hete vettem hozzá ic-ket, és mivel a panel elkeveredett, újra megrajzoltam, és összeállítottam. Sehogy sem akart működni. Még dobozt is kapott, meg saját tápegységet, és már mindenhol kerestem a hibát, még magamban is, de a mindennapi gyűrődés Béla műtéte és kórházi tortúrája miatt félre került, hogy majd Komjátiban.
Anyukám hetvenedik születésnapját ünnepelni végre csak lekevceredtem Miskolcra, és két éjszakát Komjátiba házunkban is alhattam. Végre odaültem a kisasztalhoz, bekapcsoltam a szkópomat, és kisilabizáltam, mit nem láttam meg addig. A panel első tranzisztorát fordítva kell bekötni.
Még bontottam használt tévéroncsból hozzá szinkronicét, és végre beindult.
Két napos ott tartózkodásom alatt még a haranghúzó automatikát is rábeszéltem a kisharang meghúzására is, meg András szomszédomnak antennabemenetet faragtam a rádiójára. Egyszóval jól teltek a napok.
Nufi is utolért. Vele ismét megmásztuk a harangtornyot, sőt megnéztük a katolikus templomot is. Készültek képek is. Még a füstölgőt is megszemlélhettem, meg a tömjénes bukszát.

Rövid nyaralásunk pedig ma véget ért. Itthon pedig előhúztam a 21 éve megkezdett panelt, és befejeztem. Immár két sorszelektorom is van. Az egyik már bedobozolva Komjátiban, a másik itthon. Az holnap kap dobozt... ha közbe nem jön valami. :-)
 

Tanulok

Kaptam házifeladatot.
Csinálom is, bár néha több mozdulat kell az orrfújásra, mint a billentyűtapogatásra.
A fotós tanfolyam python nyelvét akarom magamba égetni. Objektum orientált. Ez egyfajta - állítólag- emberközeli megközelítése a programozásnak az eljárásorientált után.
Tavaly a Rádiótechnika újság cikksorozatot indított a python nyelv megismertetésére, de nem nagyon keltette fel a figyelmemet. Ugortam, mint Pósalaky úr kérte vala Misitől. Most pedig összegyűjtve kihajtogattam szépen az újságok megfelelő oldalát, és hajrá.
Aztán újra. És megint.
Kiakadtam olyan szavakon, mint az explicit. Ezekhez az idegen szavak szótára kell. Elő kellett vennem az Obádovics könyvet, majd a Turbo Pascal 7.0, és a C++ könyvet is. Az utóbbi kettőt - de azt a fejezetet mindenképpen - ugyanaz a szerzőpáros írhatta, mert a definiálás szóról szóra azonos. De jó is a számítóégép. Nem kell annyit gépelni, csak a szöveget utánaigazítani.
Alakul a katyvasz az objektumokról, meg az osztályról. Alighanem a Java könyv is lejön a polcról, végre van értelme. Nem csak begyűjtöttem, majd félredobtam, hogy ha kell, kéznél legyen.
Az oktató filmek angolul vannak, és nemes küzdelem folyik a figyelem monitoron tartásáért. Legtöbbször vesztésre állok, majd újra kezdem. Mikor lesz ebből tudás?
Mindegy, ma megoldom a házit. Ma kigyötröm magamból, hogyan kell ezzel a kígyóval kiszedni a színeket a képből, amit a GIMP pillanatok alatt elvégez, és Nufi sokszor megkérdezni, hogy az miért nem jó?
Tudom én? Ha a végére érünk a tanfolyásnak, akkor valószínűleg lesz képünk arról, miért jobb. Addig pedig azért, mert ezt tanítják.
Ettől függetlenül nem mindent lehet karddal szeletelni. Van amihez elég a bicska is.
Kenyérnél még kétesélyes, de mondjuk a vajazáshoz nem nyúlnék a nagyobb eszköz után.  

Ezt a filmet  meg csak úgy ajánlom.
Olyan szép