Amikor a varjak leszálltak a földre
Bal kezemben roppant szét egy vilmoskörte.
Csorgott végig leve le a könykömig
én meg csak bámultam még hajnali ötig.
A derengő fényben fáztak a madarak
nekem a szobában a hasam is ragadt.
Nufi édesdeden szuszogott álmában
inkább nem mozdultam, az egész rám száradt.
2012. április 30., hétfő
2012. április 13., péntek
Szegény Attila!
Most odaért, ahová 40 évesen már magam is befutottam. Nem kell a műszerész. Betanított munkás végzi az automatizálhatatlan feladatokat, és a szerkentyűk cserével újulnak. Nincs szükség húsz évig üzemeltetni valamit.
Neki is szembe kell nézni azzal, hogy elfogyott az olcsó fa, és a felszaporodott népesség nem fára akar költeni, hanem a média sugározta életérzésre.
Hát nem vettem észre apámon a 90-es évekre, hogy nem kellett már a gazdag Németországban a tangóharmonika élőzenével? Dehogynem!
Ki az, aki egy életet végigdolgozhat egyvégtében? Kinek jár a biztos jólét?
Senkinek.
Új kihívások igen. Azok érkeznek.
A patikusok ma már nem kevernek köptetőt, csak bemagoltatják velük a gyógyszergyárak hatóanyag alapján rendszerezett mérgeket, és lovak is eltűntek a szekerekből. Ma már csak az ördög hajtja járgányainkat, s bűzös leheletével tölti fel a forgalmi dugókban szenvedőket, akiknek muszáj rágyújtani. Ők inkább lesznek öngyilkosok, minthogy megöljék őket.
Soroljam még?
Merjem azt mondani, hogy a hentesek még húsokat csapkodnak? Egy igazi böllér ma már elekrtosokktól kába állatba szúrja kését. Hol perzselik szalmával a disznót?
Most odaért, ahová 40 évesen már magam is befutottam. Nem kell a műszerész. Betanított munkás végzi az automatizálhatatlan feladatokat, és a szerkentyűk cserével újulnak. Nincs szükség húsz évig üzemeltetni valamit.
Neki is szembe kell nézni azzal, hogy elfogyott az olcsó fa, és a felszaporodott népesség nem fára akar költeni, hanem a média sugározta életérzésre.
Hát nem vettem észre apámon a 90-es évekre, hogy nem kellett már a gazdag Németországban a tangóharmonika élőzenével? Dehogynem!
Ki az, aki egy életet végigdolgozhat egyvégtében? Kinek jár a biztos jólét?
Senkinek.
Új kihívások igen. Azok érkeznek.
A patikusok ma már nem kevernek köptetőt, csak bemagoltatják velük a gyógyszergyárak hatóanyag alapján rendszerezett mérgeket, és lovak is eltűntek a szekerekből. Ma már csak az ördög hajtja járgányainkat, s bűzös leheletével tölti fel a forgalmi dugókban szenvedőket, akiknek muszáj rágyújtani. Ők inkább lesznek öngyilkosok, minthogy megöljék őket.
Soroljam még?
Merjem azt mondani, hogy a hentesek még húsokat csapkodnak? Egy igazi böllér ma már elekrtosokktól kába állatba szúrja kését. Hol perzselik szalmával a disznót?
2012. április 10., kedd
2012-04-10
Nufi fényképezett. Ajándék lesz anyuéknak, meg Bélának is. Áprilisi születésnapok jönnek.
Közben persze jön a huzivona, hogy viselkedjek természetesen.
Ilyenkor csakis természetes pofát tudok vágni. Semmi mesterkéltség, vackorbaharapás, vagy csiklandozás nyomát sem lehet felfedezni. Képzett manökenként forgok, guggolok, hajolok, felvetem a fejemet, egyensúlyozok a lábujjhegyemen, vagy ki tudja hogy bújkálva a fény elől, a nagy árnyékot elkerülni, és tűröm a hideget, de a fotózás csak sértődéssel ér véget.
Ez van.
Nézegetem a krátereket az arcomon. Kéne egy kamillás gőz, majd nekiesni a bőrömnek a tükör előtt, de nem lesz ebből már babapopsi. Közelg az ötödik iksz, és látszik is.
Szégyelljem? Dehogy! Csak éppen én sem szoktam azt mondani neki, hogy legyen természetes, mert tudom, hogy akit fényképeznek, az pózol.
Estére majd talán elpárolog a mérge, és megnyugszik.
Ma nekem sem sikerült megragasztani a hátsó kerekemet. A múltkori ragasztás prímán tart, a mostani rózsatüske nyoma 1-2 óra alatt leereszti a gumit.
Tegnap egy 723-as ic-re épülő labortápot élesztettem fel.
Sok panelzárlat maradt,- vacak az alkoholos filcem, nem takar jól, de biztosan a zsírtalanítás sem lett megfelelő - elfüstöltem néhány14 lábút, mire megtaláltam mindet, és egy orosz tranzisztorral szépen működött, de a hűtőborda magyarhoz készült. Már felcsavaroztam a hátlapra, és bekötöttem.
Újabb füst.
Két lábat megcseréltem. (bázis emitter A kollektor középső, azt nem.)
Régi szabály, hogy jó készüléken ne változtassak. Hát megszegtem, és megszenvedtem.
Ma új dobozt kezdtem tervezni hozzá. Ez a legnehezebb. Mit hová.
Hát majd kiforrja magát.
A feszültség kijelzésére LCD-s műszert kap, az áramot mutatósat.
2012. március 30., péntek
Dedo
Most jól visszaadták a vívóbajnoknak, amit...
Tegnap kiültettek egy nyögős nyilatkozót a tévébe, aki felvetett fejjel, nagyképűen mondott nagy semmit.
De én vagyok a hülye, aki megnézte.
Hát nem Pali bácsi szégyene, ha ezzel a dolgozattal doktori címet kapott, hanem az elbíráló volt felületes.
(Ha a megnevezett irodalomjegyzékben ott volt a bolgár doktor műve, akkor azt a tudós ítész nem olvasta el.)
A nagyfőnök már akkor is politikus volt, és csak pitykének kellett a tudományos fokozat a dolmányára.
De most megmutatják, hogy Gyurcsány őszinteségi rohama sem olyan kirívó melléfogás. Az amerikai szoptatós apa mellé most nekünk van egy fordításért vett doktori cím. De vajon ki fordította magyarra? :-) Lehet ezen még csámcsogni. Volt a szomszédunkban is kárpáti géniusz, akinek nyögött az országa, de egy biztos volt.Ha nem rajtunk röhögnek, akkor máson.
Egy nagy óvoda ez a nemzetközi politika. Az erősebb fog játszani mindig azzal, ami neki kell, és ha az óvónéninek meg is lehet mondani, attól még hátul a sarokban tökön rúgják az árulkodót.
Sokan vagyunk a földön. Minden kihulló fontosság helyére azonnal jut három sokkal alkalmasabb. Még ha nem az, akkor is bebizonyítja, hogy DE.
Az, hogy tegnap Orbán büszkén kijelentette a híradóban - lehet, hogy korábbi felvétel - a Mercédesz újabb szántóföldet számolt fel ipari hulladék termelése érdekében itt Magyarországon. Legyünk büszkék rá, hogy műanyagzabálással is megélünk, és el tudjuk szennyezni a környezetünket bagóért.
Gratulálunk.
Lassan lehet a Mátrában is arzénos mosodát nyitni a recski nemesfém kitermelésére.
Tegnap kiültettek egy nyögős nyilatkozót a tévébe, aki felvetett fejjel, nagyképűen mondott nagy semmit.
De én vagyok a hülye, aki megnézte.
Hát nem Pali bácsi szégyene, ha ezzel a dolgozattal doktori címet kapott, hanem az elbíráló volt felületes.
(Ha a megnevezett irodalomjegyzékben ott volt a bolgár doktor műve, akkor azt a tudós ítész nem olvasta el.)
A nagyfőnök már akkor is politikus volt, és csak pitykének kellett a tudományos fokozat a dolmányára.
De most megmutatják, hogy Gyurcsány őszinteségi rohama sem olyan kirívó melléfogás. Az amerikai szoptatós apa mellé most nekünk van egy fordításért vett doktori cím. De vajon ki fordította magyarra? :-) Lehet ezen még csámcsogni. Volt a szomszédunkban is kárpáti géniusz, akinek nyögött az országa, de egy biztos volt.Ha nem rajtunk röhögnek, akkor máson.
Egy nagy óvoda ez a nemzetközi politika. Az erősebb fog játszani mindig azzal, ami neki kell, és ha az óvónéninek meg is lehet mondani, attól még hátul a sarokban tökön rúgják az árulkodót.
Sokan vagyunk a földön. Minden kihulló fontosság helyére azonnal jut három sokkal alkalmasabb. Még ha nem az, akkor is bebizonyítja, hogy DE.
Az, hogy tegnap Orbán büszkén kijelentette a híradóban - lehet, hogy korábbi felvétel - a Mercédesz újabb szántóföldet számolt fel ipari hulladék termelése érdekében itt Magyarországon. Legyünk büszkék rá, hogy műanyagzabálással is megélünk, és el tudjuk szennyezni a környezetünket bagóért.
Gratulálunk.
Lassan lehet a Mátrában is arzénos mosodát nyitni a recski nemesfém kitermelésére.
2012. március 28., szerda
Megmondalak!
Megmondalak a világnak,
de nyelvem és torkom is kiszáradt
Beárullak a mamának,
s az út mentén legelő szamárnak
Felsuttogok a felhőkig.
ott angyal és isten is rejtőzik
Majd hallja, egy másik értelem
testtelen arctalan vértelen
És tojik a fejemre majd ő is.
galamb epében vergődik
Keserű szelíden könnyet ejt
Rajzoljak inkább még őzeket!
2012. március 27., kedd
Hibázom, mellé fogok
... most éppen a Vaterán.
A történet azért nem itt kezdődik.
Felolvastam Nufinak vége Németh László hipertóniáról szóló írását. Nekem tetszett, ő pedig állandó kritikai kísérettel lombozta le az áhítatomat. Nem több ez, mint hogy én férfi szemmel, ő pedig nőivel értelmezte.
Az lenne a baj, ha egyformák lennénk.
Ha olvasok éppen valakit, akkor megnyílik bennem a kíváncsiság a többi írása felé. Így volt ez eddig is, szerintem nem különleges tulajdonság. A könyvben, a Kísérletező emberben, más témájú írások, a Medve utcai polgári, meg a tanítás megreformálásáról szóló elképzelései is sorra kerültek, s letöltöttem a MEK-ről az Égető Esztert is.
Kinéztem a Vaterára. Ott pedig a San Remo-i napló 1Ft-ért éppen jó árnak tűnt. Megnéztem, hogy Budapest, hát elkarikázom érte.
Volt még egy másik csomag is, azt 1000Ft-ért mérte valaki. Tizenvalahány kötet. Lesz mit olvasni. Még másnap szürkületkor el is tudtam hozni bringával.
Közben lejárt a napló is. Kaptam az 1Ft-os könyvhöz egy számlaszámot. Fizessek 510Ft-ot csomagolásért és postázásért.
Könyörgöm, Budapestre? De hát én a személyes átvételt választottam.
Kaptam egy kioktató választ, és elolvastam az eredeti kiírást a könyv alatt.
Persze azonnal mentegetni kezdtem magam előtt magam, hogy ez egy kiskapura játszó kereskedő. 1Ft-nál megússza a listázási díjat, de mégis pénzt kap a könyvért.
Aztán elhessegettem, hogy csak a rosszindulat dúl bennem. Megírtam neki, hogy 100Ft-ot vinnék magammal, de nekem a bicikli ingyen szállít.
Nem méltatott válaszra. Jól hangzik, hogy 100-szorosát ajánlottam fel a leütési összegnek, de mégsem könyörült meg rajtam. Én vagyok az Antigone, aki temetné a halottat, és ő a hajthatatlan Kreon, aki uralkodik az igazán.
Ma reggel pedig elmondtam Nufinak, aki igazat adott a kereskedőnek. "Ő előre közölte a feltételeit."
Én pedig enyhíteni szerettem volna a szigorán.
Jó, meghátrálok.
Átutalok a számlájára 5Ft-ot, mert a Vaterán megnyert terméket kifizetem, így a hölgyet kár nem éri, és megírtam, hogy a postázásra és csomagolásra nem tartok igényt.
---
Nufi megmosta a fejem, hogy neki tetszik Németh László írása.
Ismét egy hibám.
Szeretném magamat igazolni, hogy én így látom, és nem veszem figyelembe az érzékenységét.
Pedig elemezni szeretném magam. Nem őt lejáratni.
Nem célom a vaterás kereskedőt sem lejáratni, csak azt akartam közölni, hogy ha ő szemfüles, akkor én sem vagyok sokkal butább. Őt megtanította az előítélete, hogyan kell a magamfajta potyalesőkkel elbánni. Én meg tiszta szándékot látok abban, ha valakinek nem kell egy könyv, és eladni sem tudja, hát odaadja annak, akinek jó lesz.
Így teszek a nekem emléket nem jelentő dolgaimmal... néha. (Nem túl gyakran.) Ha tudom, hogy jó helyre kerül, odaadom. Még csak nem is aziránti jószívvel,a ki kapja. Annak becsületére, aki megalkotta. Az ő munkáját becsülöm meg, mert nem kerül kukába a létrehozott érték.
"Jaj, de bonyolult lélek vagy Imikém!" - mondta volt nekem anno valaki. (Talán nagyanyám.)
A világ nagyon nem gondolkozni akar. Én sem. Azaz sokszor a könnyebb utat választom. Pedig ki kell járni a rossz utat ahhoz, hogy a megfelelő ösvényre is rábukkanjak.
A történet azért nem itt kezdődik.
Felolvastam Nufinak vége Németh László hipertóniáról szóló írását. Nekem tetszett, ő pedig állandó kritikai kísérettel lombozta le az áhítatomat. Nem több ez, mint hogy én férfi szemmel, ő pedig nőivel értelmezte.
Az lenne a baj, ha egyformák lennénk.
Ha olvasok éppen valakit, akkor megnyílik bennem a kíváncsiság a többi írása felé. Így volt ez eddig is, szerintem nem különleges tulajdonság. A könyvben, a Kísérletező emberben, más témájú írások, a Medve utcai polgári, meg a tanítás megreformálásáról szóló elképzelései is sorra kerültek, s letöltöttem a MEK-ről az Égető Esztert is.
Kinéztem a Vaterára. Ott pedig a San Remo-i napló 1Ft-ért éppen jó árnak tűnt. Megnéztem, hogy Budapest, hát elkarikázom érte.
Volt még egy másik csomag is, azt 1000Ft-ért mérte valaki. Tizenvalahány kötet. Lesz mit olvasni. Még másnap szürkületkor el is tudtam hozni bringával.
Közben lejárt a napló is. Kaptam az 1Ft-os könyvhöz egy számlaszámot. Fizessek 510Ft-ot csomagolásért és postázásért.
Könyörgöm, Budapestre? De hát én a személyes átvételt választottam.
Kaptam egy kioktató választ, és elolvastam az eredeti kiírást a könyv alatt.
"NÉMETH LÁSZLÓ SAN REMÓ-I NAPLÓ
AMENNYIBEN A LEÜTÉSI ÁR 1FT CSAK POSTAI ÚTON TUDOM KÜLDENI A KÖNYVET ÉS EBBEN AZ ESETBEN MINDEN EGYES 1-FTÓN LEÜTÖTT KÖNYV UTÁN 70FT CSOMAGOLÁSI KÖLTSÉGET SZÁMOLOK FEL. AMENNYIBEN A LEÜTÉSI ÁR 70FT-VAGY TÖBB BUDAPESTEN A VI. KERÜLETBEN SZEMÉLYESEN IS ÁTVEHETŐ A TERMÉK.
"
Igaza van. Ő ezt előre megírta. Én meg átsiklottam fölötte."
Persze azonnal mentegetni kezdtem magam előtt magam, hogy ez egy kiskapura játszó kereskedő. 1Ft-nál megússza a listázási díjat, de mégis pénzt kap a könyvért.
Aztán elhessegettem, hogy csak a rosszindulat dúl bennem. Megírtam neki, hogy 100Ft-ot vinnék magammal, de nekem a bicikli ingyen szállít.
Nem méltatott válaszra. Jól hangzik, hogy 100-szorosát ajánlottam fel a leütési összegnek, de mégsem könyörült meg rajtam. Én vagyok az Antigone, aki temetné a halottat, és ő a hajthatatlan Kreon, aki uralkodik az igazán.
Ma reggel pedig elmondtam Nufinak, aki igazat adott a kereskedőnek. "Ő előre közölte a feltételeit."
Én pedig enyhíteni szerettem volna a szigorán.
Jó, meghátrálok.
Átutalok a számlájára 5Ft-ot, mert a Vaterán megnyert terméket kifizetem, így a hölgyet kár nem éri, és megírtam, hogy a postázásra és csomagolásra nem tartok igényt.
---
Nufi megmosta a fejem, hogy neki tetszik Németh László írása.
Ismét egy hibám.
Szeretném magamat igazolni, hogy én így látom, és nem veszem figyelembe az érzékenységét.
Pedig elemezni szeretném magam. Nem őt lejáratni.
Nem célom a vaterás kereskedőt sem lejáratni, csak azt akartam közölni, hogy ha ő szemfüles, akkor én sem vagyok sokkal butább. Őt megtanította az előítélete, hogyan kell a magamfajta potyalesőkkel elbánni. Én meg tiszta szándékot látok abban, ha valakinek nem kell egy könyv, és eladni sem tudja, hát odaadja annak, akinek jó lesz.
Így teszek a nekem emléket nem jelentő dolgaimmal... néha. (Nem túl gyakran.) Ha tudom, hogy jó helyre kerül, odaadom. Még csak nem is aziránti jószívvel,a ki kapja. Annak becsületére, aki megalkotta. Az ő munkáját becsülöm meg, mert nem kerül kukába a létrehozott érték.
"Jaj, de bonyolult lélek vagy Imikém!" - mondta volt nekem anno valaki. (Talán nagyanyám.)
A világ nagyon nem gondolkozni akar. Én sem. Azaz sokszor a könnyebb utat választom. Pedig ki kell járni a rossz utat ahhoz, hogy a megfelelő ösvényre is rábukkanjak.
2012. március 23., péntek
Dagadok
Megint átléptem a bűvös 85 kilót. Már 87.
Ugye, a paleolit étrendnek meg kellene védeni ettől a bajomtól, s most át kell vizslatnom, hol puhítottam fel a rendszert.
Vagy a börtöntorna viszi fel izomként?
Nem úgy tűnik.
Itt állok a felébe-harmadába elkészült dolgaimmal, s mindenben tyúklépésnyire haladok. Egy nap, egy csirkeláb.
Összedobtam két tápegységet. Az egyik 723-as IC-re épül. Az már bedobozolva, és tényleg csak végső simítások előtt, de felettébb munkaigényes lesz.
Mert ugye én alkalmazkodom a fiókban tárolt dlgaimhoz.
Pl. a hálózati kapcsoló miatt át kellett rendeznem a trafóit. Kettő is van benne, és csak 2mm miatt kellett volna másik előlapot kreácsolnom.
Nem fogok.
A műszere vár még átalakításra. Most 100uA van ráírva, és 0-30V-ig kell mutatni. Ez azért nem lesz hatalmas feladat, de a hátlapra feltenni a hűtőbordát, és kimadzagolni az áteresztő tranzisztorokat,.. azoktól berzenkedem.
Itt van még... de nem is sorolom.- Megyek inkább, és visszarakom a nyári gumis kerekeket a kocsira.
Legalább levegőn is leszek.
Ugye, a paleolit étrendnek meg kellene védeni ettől a bajomtól, s most át kell vizslatnom, hol puhítottam fel a rendszert.
Vagy a börtöntorna viszi fel izomként?
Nem úgy tűnik.
Itt állok a felébe-harmadába elkészült dolgaimmal, s mindenben tyúklépésnyire haladok. Egy nap, egy csirkeláb.
Összedobtam két tápegységet. Az egyik 723-as IC-re épül. Az már bedobozolva, és tényleg csak végső simítások előtt, de felettébb munkaigényes lesz.
Mert ugye én alkalmazkodom a fiókban tárolt dlgaimhoz.
Pl. a hálózati kapcsoló miatt át kellett rendeznem a trafóit. Kettő is van benne, és csak 2mm miatt kellett volna másik előlapot kreácsolnom.
Nem fogok.
A műszere vár még átalakításra. Most 100uA van ráírva, és 0-30V-ig kell mutatni. Ez azért nem lesz hatalmas feladat, de a hátlapra feltenni a hűtőbordát, és kimadzagolni az áteresztő tranzisztorokat,.. azoktól berzenkedem.
Itt van még... de nem is sorolom.- Megyek inkább, és visszarakom a nyári gumis kerekeket a kocsira.
Legalább levegőn is leszek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)