Ezt én is megettem

No nem a fogom magam szőrcsuhába bújtatva korbáccsal Mekka felé útnak indítani meztéláb, de úgy gondolom, hogy talán másnak is hasznos lehet.



Nem azt mondom, hogy padlót fogtam, de Szendi Gábor írásaiból megismertem már a 'megélhetési tudomány' fogalmát. Azóta a Spectrumon, vagy National Geographic-hon is láttam, miképpen fejlődött ki a pszicháter foglalkozás bolondok kínzásából, és mivel amerikai összeállítás, hát a legfontosabb volt az elektrosokk, mint huszadik századi fejlődés.
Ez az üvegházhatással riogatás legalább valami hasznot is hozott nekünk. Az eladott széndioxid kvóta volt talán az egyetlen fegyver, ami visszafelé sült el a 'nyugat' kezében.
Bocsánat, hogy mostanában nem vagyok gépközelben, de AMD masinám van, és féltem is a nagy melegtől, inkább keveset kapcsolom be, meg az agyam is másra haszbálom.
A tekercselő gépem készül már lassan két hete. Kétszer éreztem késznek, de újraépítettem, és újra, és újra. Most éppen azért, mert ami kész lett, az gyönge. Nyeklik-nyaklik, nem úgy vezeti a drótot, mint szeretném. Meg nem is vagyok mechanikai műszerész, és közben jövök rá, mit írt le az újságcikk szerzője az útmutatásokban.
Nem baj, ma újra kipróbálom, és még egy nagyobb kerék fog készülni, Illetve egy kisebb kütyü is lesz, mert esztergám nincs, és a forgó, de rögzíthető tengely megy forgó csőben tengely ( kurblis csőben cső) számomra megoldhatatlan. Illetve a tengelyközéppontba merőleges fúrás.
*
Még pár szó a filmről.
Ha valakinek sok az 1 óra, és sajnálja az időt, akkor elmondom, mit szűrtem ki belőle.

A svindli lényege, hogy az időjárás, éghajlat változása a napfolttevékenységgel függ össze. A grafikonok egyértelműen mutatják.
Volt a filmnek egy jó sztorija, hogy miképpen hívta fel erre a figyelmet a kutató.
Angliáról van szó.
Fogadást kötött a nemzeti időjárásjelentő cég ellen, és nyert.
A napfolt tevékenységből számolva megmondta pl, hogy a következő tél nem lesz kőkemény, mint a hivatalos előrejelzés állította, hanem szokványos lesz. Többször is egymás után. Ha pedig pénz van a dologban, arra azért felfigyelnek. Még a meteUrológusok is. :-)
A négerország politikusa pedig azzal demonstrált - ez mondjuk hibája a filmnek - hogy bemutatott egy ajándékba kapott napkollektort, ami egy hűtőt és egy villanyvilágítást nem bírt el egyszerre.
 Valószínűleg az áramátalakító - ami olyan, mint a szünetmentes táp a számítógépnek - volt alulméretezett. Ha a felület kevés, akkor meg lehet növelni a napkollektort, vagy mellé tenni másikat. Ha a kütyü, akkor abból is van nagyobb, izmosabb.
Ettől még nem kellene kidobni a környezetkímélő technikát. Jószándékú környezetvédő is létezik, még ha buta, akkor is. Nem lehet minden ostoba emberből közlekedési, vagy parkolási jegyellenőr. ;-)
A kőolaj és szénkitermelés nem csak széndioxidot szabadít fel, hanem sok egyéb égésterméket is. Tönkreteszi a tájat 20-30-50 évre.
Nem írnám még le magát a környezetvédő szándékot az üldözendő listára.
Persze azt sem érzem fontosnak, hogy mindent 'kapjanak' a fejlődő országban. A fejlődésnek belülről kéne elindulni.
Jókai fekete gyémántjai is azért jöttek a föld felszíne fölé, hogy ne a diófát tüzeljük el az udvar díszhelyéről
De említhetném a Fazola családot, akik a magyar nehézipar Borsodban letelepült apostolai voltak. Henrik és Frigyes műve ma már történelem, és a Miskolci Egyetemen is biztos abbahagyták a kohászképzést.
Ezek az erőforrások (vasérc, kőszén) kimerültek, mást kell találnunk.
Az afrikaiaknak meg még ott van. A lábuk alatt a sok elégethető energiaforrás, gondolom ércek is. (Nem tanultam földrajzot 40 éve)
A saját útjuk megkönnyíthető egy elviselhetőbb környezet létrehozásában a tudásunkkal. Ráadásul a tudás átadása is lehet üzlet.
Lehet valami igazság az afrikaiak nyomorban tartásáról, de nem 'az igazság'!
Ha Kató nem akar táncolni, akkor nem akar.

Csak ismételni tudom magam.

A fejlődésnek pedig belülről kell indulni.

Harcolok

Most éppen magammal.
Nufi azt mondja, hogy rakjam ide a keresztekercselőkészítést. Mármint ide is.
Pazarlás.
Majdnem biztos, hogy sok embert nem érdekel, csak elfordulnának azok, akik idejárnak a gondolathullámzásomban lubickolni. :-)
Annál is inkább, mert ezeregy tervem születik közben, és összeszorított foggal vissza kell lépnem, hogy ne az újat valósítsam meg, amíg valami nincs kész.
Nem én vagyok a kis Vuk, akinek ha egy csúsz keresztezi az útját, az a fontos, majd amikor felröppen egy tás, azonnal váltani kell?
Nem, először a csúszt kell megenni, és utána jöhet tás.
Persze kivettem már egy videoból a capstain motort, és letöltöttem a vezérlő ic doksiját. A video ugyanis 2 cm-t húz egy másodperc alatt a szalagon, és az elég lassú fordulatot jelent. Nagy lendkereke használható a dörzskerékhez meghajtópalástnak, és egy lemezjátszóból vagy szintén videoból kiemelt közlőkerék is megforgathatja a leendő tekercs fölött inbolygó szálvezető tengelyét.
De először az a nagy bumfordi kézi hajtány fog elkészülni. Punk tum.
A tegnapi esős ücsörgés miatt ma lehet, hogy nem lesz kedvem kicuccolni az erkélyre.
Már csak azért is, mert beleléptem az olajos edénybe, - halasdobozból van a fúráshoz kézügyben, de a földön - és az úgy röppent a lábujjamra, hogy nem csak a zoknim lett olajos, de a földön is jókora tócsát hagyott.
Ma reggel már volt egy zsíroldós felmosás.
Ha megszárad, kiderül, kell-e még egy.
Nufi korán kezdte a napot, ezért én is hamarabb elkészültem a kajával, és a komposztdarálással is. Maradt időm fényképezni is.
Legalább a tekerentyűmről készült bejegyzésben tarthattam a szavam. Ki is plakátoltam.

*

Mielőtt bárki a szívéhez kap a környezetszennyezés miatt, a kiborult olaj főzéshez való fritőzolaj. Növényi származék. Ez kajálni már nem jó, de a forgácsoláshoz éppen elég jól hűt, és síkosít. Ja, és a szögből menetelt csavart felizzítva ellátta már az edző folyadék szerepét is.

Csalánba nem üt a ménkű

... azaz megvagyok. Nagyanyám nyugtatott meg sokszor ezzel a mondattal. Nincs semmi bajom.
Visszabújtam a szakmai elmaradásaimba.
Az úgy kezdődött, hogy anyukám meglátogatott, és hagyott nálam olyan pénzt, amit magamra kell költenem. No nem az egészet, de adtam az élvezetnek belőle.
Vettem egy öreg csöves rádiót. Vettem egy csövet a csővoltmérőmbe. vateráztam még egy hibás oszcilloszkópot, és egy rádiócsomagot.
Ebből a zöm 1-2 ezer ft, a szkóp pedig 9 volt szállítással. Úgy ütöttem le a Vaterán, hogy úgyis elviszik.
Hát ilyenkor nem.
Ezekkel kivonultam az erkélyre.  Sütött a nap, jó idő volt, és küzdöttem.
A cső teljesen fölösleges befektetés volt, mert csak diódának volt bekötve. Valószínűleg az ECC82 helyett berakott ECC83 is jó lett volna. Persze én orosz változatot vettem, és még a papucsot is cserélnem kellett rajta. (Más foglalata van)
Egy nap madzagolás után összeraktam. Nem jöttem rá, miért nem akar ellenállást mérni.
Másnap első szempillantásra beugrott, melyik vezetéket hagytam ki.
A rádióról már készül a riport a zsebműhelyen, azt nem ismétlem ide. Az oszcilloszkóp meg éppen ébredezik.
Valószínűleg vizet kapott, és attól rozsdált be a biztosítékainak foglalata. Reszelő kellett hozzá, meg forrasztó ón. Cserélni nem tudtam, mert NDK méret. Német, csak mégsem.
Azóta van rajta műsor, de még a fényerőt nem lehet állítani. Azt az egységet mostam ki tegnap előtt, és hagyom száradni 1-2 napot - ma már úgysem fogom kibírni, és visszateszem - és összerakom.
Van még egy műszerépítésem, amit a rádiójavításhoz indítottam be. Olyan sípláda lesz, amivel a rádiófrekvenciás részt lehet vallatni.
Két kísérleti darabból az egyik jó lenne, de a csöveshez pont nem. Oda más érték való.
A félkész harmadik pedig egységenként már működik. Dobozolásra, és összeállításra vár.
Illetve a frekvenciameghatározó tekercsekre.
No itt is van egy fél projekt.
Méhsejt tekercselő készítés.
Dörzskerekes megoldást találtam a Rádiótechnikában. Örömmel ki is faragtam a gumikereket a kis polszki itt maradt sárleffentyűjéből, ami a hátsó kerék mögött szokott fityegni.
Kivágtam a szorítókat is. Aztán jött a tekerő.
A tekercsek mérete nem egyforma.
Tehát vagy többet kell csinálni belőle, vagy valamelyik ujjamat meg kell harapni.

Most pedig esik odakinn, és hideg van.

Befagyott világok

Így a nyári hőségben a 'befagyott' szó leginkább a hűtőszekrény tájára vihet. Más fagyott nem nagyon kerül elő. De nem is én lennék, ha nem kötözködnék magammal. Ez még a jobbik eset. Mármint, hogy magammal.
Most éppen a régi rádiótechnikákból csináltam csatateret a lakásban. Rövidesen a kereszttekercselésre alkalmas célszerszám is összeáll a fejemben. Talán az első komolyabb tekercset is elkészítem.
Mitől fagyott világ ez?
A könyvtől.
Ott vannak a könyv lapjain már nem élő, vagy öreg szakik életművei.
Mekkora pálya van pl. Hetényi László mögött?
Ez a bácsi annyi készüléket épített-fejlesztett több évtized alatt, és meg is valósította. Ott vannak a fényképek. Nem elektronikus ábrák, szimulátorral kiszámolt lehetőségek. Valódi vasak.
Tegnap, vagy tegnapelőtt kedvenc addiktológusunk a tévében a fészbúkot jellemezte, és az olvasást, a falura látogatást, vagy a valódi élményt tette egy jókora serpenyőbe a virtuális kapcsolatrendszer túloldalára.
Tessék! Az a semmi ma már fontosabb a valaminél.
Vajon melyik a jobb?
Kiirtani erdőket, kibányászni tömérdek fémet, és átalakítani a földfelszínt, de élni, vagy fejben megvalósítani mindent, és meg sem mozdulni?
Divide et impera.
Megosztjuk a világot, és lehet a veszekedők feje fölött uralkodni.
A virtuális világ is teljessé vált, mint a valódi. Csak kevesebb anyagigénye van.
Hogy MJ-re is utaljak, nem kell már a tányérsapka sem. Anélkül is elvagyunk a szobánk hűvösén.
Őt most megtámadták. Lehet, hogy elvesznek tőle valamit, amiért megdolgozott.
No, nem csak tőle.
Már mindenkitől elvesznek valamit.
Némelyik hajléktalan világosan meg tudja fogalmazni, mi, és hogyan juttatta oda, ahol épp vegetál.
Mi is meg tudjuk fogalmazni, hogy hol vagyunk?
Dehogy lenne az baj, hogy egészséges emberek kerüljenek vissza újra munkaközösségekbe. Társaságokba, ahol hasonló gondolkodású, érdeklődésű társakkal hoznak létre maguknak és másoknak valamit.
De mit?
Ha körülnézek, mi magyar köröttem, akkor  egyre kevesebb.
Magyar számítógép előtt ülök? Mekkora része a jövedelmemnek ez a masina?
Magyar lenne az autóm? Még a bringám sem.
A szűkebb környezetem nem állít elő olyasmit, amire nekem szükségem van, illetve azt a pár szem epret-meggyet is drágállom, pedig aki meg annak leszedéséből akar megélni, az is gondban van.
Mitől kevés itt minden kormány?
Hát ettől.
Elemezni tudja, vagy szakértőkkel létrehozza a hibalistát, de nem tud változtatni.
Amit tőlem vesz el, azért én sértődöm, amit mástól, azért más. Ráadásul aki elveszi, az nem szűkölködik.
Nem egy háború utáni újjáépítésben, hanem békében szenvedünk. Az érték sem a munkához - ld. Marx - sem a szeretethez - ld. vallás - nem kötődik. Mármint a csereérték.
Ez most csak a hatalomhoz, illetve annak intelligenciájához.
Ebben a helyzetben egy befagyott világ - a történelem - felüdülés.

A szkópom a szkópom

Van nekem egy öreg műszerem. Jó  is, meg nem is.
Magyar gyártmány, és adósság fejében kaptam. Akkor még örültem neki.
Először egy biztosítékot találtam benne rosszat. Aztán az energiaellátó rendszere(tápegység) volt rossz. A középső állása az egyik kapcsolónak nem működik, és tavalyelőtt a nagyfeszültségű részben cseréltem kondit. Angliából rendeltem hozzá, ami nagyobb méretű volt.  Alig tudtam beszuszakolni.
Aztán elvittem Komjátiba is, és visszahoztam.
Most elővettem, de a fényerő kiakadt. Majd kiszúrta a szemet, levenni nem lehetett.
Két nap magolás (Sípos Gyula a RT '94 '95 '96 évkönyvben szépen leírta a működését. Fiatalon a fejlesztője volt az EMG-ben), méregetés után pár dióda és kondenzátor cseréje végre meghozta az eredményt.
Ismét szépen fókuszált zöld vonal, és jó szinkron hálálta meg a munkámat.
(Ez kis füllentés, mert a kondicserék helyett egy nagyfeszültségű vezeték elszabadulása okozta a bajt. Ha egyből leveszem az árnyékoló doboz fedelét, akkor nem tart két félnapot a javítás.)
Tegnap este még befogtam zsebrádiót javítani. Nem a rádió volt a fontos, hanem a szkóp üzemeltetése.
Ma reggel pedig először a kalibráló 1khz nem indult, majd gerjedés jelei a vonalon.
Még nem tapostam meg, de már újra haragszom rá.
És még csodálkozom, hogy visszaszokom a kávéra.

*

A képen egy RT újságból megépített KF hangoló oszcillátor modulált jele van a szkópon.

Ma egy éve

Már nem telefonál, és nem veszi fel.  Már egy éve nincs apám.
Először úgy képzeltem, hogy rengeteg történetet és fényképet írok meg róla, és teszek fel hallgatható zenét is.
Mi lett belőle?
Sok nem.
Napok óta este elalváskor eszembe jut. Ő is, és Éva is.
Tavaly ilyenkor még majdnem kirohantam Németországba. Kerül amibe kerül. Aztán Éva sürgött-forgott, de nem akart kijönni velem.
Később már csak éreztette, hogy szívtelen vagyok.
Biztos.
Ma beszéltünk Nufi egyik osztálytársnőjéről, aki már szintén befejezte az életét.
Felolvasott pár sort a naplóból, de elsírta magát. Én pedig nem értettem. Nem a sírást, hanem az apácajelölt lány döntését, illetve a magyarázatot.
Ha valakiről kiderül egy betegség. Történetesen a rák, az az ember mitől szenved másért?
Apám tüdőrákja, és Éva gerincrákja sem túl jó kilátás előttem. Ha lesz ilyen, akkor is a saját lábamon akarom kihordani, és mellette fontos maradni a környezetemnek.
A betegséget pedig nem büntetésnek felfogni, hanem egy leküzdendő akadálynak.
Igen, egyre érzékenyebb a gerincem minden szempontból. Időnként kiül az arcomra is, de ettől még mindent ott folytatok, ahol tudom. A szenvedés akadály, és nem erőpróba.
Ha Szendi Gábor kutatásaiból indulok ki, akkor a tömérdek szennyező anyag, a fölöslegesen túlméretezett kalóriabevitel állítja erre a burjánzásra a sejtjeimet... ha hagyom.
Hát nem hagyom.
Ha időnként kirúgok a hámból, és iszom tejeskávét, vagy bekapok valami lisztes bigyót, az arányaiban meg sem közelíti a tavalyelőtti életem.
Igyekszem következetesebbé válni.
Apám utolsó találkozásunkkor is arányos testalkatú, férfias jelenség maradt.
Bár a fél éjszakát végigköpködte, harákolta, amikor kilépett az utcára, ebből nem látszott semmi.
A lépcsőjárás már megfogta, de ott is volt tartása.
Hm. Példaképet csinálok az apámból?
Vagy csak magamra értelmezem a Nufi felolvasta naplórészletet? Egy szenvedő ember elmúlása lesz a példám?
Nem jó.
A rossz példa is példa.
Ezt elkerülni akarom.
Remélhetem, hogy mivel én nem dohányoztam, elkerül a tüdőrák?
Remélhetem, ha mozgásban gazdag életet élek, akkor ép marad a gerincem?
Szeretném.
Nem nyögni akarok, ha húzni kell, hanem vigyorogni.
Még bírom.
Mégis maradt bennem valami apámból.

További gondolatok a koncerthangulatról

Attila belépett az én kátyúmba. Nem azokkal a szavakkal írja le a baját, amivel én. Különböző 'magyarnyelvet' beszélünk.
A fájdalomküszöb a hallás felső határa. Még nem történik egyből visszafordíthatatlan hallásromlás, de erősen  igénybe veszi a 'fület'. Ez közel azonos az embereknél, de a hivatásosoknak edzettebb a dobhártyájuk. :-)
Tehát a torzítás belül az érzékelésben keletkezett (Attila fejének két oldalán vezérelte túl a 'mikrofont'), s ha jól értelmezem, a technikust a zárt rendszerű fejhallgató megóvja a közvetlen hatástól,  közönséget nem.
A csápoló közönség olyan lelkiállapotban van, hogy ez csak még jobban feldobja, de a 'mezei' zenehallgató más élményre vágyik.
A hangosítónak illene olyan dB mérő készülékkel végigjárni a területet, amivel jó közelítéssel megállapíthatná, mit hall majd a közönség, és ahhoz lőné be a 0dB-t a keverőn. (Meddig húzhatja fel a leghangosabb részeknél a koncerten a plafont. Ekkor nem torzításra, hanem hangnyomásra kalibrál.)
Megsúgom, hogy ilyen már nem lesz.
Ahol nem pusztán akusztikus hangszereken játszanak - azaz se pick-up, se mikrofon - ott mindig lesz csalódott zenehallgató.
A zenész a színpadról dirigál, hogy nem hallja saját magát. Ezért húzódik rá a saját kontrollhangfalára sokszor. A
klasszikus zenészek is nyöszörögnek, és a karmester is mást kap, mint a közönség.
Ja, a vigadóról például az a hír járta, hogy amikor üres a nézőtér, a zenészek kapnak jó hangképet, s amikor tele van, akkor a közönség hall valami jót.
Ugye a koncertet hangosítók (roadok) is közönség nélkül lövik be a termet. (Lehet szabad tér is.)
Máshol lesz a visszaverő felület, és a hangelnyelő is.
A koncerthangulatban az ugráló-csápoló gyerekek mechanikailag is igénybe veszik a hallójárat összes berendezését.
Emlékezzünk a ökölvívókra, akik felugrott állapotban, a levegőben kapnak nagyot, és azok, akik mondjuk a szorító sarkába ékelődve.
A röptében (mozgásban) kapott ökölcsapás csak hátralebbenti a szerencsétlent, a statikus befogadó fejében nagyobb kárt okoz a becsapódás.
Megvédjem a hangosítókat?
Nem szorulnak az én védelmemre. Ha sok ember élvezte az előadást, kettőért nem fogják megváltoztatni a rendszert.
Majd ha több embert zavar, akkor muszáj lesz.