2021. február 26., péntek

Hosszú hallgatás után új írás a Feriforma blogon

 Ha Attila száradó fáján nem jelenne meg, mint lehulló levél, talán észre sem veszem. Pedig jó olvasni. Kurta kis szöveg, és egy napig is elkalandozik a fejemben. Máskor is.


Ébredéskor felolvastam Nufinak. Nem találta ki a szerzőt. Talán többször kellett volna e blogból neki felolvasnom korábban is. 

Most, hogy belassult az engem érdeklők billentyűzete, nekem sincs sok kedvem ideönteni a mindennapok összefüggéseiből az egyre kuszább krixkraxot. (Amit nem is én alkottam)  Mintha ismét gyerek lennék, aki a régi rajzos Lúdas Matyi vicclapján minden színes ceruzát kipróbálnék. 

Azok a poénok kétszínűek, felnőtteknek szólnak, ám nekem többféle cerkám van. Nagyobb orrot is tudok rajzolni, és lilát is, nem csak pirosat. Meg a pocakos bácsi trikójára oroszlánfejet.  

Csak már nem vagyok kisgyerek. A pocakos bácsikon télen nem látszik a trikó. Most még az arcukat is rejtegetik. Szemük villanása pillanatnyi. Jobb nekem a kutyám szemébe nézni. Ha megszidom, mert átment a szomszédba, engem jól elkerülve fut egy kört és utána azonnal visszatér a kedvem keresni. Nem érti, hogyha Erzsi néni kertjén nincs már végig kerítés, ő ott miért nem mehet át.  

Hát pedig nem járunk át. A kerítés nem nekünk hullott le.

2021. január 1., péntek

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

 Szeretnék valami jót és szépet írni. Olyat, mint amit a kutyánk szeméből látok. 

Tegnap valamivel küzdöttem itthon, s Nufi sétálni készült vele. Tudom, nagyon szereti a simogatást, a törődést, és leguggoltam megdögönyözni. A jobb válla fölött megint kullancsra bukkantam a bundájában. Nem tudom, mennyire fáj neki a kiszedés, de szabadulni akar, valahányszor a vérszívó területét érintem. Át kell ölelni, lefogni, és közben képen nyal, meg meg akarja szagolni, mit vettem ki belőle. Csalódottan néz, miért megyek el, pedig csak a kályhához megyek a bogarat beledobni.

Ilyen az élet nagyban, vagy kicsiben. Szabadulnánk a kényelmetlenséget okozó élősködőktől, de az élősködőt kiszaggató kéztől, csipesztől is, de megnyaljuk, és kíváncsi szemekkel lessük, tágult orrlyukkal szaglásszuk, és várjuk mikor tér vissza a kutató, masszírozó kéz. 


 


2020. december 24., csütörtök

rezgés

 A rezgés a mozgás egyik formája. Ha rezgésről beszélünk, többnyire gyors mozgásra gondolunk, de rezgésbe jött híd a filmeken bemutatták, nem gyors. Összefüggésben van a rezgése a tömegével. A tömegében lévő anyaggal, és annak az anyagnak az együttmozgó képességével.

Nem fizika órát akarok tartani, csak ma belehallgattam egy önjelölt látnok előadásába, és ott a negatív rezgésről beszél - többek között. Mitől negatív egy rezgés? Nem mozog? Áll?

Ha két rezgés találkozik, ott valóban van a fázisokban egyezés, különbség, eltolódás, stb. A fázis ha együtt indul, és együtt érkezik a rezgő mozgás két testnél, villamos folyamatnál, akkor rezonanciában, együtt rezgésben vannak, és ha hatnak is egymásra, akkor erősítik egymást. Ha ellenkező irányban indulnak, s együtt érnek a körük végére, kiolthatják egymást. Ez távolságtól és tömegtől is függ, vagy villamos jelnél a beletolt energiától. Ami ugye munkavégző képesség.

Érteni vélem, hogy most a technika évszázadait éljük, és amit eleink fénynek, hangnak és remegésnek, hullámzásnak értelmeztek, annak ma közös jellemzőt találtak a frekvencia neve alatt. Időegységre vetített rezgésszám.

Amit ma tudománynak tekintünk, annak az egyik legfőbb sarokköve a matematika, és meg is akarjuk magyarázni vele a világot. Mi magyarok, magyarázni, a külföldiek valószínűleg csak értelmezni. Fordító legyen a talpán, aki pontos megfelelést alkot egy szakszöveghez. Inkább a szakember jut közel, mert ő más nyelven is gondolkodik, és a tanítói véna hozza ki belőle a jó hasonlatot a maga nyelvén.

Hallgatom ezt a Szedlacsikot, ahogy zagyválja a frekvenciákat az aranykorral, és felfedezem benne a logikát. Azt tökéletesen látja, hogy a politikusaink mindannyian felfűzve egy világpókháló megfelelő pontjára rezdülnek együtt a központtal, a berepülő legyekkel és az alkotó-toldó-foldó tulajjal, a pókkal is. Sőt, hát a természettel is, mert a szél is fújja, a nap is, a hold is beleszól mindenbe. Én is lerángathatom a pókhálót a seprővel. Egy pókhálót. Egy szoba összes pókhálóját, s az összes pókhálót, ahová eljutok. Lehetek istene egy szobának, háznak, istállónak, takaríthatok egy csoportnak, aki eltart engem. 

Ez a föld is eltartott más isteneket. Ma is van allahtól shenen és atuan át jhvh-ig mindenféle néven belőle. Borbola János megfejtése szerint a magyarok istene AN névre hallgathatott, és a nyelvünk megőrizte a 'van' szavunkban. Szerintem tökéletes megfejtése a létezésnek.

A teremtés vagy fejlődés két véglete nem a végtelenben találkozott, hanem az is-is törvényben. Az ember és állat kifejlődése az embriókon már régen megmutatott valamit a rendszer alapjaiból, s most a genetika számítógépekkel segített értelmezésben kapott új lehetőséget. 

Gyönyörű mozgó ábrák mutogatják a sejtek, aminosavak, egyéb vegyületek kapcsolatteremtését, és rendeződését vagy rendjének felborulását.  Fiatal és öreg elmék világosodnak meg rövid időre vagy borulnak ki a látottaktól, hallottaktól, mert ők vagy találnak hozzá szavakat, vagy nem.  Ki kell faragni a nyelv építőkockáit, melyekből építkezve új házat építhetünk. Nem feledve, hogy a kockák alatt ott legbelül ma kristályrácsként értelmezett térbeli rendben atomok csücsülnek, azaz egy elképzelhetetlenül pinduri semmise körül még kisebb alkatrészek szaladgálnak felfoghatatlan sebességgel. 

Ja, és már megint a rezgésnél tartunk. Olyan körmozgásnál, amit rezgésnek fogunk fel. Gyerekkoromban sokat néztem, ahogy a biciklin pedálozó ember körbe tekeri a lábával a pedált, és amikor távol került, már csak annyit láttam, hogy le-fel mozog a lába. Nagyon távol már a lába sem látszott mozogni. Annak a pici embernek állni látszott. Negatív lett a rezgés.

Nem. Ami áll, annak a rezgését nem észlelem.  Az nekem nem van, azaz nincs. Nekem nem él. 

Hiányzik belőle az isten. Hiányzik a mozgató, az energia, a féNy. Mert a nyelvünk megőrizte a fényben is a N-t. Mindennek alapját. 

AN NŐ  ÉN ÖN ... és ott van a NEM-ben is.

Köszönöm, ha elolvastad, és erre az időre együtt rezdült bennünk valami!

Kellemes ünnepeket, és boldog új évet kívánok!




2020. november 19., csütörtök

Bódva Szinva Éva víz Wasser voda (gondalatcsírák a favágára készülődvén)

 Az élet keletkezése és a nő.

Ha jól megy a hasogatás, megírom a folytatást is.

2020. október 14., szerda

Bódvapart





 

Itt a video is.


 

Összehasonlításképpen régebbi sétákon így néz ki.






2020. október 2., péntek

A tisztességről

 


Nézem azt az orvost, aki vigyázni akar ránk. Nem mondta, hogy magyarokra. Nem mondta, hogy kommunistákra.

Lehet, hogy pár embernek megélhetési  minimumot hoz a maszkvarrás. Egy ebédre-vacsorára valót. Nem az ő pénzüket sajnálom. 

Ma favágás közben rajtam volt a fejhallgatónak kinéző hangtompító. Volt rajtam egy rácsmaszk. Ez véd a felpattanó szálkáktól, faforgácstól. Mégis folyamatosan tüsszögök. Szabadulna a szervezetem minden porszemtől. Pormaszkról pedig egy élményem maradt meg, még Budapesti emlék. A szmogriadó miatt nem javasolták a kijárást, de át kellett mennek Budafokról Pesterzsébeten túl. Felvettem egy OBI-s pormaszkot, és bringával átkarikáztam Pestre. Már a Lágymányosi híd (akkor még úgy hívták) előtt le kellett vennem, mert a benne összegyűlt nyál vagy lecsapódó pára miatt nem kaptam levegőt.

A gyermekkoromból is emlékszem, hogy asztmaroham közben mit éltem át. Nem kívánom vissza.

2020. szeptember 29., kedd

E-csetek

 Csetelünk valós időben, és face-kelődünk és b(e)log-unk a világ hálójába. Aztán vergődünk, mint a halak.

Attila ecseteivel nyitottam a napot. A sok szőrös szerszámmal, amit én inkább porolásra használok. Kitakarítani az alkatrészek közötti réseket, vagy felismerhehővé-olvashatóvá  túrni a ráfestett szövegeket.

A legritkábban festek velük valamit. A műanyag alkatrészek nem igénylik. A fabigyókat Nufi kezeli.

Azon akadt meg a reggeli gondolatfolyamom, hogy az ecsetelést a kifejtésre, a körbemagyarázásra szokták használni. Vajon miért?