Vallás, megvallás, vallomás, valló más, mást valló

Kinek is van igaza? Kinek van vallása? Ki mit vall?
Nem tudom, milyen vallásosnak lenni. Látom, mert egyre több ilyen embert ismerek. Olvasom, hallgatom a szereplőit, és van, akit csodálok, aztán a fennsőbbrendűségét hirdetőktől elhúzódom. Ez persze a másik oldalon is zavaró.
Mitől több az, aki csak hisz, mint aki ellenőriz mindent?... és fordítva.
Műszaki tanulmányaimban van egy fontos mondat. A mérés egy ismert mennyiséggel történő összehasonlítás.
Ha hibát, rendellenességet keresek, egy ismerthez kell hasonlítanom.
Attila jézus-élményei sem ma kezdődtek, és az ismert élmény szakad fel újra, ha jön bármiféle fellélegzés.
Nufi azt mondta, végre egy igazán pozitív bejegyzés. Ráérzett, amire én nem tudok ráérezni. Ez akár jó, akár rossz, működő program a fejemben.
Vajon valaki beleírta ezt az operációs rendszerembe, vagy úgy fejlődött? Aztán aki beleírta, az ki volt, és őt is írták, vagy ő fejlődött magából?
A gondolatvilágom alapja nem ezen a kérdésen rágódik. Más emberek miatt ez is belekerül a fejembe. Egy röpke gondolatsor. Szubrutin.
A két legfontosabb az önfenntartás és a család. Ez a kettő egyforma súlyú. A családot a saját egészségemmel tudom jól szolgálni. Ha billen az egyensúly, nekik kell engem.
Az egyensúlyokat pedig meg kell őrizni. Annak is, aki hisz, s annak is, aki nem hitre alapozva elemez, hasonlít.
Az már biztos, hogy a hit korábbi tapasztalatokat gyűjteményben ad át papjain keresztül, mint a népmesék szülőkön, nagyszülőkön, könyveken.
De anyanyelvünk bogozása is rávezet titkokra. Kiss Dénest olvasom most, és neki is igazat adok, mint a hívőknek és nemhívőknek egyaránt.
Nem fogok vitázni egyik táborral sem. A vitában mindkét tábor felkészülten torkoll le bárkit, hiszen fontos kérdés, létmeghatározó elemük.
Nekem elég, hogy kapok mindőjüktől valami útravalót a közeli vagy távoli jövőmhöz.
A vallás bennem nagyon közel áll a vallatáshoz. Kényszerhez, mely inkább belülről kell fakadjon, mint kívülről.

Akarom, vagy mégse?

Talán, ha kiírom magamból, megszabadulok tőle. Lehet, hogy még akkor sem. Csitulni látszik, de még bolyong bennem, mint háborús veteránban a kivehetetlen töltény.
Megkeresett egy ember. Házakkal kereskedik, és csak úgy tudná közvetíteni az egyik szomszédom telkét, ha az enyémből is vehetne.
Késő este volt, és végigjártuk a terepet. Nem mondtam én sem nemet, sem igent. Hozza ide a vevőjét, majd meglátjuk.
Idehozta. Épp annyit késett, ami miatt Nufi már nem ért rá. Leléptük, megjegyeztük, és annyit mondtam, hogy sem igent, sem nemet nem jelent, de utánanézek, mennyit és miért.
Pár nap alatt kiböktem egy összeget, amit a bekerülésből kalkuláltam ki. Ezt a házzal együtt és költözéssel, és az itt befektetett alapköltségekből gondoltam ki.
El is maileztem a kereskedőnek, és jeleztem, ez itt soknak számít, de ez alatt nekem nem éri meg.
Jött is a válasz, hogy egy nullával többet írtam. Itt belterületen 270Ft/m2. Ezt a polgármestertől tudja, és rövidesen felkeres.
Azóta persze megírtam, hogy értelmetlen, mert az elnéptelenedő faluból elmenekülők szorult helyzete nekem nem mérvadó. Én ide jöttem életem hátralevő részét leélni, és nem adom oda egy évi tüzelő áráért a kertem kb. 15-20%-át. Van itt még üresen álló ingatlan másnak is.
Azon tipródom, hogy magyarázkodjak-e tovább.
Az a kinézett rész most majdnem üres. Viszont az alma és körtefáim betegek. Egyre-másra száradnak ki. A kérge foszlik le, és bogárjáratok jelzik, sok esély nincs a megmentésükre. A helyükre sem érdemes azonnal csemetéket telepíteni. Tehát az üres rész a lehetséges terep a továbblépésre. De ha a faszállítónk legközelebb is akkora járgánnyal érkezik, nem engedjük be szétdúlni az udvart még egyszer, csak hátul pakolhatja be a tüzelőt markolójával. Onnét fogom felaprítva előre hurcolni. Nem lesz kényelmes, de Nufinak is igaza van. Az udvarunk látványnak is fontos, nem csak élettérnek.
Megkezdődött február is. Azt igértem Nufinak, hogy ehónaptól megkopasztom a beteg fákat, és lesz ami lesz, bár lehet, hogy kegyelemdöfés lesz belőle. Vagy megújulás.
Az üres területen pedig málnás van pár négyzetméter, és az elültetett vadgesztenye fák nem is keltek ki, vagy lekaszáltam tavaly. Esetleg, mint a vackor a 22 kertjében, csak évek múlva dugja ki a hajtását.   A barack megmaradt a kert elején, és a kitört szilvafa mellett meghagyott bozótban már vadszilvát hozott a több kis fa. Itt a kérdés, hogy ritkítsam meg már most, vagy várjak vele.
Amit eddig összegyűjtöttem a jutubis emberektől, aszerint a meghagyásfákat akkor takarították körbe, amikor már a legelő állatok nem tudtak kárt tenni benne.
A 22 kertjében is a szilva és a meggy életképes igazán. Almafa kettő van. Kínnal-keservvel hozott pár gyümölcsöt, de a körte semmit. Ledobta az oltott részt, kár volt az Obiban költeni rá. A két barackból egy, és az is satnya.
Hajlok arra, amit Gyulai Iván mondott, hogy két egyforma növény egymás mellett már monokultúra. Hogy a szilvafák szeretnek csoportosan élni. Az almát pedig nem eladásra szeretném, hanem igazi fává nevelni. Legyen mellette még cseresznye is, a körtéknél meghagytam egy tölgyet is. Fogalmam sincs, honnét került de nem ültetett. A falu legöregebb fája a TSZ udvarán egy kocsányos tölgy. Lárhatta még Árpád leszármazottait erre lovagolni. A Budafokról hozott eperfa nem maradt meg, de van kettő is előnytelen helyen. A kert sarkában, és ráadásul diófa alatt.
Addig is, amíg a kutya kilihegi a játék fáradalmát, a málnásból szedegettem ki a száraz ágakat, és törtem apróra gyújtósnak. A zömét itt a kályha tetején szárítottam tovább, és remekül lehet begyújtani vele, Meg a csicsóka szárral is.
Eltelt itt öt év, és nem érzem magam okosabbnak a földmívelésben, de akarom megtanulni. Akarom, és lehet, hogy ezért olyan lassú. No meg nem is mindent fogadok meg, és a természetes lustaságom is fékez.
Majd csak lesz valahogy. Ha már eddig sem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. :-)

ifonnégyes

Avagy az öregedés nehézségei.
Nufi telefonja nem a legújabb modell, és egyszer csak nem akart feltöltődni. A hol volt, hol nem volt mesékben jön a királyfi, és megoldja.
Kivétel, ha ez karácsony előtti napokra esik.
A telefon fenekén olyan kis lyuk van, amibe nem fér be a mérőzsinórom hegye. Hát levettem a telefon hátlapját.
Az alma már Hófehérkének is a torkán akadt, én is boszorkányt fogtam vele.
A jutubin volt szétszedő videó, de nem ám a töltő csatlakozó cserét kerestem meg, hanem a kijelzőcserés került a képernyőmre.
Miszlikbe is szedtem. A legvégén ki tudtam venni belőle a csatlakozót is, és rá is mértem .... így utólag már könnyű, mert kielemeztem ---- a hangszóró csatlakozó felületére. Oda nem jött ki az 5 volt.

Rákerestem Alibabán, na jó az expresszóján, csak mesében a negyven rab lovacslával jobban hangzik. Szóval kb 1000Ft-ért megjöhet Kínából, de az 30-60 nap.
Inkább kerestem használtan egy másikat kis hazánkban.
Tegnap végre meg is érkezett. Átköltöztettük a beállításait, és Nufi munkára fogta.
Reggel pedig nem vette a töltést az új sem.
Viszont az új saját töltője kiválóan működött.
Itt kaptam a nyakamba a hideg zuhanyt. Hogy én is hülyének néztem Nufit, mint az orvosok a pácienst.
Először behúztam a nyakam, hogy valóban a töltőt gyanúsította, de aztán kattogott az agyam, hogy a töltőt megvizsgáltam tablettel.
A kábelen több csatlakozó fajta is lóg párhuzamosan, a bejárata szabványos USB. A kijáratát pedig csak széttörve a dugót lehet megmérni. A régebbit lehetett szétszedni, de ezt nem.
A régebbihez találtam végre rajzot is, és minden forrasztását megújítottam. Csak a szétszedett ifonját nem tudtam kibelezve vizslatni.
A kiemelt csatlakozót már korábban leírtam, nem ismertem, és a legvastagabbnak vélt fóliát hiába tapogattam, nem mutatta meg, hol jön át rajta az öt volt.
A napi teendők után nekiültem vissza-összerakni, és amint lehet, rápróbáltam az újabb töltőt. Bizony vette a töltést.
Első összerakáskor egy csatlakozót még nem dugtam fel. Ettől az előlapi gomb nem működött, de miután 100%-ra feltöltődött, ismét kicsomagoltam, és megkerestem a hibát.
Na most már két egyforma ifonunk van. Már csak egy vidám metélkedő kell, hogy kisebbé varázsoljuk a SIM kártyámat, aztán okos telefonra váltsak én is.
Pedig a butát jobban szeretem.
Sajnos a kínai csodám el szokta hagyni magát. Zsugorodik a burkolata. Ettől lepattan a hátlap, és elemelkedik az akkumulátora az érintkezőtől, és kikapcsol.
Ha így nézem, nem volt rossz vásár. De ilyen kényes jószágra sosem vágytam.
Különösen,hogy 1-2 hétig is elvan a régi töltögetés nélkül, ezt meg állítólag naponta kell majd.
Hát igy lesz. amíg meg nem halunk.... vagy másképp. 

Ez a bácsi egy csoda

Végre

Napokig ültem az EMG szkópom mellett, és kerestem a hibáját. Amikor az egyik megvolt, jött egy másik, még rosszabb. A rajz pedig nem a németesen túldokumentált fajta. Feltételezi, hogy ért hozzá, aki javítani akarja a készüléket.
Éjjel fél egykor jutottam zöldágra.

Érdekes, hogy huszonévesen is ez az időpont volt a nehezen megszült megoldások ideje. Aztán már nincs erő összeszerelni, csak egy megnyugvás. Egy nagy sóhaj, és bezárni az ajtót, kikapcsolni a számítógépet, amin a rajzát néztem, s közben hallgattam a szent korona tanát. A szakrális társadalom védő szerepét. Leoltogatni a villanyokat, fejre állni a denevérpadon és lefeküdni hallgatva Nufi szuszogását mellettem, s a Béláét a másik szobából.
A gyomromban ilyenkor még dolgozott a turbófeltöltésnek számító baracklekvár. Átjárta a fejem a kiszedett csicsóka és a kályhába tuszkolt szőlővessző és papírszemét. Mintha nem is fejeztem volna be, még raktam, tekergettem, tördeltem, húztam, kosárba dobáltam. Egybefolyt a sár képe és a nyitott cserépkályha etetőnyílása. A sok hamu, és Nyafi, aki odajön szeretgetésre mindig, amikor csak egy kicsit leguggolok. Aztán befúrja a fejét a hónom alá, és képen nyal.

Ebbe a katyvaszba aludtam bele.

A víz

A legfontosabbak közé tartozik az életben.
Pár napja csöpögni kezdett a csap, de teljesen kinyitva-visszatekerve elállt. Gondoltam, megint felkavarták a tolózárral a lerakódásokat. Andrásnál és a szomszédjánál is új bekötés volt a héten. A kínai olcsó szelepem felakadhatott rajta.
Ma viszont anyu megmarkolta rendesen, és már nem csak csepp volt, hanem csorogni kezdett. Nufiék készültek a templomba, én meg addig gondoltam kicserélem a rossz szelepet. Van itthon tartalék. Csakhogy a lakásban felrakott golyós szakaszoló csap nem zárt el. Le kellett mászni az aknába a vízóra főelzárójához.
Csakhogy a csatorna fedelet lehúzva színültig volt az akna vízzel.
Rohanás a szivattyúkért, meg Jánoshoz a szomszédba, mert neki volt olyan eszköze, amivel fentről is el lehetett csavarni a golyós szelepet.
Na ez a szivattyúk felkavarta vízben már reménytelen volt. Még fogtam a nagy festékes vödröt is, és szedegettem ki, hogy hamar kiderüljön, az én saram lesz, vagy a vízművek oldala. Szerencsére az óra előtt lyukadt ki, de ez nekem hosszú időnek tűnt. Jó másfél-két köbméternyi víz kimeregetése után.
Az akna két oldalán a talajvíz pedig folyamatosan jött. Nem lehettem nyugodt.
János rendes volt, én emelgettem ki a vizet, és ő meg öntögette az utcára. Onnét már a legelő felé elfolyt.
Egyszer sikerült jól szájba verni is magam a teli vödörrel, de csak most érzem hogy megdagadt az ajkam. Nem baj, majd azt mondom mindenkinek, hogy kocsmai verekedés nyoma csak.
Délután aztán kijött három srác. Lefényképezték a hibát és a plombákat. Kicserélték a korhadt csövet, és most minden újra működik.
Illetve én is kicseréltem a rossz szelepet.
Így teljes.
Most még megfuttatom a kutyát, aztán irány a falunap.

Dögrovás

Használjuk a szót, és nem gondolunk bele, mit is jelenthet. Pedig kis logikával érthető.
Az állatokat őrző ember a gazda felé ellenőrzésre két botos jelölést használt. Az átvételkor a két boton azonos rovás jelezte, miből hány állatot vett át. Ha elhullott, a juhász, a csikós rárótta a mennyiséget.
Ma pedig nem erre használjuk. A gyengélkedő mondja magáról, dögrováson vagyok.
***
Délelőtt esett. Már tegnap délutántól jég és zápor és zivatar. Ettől én kikészülök. Jó volna valami mókás szöveggel leírni, de valójában kóválygok csak, és nyomás a mellemen és a gégémben.
Tegnap még megfejeltem egy liter tejjel és négy kakaós tekerccsel is. Pedig tudom, hogy árt. De mint egy alkoholista, aki éveket hagyott ki, úgy toltam le a torkomon a korábban napi rendszerességgel fogyasztott reggelimet.
Van nekem eszem? Van ennek értelme?
Az alvás idejére legalább nem érzem, de ma még a Nyafi-sétáltatás idején is megvolt. Bár akkor tompult sokat.
Este nyolckor pedig fogtam egy darab szalonnát, öt halrudacskát, egy hagymát három tojást meg némi kenyérfélét, és lenyomtattam.
Gyógyulok. Nufi azt mondja, ettől ő meg is halna. Engem ez állít talpra.
Újabb három részt néztem meg az oxfordi történetekből. Kezdenek a szereplők ismerős arcokká válni. Úgy, mint pár éve még Budafokon a Camponában megláttam egy ismerős arcot a mozgólépcsőn, és futtomban sziával üdvözöltem. Ő jött fel, én lefelé. Fogadta a köszönésem, és ennyi volt, aztán azon járt az agyam, vajon honnét ismerem.
Este a híradóban látva jöttem rá, hogy egy politikus. Semmi egyéb, csak láttam a tévében. Ha eszembe jut, ma is mosolygok magamon.
***
Nufi legújabb bicaján leeresztett a kerék. Az elsőben már cseréltem belsőt, most a hátsó került sorra. Viszont annyi törésnyom van a külső köpenyen, hogy azt is cserélni kell. Igaz, hogy amikor megvette, már akkor is ilyen volt, de most szembetűnővé vált.
Még 5000Ft lesz a pár.