Nálam is indul a nátha. Valami elcigarettázott hang jön ki a torkomból, és jár némi remegéssel, de egyéb hatása nincs.
Tegnap még megállított az eső, nem vittem vissza a szomszéd holmiját.
(Visszaolvastam a tegnapi monológom, kihagytam egy apróságot.)
A Béla cuccához kaptunk még egy szatyrot. Nufi ráismert a szobatárs nejlonszatyrára. Nosza, felhívtam a mentőket, hogy ez nem a miénk.
Ők nem. Hívjak egy másik számot.
Ők sem. A betegszállítók.
Ők nem mennek vissza, már hetedhét határon túl járnak.... hívjam a kórházat.
A kórház meg miért? Mit képzelek?
Jó, akkor én viszem vissza.
(Megjegyzem, mi itthon vártuk Bélát, a csomagolást vagy a nővérek valamelyike, vagy a betegszállítók 'csinálták'.
Csakhogy van elég kiadás, fölöslegesen benzinbe nem ölöm a mások figyelmetlenségét.
Felöltöztem. Tegnap délután elkezdett ömleni az eső.
Akkor később.
Helyette egy kis torokkaparás.
Hajnali háromkor tört rám a fulladás, kínomban kimentem egy hagymáért, mert azt olvastam, hogy az ágy mellett félbevágva begyűjti a bacikat. Hát nekem segített.
Ma délelőtt - reggeli után - pedig kifejezetten jól esett bringára pattanni, és kikarikázni a dokihoz Béla zárójelentésével, feladni egy fülbevalót a postán, és feltölteni a gyümölcskészletet a boltból.
Itthon pedig magamhoz vettem a levágott lábú bácsi szatyrát, és egy óra alatt megjártam a kórházat oda-vissza. A téli gúnyámban pedig jól átizzadtam, ami a gyógyulás egyik igazi feltétele.
Zsupsz a kádba, a forró vízbe, és kezdett visszatérni az életkedvem.
A háziorvos is meglátogatta Bélát, s ha már én nyitottam ajtót, kértem magamnak is Fagifort. Gyerekkoromban az volt a gyógyszerem. Ma ugyan mixtura pektorálisznak hívta a doki, de ugyanolyan undorító íze van, és remélem, holnap-holnapután kikúrál ebből a göthösségből.
Itthon pedig - a gumi szobában, ahogy Nufi hívja - újabb NYÁK panel elkészítésén szogoskodtam.
A vaskloridos maratás megy, de a sósavas szőkítő (hidrogénperoxid) kutyulék nagyon nem dolgozik, pedig azt igérték, hogy 3-4 perc alatt végez.
Ezen kívül a rezsós technika is befuccsolt a rezsó átmérőjét meghaladó méretnél.
A vasalás pedig annyira nem egyenletes. Illetve még a hőmérsékletekkel fogok játszani.
Ez utóbbi két eljárás a lézernyomtatóval papírra nyomtatott fóliarajzról szól. Az áramkör festéke átragad ugyan a lemezre a hőtől, de a papír leáztatásakor itt-ott lejön. Minden nap másik megoldás lesz éppen elfogadható, és a levált csíkokat alkoholos filctollal pótolom.
Így most van már lassan négy új projektem, de még legalább öt fontos van hárta.
Én most ezzel kapcsolódom ki az orvosjárás gyomorszorító feszültségéből.
Illetve ma is megnéztem egy előadást a Nufi választotta fotós tanfolyamból.
Ma a számítógépes zajszűrésről beszélt az előadó. A képről készült fájl kiugró értékeit zajnak minősíti, és nyissz, hozzáigazítja a többi képtartalomhoz.
Ezzől ugyan a kép homályos lesz - a másik mellett. de valamiért ez biztosan így jó.
Nekem pedig újabb agytornát jelent a Python nyelv elsajátítása, illetve az angol szövegből a képhez igazítani azt a pár angol szót, amit megértek.
Ehhez képest Attila tanfolyama - a Dr Tóth Ferenc előadásai - üdítő színfoltok.
Úgy tűnik, magyarnak lenni a legnagyobb feladat a Kárpát medencében, pedig belőlem még kisbaltával sem tudnának angolt faragni.
Na jó éjt mindenkinek, és köszönöm Neked is Józsi, hogy belátogatsz, holnap Nálad is töltök végre időt, és nem kötelességérzetből. Hiányzik ez a virtuális család is, de a megoldandó feladatok most azt követelik, hogy itthon legyek hasznos.
