Olvasok

Sikerült kitolnom magammal. A gerincem nem akarja, hogy dolgozzak. Tegnap kezembe kaptam a könyvet, és végigfetrengtem vele a napot. Pihi. Hittem, hogy a nyugalom valamit segít. Eddig nem úgy tűnik.
Mindegy, valami olyannal akartam tölteni a fejem, ami régen nem volt a kezemben, de ott díszeleg a polcomon gyerekkorom óta.
A harcias nagymama esete. Krimi. Egy nap a teendők mellett elegendő a végigolvasásra, és legalább addig sem a hátammal foglalkoztam.
Ma már folytatom a fürdőszoba glettelését, ha tetszik, ha nem a hátamnak, mert a pihentetés többet ártott neki, mint a célirányos mozgatás. (Fájdalomhatárig)
Egy kicsit jó lenne mesélni, mi is volt a könyvben, de állandóan azt teszem fel magamnak, azon a kérdésen rágódom, hogy tetszik-e.
Agatha Krisztire emlékeztet, mármint a regényeiből készített filmekre. A könyveit nem olvastam. Serdülő koromban belém ültették, hogy az nem irodalom. Én meg elfogadtam. A krimi sem irodalom. Azt is bevettem. Rejtő sem irodalom.
Ezt nem tudtam megemészteni. Tiszta szívemből szerettem az összes könyvét. Úgy mint Moldovát, Kunderát, Szilvásit, Gárdonyit, Berkesi Andrást, Konrád Györgyöt, Karl May-t, Karinthy Ferencet, Dumas-t, Robert Merle-t, Moraviat.
Szóval akiket éppen olvastam.
A harcias nagymama esete tényleg egy bugyuta kis történet, és mégis ott csillog benne valakinek az ötlete. Nem is egy. A bevezető történet valósnak tűnik. A többi pedig logikai játék. Egy puzzle.
Vagy inkább festmény?
Felfestek két három alakot egy vászonra, és aztán hol az embert, hol a tájat dolgozom ki.
Szinte érezni lehet, hogy egy-egy rész miért került bele. A vázlat, a csontváz kitöltése közben itt-ott kellett egy magyarázó szösszenet, és annak még az elejébe, az indítótörténetbe is vissza kell írni a gyökerét.
A vége kifejezetten összecsapott. Szinte hallom a szerkesztő, vagy sponzor hangját, hogy "Ha holnapra nem adja le, akkor felezem a tiszteletdíját".
Lehet, hogy A. Kriszti könyvével jobban jártam volna?
Erle S. Gardner. Fordította  Kosáryné Réz Lola.
De felteszem másképp is a kérdést.
Tudnék én ilyet írni?
Nem. Biztosan nem. Abból is érzem, hogy haladok most a fürdőszobámmal. Egy kis hátfájás is megakaszt, és nincsenek meg a lépésenkénti apró örömök. A pipák, hogy ez megvan. Nincsenek meg a moduljaim.
Persze ilyenkor felhorkan bennem a 'csakazértis'. Miközben a szkenner olvassa Nufinak a füzetkéjét, kijárok a konyhába hol elmosni valamit, hol odatenni az ebédemet, és vissza az asztal mellé, hogy a blogomon is maradjon nyoma az életemnek.
Tényleg. Megvolt az első két vevőjelölt látogatása. A TOPLAK-on hirdetett lakásunkat rábíztuk egy hivatásos alkuszra is.
Először féltem, hogy majd megkukulok, és nem vagyok kereskedő, aztán egyszerű lett, mert mindjárt mesélhettem a rendetlenségemről, meg arról, hogy mi mindent alkottam itt.

A törpe

Nálunk a törpe nem az aránytalan testalkatú embert, vagy a mesék manóit szokta jelenteni. Nufi mindenkire használja. Melinda kisfiára - én Kukacnak hívom - az egerekre, meg mindenféle aprójószágra. Engem még nem törpézett le, bár szellemi törpeségem folyamatos töpörödésem egyre nyilvánvalóbb.
Nehezen dolgozom fel a kudarcaimat.
Tegnap végigvezettem egy hölgyet az otthonunkon. Már ahová be tudott lépni, mert a műhelyszobám zsufijába nem nagyon.
Igaz, a telefonos egyeztetésnél már azt éreztem, nem ez a hajlék kell neki, de  valakivel el kell kezdeni.
Valakit, idegent beengedni az otthonomba. Valakit, aki előtt én már csak a hibákat látom ebből a mindenségből, és mentegetőznék, hogy ez még nincs kész. Ez még csak így, és ez úgy indult, hogy volt két cserépkályha, meg hidegvizes mosogató a műhelyben, és egy falicsap, olyan öntöttvas. ami az ötvenes években kerülhetett fel, meg a lépcső is széttöredezve, meg két helyen beázott a tető nagyobb esők idején, és a csatornát is, meg a teljes vízvezetékrendszert én... én... én...
Most pedig a hőszigeteltre cserélt ablakok mellett hepe-hupás falat simogatom, meg a villanyszereléskor megrángatott plafonon támaszkodó buksim nyomát tüntetem el.
Eddig nem volt fontos. Most ronda.
Most zavarni kezd minden, hogy ez így nem élettér. Azaz ha el akarok menni innét, akkor másnak ez vonzó legyen.
Aztán a másik, hogy eladni. Valamit eladni, ami az enyém. Nem odaajándékozni, hanem olyan árat mondani, amiből tudom, hogy alkudni fognak, de mennyit?
Ha kimondom, amire szükségem van a költözéshez, a házhoz, meg az illetékekhez, akkor abból akarnak majd alkudni... És hol van ez már a környékbeli házak négyzetméterárától.
Pedig talpon szeretnénk maradni. Nagyon szeretnénk talpon maradni.
Ezért hát én fogom bekísérni ide azt, akinek mesélnem kell arról, hogy mit szeretek itt. Arról, hogy ebből a házból, ebből az utcából nyolcvan éves koruk előtt  nem szólított haza a természet a néniket.

Megfejtés MJ-nek

Amikor a varjak

Amikor a varjak leszálltak a földre
Bal kezemben roppant szét egy vilmoskörte.
Csorgott végig leve le a könykömig
én meg csak bámultam még hajnali ötig.
A derengő fényben fáztak a madarak
nekem a szobában a hasam is ragadt.
Nufi édesdeden szuszogott álmában
inkább nem mozdultam, az egész rám száradt.

Szegény Attila!
Most odaért, ahová 40 évesen már magam is befutottam. Nem kell a műszerész. Betanított munkás végzi az automatizálhatatlan feladatokat, és a szerkentyűk cserével újulnak. Nincs szükség húsz évig üzemeltetni valamit.

Neki is szembe kell nézni azzal, hogy elfogyott az olcsó fa, és a felszaporodott népesség nem fára akar költeni, hanem a média sugározta életérzésre.
Hát nem vettem észre apámon a 90-es évekre, hogy nem kellett már a gazdag Németországban a tangóharmonika élőzenével? Dehogynem!
Ki az, aki egy életet végigdolgozhat egyvégtében? Kinek jár a biztos jólét?
Senkinek.
Új kihívások igen. Azok érkeznek.
A patikusok ma már nem kevernek köptetőt, csak bemagoltatják velük a gyógyszergyárak hatóanyag alapján rendszerezett mérgeket, és lovak is eltűntek a szekerekből. Ma már csak az ördög  hajtja járgányainkat, s bűzös leheletével tölti fel a forgalmi dugókban szenvedőket, akiknek muszáj rágyújtani.   Ők inkább lesznek öngyilkosok, minthogy megöljék őket.
Soroljam még?
Merjem azt mondani, hogy a hentesek még húsokat csapkodnak? Egy igazi böllér ma már elekrtosokktól kába állatba szúrja kését. Hol perzselik szalmával a disznót?

2012-04-10

Na valahogy így nézek be a kamerába.
Nufi fényképezett. Ajándék lesz anyuéknak, meg Bélának is. Áprilisi születésnapok jönnek.
Közben persze jön a huzivona, hogy viselkedjek természetesen.
Ilyenkor csakis természetes pofát tudok vágni. Semmi mesterkéltség, vackorbaharapás, vagy csiklandozás nyomát sem lehet felfedezni. Képzett manökenként forgok, guggolok, hajolok, felvetem a fejemet, egyensúlyozok a lábujjhegyemen, vagy ki tudja hogy bújkálva a fény elől, a nagy árnyékot elkerülni, és tűröm a hideget, de a fotózás csak sértődéssel ér véget.
Ez van.
Nézegetem a krátereket az arcomon. Kéne egy kamillás gőz, majd nekiesni a bőrömnek a tükör előtt, de nem lesz ebből már babapopsi. Közelg az ötödik iksz, és látszik is.
Szégyelljem? Dehogy! Csak éppen én sem szoktam azt mondani neki, hogy legyen természetes, mert tudom, hogy akit fényképeznek, az pózol.
Estére majd talán elpárolog a mérge, és megnyugszik.
Ma nekem sem sikerült megragasztani a hátsó kerekemet. A múltkori ragasztás prímán tart, a mostani rózsatüske nyoma 1-2 óra alatt leereszti a gumit.
Tegnap egy 723-as ic-re  épülő labortápot élesztettem fel.

Sok panelzárlat maradt,- vacak az alkoholos filcem, nem takar jól, de biztosan a zsírtalanítás sem lett megfelelő -  elfüstöltem néhány14 lábút, mire megtaláltam mindet, és egy orosz tranzisztorral szépen működött, de a hűtőborda magyarhoz készült. Már felcsavaroztam a hátlapra, és bekötöttem.
Újabb füst.
Két lábat megcseréltem. (bázis emitter A kollektor középső, azt nem.)
Régi szabály, hogy jó készüléken ne változtassak.  Hát megszegtem, és megszenvedtem.
Ma új dobozt kezdtem tervezni hozzá. Ez a legnehezebb. Mit hová.
Hát majd kiforrja magát.
A feszültség kijelzésére LCD-s műszert kap, az áramot mutatósat.

Dedo

Most jól visszaadták a vívóbajnoknak, amit...
Tegnap kiültettek egy nyögős nyilatkozót a tévébe, aki felvetett fejjel, nagyképűen mondott nagy semmit.
De én vagyok a hülye, aki megnézte.
Hát nem Pali bácsi szégyene, ha ezzel a dolgozattal doktori címet kapott, hanem az elbíráló volt felületes.
(Ha a megnevezett irodalomjegyzékben ott volt a bolgár doktor műve, akkor azt a tudós ítész nem olvasta el.)
A nagyfőnök már akkor is politikus volt, és csak pitykének kellett a tudományos fokozat a dolmányára.
De most megmutatják, hogy Gyurcsány őszinteségi rohama sem olyan kirívó melléfogás. Az amerikai szoptatós apa mellé most nekünk van egy fordításért vett doktori cím. De vajon ki fordította magyarra? :-) Lehet ezen még csámcsogni. Volt a szomszédunkban is kárpáti géniusz, akinek nyögött az országa, de egy biztos volt.Ha nem rajtunk röhögnek, akkor máson. 
Egy nagy óvoda ez a nemzetközi politika. Az erősebb fog játszani mindig azzal, ami neki kell, és ha az óvónéninek meg is lehet mondani, attól még hátul a sarokban tökön rúgják az árulkodót.
Sokan vagyunk a földön. Minden kihulló fontosság helyére azonnal jut három sokkal alkalmasabb. Még ha nem az, akkor is bebizonyítja, hogy DE.
Az, hogy tegnap Orbán büszkén kijelentette a híradóban - lehet, hogy korábbi felvétel - a Mercédesz újabb szántóföldet számolt fel ipari hulladék termelése érdekében itt Magyarországon. Legyünk büszkék rá, hogy műanyagzabálással is megélünk, és el tudjuk szennyezni a környezetünket bagóért.
Gratulálunk.
Lassan lehet a Mátrában is arzénos mosodát nyitni a recski nemesfém kitermelésére.