Mefiszto

Ma nagyot alkottam.
Magamat legyőzve gyötörtem be egy adag számlát a könyvelőprogramba.
Nem szokott ez ennyire nehezen menni, de most mindent, de mindent elkövettem, hogy lassítsam a műveletet.
Közben beállítottam Bélának újra a videóját a helyére. Tegnap úgyis megkínozták szegényt. Feldugtak egy katétert, hogy tudjon méregteleníteni, mert a természetes kijárata újból elzáródott majdnem teljesen.
(Nem tudott pisilni.)
Nufi kihívta a mentőket, ők vitték be, és nekem csak haza kellett szállítanom. Pénteken még igazítanak rajta, tehát lesz egy új utunk, de ma pihenhetett szegény.
Én meg ha már video, hát belenézegettem a korábban összegyűjtött filmeimbe.
Végre előkerült a Mefisztó is. (Nufi gunyorosan szokta emlegetni, mert nem iratoztam fel a kazettáim, s évek óta nem bukkantam rá.)

Klaus Maria Brandauer csetlik-botlik Hendrik Höfgen szerepében... ha jól írom le a nevét.
Jó kis helyzet.
Ez a férfi tudja, hogy csak a nők mellett lehet létezni. Ráérez, hogy mikor ki mellett. Szorgalom, és taktika. A szerelem marad a színháznak. A hatalomnak pedig jól jön a hírneves művész.
Jó volt újra megnézni.
Kicsiben mindenki tudja, hogy nem lehet érvényesülni nő nélkül. Ki így, ki úgy. Mekkora színházat imádunk mellettük?.... hát tudom én?
Aztán a film végén ott az a hatalmas alkotás, amely agyonnyomja az alkotót. A férfit.
Egy férfinak nincs elég.
Rettegjünk?
Vagy hagyjuk magunkat leráncigálni a fellegekből?

Savanyú cseresznye II.

Nem akarok Katáról beszélni.
Annyira rövid volt, mint a katonaság. Lehet, hogyha három év a hadsereg, most hárman viselik a nevemet, de Katának nem én kellettem. Nem én, csak a gyerekek.
Arra sem tudnék felelni, hogy ma is szeretem-e, de nem volt más. Ha valaki idejönne, akkor sem tudnám a Kata helyébe képzelni.
Látod, nincsenek szavaim.
Ha a gyerekek jöttek, anyám mindig kiakadt. Nem szereti a fiú unokákat. A bátyám lányai itt nyaraltak, én a fiaimmal keveset találkozhattam. De azért szeretem őket.
Mutassak képet az unokámról?.. nem most, mert csupa mocsok a kezem. Muszáj voltam kikormolni a kályhacsövet. Anyám már nem hagyott vele békét. Pedig ősszel is kitakarítottam.
 Most meg aludnék, mert holnap megyünk gipszkartonozni, és ötkor kelek.

Kifelé a dáthából

... vagy legalábbis remélem.
A Kalmopyrin most nem akart segíteni. A kamilla, meg az almapálinka. Úgy tűnik, már kapok levegőt, és ma is jól kidühöngtem magam.
Történt ugyanis, hogy egyre több eszköz mondja be az unalmast a környezetemben.
Nufinak  nem akart Béla videója működni. Annyiféle hibát  mondott, hogy felhoztam, és végignéztem vele egy kazettát.
Eddig minden OK.
Kimostam. Aztán jött a dögrovás, ezért több napot száradt a radiátoron. Tegnap összeraktam. Végre nekem is hozta a hibákat. A kazettabetöltő motor csatlakozója szét volt drincsolva.

Nem Bélára vall, de lehet, hogy mégis? Hogy ne lehessen fordítva feldugni, a csatlakozón úgy helyezték el a lyukakat, és füleket. Perszer erőből sokmindent meg lehet oldani.
Többszöri kazettagyűrés után lejátszottam vele pár percet, de a kifűz-befűz stb nem jó.
Ma reggel pedig meg akartam bőrözni a csapot. Már odatettem a mosást, ezért nem akartam sokáig elzárni a főcsapot, a mosógép ne maradjon hosszan víz nélkül, és a tekerők sem akartak leugrani a csapról, hát elővettem az újat. Pikk-pakk felcsavarozom, és majd megjavítom később.
No, már a távolság sem volt azonos a két egyforma csap felfogató részén, de kis húzással oda tudtam gyötörni. Ha az excentereket megmozdítom, akkor várható, hogy máshol is csöpögni fog, egyenlőre felcsavaroztam.
Veszem elő a becsomagolt csőrét, hát jókora horpadás az oldalán.
Ez is két esélyes. Lehetett szállítási baj is. Nem fogom a kereskedőre. De amikor ráeresztettem a nyomást, spriccelni kezdett mellette a víz. Hiába húztam meg a rögzítő anyát, csak még jobban jött.
Vissza az egész. Biztos nem jó az  új tömítés.
Be a régi, mert az vastagabb.
Ismét szökőkút.
ANYÁÁÁÁÁÁÁÁD!
A mosógép közben duruzsol a fürdőszobában.
Levettem, megcseréltem a két tömítést, és végigsimogattam a felületeket, hátha valami más turpisság.
Visszateker.
Újabb niagara.
Főcsap elzár.
Kalapáccsal leédesgettem a tekerőt a régiről, kitekertem a csap megfelelő részét, és megfordítottam a két gumilapot, majd visszatekertem a helyére.
A szelepülésen még nem láttam ronda hibát. Volt már marózva, de a gumit kell inkább cserélni időben, s akkor meggyógyul.
Aztán leültem az új csappal, hogy hol lehet repedt.
A hollandi anya belsejében hatlap nyílás van.
Akkor itt gumi baj van.
Kitekertem imbuszkulccsal, és a hülyére húzott O gyűrűt eltávolítottam.
Ma már nincs energiám újra cserélni, de ha csöpögni fog a régi, csak muszáj lesz.

csepp.. csepp..

... csepp. Ez most nem jégcsap. Ez az orrom.
Ha felkelek, azonnal kell alá egy zsepi, vagy szivacs. Ha lefekszem, 'deb kapok levegőt'.
Dulifuli jut eszembe: Utálob a dáthát!
Két-két kalmopyrinnel sikerült átvészelnem az éjszakát. Most még a futópadhoz sincs kedvem, pedig tegnap pont attól lettem jól. Talán majd délután.
Ilyenkor talán olvasni a legjobb.

Nem lesz regény

... bár megvolna mindhárom szálam hozzá. Az asszony, a gyerekek is, de most fülbevaló van.
Szombaton rájöttem, hogy azért nem jó egy csiszolatom sem, mert más vásznat ragaszottam fel a korongomra.
Olyan árkokat vájt, ami nem tűnt el, és a vászon is tartósabb az eddigieknél.
Ilyenkor eszembe jut a vicc, hogy nincs ártalmasabb, mint amikor az ostobaság szorgalommal társul. Vagy ez nem vicc?

Savanyú cseresznye (novella, vagy regény, majd kiderül)

A németeknek nincs szavuk a meggyre külön. Jobb híján így tudnám fordítani, ha nem ismerném a jelentését.
No, ilyen az én életem is.
Amikor a legédesebb, akkor is savanyú.
Itt születtem a fővárosban, bár akkor még éppen csak része volt. Inkább falu.
Földút vezetett fel a domboldalon, és apámék egyengették laposra a ház előtt a kertnek való részt. Hozattak ide mindenféle földet. Tele is van üvegtörmelékkel, akárhol leásunk a füves udvaron egy ásónyomnál mélyebbre.
Apám egy fatelepen dolgozott. Látszik a keze nyoma mindenen. A kis elrekesztett tyúkudvar oszlopai itt-ott elkorhadtak, a szerszámos kamra is dőlni készül. Nincs már utánpótlás. Nem tesznek le egy szekér deszkát útba ejtve a házunkat az ismerősök.
Ha így haladunk, a kályhában végzi a maradék.
A nagy asztal bírja jól. Annak betonból van az alapja. Két Döbrögi sem tudná átölelni a lábát, s az asztallap még nagyobb. Sok kártyacsatát megért itt a sógorékkal, a bátyámmal, anyámmal.
Ma már anyám sem ül oda mellé. Jóformán csak a teregetéskor teszem rá a ruhás kosarat, meg a csipeszes dobozt, ne kelljen hajolgatni.
Talán a szomszédok, a nagynéha a nővéremék ülnek mellé.
Tavasszal kitesszük a székeket mellé, ősszel behordjuk a mosókonyhába.
Anyám szokott vele piszkálni, amikor épp aludnék.
Minden akkor jut eszébe, amikor pihennék.
Hát nem találó? A legédesebb pillanatokba is kerül valami fanyar. Valami a sváb hajlamból.

Boldog új évet!

... mindenkinek.
Megjártuk Miskolcot egy fényképezőgépkattintás nélkül. Elzarándokoltunk Komjátiba 31-én, majd haza anyuhoz, és most pedig újra Budafok.
Karácsonykor egy harapás, és kijött a tömés a fogamból. Imádom a sokezres károkat. Legszívesebben kihúznám, de nem moccan. Nufi szerint legalább egy huszas lesz. Panoráma röntgen, meg porcelán tömés, meg megtanítanak újra fogat mosni.
Szegény lány most alig kap levegőt. Anyu is náthás. Versenyt köhögtek. Én majd akkor fogom megkapni, amikor már mindenki elfelejtette.
Azért van valami jó is.
A Rádiótechnika évkönyvben megjelent egy Q mérő kapcsolás. Rezgőköri tekercsek jósági tényezőjét lehet vele megállapítani.
Természetesen én sem lehetek meg nélküle.
A nyáron elkezdett szignál generátor kibővül ezzel a tudással is.
A nagyfrekvenciás erősítő panelt ma összeállítottam. A trimmer helyén még egy ellenállás van, és nincs rajta árnyékoló doboz, de holnap már éleszthetem, és vallathatom a wobblerrel, mit tud.
Még  két panel, s aztán a lakatos munka. Fel vagyok dobva tőle. Bár a kijelzést jobb lenne digitálisra átalakítani. A bemenő maradhat  mutatós, csak a leolvasott Q érték legyen számjegyes. Ha sikerül, akkor képet is csinálok róla.
Az is biztos, hogy számítógépdobozban kap helyet.