Elérhetőség

A blogom a http://komjati.blogspot.com/ -on vezetem most.
Szeretettel várom oda olvasóimat.

Hanczur

Turistaként itthon

Ma Vele. Nufival voltam.Nem érdekes?
Délelőtt ugyan még lelátogattam a pincébe az elraktározott kincseimhez, de ebéd utánra sétát terveztünk.
Erre még az eső is elállt.
Gyalog lépdeltünk be Miskolc belvárosába.
Látnivaló?
Rengeteg.
A lakótelepünkön 1969-ben kezdték a fásítást. Olajfák, platán, ha jól ismerem fel, és amiről foglamam sincs, mi a neve, szóval igazi nagy fákká nőttek. Lugason keresztül tipegtünk a Petőfi térig. A tetemvár lepukkant utcái fel sem tűntek.
A Hősök terén húztuk elő a fényképezőgépet először.

Pózok, oldódó hangulat. Lefényképeztük a Földes Ferenc gimnáziumot, ahol apám érettségizett.

A Minorita templomot, a nagy postát. Megmutattam, hogy hol volt az antennás bolt, majd a lakatok felé vettük utunkat.

Amszterdamból jött az őrület, de itt is megél. Fiatal párok kattintják névvel vagy név nélküli lakatjukat a Szinvahíd kerítésére. Vajon meddig tart majd a közös útjuk? Némelyik lakat igen rozsdás már.
A padon ülő három szoborlány közé is beültünk.

Ott is elcsattant pár kép. Utána lefényképeztem az első munkahelyem épületét.
Nufi közben idegenvezetőt játszott. Megkérdezte tőle egy járókelő, hogy hol lehet éttermet találni.
Én sem igazán tudtam.
A Kossuth mozi udvarán a Fehér terem jutott eszembe, meg a Gyöngy cukrászda. De a Mackót, mag a Muskátli utcai talponállót már nem magyaráztam el, mert szerintm nincs meg.
Végül Nufi Gézát emlegette, hogy mennyire jól szokott ebédelni. Persze a Vasgyár nem a belváros, és Géza is a MAckót ajánlotta. Ott van a Mancs szobránál. Majd lerázott, hogy dolgozik.
A következő cél az Avasi kilátó.
A Mindszent téren keresztül mentünk, hogy megmutassam anyu munkahelyét. A BÁÉV épületét, ahol vagy 20 évet dolgozott. Ott volt előfizetett ebédem is, és járt ano az LGT, meg Hofi Géza is fellépni a kultúrtermében. Még kabarén is látam pesti hírességeket.
Nézegettem az utcában, de a Csendom boltja nincs meg. Az első utcán elindultunk fölfelé az avasra.
Ott mág kattogott a gép sokat. Egészen különleges kontraszt az újjáépülő belváros után a borospincék sokfélesége.
Van, ahol látszik a vendéglátásra kicicomázott külső. VAn, ahol elszegényedett ember lakik, és olyan is, ami nem használnak. Az érzésem szerint pár pénzes ember fel fogja vásárolni bagóért az elhagyatott pincéket, de ha valakinek ez még nem létszükséglet, nem adja el. Még afféle hétvégi kuckó is akad köztük.
Az utca nem torkollt a kilátóhoz vezető útba sehol. Sikerült zsákutcát lelni a végén. Visszatérhettünk a völgbe, és Axmann Feri műhelye előtt jutottunk el az Avasi templomig.
Itt régen több koncerten is hallottam Lehotka Gábort orgonán játszani. Járt itt Peskó György is.
Bemenni nem tudtunk. Minden ajtaja zárva. Az istentiszteletek rendjéről tájékoztató szöveg azt írta, hogy a Papszer utcán tartják. A templomot körbejárva a fal tövében papírt és emberi ürüléket találtunk. Nem örültem neki.
Még elmondtam Nufinak, hogy a templommal szemben van az a harangjáték, ami a Miskolci Rádió szignálja. Persze lehet, hogy már csak volt. Jobb híján eldúdoltam neki.
A meredek lépcsőkön végül feljutottunk a kilátóhoz.
Az Avasi Kilátó Miskolc címerébe is bekerült. Mindezt fejből írom, de így emlékszem. A télen megvettem a Rádiótechnika 1963-as egybekötött számát. A 9. szám (szeptember) az újjáépült kilátót tette a címlapjára. Akkor születtem. Anyutól megkéddeztem, hogy emlékszik-e rá, de ő akkor velem volt elfoglalva, nem a kilátóval.
Ez van.
Miskolc tévéadótornya, és étterem is volt egyben. Az antennákról is csiáltam sok képet. Odfentről pedig a várost bámultutk sokadmagunkkal.
Megis pihentünk.
A visszaúton mókust láttunk, és sikerült lencsevégre kapni. Ez talán nem akkora kuriózum, de szarvasbogarat is. Pedig évtizedek óta nem került a szemem elé.
Hát nem gyönyörű?
Még a Széchenyi utcán vettünk fagylaltot is, és felmentünk a Centrumba is. No ez volt az egyetlen nagy csalódásom. Miskolc legnagyobb áruháza volt a szoc időkben, és most annyira nem. Csak egy kis kínai árudává süllyedt.
Bocsánat a lekicsinylésért, de nekem onnét volt annyi mindenem, és most úgy álltam meg, mint kutatómérnök a volt általános iskolás tisztelt tanítója előtt, aki most borostásan, felesre kéreget a szégyenérzet legkisebb jele nélkül.
Még vettünk a Mediamarktban egy USB memóriát, hogy Nufi hazavihesse az itt készült képeket.
Most én fogok fényképezni vele Komjátiban. A Laci bácsi mobilinternete nem oly gyors, hogy levélben küldjem haza.
Nagyjából öt órás séta után jöttük haza.
Épp jókor, mert Miskolcot átöblítette egy jókora zápor.

(A fényképekből holnap, vagy holnapután szerkesztek a szövegbe néhányat. A mókust mindenképpen, de ezen a gépen még nincs GIMP )

Úton

Szabadság.
Nufi az öccsére bízta az óriásbébinket, és szabadságot kapott. Laci a bébiszitter a héten, és vigyáz a házra.
Ő illeszti a helyére az ablakpárkányt. Csak flexet, meg szerszámot kellett hagynom hozzá.
Az autó tetőcsomagtartójára sikerült felpakolni még pár pozdorjalapot is. Elhoztam. Polc volt a másik szobában, de bepenészedett a fal miatta, és inkább lebontottam. Majd kitalálok valamit a helyére.
Ezek a lapok pedig Komjátiban fognak tovább szolgálni. Itt mondjuk kell merevítés, mert nem fogja az ágytámla, a fal meg a szekrény oldala.
Az út elején vitorlát játszott a tetőcsomagtartón, ezért 80km/h utazósebességet választottam. A Forma 1 miatt dugig volt az M3-as. Később mögöttünk megállapodott egy kamion kíséretnek Emődig biztos, de lehet, hogy Nyékládházáig.
Borsodban volt már eső is. Egy éjszakát kinn ázott a cucc a ház mellett. Laci bácsi megjegyezte, hogy éjjel le fogják lopni róla a csöveket.. Én meg kijavítottam, hogy antenna, de nem fogják. Tegnap pedig elvittük Komjátiba az odaszánt kellékeimmel.
Vasárnap jó időt fogtunk ki. Nem rekkenő hőséget, de elvoltunk az udvaron is.
Esténként a két testvér hosszan beszélt telefonon. Nufi bővítette a Béla használati utasítását. Persze most még a viráglocsoláson kívül megkapta Laci gondozni az egércsaládot is. Illetve a két lányt elhoztam. Ők maradnak itt velem. Együtt építjük újjá a parasztházunk tornácának első oszlopát. Meg még lesz mit csinálnom. Ha jó lesz az oszlop, még a bejárati kapu melletivel is van teendő.
Házi egér meg van most is. Lesz harc. Csak még a csapda és az egérfogó is elbújt. Anyuéknak nem kell, mert ők nem láttak egeret a házban.
Én mutattam Nufinak, hogy akkorát láttam, mint a serdülő mongol futóink.
Pár perc múlva ő is látta, amint kúszott fel a fürdőszoba ajtófélfáján, akár a mókus.
A Ferinek szánt mágneseket persze csak sikerült otthon hagyni, de leltem itt Miskolcon is donor hangszórót. Sakkozni fogok, melyiket verjem szét, mert ezek nem rosszak.
Nufit anyukám kacsának nézte, és tömi a kaját szegénybe. Igazi tor-túra. Persze van benne valami élvezet is.
Meglátogattuk Gézát, aki épp egy ablakfestés után porszívózott a lakásban. Csak a harmadik csengetést hallotta meg. Nem baj én kitartó vagyok. Megvártam, hogy ajtót nyisson.
Ma a Laci bácsi gépéről másztam ki az internetre elolvasni Attila blogbejegyzését, meg Mjózsiét. Gondoltam elkezdem a napi élményfeldolgozást, hogy mikor kiremetézem magam a Táncsics utcára, már bemelegített ujjakkal verjem újra a billentyűket.
Közben azért mosolygok Attila ötletén, hogy 10 évre kellene neki inas. Szerintem annyira elfelejtette már a serdülő korát, hogy megint elő kellene venni a katonaleveleit.
Egy kölyök mindent jobban tud az apjánál-anyjánál. Ő sok tanártól kap naprakész észt, és az apja-anyja, főnöke elmaradott fickó. De majd a mi nemzedékünk... Majd én...
Én sem mennék már más mocskát sepregetni, meg az utolsó munkahelyemen is találtam még nálam is rendetlenebb főnököt, akinél fel sem fogtam, hogy nekem az lenne a feladatom, hogy lapátoljam állandóan az utána maradó kupit, meg javítsak, és rendszerezzem a ki tudja, mijeit.
Nekem, ha egy dobozban a fejem fölött vannak a naponta használatos doksik, az már rend.
Hogy ő mit képzelt el, arról nincs fogalmam. (de tényleg)
Állandóan azt akarta, mondjam, hogy hogyan javítok. de hát okosabb ő nálam, hogy felülbírálja a stílusomat?
Csak egy példa, hogy a(z autó)kerékkiegyensúlyozó működéséről mesélt, és én értelmeztem a működését. Nekem a video magnó fejmotorjának a működésére hajazott a motorvezérlés. A vizsgáztató vallatásban elmondtam, hogy a fordulstszámról egy frekvenciagenerátor[fg], a fázisról egy fázisgenerátor[pg] tájékoztat. Az egyik egy szinuszjelet ad, a másik egy púpot minden fordulatkor.
Ebből ő a frekvenciagenerátort nem értette, mert a kerékkiegyensúlyozónál (szerinte) nincs szükség állandó, vagy szabályozott sebességre. Elég, ha a fázisjeladóhoz képest ütő tengelyről kap egy jelet az elektronika, és abból számolja ki a célszámítógép, hová kell tenni az ólomsúlyokat, és az mekkora legyen.
Rajzot persze nem láttam, de az biztosan vállalati titok volt.
Érezhető volt, hogy nem buta ember, az is, hogy nem akar engem sem hülyének nézni, de félti is a birodalmát tőlem.
Benne is volt valami atyafrász biztosan.
Tudom, hogy igazi birodalmat teremtett, mely őt eltartja. Azt is, hogy az a biztos, hogy semmi sem biztos. Azt pedig zsigereimben utasítottam el, hogy ő azt érezhesse, hogy kiismert.
Eddig is úgy éltem, hogy a rámbízott feladatot megoldottam. Ha gyorsan, az az én hasznom, ha lassan, akkor az én károm. Az összkép egy elfogadható sebesség volt.
Tegnap Géza feltette a kérdést, hogy mit kezenék egy munkahelyen ennyi idő után?
Ugyanazt, mint eddig. A betanulás fogszorítva, aztán monotonia. Később élvezet, és amikor már hátradőlnék, hogy jó, akkor kirúgnak.
Hogy lesz-e valakinek valaha ilyen bulldog tipusú munkaerőre szüksége, akinek a fejét kell levágni a problémáról, ha eredmény előtt akarja eltávolítani, fogalmam sincs.
Addig is rádiótechnika tanfolyamoat rendeztem magamnak. Újra magolom a h és y paramétereket, meg értelmezem a balanszmodulátort... holott már a csupasz tranzisztor is nyugdíjba vonul. A tekercsek is műgyantával lefedett, festett egyenlakatrészek, mint az ellenállások.
Atya?
Frász!
Inkább az tóbbi. Anyit igérgette anyu kölyökkoromban a pofon szinonimájaként, hogy ma már nem is ér meglepetésként.

Pár nap fetrengés

... a kocsi alatt.
Mostanában volt 3-400km-es utam is több, egyre hangosabb lett a Honda. Gondoltam, beragasztom a lyukat a kipufogón.
Elkéstem.
A hátsó dob külön lógott a gumitartóin.
Mostmár kell egy hegesztő ember. De olyan, aki meg is hegeszti, mert az utolsó fickó csak igérte. Az én hibám, hogy előre fizetek, utólag meg nem tudok reklamálni.
Most pedig le kellett szednem a csonkot.
Nem egyszerű. Én raktam fel kapupántcsavarral, és összerohadt. Ebben az a nehezítő tényező, hogy a csavar fejét nem lehet megfogni. A franciakulcs és a kis satu is lefordul róla. De hát ha ez volt itthon méretre jó...
Az egyiket lekínoztam, a másik nem jött.
Haladjunk!
Lemértem a hátsó dob átmérőjét, itt a MÉH 200m-re tőlünk, veszek egy arasznyi csövet, és megoldom.
Nem ám ilyen egyszerű.
Ott csak átvesznek, eladni nincs joguk, de ott szemben van, egy cég. Vassal is dolgoznak, biztos adnak hulladékot.
Ott nem.
Feljebb van BMW bontó.
Nosza.
Nincs ilyene. Csak komplett dobok vannak.
Talán még feljebb (egy telephelyen belül) a srácok hegesztenek kipufogót.
Még 20m. A srác mondta, hogy ad egy darabot, de az vékony, meg nem lesz jó. Inkább hozzam a kocsit.
Már félek ezektől a lezser szövegektől, ilyenkor röpködnek a 10 ezresek. A dob maga 30-on és 50 körüli összegért újonnan kapható.
Akkora csöve nincs, mintának adott egy arasznyi görbét.
Elvittem a csövet, hogy még "lehegedülöm" a rögzítőt a csavarról. Hátha nem kell az egész autót vinni.
Kell vinni.
A leszedés még egy óra kínlódás volt. Az első nap bezavart a zuhé, most beöltöztem, de köszörű kellett hozzá. Lapot köszörültem a kapupánt csavar fejébe, hogy megadja magát.
Usgyi, hogy itt van.
Ezt ő nem tudja így.
Aztán megállapodtunk, hogy most elfoglalt, hozzam vissza másnap.
Hazajöttem.
Előhúztem a fáskamrából a kilyukadt középső dobot. Levágtam az ép végét.
Az ugyan pont az, amihez csatlakozni kell, és a tűzkarika nem fog bemenni, de majd csak kitalálom, mit hogy.
... csiszol-reszel-igazgat.., majd megakadt a szemem a másik végén. Pont az a lemeztoldó, ami nekem kell.
Ismét fűrész.
Közben megrendeltem az UNIX-nál a gumitartókat. Két nagy van, két kicsi nincs.
Reggelig még megjöhet.
Folytatás a satunál.
Méretre igazítva bedugtam a csőbe. Passzol.
Hoztam a gázra szilárduló pasztát, és nem mertem összeragasztani.
Összeraktam úgy, mondván holnap viszem az autóshoz. Majd körbehegeszti.
Reggel mutatta az UNIX programja, hogy itt van a Háros utcán a többi gumi bigyóm is.
ELhoztam, aztán pattantam az autóba. Majd ott az aknán felrakom, amíg a srác előkészül a hegesztéshez.
De a csövön hajlítani kell, és Miskolcról jöttek hozzá. Most nem, talán holnap.
Vagy este 5 után.
Lógó orral hazajöttem, és feltoltam a bakjaimra a kocsit. Leakasztottam a hátsó dobot. Felszenvedtem a gumitartókat a kocsira, majd beragasztottam az eredeti elképzelés szerint a csonkot.
Az autó ismét csendes. Sőt a kézifékvisszajelző kapcsolóját is megjavítottam. Végre kapott az autó egy autórádiót is.
Hm.
Remélem, jó is lesz.

Végre

... elkészült az első tekercs.
Ma négyszer építettem át, és még most sem jó, de már lehet vele kereszttekercset alkotni.
Persze elmagyaráztam Nufinak, hogy a vasból készült szálvezetőt műanyagra kell cserélni, mert megnyúzza a zománcot a vezetéken, s ő sűrűn bólogatott is, mint akit majdnem érdekel.
Aztán estére beugrott a nagy ötlet.
Egy rádió hangolóegységét nézegettem. Ez sem mai darab. Variométeres hangolású. Azaz egy tekercsben húzogat két madzag egy alumíniumhengert. Azzal keresi az állomást.
Ez a henger pedig hozta a gőzmozdony képét, ahol a körmozgássá a dugattyú ide-oda ugrálását egy tengely alakítja.
Sihu!
Hát ezt kell megfordítanom!
A tekerővel egy tárcsát kell megforgatni, és arra a rudat. Nekem megteszi egy vaslemez is. Még egy csukló a szálvezetőhöz, és huzigálhatja a tekercstest fölött a madzagot.
A tárcsára fúrt lyukakkal pedig lehet a szélességet szabályozni. Kell a francnak a dörzsmeghajtás!
Ezt még fából is kiesztergálom, és akkora tányért, amekkorát akarok. (Valószínűleg műanyag lesz.)
Holnap pedig Béla mosógépével kell kezdenem a napot. Pedig ma akartam megnézni, mi csöpög. Csak az eső miatt Nufi nem vitte ki az apját sétálni dél előtt, és délután meg teljesen belemerültem a fűrészelés-fúrás küzdelmeibe.

Ezen a képen még a nyeklő-nyakló verzió látható. Azóta úgy megvasaltam, mint egy szökni akaró rabot a középkorban. Csak még nincs kép.
A számláló is a lehető legegyszerűbb szerkezet. Egy bakelit korongot vágtam, és átfűztem rajta rézvezetéket. Ha az érintkezőhöz ér, akkor meghúz a számlálóban a relé, és lép egyet.
Maga a szerkezet is dunaparti szemét. Nullázni nem lehet. Fel kell írni, hogy hol áll, és a többi már logikus.
Először még kétérintkezőset akartam, meg oldalról nyúlt be a tárcsához, de ott akadt, és eltolta tengelyirányban. Erre fogtam, és kihúztam a lyukból a vezetéket, felkanyarítottam a tárcsa élére, mert így nem olyan kényes.
A 9V-os zsebtelep másik sarkát pedig kikötöttem a vasra.
Aztán mégis tápegységről üzemeltetem.
Ennek pedig az az oka, hogy elfogyott a zsebrádiókban-telefonokban alkalmazott csatlakozó, és rossz elem meg volt. Több is.
Még valami.
Végre egy igazi balkezes szerszám.
Nem tudom, valakinek feltűnt-e. :-)

Érdekes, hogy mennyire nem tudok verset írni

Fény-játék

Gyapjas levélszáron legurult a harmat
Csillogó nyomában szivárványok laknak
Csak közel hajolva láthatod meg őket
Hajnalok hajnalán, vagy záporesőben

Gyapjas levélszáron megmarad a porszem.
A szürkéből sár lesz. Most sárga, ez pollen.
Látod, vagy csak érzed? Tüsszents csak nyugodtan!
Nekem is csavarta, de már megnyugodtam.

Gyapjas levélszáron száradnak a szőrök
Már a harmat kevés, én is mellédőlök.
Még egyszer a napot rajt keresztül nézem.
Tőled meg a sarlót holnap visszakérem.

2010 május 17

Tehát nem épp mostani. Nem áll rá az agyam.
Gyötröm a tekercselő gépet. Sokadik átépítés után megszűnt végre az a rezonancia, amitől eddig már pokolba kívántam a szerkezetet. Nem merem leírni, hogy holnap kap egy szálvezetőt, és használni akarom. Annyiszor kimondtam már, és mindig jött újabb gikszer.
Ma szereztem egy rossz pontot is magamnak. Két ember kért meg valamire, és mindkettővel késtem. Ráadásul benne volt két rossz döntésem is.
Szigetszentmiklósra kellett kivinnem egy kislányt időre, és visszahozni fél egy után.
Tegnap este még SMS, hogy nem felejtsem el.
Reggel hívott a mami, hogy korábban menjünk, mert feltúrták az utat, és lassabb lesz a közlekedés.
Tegnap este Miklós is telefonált, hogy irány Kecskemét.
Mondom csak dében, azaz egy után.
Az neki nem jó, de beszél az üzlettársával, és ha mégis,  visszaszól fél kilencig.
Telefon nem volt reggel, inkább én hívtam. Na, mi van? Mert akkor nem Nufiaval vásárolok be, hanem a kislányt beadom a megbeszélt helyen, és elmegyek bevásárolni. Hazaviszem a kislányt, utána mehetünk.
OK, de még visszahív.
Vissza is hívott, de azzal, hogy mehetünk.
Mondom egy után.
Nem, hanem most.
Hívom az anyukát, hogy kb 2-re érek vissza Szigetszentmiklósra.
Bár nem tetszett neki, de ráállt.

Először felöppentem Miklósért. Utána vissza a kislányért, majd az M0 lehajtója után jókora sor mellett araszoltunk be a kultúrházig.
Mondom, majd nem erre jövök vissza. Inkább a szigeten Tököl felé, és Ráckevén visszajövünk.
Csakhogy onnét nincs az M5 felé út.
 Ráadásul még el is tévedtem kicsit, mert a Dunaparton mentem lefelé, és már a világ másik végén voltam. Miklós is egyre türelmetlenebb lett. Bár nem mutatta.
Aztán megkérdeztem, hogy jutok ki a főútra, és ahelyett, hogy mentem volna délnek, visszafordultam az M0 felé.
Bődületes késés. Háromnegyed kettőkor indultunk vissza, de már csörgött a telefon, hogy hol járok. (mami)
Mondom, hogy Kecskemét közepén, de már hazafelé.
Akkor még visszahív, mert lehet, hogy megoldja a kislány hazaszállítását.
Ha már akkor olyan okos lettem volna, mint utólag, akkor Halászteleknél kb 5km kerülővel megúsztam volna a sorbanállást, és időben lefutott volna minden program. Illetve még visszaérhettem volna 14h-ig.
Ennek ellenére az M0-son felhívtam a mamát, hogy áll a sor a szembesávban, és ha szívesen beugrom a kicsiért.
NEM.
Mondom, ennek a sornak a vége szerintem Tétényben van, de döntsön, mert itt vagyok a lehajtó előtt, és ha elhagyom, visszafordulva nekem sincs esélyem.
NEM.
Jó.
Hazavittem Miklóst. Közben több zápor gyönyörű tisztára mosta a kocsit.
Nufival megebédeltünk a Camponában, és irány az Aldi bevásárolni.
Erősen undok lehettem, de még nem eresztett le bennem a feszültség. Zsörtölődtem mindenen, és az Aldiban kivel futok össze?
Hát az anyuci a kisebb fiával. Persze megfelelő távolságban, s amíg rá nem köszöntem, nem is nézett rám.
Zavart láttam rajta, de nem kerültem ki. Nufi szokta mondani, hogy konfliktuskerülő vagyok, hát most elébe mentem a beszélgetésnek.
Az anyuka szerint hamar átjutott a bébiszitter, akit megkért. Bennem felmerült, hogy füllent, de mindegy. Ezen már nem múlik semmi. Csak a keserű szájíz.
Büntetésnek vettem egy mascarpone-s jégkrémet, és NESZE NEKED PALEO! felkiáltással felfaltam.
Este pedig - amikor Nufi tanított, kióvakodtam a bicajjal mozogni egy kicsit.
Láttam egy összetört rádiót a múltkor egy helyen, és Ferinek vinni akarok Komjátiba hangszórómágnest a Kombájnhoz.
(A biciklikomputer, amit felszereltünk, mágnestő tudja, mennyivel megy, de a kerékre szerelve nem jó, mert túl lassan fordul meg, és addig nem vár a kerékpárcomputer. 4 sec után lekapcsol. A tengely 4x annyit forog, mert az áttétel a kerékdobban van.
Csak hát ki alul van, közel a földhöz, s a felragasztott másgnest a tengelyéről meg leverik a  növények.)
Most azt találtam ki, csináltasson két tárcsát egy esztergányossal, és azok közé szorítva szereljük fel a tengelyre, és akkor nem veri le az aljnövényzet.
No, ahhoz hoztam most másnesnek valót, bár nem rádióból, hanem a Dunapartra kidobott tévédobozból rugdostam ki. (Csavarhúzót nem vittem).

Miskolc-Komjáti 60km

Ennyit mértem a bringakompjúterrel is meg az autóval is. Anyu lakása, és a Nomádportánk között. Persze nekem nem nomád, de Nufi már bevezette a címet, megszoktam én is.
A sok fúr-faragás után tegnap felpattantam a drótszamárra, és dálután tettem egy pont 60km-es kört itt a városban. Vatera és csere-bere piac. 'Lőttem' magamnak olvasnivalót.

Két átvételi helyszínem egyike a Kunigunda utca, a másik Budakalász.
Rekkenő hőség. A másfél literes ásványvíz elfogyott, meg az úton szedett gránátalma is. Illetve abból maradt mutatóba. Még lefényképezem, ha sikerül ebben az esős, őszi nyárban. Mintha nem is 10, hanem 1000 óra telt volna el azóta.
Nufi előtte felaggódta a bringámra a kresz által előírt küllők közé szerelendő fényvisszaverőt is. Állítólag megbüntettek egy élsportoló bringást, aki hiányosan felszerelt versenyjárművével mert nappal kerékpározni.
Persze hogy értelmetlennek tartom ezt a millió előírást, az már zsigereimből ömlik az agyamba, mint valami ciklon, de kuss van, mert nem tudnám előteremteni a bírságra valót. Márpedig ez az elvehető pénzről szól, és nem a biztonságról.
Lehet vitatkozni, csak mindentől nehezebb a bicaj, és azt is izomból kell mozgatni.
Sok kicsi... sokba kerül.
Na ja, még a kereskedők is jól járnak belőle.
No az enyémből most nem jutott nekik. Ezt a visszaverőt még találtam, és tévéből kitermelt csavarokkal rögzítettem.