Érdekes, hogy mennyire nem tudok verset írni

Fény-játék

Gyapjas levélszáron legurult a harmat
Csillogó nyomában szivárványok laknak
Csak közel hajolva láthatod meg őket
Hajnalok hajnalán, vagy záporesőben

Gyapjas levélszáron megmarad a porszem.
A szürkéből sár lesz. Most sárga, ez pollen.
Látod, vagy csak érzed? Tüsszents csak nyugodtan!
Nekem is csavarta, de már megnyugodtam.

Gyapjas levélszáron száradnak a szőrök
Már a harmat kevés, én is mellédőlök.
Még egyszer a napot rajt keresztül nézem.
Tőled meg a sarlót holnap visszakérem.

2010 május 17

Tehát nem épp mostani. Nem áll rá az agyam.
Gyötröm a tekercselő gépet. Sokadik átépítés után megszűnt végre az a rezonancia, amitől eddig már pokolba kívántam a szerkezetet. Nem merem leírni, hogy holnap kap egy szálvezetőt, és használni akarom. Annyiszor kimondtam már, és mindig jött újabb gikszer.
Ma szereztem egy rossz pontot is magamnak. Két ember kért meg valamire, és mindkettővel késtem. Ráadásul benne volt két rossz döntésem is.
Szigetszentmiklósra kellett kivinnem egy kislányt időre, és visszahozni fél egy után.
Tegnap este még SMS, hogy nem felejtsem el.
Reggel hívott a mami, hogy korábban menjünk, mert feltúrták az utat, és lassabb lesz a közlekedés.
Tegnap este Miklós is telefonált, hogy irány Kecskemét.
Mondom csak dében, azaz egy után.
Az neki nem jó, de beszél az üzlettársával, és ha mégis,  visszaszól fél kilencig.
Telefon nem volt reggel, inkább én hívtam. Na, mi van? Mert akkor nem Nufiaval vásárolok be, hanem a kislányt beadom a megbeszélt helyen, és elmegyek bevásárolni. Hazaviszem a kislányt, utána mehetünk.
OK, de még visszahív.
Vissza is hívott, de azzal, hogy mehetünk.
Mondom egy után.
Nem, hanem most.
Hívom az anyukát, hogy kb 2-re érek vissza Szigetszentmiklósra.
Bár nem tetszett neki, de ráállt.

Először felöppentem Miklósért. Utána vissza a kislányért, majd az M0 lehajtója után jókora sor mellett araszoltunk be a kultúrházig.
Mondom, majd nem erre jövök vissza. Inkább a szigeten Tököl felé, és Ráckevén visszajövünk.
Csakhogy onnét nincs az M5 felé út.
 Ráadásul még el is tévedtem kicsit, mert a Dunaparton mentem lefelé, és már a világ másik végén voltam. Miklós is egyre türelmetlenebb lett. Bár nem mutatta.
Aztán megkérdeztem, hogy jutok ki a főútra, és ahelyett, hogy mentem volna délnek, visszafordultam az M0 felé.
Bődületes késés. Háromnegyed kettőkor indultunk vissza, de már csörgött a telefon, hogy hol járok. (mami)
Mondom, hogy Kecskemét közepén, de már hazafelé.
Akkor még visszahív, mert lehet, hogy megoldja a kislány hazaszállítását.
Ha már akkor olyan okos lettem volna, mint utólag, akkor Halászteleknél kb 5km kerülővel megúsztam volna a sorbanállást, és időben lefutott volna minden program. Illetve még visszaérhettem volna 14h-ig.
Ennek ellenére az M0-son felhívtam a mamát, hogy áll a sor a szembesávban, és ha szívesen beugrom a kicsiért.
NEM.
Mondom, ennek a sornak a vége szerintem Tétényben van, de döntsön, mert itt vagyok a lehajtó előtt, és ha elhagyom, visszafordulva nekem sincs esélyem.
NEM.
Jó.
Hazavittem Miklóst. Közben több zápor gyönyörű tisztára mosta a kocsit.
Nufival megebédeltünk a Camponában, és irány az Aldi bevásárolni.
Erősen undok lehettem, de még nem eresztett le bennem a feszültség. Zsörtölődtem mindenen, és az Aldiban kivel futok össze?
Hát az anyuci a kisebb fiával. Persze megfelelő távolságban, s amíg rá nem köszöntem, nem is nézett rám.
Zavart láttam rajta, de nem kerültem ki. Nufi szokta mondani, hogy konfliktuskerülő vagyok, hát most elébe mentem a beszélgetésnek.
Az anyuka szerint hamar átjutott a bébiszitter, akit megkért. Bennem felmerült, hogy füllent, de mindegy. Ezen már nem múlik semmi. Csak a keserű szájíz.
Büntetésnek vettem egy mascarpone-s jégkrémet, és NESZE NEKED PALEO! felkiáltással felfaltam.
Este pedig - amikor Nufi tanított, kióvakodtam a bicajjal mozogni egy kicsit.
Láttam egy összetört rádiót a múltkor egy helyen, és Ferinek vinni akarok Komjátiba hangszórómágnest a Kombájnhoz.
(A biciklikomputer, amit felszereltünk, mágnestő tudja, mennyivel megy, de a kerékre szerelve nem jó, mert túl lassan fordul meg, és addig nem vár a kerékpárcomputer. 4 sec után lekapcsol. A tengely 4x annyit forog, mert az áttétel a kerékdobban van.
Csak hát ki alul van, közel a földhöz, s a felragasztott másgnest a tengelyéről meg leverik a  növények.)
Most azt találtam ki, csináltasson két tárcsát egy esztergányossal, és azok közé szorítva szereljük fel a tengelyre, és akkor nem veri le az aljnövényzet.
No, ahhoz hoztam most másnesnek valót, bár nem rádióból, hanem a Dunapartra kidobott tévédobozból rugdostam ki. (Csavarhúzót nem vittem).

Miskolc-Komjáti 60km

Ennyit mértem a bringakompjúterrel is meg az autóval is. Anyu lakása, és a Nomádportánk között. Persze nekem nem nomád, de Nufi már bevezette a címet, megszoktam én is.
A sok fúr-faragás után tegnap felpattantam a drótszamárra, és dálután tettem egy pont 60km-es kört itt a városban. Vatera és csere-bere piac. 'Lőttem' magamnak olvasnivalót.

Két átvételi helyszínem egyike a Kunigunda utca, a másik Budakalász.
Rekkenő hőség. A másfél literes ásványvíz elfogyott, meg az úton szedett gránátalma is. Illetve abból maradt mutatóba. Még lefényképezem, ha sikerül ebben az esős, őszi nyárban. Mintha nem is 10, hanem 1000 óra telt volna el azóta.
Nufi előtte felaggódta a bringámra a kresz által előírt küllők közé szerelendő fényvisszaverőt is. Állítólag megbüntettek egy élsportoló bringást, aki hiányosan felszerelt versenyjárművével mert nappal kerékpározni.
Persze hogy értelmetlennek tartom ezt a millió előírást, az már zsigereimből ömlik az agyamba, mint valami ciklon, de kuss van, mert nem tudnám előteremteni a bírságra valót. Márpedig ez az elvehető pénzről szól, és nem a biztonságról.
Lehet vitatkozni, csak mindentől nehezebb a bicaj, és azt is izomból kell mozgatni.
Sok kicsi... sokba kerül.
Na ja, még a kereskedők is jól járnak belőle.
No az enyémből most nem jutott nekik. Ezt a visszaverőt még találtam, és tévéből kitermelt csavarokkal rögzítettem.

Ezt én is megettem

No nem a fogom magam szőrcsuhába bújtatva korbáccsal Mekka felé útnak indítani meztéláb, de úgy gondolom, hogy talán másnak is hasznos lehet.



Nem azt mondom, hogy padlót fogtam, de Szendi Gábor írásaiból megismertem már a 'megélhetési tudomány' fogalmát. Azóta a Spectrumon, vagy National Geographic-hon is láttam, miképpen fejlődött ki a pszicháter foglalkozás bolondok kínzásából, és mivel amerikai összeállítás, hát a legfontosabb volt az elektrosokk, mint huszadik századi fejlődés.
Ez az üvegházhatással riogatás legalább valami hasznot is hozott nekünk. Az eladott széndioxid kvóta volt talán az egyetlen fegyver, ami visszafelé sült el a 'nyugat' kezében.
Bocsánat, hogy mostanában nem vagyok gépközelben, de AMD masinám van, és féltem is a nagy melegtől, inkább keveset kapcsolom be, meg az agyam is másra haszbálom.
A tekercselő gépem készül már lassan két hete. Kétszer éreztem késznek, de újraépítettem, és újra, és újra. Most éppen azért, mert ami kész lett, az gyönge. Nyeklik-nyaklik, nem úgy vezeti a drótot, mint szeretném. Meg nem is vagyok mechanikai műszerész, és közben jövök rá, mit írt le az újságcikk szerzője az útmutatásokban.
Nem baj, ma újra kipróbálom, és még egy nagyobb kerék fog készülni, Illetve egy kisebb kütyü is lesz, mert esztergám nincs, és a forgó, de rögzíthető tengely megy forgó csőben tengely ( kurblis csőben cső) számomra megoldhatatlan. Illetve a tengelyközéppontba merőleges fúrás.
*
Még pár szó a filmről.
Ha valakinek sok az 1 óra, és sajnálja az időt, akkor elmondom, mit szűrtem ki belőle.

A svindli lényege, hogy az időjárás, éghajlat változása a napfolttevékenységgel függ össze. A grafikonok egyértelműen mutatják.
Volt a filmnek egy jó sztorija, hogy miképpen hívta fel erre a figyelmet a kutató.
Angliáról van szó.
Fogadást kötött a nemzeti időjárásjelentő cég ellen, és nyert.
A napfolt tevékenységből számolva megmondta pl, hogy a következő tél nem lesz kőkemény, mint a hivatalos előrejelzés állította, hanem szokványos lesz. Többször is egymás után. Ha pedig pénz van a dologban, arra azért felfigyelnek. Még a meteUrológusok is. :-)
A négerország politikusa pedig azzal demonstrált - ez mondjuk hibája a filmnek - hogy bemutatott egy ajándékba kapott napkollektort, ami egy hűtőt és egy villanyvilágítást nem bírt el egyszerre.
 Valószínűleg az áramátalakító - ami olyan, mint a szünetmentes táp a számítógépnek - volt alulméretezett. Ha a felület kevés, akkor meg lehet növelni a napkollektort, vagy mellé tenni másikat. Ha a kütyü, akkor abból is van nagyobb, izmosabb.
Ettől még nem kellene kidobni a környezetkímélő technikát. Jószándékú környezetvédő is létezik, még ha buta, akkor is. Nem lehet minden ostoba emberből közlekedési, vagy parkolási jegyellenőr. ;-)
A kőolaj és szénkitermelés nem csak széndioxidot szabadít fel, hanem sok egyéb égésterméket is. Tönkreteszi a tájat 20-30-50 évre.
Nem írnám még le magát a környezetvédő szándékot az üldözendő listára.
Persze azt sem érzem fontosnak, hogy mindent 'kapjanak' a fejlődő országban. A fejlődésnek belülről kéne elindulni.
Jókai fekete gyémántjai is azért jöttek a föld felszíne fölé, hogy ne a diófát tüzeljük el az udvar díszhelyéről
De említhetném a Fazola családot, akik a magyar nehézipar Borsodban letelepült apostolai voltak. Henrik és Frigyes műve ma már történelem, és a Miskolci Egyetemen is biztos abbahagyták a kohászképzést.
Ezek az erőforrások (vasérc, kőszén) kimerültek, mást kell találnunk.
Az afrikaiaknak meg még ott van. A lábuk alatt a sok elégethető energiaforrás, gondolom ércek is. (Nem tanultam földrajzot 40 éve)
A saját útjuk megkönnyíthető egy elviselhetőbb környezet létrehozásában a tudásunkkal. Ráadásul a tudás átadása is lehet üzlet.
Lehet valami igazság az afrikaiak nyomorban tartásáról, de nem 'az igazság'!
Ha Kató nem akar táncolni, akkor nem akar.

Csak ismételni tudom magam.

A fejlődésnek pedig belülről kell indulni.

Harcolok

Most éppen magammal.
Nufi azt mondja, hogy rakjam ide a keresztekercselőkészítést. Mármint ide is.
Pazarlás.
Majdnem biztos, hogy sok embert nem érdekel, csak elfordulnának azok, akik idejárnak a gondolathullámzásomban lubickolni. :-)
Annál is inkább, mert ezeregy tervem születik közben, és összeszorított foggal vissza kell lépnem, hogy ne az újat valósítsam meg, amíg valami nincs kész.
Nem én vagyok a kis Vuk, akinek ha egy csúsz keresztezi az útját, az a fontos, majd amikor felröppen egy tás, azonnal váltani kell?
Nem, először a csúszt kell megenni, és utána jöhet tás.
Persze kivettem már egy videoból a capstain motort, és letöltöttem a vezérlő ic doksiját. A video ugyanis 2 cm-t húz egy másodperc alatt a szalagon, és az elég lassú fordulatot jelent. Nagy lendkereke használható a dörzskerékhez meghajtópalástnak, és egy lemezjátszóból vagy szintén videoból kiemelt közlőkerék is megforgathatja a leendő tekercs fölött inbolygó szálvezető tengelyét.
De először az a nagy bumfordi kézi hajtány fog elkészülni. Punk tum.
A tegnapi esős ücsörgés miatt ma lehet, hogy nem lesz kedvem kicuccolni az erkélyre.
Már csak azért is, mert beleléptem az olajos edénybe, - halasdobozból van a fúráshoz kézügyben, de a földön - és az úgy röppent a lábujjamra, hogy nem csak a zoknim lett olajos, de a földön is jókora tócsát hagyott.
Ma reggel már volt egy zsíroldós felmosás.
Ha megszárad, kiderül, kell-e még egy.
Nufi korán kezdte a napot, ezért én is hamarabb elkészültem a kajával, és a komposztdarálással is. Maradt időm fényképezni is.
Legalább a tekerentyűmről készült bejegyzésben tarthattam a szavam. Ki is plakátoltam.

*

Mielőtt bárki a szívéhez kap a környezetszennyezés miatt, a kiborult olaj főzéshez való fritőzolaj. Növényi származék. Ez kajálni már nem jó, de a forgácsoláshoz éppen elég jól hűt, és síkosít. Ja, és a szögből menetelt csavart felizzítva ellátta már az edző folyadék szerepét is.

Csalánba nem üt a ménkű

... azaz megvagyok. Nagyanyám nyugtatott meg sokszor ezzel a mondattal. Nincs semmi bajom.
Visszabújtam a szakmai elmaradásaimba.
Az úgy kezdődött, hogy anyukám meglátogatott, és hagyott nálam olyan pénzt, amit magamra kell költenem. No nem az egészet, de adtam az élvezetnek belőle.
Vettem egy öreg csöves rádiót. Vettem egy csövet a csővoltmérőmbe. vateráztam még egy hibás oszcilloszkópot, és egy rádiócsomagot.
Ebből a zöm 1-2 ezer ft, a szkóp pedig 9 volt szállítással. Úgy ütöttem le a Vaterán, hogy úgyis elviszik.
Hát ilyenkor nem.
Ezekkel kivonultam az erkélyre.  Sütött a nap, jó idő volt, és küzdöttem.
A cső teljesen fölösleges befektetés volt, mert csak diódának volt bekötve. Valószínűleg az ECC82 helyett berakott ECC83 is jó lett volna. Persze én orosz változatot vettem, és még a papucsot is cserélnem kellett rajta. (Más foglalata van)
Egy nap madzagolás után összeraktam. Nem jöttem rá, miért nem akar ellenállást mérni.
Másnap első szempillantásra beugrott, melyik vezetéket hagytam ki.
A rádióról már készül a riport a zsebműhelyen, azt nem ismétlem ide. Az oszcilloszkóp meg éppen ébredezik.
Valószínűleg vizet kapott, és attól rozsdált be a biztosítékainak foglalata. Reszelő kellett hozzá, meg forrasztó ón. Cserélni nem tudtam, mert NDK méret. Német, csak mégsem.
Azóta van rajta műsor, de még a fényerőt nem lehet állítani. Azt az egységet mostam ki tegnap előtt, és hagyom száradni 1-2 napot - ma már úgysem fogom kibírni, és visszateszem - és összerakom.
Van még egy műszerépítésem, amit a rádiójavításhoz indítottam be. Olyan sípláda lesz, amivel a rádiófrekvenciás részt lehet vallatni.
Két kísérleti darabból az egyik jó lenne, de a csöveshez pont nem. Oda más érték való.
A félkész harmadik pedig egységenként már működik. Dobozolásra, és összeállításra vár.
Illetve a frekvenciameghatározó tekercsekre.
No itt is van egy fél projekt.
Méhsejt tekercselő készítés.
Dörzskerekes megoldást találtam a Rádiótechnikában. Örömmel ki is faragtam a gumikereket a kis polszki itt maradt sárleffentyűjéből, ami a hátsó kerék mögött szokott fityegni.
Kivágtam a szorítókat is. Aztán jött a tekerő.
A tekercsek mérete nem egyforma.
Tehát vagy többet kell csinálni belőle, vagy valamelyik ujjamat meg kell harapni.

Most pedig esik odakinn, és hideg van.

Befagyott világok

Így a nyári hőségben a 'befagyott' szó leginkább a hűtőszekrény tájára vihet. Más fagyott nem nagyon kerül elő. De nem is én lennék, ha nem kötözködnék magammal. Ez még a jobbik eset. Mármint, hogy magammal.
Most éppen a régi rádiótechnikákból csináltam csatateret a lakásban. Rövidesen a kereszttekercselésre alkalmas célszerszám is összeáll a fejemben. Talán az első komolyabb tekercset is elkészítem.
Mitől fagyott világ ez?
A könyvtől.
Ott vannak a könyv lapjain már nem élő, vagy öreg szakik életművei.
Mekkora pálya van pl. Hetényi László mögött?
Ez a bácsi annyi készüléket épített-fejlesztett több évtized alatt, és meg is valósította. Ott vannak a fényképek. Nem elektronikus ábrák, szimulátorral kiszámolt lehetőségek. Valódi vasak.
Tegnap, vagy tegnapelőtt kedvenc addiktológusunk a tévében a fészbúkot jellemezte, és az olvasást, a falura látogatást, vagy a valódi élményt tette egy jókora serpenyőbe a virtuális kapcsolatrendszer túloldalára.
Tessék! Az a semmi ma már fontosabb a valaminél.
Vajon melyik a jobb?
Kiirtani erdőket, kibányászni tömérdek fémet, és átalakítani a földfelszínt, de élni, vagy fejben megvalósítani mindent, és meg sem mozdulni?
Divide et impera.
Megosztjuk a világot, és lehet a veszekedők feje fölött uralkodni.
A virtuális világ is teljessé vált, mint a valódi. Csak kevesebb anyagigénye van.
Hogy MJ-re is utaljak, nem kell már a tányérsapka sem. Anélkül is elvagyunk a szobánk hűvösén.
Őt most megtámadták. Lehet, hogy elvesznek tőle valamit, amiért megdolgozott.
No, nem csak tőle.
Már mindenkitől elvesznek valamit.
Némelyik hajléktalan világosan meg tudja fogalmazni, mi, és hogyan juttatta oda, ahol épp vegetál.
Mi is meg tudjuk fogalmazni, hogy hol vagyunk?
Dehogy lenne az baj, hogy egészséges emberek kerüljenek vissza újra munkaközösségekbe. Társaságokba, ahol hasonló gondolkodású, érdeklődésű társakkal hoznak létre maguknak és másoknak valamit.
De mit?
Ha körülnézek, mi magyar köröttem, akkor  egyre kevesebb.
Magyar számítógép előtt ülök? Mekkora része a jövedelmemnek ez a masina?
Magyar lenne az autóm? Még a bringám sem.
A szűkebb környezetem nem állít elő olyasmit, amire nekem szükségem van, illetve azt a pár szem epret-meggyet is drágállom, pedig aki meg annak leszedéséből akar megélni, az is gondban van.
Mitől kevés itt minden kormány?
Hát ettől.
Elemezni tudja, vagy szakértőkkel létrehozza a hibalistát, de nem tud változtatni.
Amit tőlem vesz el, azért én sértődöm, amit mástól, azért más. Ráadásul aki elveszi, az nem szűkölködik.
Nem egy háború utáni újjáépítésben, hanem békében szenvedünk. Az érték sem a munkához - ld. Marx - sem a szeretethez - ld. vallás - nem kötődik. Mármint a csereérték.
Ez most csak a hatalomhoz, illetve annak intelligenciájához.
Ebben a helyzetben egy befagyott világ - a történelem - felüdülés.

A szkópom a szkópom

Van nekem egy öreg műszerem. Jó  is, meg nem is.
Magyar gyártmány, és adósság fejében kaptam. Akkor még örültem neki.
Először egy biztosítékot találtam benne rosszat. Aztán az energiaellátó rendszere(tápegység) volt rossz. A középső állása az egyik kapcsolónak nem működik, és tavalyelőtt a nagyfeszültségű részben cseréltem kondit. Angliából rendeltem hozzá, ami nagyobb méretű volt.  Alig tudtam beszuszakolni.
Aztán elvittem Komjátiba is, és visszahoztam.
Most elővettem, de a fényerő kiakadt. Majd kiszúrta a szemet, levenni nem lehetett.
Két nap magolás (Sípos Gyula a RT '94 '95 '96 évkönyvben szépen leírta a működését. Fiatalon a fejlesztője volt az EMG-ben), méregetés után pár dióda és kondenzátor cseréje végre meghozta az eredményt.
Ismét szépen fókuszált zöld vonal, és jó szinkron hálálta meg a munkámat.
(Ez kis füllentés, mert a kondicserék helyett egy nagyfeszültségű vezeték elszabadulása okozta a bajt. Ha egyből leveszem az árnyékoló doboz fedelét, akkor nem tart két félnapot a javítás.)
Tegnap este még befogtam zsebrádiót javítani. Nem a rádió volt a fontos, hanem a szkóp üzemeltetése.
Ma reggel pedig először a kalibráló 1khz nem indult, majd gerjedés jelei a vonalon.
Még nem tapostam meg, de már újra haragszom rá.
És még csodálkozom, hogy visszaszokom a kávéra.

*

A képen egy RT újságból megépített KF hangoló oszcillátor modulált jele van a szkópon.