gondolkodom és kihallatszik

Bodri III.

2012-02-07T03:38:00.000-08:00

- Ennek még lesz folytatása. Béla, jöjjön! Megyünk.
A nő nagy dirrel-durral bevágta magát az autóba, az öreg még magához intette a bőrkötényest.
- Te, Béci! Nem volna vagy két loncsos kiskutyád? Mindegy, hogy milyen, a korcs lenne a legjobb. Szóval hozzál már, ha legközelebb erre van utad. Meghívnálak egy fél decire.
Béla halkan válaszolt.
- Most nem lehet, mert ki fog jönni Jolika a rendőrökkel is. A múlt héten a Bényei Frici bácsinál volt. Vitte magával a rádiósokat is. Nagy veszekedés volt. Tudja, akinek az a cigány felesége volt.
- Mért csak volt?
- Van is, csak otthagyta. Annyira öreg, az asszonynak meg viszketett a feneke, de utána hozok. Fogtam három kisebbet a múlt héten. Kézből lehet etetni, nem több félévesnél. Kikötötték az út mellett a kiserdőnél.
- Na jön már, Béla? - könyökölt ki a lehúzott ablakon a nő.
- Jövök.

Bodri II.

2012-02-06T07:42:00.000-08:00

A nő visszatért az autóhoz, matatott a kesztyűtartóban, majd előhúzott egy bőrtokos valamit, és visszatért.
- Velünk ne szórakozzon! - mondta az öregnek, és a műbőrtokból kihúzott egy digitális kütyüt, amivel az öreg hasához közelített.
A műszer pittyent egyet, és kiírta Bodri adatait.
"Az utolsó oltás ideje két éve lejárt." - villogott a felirat az LCD-n.
- Maga tényleg megette! - kerekedett el a szeme a nőnek. Tátva maradt szájából hihetetlenül kusza fogsora is elővillant.
- Jó napot kívánok! - ismételte meg az öreg.
- Jó napot!
- Na végre! - morogta a foga között Bécike.
A nő többször is megismételte a delejező mozdulatot. Nem hitt a szemének, a fülének, mint aki álmodik.
- És hogy ette meg?
- Megsütöttem. Fiatal kutya volt még. Nem mondom, hogy nagyon finom, de egy nyúlnál több hús volt benne.
- ... és levágta?
- Persze.
- De nem vonított?
- Akarja tudni a részleteket? Ráhúztam a szájkosarat, ledöntöttem a földre, és ráültem. Megkötöttem a lábait, és idehúztam a kis lavórt. Látja, aminek a maci van az alján. Abba véreztettem ki.
Megnyúztam, mert a másiknak is ott a bőre már a padon a cserzőlében. Még kettő kell, és meglesz jövő télre a bekecsem.
- De egy kutyát nem lehet megenni!... Nem szokták...
- Szokták, vagy nem szokták, nekem most elfogytak a csirkék, a nyulak, és a nyugdíjamat is elvitte az onokám. Karácsonykor látogatott meg. Látja ezt a forradást? Na, ez három havi spórolt pénzembe került.

Bodri I.

2012-02-05T06:44:00.000-08:00

Kopott tanyavidék. A bozótos takarásában roggyant vályogház. Falai fehérre meszelve, a gangon háromlábú szék, és egy pár gumicsizma. Rácsos ablakú Volkswagen kisbusz áll meg a ház előtt.
- Az állatvédelemtől jöttünk! Halló! Van itt valaki?
Az ajtó mögül öregember csoszog elő.
- Jó napot, kit keresnek?
- Bejelentés érkezett, hogy itt kutyát kínoznak.
Az öreg füle mögé illesztett tenyérrel ismétli meg:
- Jó napot, kit keres?
Nyílik az autó ajtaja, és egy harcias hölgy kiabálja újra:
- Az állatvédelemtől jöttünk...
- Jó napot, kit keresnek?
Hátulról sintérnek kinéző, bőrkötényes férfi száll ki:
- Jó napot, Feri bácsi!
- Jó napot Bécikém! Mi járatban vagytok?
Bécike kacsint az öregnek, és halkan megjegyzi - Jöttünk. Bejelentették a szomszédból. Elvisszük Bodrit! Jolika az állatvédő a megyénél. Tetszik tudni.
- Jolika az állat.. - köhintett egyet, s folytatta - védő?
- Az vagyok! Hol van a kutya?
Feri bácsi még mindig Béci felé fordulva nem vesz tudomást az asszonyszemélyről.
- De hát ki jelentett be?
- Azt nem tudjuk, de el kell vinni a Bodrit.
- Hát az nem fog menni.
- Aztán miért?
- Mert megettem.

Gumiszoba ... és döbbenet

2012-02-03T01:08:00.000-08:00

Nufi hívja így az itthonunkat, ha mozgásra vágyom, és valamelyik Pest végi kerületbe karikázom egy 150Ft-os alkatrészért, amit itt a szomszédban 250-ért vehetnék meg.
Ilyenkor persze futópad megy, egyéb kínzómódszereket is bevethetek, és vannak benne sikerélményeim, de most találtam egy nekem való könyvet.
Fegyencedzés. Paul Wade könyve.
A nagy szám benne az, hogy ezeket a gyakorlatokat csinálgattam tizenéves koromban, hogy erősödjem. Szinte mindet - de még nem olvastam végig - hasonlóképpen tanultam meg, csak nem jutottam el az ő mesterszintjére.
Kezdtem a fekvőtámaszozást a kád oldalának támaszkodva, és ameddig bírtam. Esténként 100 guggolás után megint annyi fekvőtámasz, amennyi sikerült. Napi 75-ig bírta a monotóniát, és a remegést az izomzatom, és ezt bevonulásig heti rendszerességgel 4-5 napon keresztül, meg természetesen a hidat, és a kézenállást-fejenállást is. Húzóckodást a házunk melletti porolón.
Már kézállásból le tudtam tenni a fejem a földre, és megemelni is, bár visszatérni kézállásba nagyon ritkán sikerült. Valószínűleg napi próbálkozással el tudtam volna érni.
Ez voltam 16-21 éves korom körül. 65kg, és tömérdek érdeklődés a világra. Meg persze szerelmes, és nyüszítettem minden szoknya és dombornyomott blúz láttán.
Azóta eltelt sok év, és alakultam én is. Csak most olyan 'dézsa vű' borult elém megint, és kipróbáltam az egy lábon guggolást. Még csak nem is a könyv hatására, hanem valamivel előtte. A múlt héten, de azóta majd mindennap.
Érdekes módon, a bal lábamon rosszabb az egyensúlyom, de sikerült. (Pedig balkezes vagyok.) Azóta pedig többször újra meg tudtam csinálni. Ugyan a kétlábas guggolásból 50-nél nem megy több, illetve lihegek, mint a rossz ló, és elunom, de ez már tegnapi tapasztalat, és a lassított fekvőtámasz - megállni odalenn 1 másodpercet, majd a felső holtponton is ugyanígy - összesen 10 karhajlítás, és még nem az összeérő ujjakkal, csak simán a vállszélességben tartott kézzel.
"Innen szép a győzelem" - mondtam magamnak, még este is ropogtattam valamit a tagjaimon. Vajon meddig tart ki az akaraterőm?
Ma még mindenképpen. Illetve szeretném helyrehozni a vállízületem. Az a kerékpáros baleset óta érzékeny, és csak a mozgatásra javul. Egy hosszabb vezetés után mindig 'nemjó'. Lehet, hogy huzatot kap, meg a könyököm feltámasztom az autóajtón lévő könyöklőn, és az kocogtatja a porcokat természetellenesen...

A betegmozgatáskor sem árt, ha rendben van az izomzatom.
Bélát tegnap vittük katétercserére, s a kocsiba-ültetés, kiszállítás nem kis tortúra a Honda ajtaján. Alacsony építésű kocsi, szűk ajtónyílás. Odabenn már kényelmes, és ilyen öreg autóhoz mérve jó a fogyasztása. (Meg még szeretem is.) Szóval... betűvel... a mozgás élet, erő és jókedv.
Tegnap beépítettem a tápegységét is a wobbleremnek, és kapott négy sárga talpat ivólédoboz kupakból.
Ma viszont fülbevaló. Nufi elém tette a mintát, hogy milyen minőséget vár el a csiszolatokon.
Azt hiszem, elfelejtettem, hogy vizeztem is a darabokat az elején, és akkor az volt a lényeg, hogy felforrósodjon a kezemben, mert akkor ki is száradt újra, és ha elszíneződött kicsit, az nem csak az én bőrömre égetett mintát, hanem a darabra is.

Addig meg itt egy szép színes szomszéd, aki szórakoztatott írás közben. A házunk előtti fa ágán tollászkodott, és trécselt a többivel. Így ablakon keresztül nehéz rázoomolni, de mégis kellett egy kép róla Nektek is. Ő gyárilag ilyen szép, és nem kell érte különtornára járni. :-)

... és itt a döbbenet.

Ezek itt gyerekek. Valami nem működik jól. Ha nincs nevelés,.. itt is akik többen vannak, azok szállnak el maguktól.
Attila! Azon gondolkodom, hogy az egyház szajkózta szeretet mégis fontosabb duma lenne, mint a rambófilmek.

Megint eldobta a bejegyzésem a gugli

2012-01-29T11:09:00.000-08:00

Ilyenkor elmegy a kedvem az írástól.
Aztán újra kezdem, és vagy lesz belőle valami, vagy nem.
Most éppen sikerült a hüvelykujjam elvágni, amitől fogni nem tudok. Egy CDrom dobozát szedtem szét, mert mást alkotok belőle. A tetején fémkoronggal lezárva van egy műanyag bigyó mágnessel. Az a feladata, hogy amikor becsúszik a lemez, a forgató motor tengelyére rögzíti.
Ez a lemez nem csak felülről ragasztott, hanem a karimáján is. Kitolás közben ért a baleset.
A seb nem veszélyes, nem is különösebben nagy, de pont ott van, ahol bármit megfognék, és felszakad naponta többször.
Nem sajnáltatni akarom magam, csak összefüggést leltem Attilával. Hogy mindig visszatér a zsidó problémához, és a táborok szétszakadásához. Ezen felhúzza magát, és nem tud tőle dolgozni.
Már rájöttem, ha megnézek egy ilyen filmet a neten, akkor igazat fogok adni én is. Milyen szemét társaság volt, aki a négereket Amerikába kereskedte. Vagy hogy az amerikai nagytőkés pénzelte mindkét oldalát a második világháborúnak, és a svájciak átengedték az országukon a marhavagonokba bezárt embereket a haláltáborok felé.
Ja. És én most mit tudok tenni ellene?
Mondjuk azt, hogy a magam dolgát teszem. Összeállítottam egy minivoblert a 465kHz-es AM középfrekvenciás erősítők vizsgálatára. Igaz, hogy ennek a dobozjelöltjével vágtam el a mancsom, de túl fogom élni. A kütyü már beindult, csak az első méréshez muszáj bedobozolni, mert már nem férek másképp az asztalon.
A média már régen túlnőtt a feladatán. Hatalmi eszközzé lett, és olyan sebeket szaggat fel, amik rég begyógyultak, vagy halottak testén elporladtak.
-"Az emberek közé vinné a politikát Jávor Benedek"
Most mondta itt mellettem a Jazzy rádió. Le is vettem róla a hangot. Hagyjanak már végre békén a politikával. A politikának vannak jól fizetett szakemberei, akik művelik. Az én politikám arról kéne szóljon, hogy előttünk már megint kiégett a közvilágítás lámpája, és ha nem cserélik időben, akkor legyen, aki erre figyelmezteti a felelőst.
Dehogy hozzák nekem ide a politikát!
Mikor vittem oda valakinek a forrasztani valót, hogy ugyan fogja már meg, mert így nem érzi, hogy engem mennyire süt munka közben?
Az egész világ válsága önmagát teljesíti be azzal, hogy addig osztogatja meg az embereket, amíg már nem lesz kin uralkodni.
Nem éri meg alkotni?
Nem.
Akkor nem is kell?
Nem hát.
Előbb-utóbb műanyaggal töltve fordulunk fel, mert nem nevelnek disznót a gazdák, nincsenek libafarmok, szójával helyettesítenek mindent, és azt a kevés élelmiszert is tartósra mérgezve juttatják az asztalunkra.
De nekünk autóval kell elmenni a vécére is.
Hát?
Budaörsön, ahol dolgoztam, már autókat tárolnak a 8-10 éve még barackos-szilvás kert helyén.
Könyörgöm, mi a francnak? Ki fog itt négykerekű járgányokat enni?
Pénz biztos van belőle, de pont a pénzben fuldoklunk.

Feriforma

2012-01-20T07:33:00.000-08:00

Járkálok a blogok között. Olvasok, és mosolygok. Olyan jó olvasni az Elekes Frici gondolatait. Tetszik ez a zsölrtölődő mackó. Tudom, az életben nem jutnék el az előszobájáig sem, így pedig az interneten keresztül itt mosolyog nekem is jobb felső sarkomban.
Ma még az Aldiban is eszembe jutott. Szokásos hétvégi bevásárlókörutunkon a tejes pult előtt szemlélve a Nufi kedvenc édességét egy ismeretlen feliratra bukkantunk a csomagoláson:

Itt van, beolvastam. Frici fest. Ezt az Oktoberfest mintájára rendezik Frici tiszteletére. Itt belül látom a sörsátrak oldalán Frici köteteit ízléses plakáton, és ott a kígyózó sor végén komolykás arccal dedikál, és a kiskorúak kapnak a könyve mellé egy tejszeletet.

... pedig ma nem indult könnyen a nap.

Garanciális javításra visszavittük Bélát a délpesti kórházba. Egyébként is nehéz engem egészségügyi intézménybe csalogatni. Elhúnyt szeretteim miatt sokat kellett látogatnom serdülő koromban. Remélem, én csendben alszom el egy meggyfa tetején 93 éves koromban, és ott szednek szét a madarak.

Szóval bepakoltunk korán reggel. Nekem egy Rejtő kötet volt a kezemben. Gondoltam, az talán elvonja a figyelmem.

A kórházi felvételnél Nufinak azt kellett hazudni, hogy befektetik, ezért kicsit több adminisztráció lesz, de megcsinálják ambulánsan a tágítást.

A mentőbejárónál már úgy toltuk be a kerekes székkel, mintha ott dolgoznánk. A számúzás és az üvegkalitkában is hamar elkészült a kórházi felvétel. A hetedik emeletre sem gyalog kellett felrohannom, mint hétfőn. Harsány köszönésemre most is rám figyeltek a nővérkék. A csendesen toporgókat mindig megváratják. (Rossz tapasztalatom.)

Leültem a könyvvel a kezemben olvasni, Nufi pedig megharcolt a fehér köpenyes sárkányhaddal. Közben a folyosón kerekes ágyakon gördültek a munkadarabok sárga folyadékos zacskóikkal kezükban. A falakon kapaszkodónak tűnő korlátok szerepére is rájöttem. Azon koccan a kocsi, és a betegtologató innét tudja, hogy ne tovább.

Totyogós bácsi érkezett - Feri bácsinak szólította a magas férfi kísérője - és neki is volt dolga a fehér ruhás hölgykoszorúval.

Közben Bélának is kinyitották a műtőt. Aprólékos kikérdezéssel eldöntöttük, hogy Béla nem fog felpattanni a székből az ágyra, én pedig amint felraktuk, ki szeretnék menni, mert ez a vidám metélkedő nem a kedvenc műsorom, elhagynám a terepet. Huss.

Határozottan bizonytalanka tanakodásuknak az lett a vége, hogy hívtak súlyemelőt, és én kimehettem. Nélkülem zajlott a műsor.

Kiültem Nufival a váróba.

P. Howard pedig jó olvasmány... amikor éppen nem kell félrehúzódni valaki elől. De hogy Nufi is oldódjék, félhangosan felolvastam az elsikkaszott pénztáros elejét.

Odabent felhangzott pár fájdalmas nyögés. Akkor hangosabbra vettem a szavaim, meg a mellettem helyet foglaló srác is félrevonult telefonálni, de utána visszatért. Remélem, jól hangsúlyoztam! Szeretem, ha mást is látok nevetni.

A korábban említett Feri bácsihoz kijött egy szakember vérnyomást mérni. A bácsi már húzta is fel pulóverét, de a hölgy ideges lett, s inkább beír majd valami hasra ütött értéket. Ő mondta, hogy vetkőzzön le.

Mondjuk én sem ültem volna ott kisgatyában fél órát egy nővérre várva a folyosón... de mindegy. A kórház nagyüzem. A munkadarabok meg vagy fegyelmezettek, vagy...

de én ezt sem tudom.

Hazatérőben még volt egy apróbb konfliktus az autóban. Béla hangoskodni kezdett, és én is hangosan kértem meg, hagyja abba, mert balesetet okozok. Egész életemben a kiabálást utáltam a legjobban, és ma sem tűröm. Már volt ilyen egyszer. Akkor nem szóltam, csak ment fel bennem a pumpa, és annyira elvette a figyelmem, hogy bementem az egyirányú utcába szemben a forgalommal.

Síri csöndben jöttünk haza.

Itthon már csak kivettem az ébresztőt a telefonomból. Elnézegettem és örültem, hogy nem vettem utoljára olyan simogatós képernyővel. Az már nekem nem is telefon.

Meg olyan ez is mint a számítógép. Mire megszokom a faxnijait, megszeretem, már cserélni kell, csak mert a régi valamivel nem illeszkedik, lassú, stb.

Mefiszto

2012-01-17T15:48:00.000-08:00

Ma nagyot alkottam.
Magamat legyőzve gyötörtem be egy adag számlát a könyvelőprogramba.
Nem szokott ez ennyire nehezen menni, de most mindent, de mindent elkövettem, hogy lassítsam a műveletet.
Közben beállítottam Bélának újra a videóját a helyére. Tegnap úgyis megkínozták szegényt. Feldugtak egy katétert, hogy tudjon méregteleníteni, mert a természetes kijárata újból elzáródott majdnem teljesen.
(Nem tudott pisilni.)
Nufi kihívta a mentőket, ők vitték be, és nekem csak haza kellett szállítanom. Pénteken még igazítanak rajta, tehát lesz egy új utunk, de ma pihenhetett szegény.
Én meg ha már video, hát belenézegettem a korábban összegyűjtött filmeimbe.
Végre előkerült a Mefisztó is. (Nufi gunyorosan szokta emlegetni, mert nem iratoztam fel a kazettáim, s évek óta nem bukkantam rá.)

Klaus Maria Brandauer csetlik-botlik Hendrik Höfgen szerepében... ha jól írom le a nevét.
Jó kis helyzet.
Ez a férfi tudja, hogy csak a nők mellett lehet létezni. Ráérez, hogy mikor ki mellett. Szorgalom, és taktika. A szerelem marad a színháznak. A hatalomnak pedig jól jön a hírneves művész.
Jó volt újra megnézni.
Kicsiben mindenki tudja, hogy nem lehet érvényesülni nő nélkül. Ki így, ki úgy. Mekkora színházat imádunk mellettük?.... hát tudom én?
Aztán a film végén ott az a hatalmas alkotás, amely agyonnyomja az alkotót. A férfit.
Egy férfinak nincs elég.
Rettegjünk?
Vagy hagyjuk magunkat leráncigálni a fellegekből?

Savanyú cseresznye II.

2012-01-15T09:38:00.000-08:00

Nem akarok Katáról beszélni.
Annyira rövid volt, mint a katonaság. Lehet, hogyha három év a hadsereg, most hárman viselik a nevemet, de Katának nem én kellettem. Nem én, csak a gyerekek.
Arra sem tudnék felelni, hogy ma is szeretem-e, de nem volt más. Ha valaki idejönne, akkor sem tudnám a Kata helyébe képzelni.
Látod, nincsenek szavaim.
Ha a gyerekek jöttek, anyám mindig kiakadt. Nem szereti a fiú unokákat. A bátyám lányai itt nyaraltak, én a fiaimmal keveset találkozhattam. De azért szeretem őket.
Mutassak képet az unokámról?.. nem most, mert csupa mocsok a kezem. Muszáj voltam kikormolni a kályhacsövet. Anyám már nem hagyott vele békét. Pedig ősszel is kitakarítottam.
Most meg aludnék, mert holnap megyünk gipszkartonozni, és ötkor kelek.

Kifelé a dáthából

2012-01-15T02:44:00.000-08:00

... vagy legalábbis remélem.
A Kalmopyrin most nem akart segíteni. A kamilla, meg az almapálinka. Úgy tűnik, már kapok levegőt, és ma is jól kidühöngtem magam.
Történt ugyanis, hogy egyre több eszköz mondja be az unalmast a környezetemben.
Nufinak nem akart Béla videója működni. Annyiféle hibát mondott, hogy felhoztam, és végignéztem vele egy kazettát.
Eddig minden OK.
Kimostam. Aztán jött a dögrovás, ezért több napot száradt a radiátoron. Tegnap összeraktam. Végre nekem is hozta a hibákat. A kazettabetöltő motor csatlakozója szét volt drincsolva.

Nem Bélára vall, de lehet, hogy mégis? Hogy ne lehessen fordítva feldugni, a csatlakozón úgy helyezték el a lyukakat, és füleket. Perszer erőből sokmindent meg lehet oldani.
Többszöri kazettagyűrés után lejátszottam vele pár percet, de a kifűz-befűz stb nem jó.
Ma reggel pedig meg akartam bőrözni a csapot. Már odatettem a mosást, ezért nem akartam sokáig elzárni a főcsapot, a mosógép ne maradjon hosszan víz nélkül, és a tekerők sem akartak leugrani a csapról, hát elővettem az újat. Pikk-pakk felcsavarozom, és majd megjavítom később.
No, már a távolság sem volt azonos a két egyforma csap felfogató részén, de kis húzással oda tudtam gyötörni. Ha az excentereket megmozdítom, akkor várható, hogy máshol is csöpögni fog, egyenlőre felcsavaroztam.
Veszem elő a becsomagolt csőrét, hát jókora horpadás az oldalán.
Ez is két esélyes. Lehetett szállítási baj is. Nem fogom a kereskedőre. De amikor ráeresztettem a nyomást, spriccelni kezdett mellette a víz. Hiába húztam meg a rögzítő anyát, csak még jobban jött.
Vissza az egész. Biztos nem jó az új tömítés.
Be a régi, mert az vastagabb.
Ismét szökőkút.
ANYÁÁÁÁÁÁÁÁD!
A mosógép közben duruzsol a fürdőszobában.
Levettem, megcseréltem a két tömítést, és végigsimogattam a felületeket, hátha valami más turpisság.
Visszateker.
Újabb niagara.
Főcsap elzár.
Kalapáccsal leédesgettem a tekerőt a régiről, kitekertem a csap megfelelő részét, és megfordítottam a két gumilapot, majd visszatekertem a helyére.
A szelepülésen még nem láttam ronda hibát. Volt már marózva, de a gumit kell inkább cserélni időben, s akkor meggyógyul.
Aztán leültem az új csappal, hogy hol lehet repedt.
A hollandi anya belsejében hatlap nyílás van.
Akkor itt gumi baj van.
Kitekertem imbuszkulccsal, és a hülyére húzott O gyűrűt eltávolítottam.
Ma már nincs energiám újra cserélni, de ha csöpögni fog a régi, csak muszáj lesz.

csepp.. csepp..

2012-01-10T03:00:00.000-08:00

... csepp. Ez most nem jégcsap. Ez az orrom.
Ha felkelek, azonnal kell alá egy zsepi, vagy szivacs. Ha lefekszem, 'deb kapok levegőt'.
Dulifuli jut eszembe: Utálob a dáthát!
Két-két kalmopyrinnel sikerült átvészelnem az éjszakát. Most még a futópadhoz sincs kedvem, pedig tegnap pont attól lettem jól. Talán majd délután.
Ilyenkor talán olvasni a legjobb.

Nem lesz regény

2012-01-09T00:37:00.000-08:00

... bár megvolna mindhárom szálam hozzá. Az asszony, a gyerekek is, de most fülbevaló van.
Szombaton rájöttem, hogy azért nem jó egy csiszolatom sem, mert más vásznat ragaszottam fel a korongomra.
Olyan árkokat vájt, ami nem tűnt el, és a vászon is tartósabb az eddigieknél.
Ilyenkor eszembe jut a vicc, hogy nincs ártalmasabb, mint amikor az ostobaság szorgalommal társul. Vagy ez nem vicc?

Savanyú cseresznye (novella, vagy regény, majd kiderül)

2012-01-07T00:38:00.000-08:00

A németeknek nincs szavuk a meggyre külön. Jobb híján így tudnám fordítani, ha nem ismerném a jelentését.
No, ilyen az én életem is.
Amikor a legédesebb, akkor is savanyú.
Itt születtem a fővárosban, bár akkor még éppen csak része volt. Inkább falu.
Földút vezetett fel a domboldalon, és apámék egyengették laposra a ház előtt a kertnek való részt. Hozattak ide mindenféle földet. Tele is van üvegtörmelékkel, akárhol leásunk a füves udvaron egy ásónyomnál mélyebbre.
Apám egy fatelepen dolgozott. Látszik a keze nyoma mindenen. A kis elrekesztett tyúkudvar oszlopai itt-ott elkorhadtak, a szerszámos kamra is dőlni készül. Nincs már utánpótlás. Nem tesznek le egy szekér deszkát útba ejtve a házunkat az ismerősök.
Ha így haladunk, a kályhában végzi a maradék.
A nagy asztal bírja jól. Annak betonból van az alapja. Két Döbrögi sem tudná átölelni a lábát, s az asztallap még nagyobb. Sok kártyacsatát megért itt a sógorékkal, a bátyámmal, anyámmal.
Ma már anyám sem ül oda mellé. Jóformán csak a teregetéskor teszem rá a ruhás kosarat, meg a csipeszes dobozt, ne kelljen hajolgatni.
Talán a szomszédok, a nagynéha a nővéremék ülnek mellé.
Tavasszal kitesszük a székeket mellé, ősszel behordjuk a mosókonyhába.
Anyám szokott vele piszkálni, amikor épp aludnék.
Minden akkor jut eszébe, amikor pihennék.
Hát nem találó? A legédesebb pillanatokba is kerül valami fanyar. Valami a sváb hajlamból.

Boldog új évet!

2012-01-06T13:39:00.000-08:00

... mindenkinek.
Megjártuk Miskolcot egy fényképezőgépkattintás nélkül. Elzarándokoltunk Komjátiba 31-én, majd haza anyuhoz, és most pedig újra Budafok.
Karácsonykor egy harapás, és kijött a tömés a fogamból. Imádom a sokezres károkat. Legszívesebben kihúznám, de nem moccan. Nufi szerint legalább egy huszas lesz. Panoráma röntgen, meg porcelán tömés, meg megtanítanak újra fogat mosni.
Szegény lány most alig kap levegőt. Anyu is náthás. Versenyt köhögtek. Én majd akkor fogom megkapni, amikor már mindenki elfelejtette.
Azért van valami jó is.
A Rádiótechnika évkönyvben megjelent egy Q mérő kapcsolás. Rezgőköri tekercsek jósági tényezőjét lehet vele megállapítani.
Természetesen én sem lehetek meg nélküle.
A nyáron elkezdett szignál generátor kibővül ezzel a tudással is.
A nagyfrekvenciás erősítő panelt ma összeállítottam. A trimmer helyén még egy ellenállás van, és nincs rajta árnyékoló doboz, de holnap már éleszthetem, és vallathatom a wobblerrel, mit tud.
Még két panel, s aztán a lakatos munka. Fel vagyok dobva tőle. Bár a kijelzést jobb lenne digitálisra átalakítani. A bemenő maradhat mutatós, csak a leolvasott Q érték legyen számjegyes. Ha sikerül, akkor képet is csinálok róla.
Az is biztos, hogy számítógépdobozban kap helyet.

oOo

2011-12-28T00:32:00.000-08:00

Most itt leszállt egy oktató

a nagy orromra koppantó

és a világot megváltó
emberszagú jó manó

de nem láttam a glóriát

csak gyűrött alufóliát

és tükröződni önmagam

úgy kialvatlan loncsosan

De gyertya gyúlt, és megsütött

a bőröm füstbe öltözött

és összekoccant két fogam

mert fázom, nem túl boldogan.

A napot várom, nem süt rég

Ez hideg tél, és lucskos sár
Ünnep volt, na mi jön még?

Roppan a jég? ... ez hazugság.

Megy a magnó

2011-12-22T13:08:00.000-08:00

Amikor a legtovább keresem a hibát, akkor én teszem a készülékbe.
Most éppen a nyomógörgő húzórugója nyúlt meg. Ha én nyújtottam, meg, akkor a takarításkor nyújtottam meg, amikor levettem. Ha nem én, akkor ezt kerestem már régóta.
(Az eredeti hibája az volt, hogy a kazettát sem vette be a kinyúlt gumi miatt, meg a mocsok.)
Persze felhívtam Mészi haveromat, hogy mondjon valamit. Igaz, hogy olyat nem szokott mondani, amitől rájövök a hibára, de általában jókat beszélgetünk.
Most épp a vacsorától állítottam fel. Nem volt hosszú traccsparti.
Még végignézte a másik szoba a próbakazettát. Áttekertem pár végén-középen hagyottat, majd feélretettem. Mehet haza.
Tegnap még feltettem az asztalra az EMG szkópomat.
Évek óta tolom a szétszedését. Egy méréshatárban nem jó (0.1ms). A sugár elhalványul, mintha nagyon gyorsra állítottam volna.
Ezen kívül valami gerjedésféle van az idővonalon. Ez meg talán 5ms környékén. Először arra gyanakodtam, hogy a saját hitelesítő generátora rángatja, de nincs benne olyan freki, amivel együtt futna. Időnként meg is behullámoz, de sokszor csak fényben hullámzik.
Ma nekiduráltam magam, és a millió vezetéket leforrasztva kivettem a szinkron és fűrész panelt.
Az időalap kondijait egyenként végigmértem az elmenő vezeték és a bejövő között. Meg is lett a rossz forrasztás.
Egy ide.
Utána elővettem a korszerűsétéséről szóló RT évkönyvet, és lassan, mint egy órás, átalakítottam az A csatornát. Holnap már rövidebb idő alatt lesz meg a B csatorna. Legalábbis remélem.
Csak az a fényjelenség még nem áll össze a fejemben. Gyanítom, hogy innét ered. Csak hát ez műszaki cucc. Nem gyanu, hanem pontos mérés kellene... meg még pár kondenzátor.
Szóval mindenképpen holnap... futás után.
Már legalább olyan függőségem van, mint a kávé után.
Mit élvez a szervezetem rajta?
Nem tudom.
Ma még a Főnix tévén is meghallgattam a kövér doktorbácsik előadását az elhízás veszélyeiről.
Tényleg, ezt még nem is meséltem.
A TV1-en láttam egy riportot egy pécsi dokiról, aki felfedezte a 2-es tipusú cukorbetegség gyógyszerét. Rá tudja beszélni a sejteket, hogy cukrot vegyenek fel.
Közben egy elhanyagolt külsejű hölgy mesélte mennyi baja van, mióta kezelik a kórházban. Csak nő a cukorbaja. Nufi meg is jegyezte, hogy Szendi Gábor erre azt mondaná, hogy nem gyógyítják, csak kezelik.
Nekem meg az jutott egyből az eszembe, hogy ez a nő rondán elhízott. A szervezetének semmi szüksége erre a tömérdek tápanyagra. Hát csoda, hogy visszautasítják a sejtjei a cukorfelvételt?
Az a zsák, amibe csak tuszkolják bele a mindenfélét, egyszer csak kihasad, mint a kisgömböc a mesében.
Hát most megtanítják a sejtet még befogadni.
Visítsak?
Szerencsétlen Gábor évek óta hadakozik, hogy legalább világosítsák fel az embereket, hogy ez a tömérdek gyorsan lebomló szénhidrát mit tesz velünk.
Aki akar, az eztán is választhatja a kínhalált, az autoimmun betegségeket, a cukorbajt, és a kemikáliákat. De az, aki hajlandó életmódot váltani, az ne kapja már 1007 reklámcsövön keresztül a hamis tanácsokat.
Egy dohányos tudja, hogy ha szennyezi a szervezetét, mi marad a tüdejében. Ő dönt.
Az alkoholista is tisztában van vele, hogy ő nyúl a pohár után.
Csak hát a gazdasági érdekek már túlnőttek az emberen, s az ember alkotta világot nem tudja az ember megváltóra bízni, és ráadásul ő maga pusztul bele teremtménye önállóságába.

video

2011-12-18T01:15:00.000-08:00

Csendesen telnek a napok. Egyik a másik után. Az egerek ropogtatják a reggelit, már felhoztam az akkut tölteni a kocsiból. Egy video mechanikáján szenvedek. Olyan koszos volt belül, hogy mindenhol akadt a szalagpálya összes eleme. Ilyenkor azért ki szoktam próbálni. Kézzel rásegítek, hogy mégis odaérjen időben a szalagvezető baba, és lássam, mit tud a gép.
Hang jött éppen belőle. Alapos fejmosás után előtűnt a kép is. Az oldalára fordítva rá tudtam segíteni a szalaghúzó kuplungra is.
Sima kép, jó hang. OK.
Lementem gumikat venni hozzá. A kazettabetöltő motor három egyforma ékszíjjal mozgat mindent.
Az új gumik is nyúlnak, és nyüszög a gép.
Kiporoltam.
Egyre kevésbé jut le a kazetta a fészkébe, már nem is lehet segítség nélkül semmit elérni nála.
A szalagfelhúzó babák zsírjára oldószert cseppentve még roszabb a helyzet.
Imádom a mechanikus hibákat.
A vége az lett, hogy zsíroldó, és olvikor fürdőben az egész mechanikát babapopsi simára kitakarítottam. Tegnap óta itt szárad a radiátoron.
Így vajon mit fog kitalálni?

Holnap

2011-12-09T02:02:00.000-08:00

Szerettem volna verssel ünnepelni. Persze így nem lehet. Akkor sem írtam neki verset, amikor még élt. Az utolsó években már felhívtam, és nagyot politizáltunk. Mert két téma érdekelte. A politika és a nők.
A politikához gőze sem volt. A lányokat szerette. Nufi biztos azt mondaná, hogy nem jól, mert egyedül maradt.
Most csak egy szám maradt egy nyilvántartásban, pár ember emlékszik még rá, aztán továbbörökített génjei itt bennem, a húgaimban... unokáiban.
Ünnep egy születésnap? Meddig ünnep?
A gyerekek nagyon várják az ajándékokat. Én már arra is büszke voltam, hogy féljegyet kellett venni nekem a vonatra. Aztán 1968-ban elvitte az életemből a vonat. 1968-1942=26 éves volt. A huszonhatodikat már ott töltötte be.
Először még sok telefon és levél és képeslap jött-ment. Aztán csend. Hosszabb-rövidebb csendek, s most a végleges.
Tudnék még vele beszélgetni?
Igen is meg nem is.
Tegnap este Winfred Atwell zongorajátékát hallgattam. Vagyis nála kötöttem ki a Youtube-n barangolva. Lestem a kezét, mint apámét, amikor a galoppot játszotta. Indult rá a lábam, minden porcikám. Még Nufit is felrángattam táncikálni, mert valamiért ez így volt jó.
Apámra emlékezni tánccal és zenével kell. Ő egy bárzenész volt.

Szárad a fa Budafokon is

2011-12-07T02:50:00.000-08:00

Eljött a tél. Behúzódunk. A műhely melegében csiszolástól forrósodik fülbevalónak való fa. A műszereim kissé háttérbe szorulnak újból.
Miért kölcsönöztem a címet Attilától?
Tegnap levittem a Duna partra két egeret megint. Mostanában túl sokan jönnek, és inkább szabadon eresztem őket.
Ott találtam ezt a szép darab uszadékfát. Jókora, átázott, és még ki kagyló is volt benne. Hát nem volt szívem otthagyni. Ez itt fog megszáradni a lépcsőn. Hátha jó lesz háttérnek a fülbevaló fotózáshoz!

Elmaradásaimat pótolva bekukkantottam MJ oldalára is. Irigykedem egy kicsit a gombáira, és eszembe jutott a hétfői kalandom. Én is megáztam.
Nufi egy gasztrobarátnője kóstolót küldött, és elbicajozhattam érte. Ez azért nagy szó, mert a hét végén nem engedett Üllőre, pedig akkor nem esett az eső.
Reggel szemerkélő eső, vagy inkább ködszitálás volt, még nem derült ki, csak az, hogy gumicserével indítottam a napot. A bringámra a múltkor nem raktam fel az új belsőt, megragasztottam a régit. Azóta lassúdefektes. Másnapra- harmadra lapos a kerék. Ha hosszabb útra megyek, bevágom a pumpát, a csomagtartóba, de most valami azt súgta, cseréljek gumit.
Jó.
Fél 11-re kellett kiérnem a 13. kerületbe. A találkozó egy hajléktalan szálló épülete. Megkaptam a biztatást, ne féljek, nem bántanak.
Jó. Nem szoktam félni a hajléktalanoktól. Kevés a tapasztalatom.
Az idő szűkebb volt, mint amit a ritmusom megengedett, a Margit hídtól telefonáltam, hogy késni fogok, de ha nem vár meg, kérem a következő címet, és alkalmazkodom. Még 5-6 perc.
Megvár. - csiripelte a hang, és én újult buzgalommal tapostam a pedált.
Elrobogtam a LOMEX előtt, pont jó, mert vennem kell pár db. apró alkatrészt. Visszafelé útba esik.
Hááát, az épület előtt megállt egy furgon - azt hiszem, így hívják azt a Latvia szerű 6-8 embert szállító kisbuszt, és egy öreg embert kísért be egy fickó. A kezeslábas hátán a felirat: BÜNTETÉSVÉGRAHAJTÁSI INTÉZET.
Juj. Már értem, miért ne féljek.
Kikötöttem a bringát, és még a 'kompjutert' is lekaptam a kormányról, úgy mentem be.
Az ajtóval szemben valakit éppen átvettek. A súlyos ajtón, és balról biztosan, a többire nem emlékszem, hatalmas rácsok fogadtak.
Utoljára Sátoraljaújhelyen láttam ilyet, amikor antennázni mentünk. Az börtön volt.
A portán is ilyen sötét ruhás ember, meg egy hölgy volt, neki rebegtem el, hogy kit keresek.
- Meg volt beszélve?
- Meg.
- Akkor menjen be nyugodtan.
- De nem az volt megbeszélve, hogy bemegyek, hanem hogy kijön hozzám.
- ja, akkor mindjárt szólok neki.
Nem is tudom, mekkora kő gördült le a szívemről. Pedig a fekete egyenruhás srác is előzékenyen mutatta, hogy jön már, akit várok.
Zavaromban nyomtam két puszit az arcára, és hol tegeződtünk, hol magázódtunk. de pörgött bennem a motor, el innét, nem jó itt.
Az ajtóban egy kopott 50-es figura jött, és meglepődött, amikor azt találtam mondani:
- Tessék, parancsoljon! - aztán huss. Ki a szakadó esőbe... mert rákezdett ömleni az égi áldás. Talán az arcomon gyúlt lázrózsákat vélte valki odafenn veszélyesnek, és priznicet rendelt vizes borogatással.
A Lehel utcán robogtam éppen, gondolkodtam, vajon nem fázom-e meg, ha bemegyek a LOMEX-be, és belecsobbantam egy mélyebb pocsolyába. A cipőm teteje kapott egy poccsot. Na, ez is a legjobbkor.
De lehet még fokozni.
Előttem egy férfi éppen hintázott a hátán. Odaértem, már jött ki két hölgy, én is nekitámasztottam a bringát az ott álló Suzukinak, majd felsegítettük a bácsit.
A fém botja teleszkópos lehetett, de az alja mindenképp mert az alsó tag jól elgörbült. Nekem a két cipőm megtelt vízzel, de a bácsinak más baja nem volt. Még csak nem is morgott igazán. A két hölgy elkísérte valahová, én pedig mégis betocsogtam az alkatrészboltba.
Hétfői hosszú sor. Toccs. Nem halad. Poccs. Mintha az óra rugót kicserélték volna csigahajtásra, és két étit, meg egy csíkosházút három irányra állíották volna. Nem a személyzeten múlt. A vevőknek voltak érdekes kívánságaik.
Mire odaértem, hogy én következzek, megint kijött az a srác - velem egykorú lehet- és elvette a papíromat, majd pillanatok alatt kiszolgált. Ezer köszönet érte, akármekkora nagyfőnök is!
A hazaút már nem a Duna parton, hanem a Pesti belvároson keresztül volt. Repesztettem, hogy kimelegedjek, és ne legyen tüdőgyuszi a vége.
Itthon pedig zsupsz a zuhany alá.
Ja, és gombát nem találtam.
MJ-nek nagyobb szerencséje van.
:-)

Küzdelmek és csendek

2011-11-23T00:55:00.000-08:00

Tudom, hogy a harcművészetekben a kiabálás rásegít győzelemre, mert megrémíti a támadottat.
Hm. Az egereim nem akkor csipognak, amikor a menekülésre alkalmas(nak tűnő) réseket feszegetik.
Lehet, hogy inkább rájuk hasonlítok?

Sok-sok megkezdett munkámat most megfejeltem egy műszerépítéssel. Találtam egy olyan kütyüt, ami megtetszett, s fél év után újra átgondolva, még mindig úgy éreztem, nem élhetek nélküle.
A műszer egységcsomagként rendelhető dr. Le Hung honlapján. Ő fejlesztette, és árulja is.
A srác - egyidős velem - pontos, gyors, és segítőkész. Amiben elakadtam, perceken belül válaszolt a kérdéseimre. Akinek ez nem mond sokat, annak még egy link a fényképeire. Csodálom azt a rendet, amit ez az ember áraszt magából.
Most a dobozolásnál tartok. Ez a legnehezebb. Ami a legegyszerűbbnek tűnik, azt majd én fogom elbonyolítani.
Utoljára éppen a tápcsatlakozó fogott meg. (ahol bedugom a műszerbe a 9V-ot) A motoros csavarhúzó töltője épp jó volna, de nincs itthon csak panelre forraszható aljzatom. Kínomban felgyötörtem egy tuchel aljzatot, de ez azzal jár, hogy le kell vágni a töltő végét. Oda meg kell dugó.
Megsúgom, más lesz a megoldás. Kivettem egy kismagnóból a 6V-os trafót, és az kap két diódát, egy kondit meg ... még egy dobozt.
De ma estére ennek - már tegnap is így gondoltam - menni kell. Ha törik, ha szakad, a cigány gyerekek potyognak az égből, ma este munkára fogom.
UFF én beszéltem.

Egy kis vörös a régi világból

2011-11-03T01:45:00.000-07:00

"Vörös, mint ökör." Ezt mondta mindig, ha megkérdezték, miként kell ejteni a nevét. Szép hosszú életet élt a bácsi, és ma reggel lekaptam egy kötetét a polcról, s felolvastam belőle ezt a verset Nufinak.

ÜNNEPÉLYES SZÓNOKLAT

Jelenlevő vagy Ész! kecses veréb-patán a
por pillanatai szökdelnek sötét
menny-gömbön, míg a szík pazar őrületét
beékelt válladon tartod, nincs oly Purána

s igyekvő Appendix mely ne téged imádna:
hová tetted szurdok-léted tüzét s jegét?
Ahány székfoglaló, rád nyomja székletét,
s dölyföd nagyobb semhogy légynek csapkodj utána.

A bölcs Együgyűség az alapban ragyog,
meg nem rendíthető. Ám eszükkel hasukban
és míg az embertől örökölt fél-szavuk van,

a felszín bársonyát szétrágják a molyok;
hála nekik: agyunk nem villámba-veszendő,
csak rajtad elfoszló meghitt nagypapa-kendő.

Semmi tudatosság. Éppen itt nyílt ki. Elemezni sem fogom. Azt mindenki észreveszi, hogy szonett, a többi pedig olvasófüggő. Nem vagyok én pap (irodalomtörténész) aki magyarázhatja a bibliát (mondanivalót).
Nekem mond valamit. Ettől én csak több lehetek.
Látványos?
Milyen tudás látványos?
A tudás nem érték, csak közös nyelv a hasonló érdeklődésűek között. Ha jól tudom, Taróczy Balázs doktori disszertációt írt az első adogatásról. Nekem már az is felismerés volt, hogy az adogatást meg lehet büntetlenül ismételni, ha nem sikerül elsőre.
De mondok érdekesebbet.
Amikor kitakarítom az egereket, új papírok, tereptárgyak kerülnek be a tiszta terráriumukba. Hosszú ideig csak szaladgálnak keresztül-kasul. Minden útvonalat rögzítenek a fejükben, s nem figyelnek rám. Nem is létezik a dobozon kívüli világ. Be kell magolni a menekülési útvonalakat, meg kell változtatni a fölösleges akadályok helyét. Almot kell építeni. A tanulás magányos feladat.
Egyegy jól sikerült házikó, vagy mászóka pedig állandó megfigyelőhellyé alakul, és onnét lehet jelezni, hogy szemmel tartanak. Ők is élik az életemet.
Én is tudom, hogy ha a dió rágása jön, már megvan a térképük. A kaja már a biztonságérzet egy fokát jelenti.
Estére pedig elül a megvzavartatás izgalma, és lóbálják az orrukat, követelik a vacsorát.
Ha hangosan nyikorog a mókuskerék, már közös tudásunk, egyezményes jel köztünk. Jól vannak. Jöhet a vacsi.
A szarocskát (kukorica chips) egyenként adom a kezükbe-szájukba, akkor nincs szónoklat.
Különben sipítva kívánnak jó étvágyat egymásnak, s hogy ne zavarja hangos rágással a szónoklatot, ki is veszik az épp fejét tömő egérből a rágni valót.
A szónoklatnak is két oldala van.
Van aki szónokol, és aki szenvedi.
:-)

Néha nagyon akarok írni

2011-11-02T02:54:00.000-07:00

... aztán lefogom a saját kezem. Biztosan megsértenék valakit.
Néha nagyon el akarom mondani valakinek, hogy...
aztán befogom a csőröm, mert bántanék a szavaimmal.
Áldozat?
Nem.
A következő percben más más szögből látom, és nem kell minden pillanatnak robbanni.
Tegnap voltunk az erzsébeti temetőben, Nufi vitt virágot az anyja sírjára.
Mi is ebben a rossz?
Semmi. Csak az aggódás.
Nem szeretem a tömeget. Illetve ez sem igaz, de autóval bemenni a sétáló tömegbe nagyon nem jó, bár semmi különös.
Amikor Nufi említette, akkor még azon járattam az agyam, hogy hová parkoljam majt a Hondát. Nagyon lapos építésű autó - hamar leér a kipufogó, szakad a gumirögzítője, stb.-, és a hátsó bejáratnál földútra lehet parkolni. De az is lehet, hogy elfoglalják az árusok.
Nem így történt. Nufi úgy döntött, hogy be is megyünk autóval. Majd megállunk a sír közelében, és Bélát nem kell ki-be cibálni.
A bejárathoz vezető utat ellepték a gyalogosok, és tábla tiltotta a behajtást az utcába.
Bementem. (1. görcs)
A bejárathoz közel már tényleg az 1-es sebesség is túl gyors volt, és két rendőr továbbot mutogatott, viszont udvariasan felvilágosított, hogy hátrébb van autós bejárat. Ott beengednek majd.
Ezután a sűrű tömegen keresztül vissza kellett araszolni a bejárathoz belül, mert onnét megközelíthető a sír.
Érdekes módon, odabenn már elmúlt a görcsöm. Már csak a sétáló emberekre kellett odafigyelni, kitérni a többi autó elől.
Nufi hamar végzett.
A kiutat már rövidebb ösvényen tettem meg. Érzésből haladtam a kapu felé, és nem a legsűrűbb tömegen.
Most örülök, hogy nem ellenkeztem a temetőlátogatás ellen. Egyszerűen nem szabad előre feldolgozni az agyamban, miért ne. Egyszerűen kell felfogni, mint egy fogorvos-látogatást. Ott bele fognak nyúlni a számba, és rángatják majd a fejemet, meg több dolog nem jó, de nem előre bosszantani magamat. Elég ott, és addig tűrni, amíg aga a tevékenység tart.
Tervek!
A tervezés egy értelmetlen előrágása a soha meg nem valósuló valóságnak.
Nem tervekre van szükség, hanem a pillanat adta feladatok végrehajtására.
Attila is tervezett mindenfélét, és mi valósult meg? Az, amibe belefogott.
A villanyát is azért kötik be, mer szakemberre bízta, aki megcsinálja. A hatóság pedig a szakembernek nem mond olyat, hogy nem bírja el a hálózat, meg egyéb baromságot.
Persze, hogy az isten segíti, ha dolgozik, s a munkás embert bízza meg munkával.
Nekem is hiába mondja Nufi, hogy majd megyünk a temetőbe. Nekem azt kell mondani, hogy álljak ki a kocsival, beültetjük Bélát, és indulunk. Ott a kapuban pedig megkérjük a portást, hogy engedjen be.
Nem előre, hanem ott.
Hát ez a két világ él egymás mellett.
Bennem a félelem, mert én tudom, hogy a terveim sohasem lesznek valósággá, de a munkám igen, s ő, aki mindent előre kidolgoz.

Vissza a fák közé

2011-10-26T00:49:00.000-07:00

Megettem ezt a fogást. Benéztem a V honlapjára, és ott rábukkantam a megnyerhető koncertjegyekre, mint jutalomra. Vajon kinek a koncertjére árult jegyet?
Az utolsó mintafilmben kielemzett énekesnő koncertjére.
Megint tanultam valamit. A kódolt információt a megfelelő kulccsal lehet kinyitni, és ide is adják, csak közben már minden figyelmedet lekötik. Reklámország új adószedője bejött a lefolyón keresztül.
Most a legegyszerűbb megoldás a csalódásom feldolgozására, ha felpattanok a bringámra, és kiloholom magamból.
Még szegény Attilát is belerángattam, pedig van neki elég gondja a villanyosokkal. Elnézést kérek!
De hogy valami hasznosról is beszámoljak, előhúztam a fűrészemet, és metéltem pár fülbevalónak valót a mogyoróvesszőből. A csiszolás még ma fog kezdődni, de készülök a télre. Ma még cseresznye és meggyfa is van bekészítve. Kell még pár dobozt fabrikálni, amit feliratozok, amíg tudom, melyik-melyik.

Vajon mennyire vagyok irányítható?

2011-10-25T01:03:00.000-07:00

Biztosan nagyon. Biztosan a reklámország polgári áldozata vagyok én is, pedig ellenállás van bennem.
Nem szoktam észrevenni a plakátokat, és nem fedezem fel az újságok címlapját sem.
Nufi kívülről fújta a celebek nevét, amikor én még azt sem tudtam, kicsodák. Aztán a főzőműsorral az én 'köztudatomba' is beköltözött néhány.
Tegnap kaptam egy jutubis filmajánlót. Balázs vodafonos reklámját elemzi. Szinte miliméterenként és mozdulatonként megy végig a pár percen. Az az érzésem, hogy az alkotó akarja megmagyarázni, mi is szerepel a képen, mert mi hülyék vagyunk az értelmezéshez.

Én mindenképpen, mert akkora tuskó van az agyam helyén, hogy a 6osokat sem fedeztem fel, meg a piros-fekete papkellékeket. Hogy mindenki csakis az egyházból merítheti a poharát, ha kultúrára szomjazott.
Nem jártam soha hittanra és nekem a bibilia is egy történelemkönyv, amit akartam már elolvasni, de mindig elaludtam rajta.
Nufi ma felvetette, hogy a talán sátánista egyház így jelzi, hol a gyülekező.
Hol talá rokonlelkekre az élvhajhász.
Közben idézetek Az ördög ügyvédje c. filmből, meg reklámfotók a világ más tájairól is. A vércsepp 6-os a kuklukszklan emblémájából nekem teljesen új volt. Már a svasztikát sem értelmeztem. Pedig a wikipédián jókora cikket találtam róla. Másnak ez is fontos.Jó lenne tudni,... mindent jó lenne tudni. Időnként eszembe jut a Ja hacsu vszjo znaty film a kölyökkorom vasárnapjaiból.
Aztán felébredek, mert ennél egyszerűbb teendőim is vannak, és amit saját szórakoztatásomra csinálok - most éppen balance modulátorhoz* fogok trafót tekerni - az is eléggé megfogja az erőforrásaimat.
Ezentúl minden magamért, magam jutalmazása érdekében tett lépésem értékeljem, és mondjak le róla?
Van egyáltalán egészséges egyensúly?
Az önzés fékje maga a táradalom. Mindenki akadályoz az önzésben, a végleges befordulásban.
Keressem állandóan az isten és a sátán küzdelmét?
Nem. Ez értelmetlen.
Ez a film felhívta a figyelmemet arra, hogy még jobban figyeljek a reklámokra, pedig már eddig is zavaróan sok. Értelmetlenül időt vesz el az életemből.
Nem elég nekem azzal küzdenek, hogy a környezetem és magam között megtaláljam az 'optimális'-t. Az ésszerűt?
Nekem hiába üzen Balázzsal a Vodafon, mert az ő általa kínált szolgáltatás most nekem nem termeli ki a befektetést. Hiába üzen a sátánista egyház, mert a 'nekem jár' fogalma sohasem létezett. A nekem jut fogalma sokkal valósabb. Ha nem jut, akkor sem tragédia, mert jut más. Az élet teljes csecsebecsékkel, és nélkülük is. Le lehet élni egy életet egy szobában és egy börtöncellában is. Miben különbözik egy portás egy napja a börtönben magára zárt elítélttől? Számomra semmiben, mert egyik sem voltam még. De mindkét fajta ember megszületik, és meghal. A kettő között él.
Ha most az internet szabadságát kellene megtalálnom, akkor nem éppen egy szobában billentyűzök? Vagy ha már Vodafon, akkor a mobil internettel egy hegycsúcson - mert a "szabadságot" egy magaslatról nézve látható térnek szokták fényképezni - nem azt a szobát viszem magammal, ahol élek? Mert nem a gombát fogom keresni, nem a bogarat átlépni, és csak a zörgésre kapom fel a fejem, pedig lehet, hogy őzet láttam volna.
Igazából kellett most ez a film. Nekem kellett. Reklámország állampolgára vagyok, és adóznom kell a figyelmemből. de szeretnék minél kevesebbel.

*Olyan részegység, ahol a hangjelet összekeverem a rádiójellel, és AM rádió vizsgálatához szükséges műszer lesz belőle, ha végre elkészül.

Öröm, vagy üröm?

2011-10-22T02:37:00.000-07:00

Tegnap ünnepeltük Bélát. Születésnapja volt Nufi apjának. Pár hete megvettük neki az ajándék DVD lejátszót, és félelemmel vegyülő lépteim remegős lábakkal vitt a kuckójához. Lesz üvöltés, vagy örülni fog neki?
Bár nekem is csak a fele van a fejemben annak, amit Nufitól hallok, s azonnak fülráncigálásban törtem ki, amint az előtérbe érkeztem, meg a kezébe nyomtam a csomagot - Nufi meglepetésnek szánta, amikor visszatérnek a sétából - de így is volt mosoly, és sírás is.
Amíg elmentek sétálni, újból lekaptam a tévé hátulját, hogy helyére mozgassam a sustorgással gonoszkodó kontakthibás hangmodult. Szerencsémre elért a euroscart madzag a szekrényig, és nem kellett a tévéállványból kivenni a videomagnóját.
(Ennyi lenne a felvezetés. Csak közben elfelejtettem, hová akartam kilyukadni a mondandómmal. )
Surda DVD intorja fogadta a hazatérőket. A video magnóra nem tudtam ráhangolni a tévét, mert korábban eltávolítottam a TXT modult. Ennek csak annyi a jelentősége, hogy ezért szorult a gyomrom, lesz-e balhé. Mert a video is fontos.
Aztán megkezdődött a némajáték. Ki kellett találnom, mit szeretne.
Nem sikerült.
Nufi ki tudja szedni belőle.
A régi tévéjét.
Öreg, rosszképcsöves, kicsi, elhangolódó, és brrr. Elvittük Laciékhoz - a fiához - ha ott nyaral-telel-üdül, akkor azt tudja nézni.
Persze igaza van. Én égek, mint a Reichstag, mert egy koppantás, vagy a hátlap levétele elegendő, hogy a KH megszűnjön, és gumikalapáccsal sem jön elő. Ő viszont bekapcsoláskor 1 hét, vagy két hónap után mindig hallja.
Hozzáteszem, hogy Komjátiból majdnem hazahoztam a Grundigot, de meggondoltam magam.
Pedig ezt a hibát akkor is meg kellene találnom.
Szóval egyenlőre öröm a kis Philips lejátszó, és amíg nem zörög bekapcsolás után a hang, talán az is marad.
Annyira nincs kedvem visszahozni azt a vackot.

Gondolat ébresztő után

2011-10-19T00:25:00.000-07:00

Találó cím. Hangsúlyozás kérdése, mit emelek ki a felolvasáskor. (Most még meg is dicsértem magam.)
Éjjel mindenféle svájci munkáról álmodtam, és reggel belesimult az egész a tegnapi nátriumglutamátos cikk emésztésébe.
Mennyi mérget eszünk?
Sokat.
A tartósítószerekre azért van szüksége az élelmiszer iparnak, mert nem tartunk csirkét az udvarunkon, disznót a ház végében, és nem húzgáljuk ki a zöldséget a talpunk alól. Dőzs van.
A kaja pedig élő szervezet - volt - s ha a lebomlását valamivel le lehet lassítani, akkor az a mi szervezetünkben is akadályozni fogja a lebontást.
Nem kell orvosnak lenni, hogy felfedezzem a logikáját a folyamatnak.
A múlt héten felhívott egy női hang, és közölte velem, hogy egészségnapokat tartanak.
- Ó, én már régen egészséges vagyok. Egy pár nap nekem kevés volna.
A hölgy hamar letette a telefont. Miért?..
Mert üzlet. Mert ma már minden üzlet. Erre fordították le a business szót, és ha valami nem hoz pénzt, és nem lehet kivenni belőle értéket, akkor nem kell.
Pedig régen a sárból tapasztott kunyhókban a ház mögött elvermelt zöldségekből is elég tápanyaghoz jutottak déd-ük szüleink, és...
De ki lenne bolond feladni a kényelmes gázfűtést, a villannyal hűtött élelmiszereket, a villogó dobozból kiáramló érdekességekkel együtt a nyomorért?
Hosszan akarunk nyomorogni, vagy kurtán jól élni?
"Szerencsére van megoldás"
... ugrik be a reklámszöveg. Hát éppen van is, meg nincs is.
Jönnek a kompromisszumok, és húzzuk, megeresztjük az istrángot. Vágtatunk, és megtorpanunk.
Élünk.
Glutamátokkal felizgatott szervezetünk teszi a dolgát. Ha jön az ősz, és tízesével használjuk a papírzsepit, tudjuk, hogy előtte egészségesek voltunk.

A képen az utcánkban létesítenek egy tűzcsapot.
Annyira tetszik a neve, mert én inkább vízcsapnak hívnám. Ebből soha sem fognak lángok kicsapni, de ettől is szép a magyar nyelv. Ott rövidít, ahol humorforrás is van.
Tegnap délelőtt csöngettek. Az a munkaruhás fickó állt a kapuban, és kérdezte, hogy van-e víz.
Kinyitottam a kerti csapot. Van.
Erre elmondta, hogy tűzcsapot akarnak telepíteni, és nem tudják, hogy hol kell elzárni.
Nekem beugrott, hogy az utcában levő házak ki tudja hány köbméter vizet tárolnak, s hogy ezt a vízoszlopot mind a mi vízóránkon keresztül eresszük le, nekem nem jó.
Akkor megoldják másképpen.
Ennyiben maradtunk.

Kaptam ezt a cikket Hátha másnak is hasznos tudás, közzéteszem

2011-10-18T13:16:00.000-07:00

Dr. Horváth István MDGlutamát a születéstől a halálig

Ha elolvassa cikkünket megtudja, mik azok a glutamát receptorok.
Arra is választ kap, miért rakják tele a gyártók nátriumglutamáttal az élelmiszereket.

Ismeri az E621-et? Ha nem tudja mi ez, olvasson tovább.

Hogy ki a felelős ezért a ételmérgezésért? Kiderült, hogy agydaganatot es rákot okoz.
Az amerikai kormány nem akarta beismerni, hogy hibát követtek el, mert az ugye az rosszul nézett volna ki számukra. Inkább hazudoztak és visszatartották a kutatások eredményeit, melyek bizonyították, hogy hosszútávon életveszélyes a fogyasztása.

A legnagyobb multik valamint a média is kezében tartja a kormányokat. Újságokban, rádióban tv-ben nem lehet az igazságra találni, mert a főszerkesztő kihúzza a cikkeket. Rengeteg fitness újság van a piacon, ha a mélyére nézünk kiderül, a Monsanto cég áll a háttérükben. Ez a cég akarta elérni, hogy Magyarországon is kötelező legyen az általa kifejlesztett génkezelt kukorica termelése. Ez a cég akarja a világ összes ételét ellenőrizni. Nemrég Indiában néhány földműves öngyilkos lett a Monsanto miatt.
Szóval akkor ez is azt jelenti, hogy már a fitness újságokban leirtaknak sem lehet hinni!?

Nagyon jól tudják ezek a nagy cégek, hogyan kell, és lehet az embereket manipulálni.
Tudják, hogy csak azt hisszük el, amit olvasunk a magazinokban vagy a tv-ben látunk.
Egyetlen kormány sem húz hasznot abból, ha a nép fizikálisan és mentálisan egészséges.
Ilyen néptől rettegne a kormány.

Agykontroll, vastagon.

Dr Russel Blaylock, aki a nátriumglutamát keresztapja írta az "Exitotoxins" című könyvet, melyben pld. a NutraSweet és aszpartám édesítőszerekről is beszélt.

Rájöttek, hogy az agy külső részén is glutamát receptor sejtek vannak, csakúgy, mint minden belső szervben és szövetben. Az egész emésztőrendszer a nyelőcsőtől a vastagbélig ilyen glutamát receptorokat tartalmaz.

A szív elektromos irányító rendszere is számos glutamát receptorral rendelkezik. A spermiumot, csontokat, mellékveséket, tüdőt, petefészket és a kálcium lerakódását is a glutamát receptorok ellenőrzik.

Tehát mikor nátriumglutamátot eszik (E621), akkor a vérében a nátriumglutamát szint megemelkedhet akár 20-szoros értékre is. Ezért rohannak sokan wc-re szinte azonnal minden étkezés után, izgalmi állapotba kerülnek a nyelőcső és bél receptorai.

Előfordulhat, hogy irritábilis bélszindrómát vált ki, vagy ha ez már kialakult, akkor sokkal rosszabb lehet a helyzet. Reflux esetén is romolhat az állapota. Sokszor ez is okozza a szívinfarktust, mert megzavarja a szív áramellátátát a túlzott glutamát fogyasztása.

A vizsgálatok minden ilyen esetben alacsony magnézium mennyiséget állapítottak meg.
A szervezet alacsony magnézium szintje esetén a glutamát receptor hiperérzékennyé válik.

Az emberek, főleg az atléták, elég könnyen szívinfarktust kaphatnak a glutamát receptorok miatt, ha nem pótolják a szerves kötésű magnéziumbevételt.
Ha glutamát tartalmú ételeket vagy italokat fogyasztanak, vagy diétás kólát isznak edzés előtt, akkor túlizgatják a glutamát receptorokat, és miatt rendkivül megnő a veszély, hogy azonnal szívinfarktust kapjon az illető.

Szokott Ön cukormentes Red Bull-t adni gyermekének vagy iszik-e ilyet edzés előtt?

Persze a halotti bizonyítványon nem azt tüntetik fel, hogy "a halál oka: nátriumglutamát".
Többek között azért sem, mert az orvosoknak fogalma sincs a nátriumglutamát kutatások eredményeiről, azokat nem publikálják a gyógyszeripar finanszírozta kongresszusokon. Felhúzott szemöldökkel néznek egymásra és a halál okát ráfogják valamire, jobb híján: szívinfarktus.

Még a kardiológusok sem tudják, hogy a szív elektromos irányító rendszerében, de magában a szívizomban is glutamát receptorok vannak, Emberek millióinak szívritmuszavara (Arrhythmia) van, amely életveszélyes, de egyetlen orvos sem hívja fel a betegek figyelmét, hogy óvakodjanak a nátriumglutamáttól és aszpartámtól, pedig ezek okozzák a szívinfarktus legnagyobb veszélyét .

A bébiételekkel ugyanez a helyzet.
Azt hazudják, hogy kivették a bébiételekből a nátriumglutamátot. De ez nem igaz.
Kivették a szintiszta nátriumglutamátot, és átnevezték "hidrolizált fehérje" és "kazeinát" valamint egy egyéb más névre. Az összes bébiétel tele van nátriumglutamáttal. Szegény anyukák, tudtuk nélkül károsítják gyermekük idegrendszerét. Pedig az első 18 hónap a legfontosabb időszak a bébi életében, hogy ne adjunk neki semmilyen toxikus ételt.

Csodálkoznak, hogy gyermekük túlsúlyos vagy kövér? Állatkísérletekben megfigyelték, hogy az ételekhez adott nátriumglutamát azonnal elkezdte hízlalni az állatokat.

Ha kivonnák a forgalomból a nátriumglutamátot a multi gyártócégek százmillárdokat veszítenének. Gondoljon csak arra, hogy mennyi pénzt keresnek ezzel, majd pedig azzal, hogy a nátriumglutamát által okozott tüneteket gyógykezelik.

A kormányokon keresztül kontrollálják az élelmiszer törvényeket, melyekben a szénhidrát, zabpehely, cukor és hasonló termékek ajánlott bevitelét kezelik.
Ne izgassa fel magát, Magyarországon is van élelmiszer ajánlás és törvény, bár most készült a káros élelmiszerekről adóztatási törvény!
Rászokást, függőséget is okoz. Észrevette, hogy inkább különböző szénhidrátokat és a fehér kenyeret tartja előnyben a tápanyagdús teljes kiőrlésű kenyér helyett? Vagy állandóan sült krumplit kíván köretnek? Ismerős, ugye?
A nátriumglutamáttal felszedett súlyt elég nehéz edzéssel leadni, de még annál is nehezebb leszokni azokról az ételekről, melyek tele vannak az étvágyát irányító glutamáttal.
Ezek a metabolizmust is kibillentik az egyensúlyából.

Ezért is nő a hátsó felük, és egyre nagyobb lesz.
Az elhízáson kívül metabolikus szindrómát is okoz, így leptin érzékenység alakul ki. Ez az a hormon, amely a bevitt/leadott energiát, azaz a metabolizmust is szabályozza.
Dr. Blaylock vizsgálatai azt is igazolták, hogy nagyon kevés nátriumglutamát elég a leptin érzéketlenség kialakulásához.

A nátrumglutamát egyik legveszélyesebb tartalmú készítménye a szójakivonat. A szójabab természetes módon nagymennyiségű glutamátot tartalmaz. Jóval többet, mint bármelyik növény, zöldség. A szója hidrolizálása során a szója fehérje elválik a glutamáttól.
A glutamát szintje ezért jóval magasabb a vegetáriánus ételekben. A vegetáriánusok úgy eszik az ilyen ételeket, mintha ettől lennének a legegészségesebbek a világon.

Ne feledjük, a nátriumglutamát a legvonzóbb "méreg". Minél több van belőle az ételben, annál finomabbnak tűnik, és annál többet akar enni belőle.

25 éven keresztül CT-vel vizsgálták egy olyan csoportot, azok közül, akik a legtöbb szójás ételeket fogyasztották. A tanulmány eredménye az volt, hogy a legtöbb szóját fogyasztóknál fordult elő a legmagasabb arányú elmebaj (dementia), illetve agysorvadás.

Ezeknek az embereknek mangán szintjük is jóval magasabb, amely az agy ugyanazon részére mérgező, ahol az ismereteink szerint a Parkinson-kór keletkezik. A legtöbb vegetariánus megeszi a különböző méregkeverékeket a szójaételekben, és azt hiszi, hogy egészséges és tápláló. Holott hihetetlen módon pusztítják idegrendszerüket, csakúgy, mint más belső szervüket is.

Ez nem azt jelenti, hogy aki nem vegetárianus, az nem mérgezi magát. Csak lehet, hogy nem eszik annyi szóját. A magyar ember legtöbbször vegetával és piros arannyal főz, melyek bővelkednek ebben az "idegméregben".

Dr Blaylock már annyi kutatást végzett a nátriumglutamáttal kapcsolatban, hogy az amerikai kormány nem tud, nem mer ellene tenni. A kutatás eredményeit az érdekelt lobbik a kormányok által és az FDA (Élelmiszer Hivatal) korrupt kutató orvosai nem tudják cáfolni csak elhallgatni.

Hagyják, hogy dolgozzon magában, de nem engedik a média közelébe, hogy nyilatkozzon a nátriumglutamátról vagy a NutraSweet és társairól.

Igazából a legjobban attól félnek, ha elvesztenék a csatát Dr. Blaylock ellen. Hogyan magyaráznák meg az emberiségnek, hogy üzleti érdekből hazudtak, és miért kellett meghalnia emberek millióinak a nátriumglutamát fogyasztása miatt.

Dr Blaylock kutatási eredményeinek széles elterjedése, az emberek tudomására hozása az egyetlen esély, hogy milyen burkolt veszély leselkedik rájuk az ételekben. De az általa írt könyveket, nyilatkozatokat a kiadók, magazinok, újságok, tv csatornák feketelistán tartják, nem engedik szerepelni, nyilatkozni.

Emberek tizmilliói fogyasztanak nátriumglutamátot, édesítőszereket, és senki nem mondja, hogy ezektől a szerektől mindenféle neurológia problémánk lesz, beleértve a halált is, mint mellékhatást.

Dr Blaylock beszámol arról is, több ezer betegét szabadította meg a gyógyszerek szedésétől azzal, hogy megtiltotta nekik a nátriumglutamátot tartalmazó ételek fogyasztását, és magnézium kiegészítőket adott.

Pedig ezek a betegek mind különböző neurológiai betegségtől szenvedtek, különböző epilepsziás jellegű rohamokkal. Arról nem beszélve, hogy a nagy mennyiségű gyógyszerek szedése ellenére is rohamuk volt.

A legtöbb ideggyógyásznak, és azon orvosoknak, akik rohambetegségeket kezelnek fogalmuk sincs a nátriumglutamát káros élettani hatásáról. Persze, hogy nincs fogalmuk. De ha lenne, akkor is minden este azon meditálnának, hogy a nátriumglutamát fogalma kimenjen a fejükből, hiszen a gyógyítást a gyógyszeripar által szervezett és irányított oktatáson, továbbképzésen, kongresszusokon tanítják. Az üzlet nem a gyógyításban van. A legtöbb ma végzett orvos már csak a gyógyszeripar kiszolgálója, receptíró adminisztrátora. Már rég nem gyógyító, csak a gyógyszeripari termékek felírásával, mint tudattalan üzletkötői alkalmazott, az eladói lánc egy tagjaként a betegség tünetek gyógyszerezte mellékhatásainak mellékhatásai kezelésében tevékenykedhet. A betegség okának keresése, megállapítása és az ok (pl. nátriumglutamát) feltárása nélkül kevés kivétellel csak tünetet kezel a gyógyszerlobbi hivatalos adminisztráció állásfoglalása, útmutatása szerint megkötött mozgástérben, lobbi által finanszírozott hamis élettani kutatási eredmények igazolta üzletláncban.

Minden idegtudománnyal foglalkozó újság glutamát receptorokról beszél. Ma nagyon felkapott dolog. Ellenben arról senki nem beszél és ír, hogy mit keres a glutamát az ételben koncentrált formában, és miért?
Csak arról beszélnek, hogy a glutamát egyfajta izgató méreg. De arról már nem, hogy a gyermekeknél is egyre több szívinfarktust okoz, és nem tudjuk mitől történhetett, hiszen tegnap még semmi baja nem volt a gyermeknek, ma meg megállt a szíve. Esetleg ma éppen megvakult az egyik családtagunk és hasonló helyzet állt elő.

Ha megkérdezi az élelmiszergyártó cégeket, hogy az "élesztő-kivonat" (nátriumglutamát) mit keres a csomagoláson levő összetevők listáján, büszkén mondják, hogy a glutamát természetes formában fordul elő a természetben. A paradicsom és tengeri hinár is tartalmazza.
Úgy gondolják, jogosan írják hatalmas betűkkel a csomagolásra, hogy "100%-ban természetes". No ez a HAZUGSÁG!

A természetben teljesen más kötésben vannak jelen ezek a glutamátok. Különböző aminosav csoportokban vannak jelen, nem pedig elizolált-szabad-aminosavként.

Ha tényleg természetes formájában fogyasztja a glutamátot, mint komplex fehérjét, azt a tápcsatorna képes rendesen megemészteni. Az emésztőrendszerben szinte nincs szabad kötésű aminosav a paradicsomból, és a tengeri hínárból, vagy bármilyen más természetes ételből.

Szabad kötésű aminosav nem létezik a gyomorban, hiszen, ha természetes az étel, akkor az kombinált aminosavként szívódik fel, amit a máj lebont, így nagyon kicsi koncentrátumban fordul elő. Ezért a szervezetnek nem okoz gondot.

Ha a gyártók hidrolizálják, vagy élesztő kivonatként adják az ételhez, akkor az már nem természetes, és a címkézés ettől kezdve megtévesztő. Miután az aminosavból szabadkötésű aminosavat állítanak elő, ez a szervezet számára már méregező.

Ha az emésztőrendszeren keresztül az a glutamic sav a szervezetbe kerül, akkor a vér glutamic-sav szintje 20-szorosára emelkedik, de gyakori a 40-szeres koncentráció is. Az ugynevezett "blood brain barrier" nem képes ilyen mennyiségű glutamic-savat lebontani, mivel ez nem természetes neki. Tehát az állitás az étel csomagolásán, hogy " természetes", egy nagy hazugság.

Aki nátriumglutamáttal telepakolt ételt eszik, annak néhány fűszernövény, melyek blokkolják a glutamic savat, csillapítják a glutamát toxikus hatásait. Ilyen a kurkuma, silimarin, vagy gingko biloba.

De a legjobb javaslat az, hogy messziről kerülje a csomagolt ételeket. Egyetlen csomagolt ételről sem lehet biztosan állítani, hogy ne lenne tele glutamáttal. Az összetevők listáján kiderül, hogy a glutamát nem is egyszer, hanem 2-3 vagy többször is szerepel.

Az összetevő listát úgy kell értelmezni, hogy a legelső helyen levőből van a legtöbb, a második helyen levőből a második legtöbb, és így tovább.

Néhány eldugott glutamát név, melyet érdemes figyelni:
minden ami "hidrolizált", élesztőkivonatok, monosodium glutamate, monopotassium glutamate, glutamate, glutamic-sav, zöldség-fehérje kivonat, zselatin, minden ami "autolizalt" (autolyzed), sodium caseinate, búza-kivonat, mesterséges izesités, természetes izesítés, aroma-azonos ízesítés, kalcium caseinate, texturált-fehérje, tejsavó-izolátumok, ízfokozók.
Valószinüleg fut még más neveken is.

Ha az összetevők listája "fűszerek" megnevezést tartalmaz, akkor a legtöbb esetben az is tartalmaz glutamátot.

A törvény szerint, ha az ételhez már előre összekevert állapotban adnak hozzá valamit, akkor nem kell feltüntetni az összetevők listáján a glutamátot. Csak azt kell ráírni, hogy paprika-bors keverék, de közben tele van glutamáttal is. Ellenben a címkére csak annyi kerül: "fűszerek".
Ha az összetevő listáján több glutamátnak megfelelő nevet lát, az annyit jelent, hogy az étel nagy mennyiségben tartalmaz glutamátot.
Elgondolkodott már azon, hogy miért nem tudja letenni a chips-es zacskót, ha egyszer nekiállt az evésnek?
Nézze meg az összetevők listáját, a hidrogénezett olajokon kívül tele van glutamáttal, ráírva lehet csak az van a többi közt, hogy tartalmaz glutamát fedőnéven ízfokozót. Az izgató toxinok túlizgatják az érzékelőbimbókat a nyelvén, és az úgynevezett "ízfokozó" további habzsolásra készteti.
A toxikus hatás nem fejeződik be a nyelvnél, tovább izgatja az emésztőrendszer glutamát receptorait, aztán a glutamát bekerül a véráramlatba, onnan az agyába, és az agyban az agysejtjei a szó szoros értelmében szétdurrannak. mivel a glutamát túlizgatja őket.

görcs

2011-10-12T00:44:00.000-07:00

Reggelente a gyümölcsök összevesznek a gyomromban. Pár perc az egész, de addig nem jó. Ilyenkor legegyszerűbb a gép elé ülni, és jó puli módjára terelgetni a gondolatimat.
Tegnap végre szétkaptam a Riga rádió variométerét. Egyetlen porcikám sem kívánta ezt a gányolást. Annyira profi megoldást kell hasra ütve megváltoztatni.
Kínomban kivittem lefényképezni az alkatrészeit külön is. (Lesz riportja a zsebműhely-ben.) Elmentem fekete műanyagot keresni a Duna partra. Ez utóbbi a hangszínszabályzó gombjának tetejére kellett kupaknak. Fém színű, recés kúp, és a teteje lyukas. Ezt a lyukat fekete papkalap takarja. Olyan kis fölösleges, de aranyos bigyó. Mert enélkül is jó a rádió, de ha kiesik, akkor messziről sír utána.
Tegnap Nufit megint behúzták a csőbe.
Ő, aki alapos, és talán túl komolyan veszi minden feladatát, kapott egy újságtól felkérést. Most nagyon kevés ideje jut bármire, hát hárított, nem tudja megírni, legfeljebb válasszanak a blogjáról valamit.
Az újságíró erre vérszemet kapott, és telefonon megrendelte tőle csütörtökre. KEDDEN. Minthogy már a párnája alatt is indigót tart, hogy az alvás duplán számítson, erre kapott még az ostorral egy sürgetést.
Ha legalább tudnék a kezei alá dolgozni... Mondjuk "Egy piaci légy feljegyzései" címmel indítanék egy zöldségpiaci sorozatot. Vagy kukacoskodnék egy birsalmán.
Tegnap épp a birsalma volt az asztalon.

Felhoztam a kertből egy alig kukacos, jó nagy példányt, és az egyik konyhaművészeti szerszámmal felaprítottam. Még a méz sem kellet volna rá. Egy percnyi forgás után ki a mikróból, és eltűnt a hasamban. Hol ér fel ehhez a franciakrémes?
De elég a kalandozásból, kicseréltem a tekercseit a rádiónak 2 menettel rövidebbre, és nem akart a hangoló elem benn maradni a helyén. Kihullott egy bronz laprugó. (A mérete 2mm x 4mm nagyjából, és a szőnyegem piros. Olyan a környezet, mint botsáskának a nádas.)
No, azt a keresgélést a fiókban, az asztal alatt, meg a környékén. Azt nem kívánom senkinek.
Pedig elég lett volna megtapogatni a pulóverem 'mandzsettáját'.
Azon fityegett végig.

bringanap

2011-10-07T01:47:00.000-07:00

Nagy szaladós napom volt. Végre bringáztam egy jót a belvárosban is. Lehet, hogy ez az adrenalinfürdő kell az én agyamnak?
Kinéztem egy Mindig Tv műsort fogni képes egységet, és megrendeltem az Aqua computernél. Eddig megbízható kereskedő cég, nem kellett még cserélnem semmit (számítógép alkatrészt), amit náluk vettem. Döntöttem, legyen ez a kütyü is tőlük.***
Az első visszaigazolás után kaptam egy e-mailt, hogy mégse. Tárgytalan a korábbi visszaigazolásuk.
Jó, hát akkor belefúrtam magam a kereső programokba, és megcéloztam a tizenezer forintos kategóriát. Ha lehet, akkor a Hirschmann motyók izgatják a fantáziámat. Most épp a Triax logót kötötték hozzá.

Pár telefon után a zuglói vagy XVI. kerületi másik bolt lett a cél. A Fogarasi út volt közelebb. Meg is vettem.
Visszafelé még irány Pesterzsébet.
Úgy tűnt, tudok rövidíteni a vasút mentén. Szerintem jó kétszer annyi lett a karikázásból, mert az Üllői úton keresztben még jó úton jártam, csak utána egy lakótelep kerékpárútját nézve kényelmesnek balfelé vettem az irányt, és az M5-ös és Erzsébet táblák között kinavigáltam magam a város másik csücskébe. A Torda útnál döntöttem úgy, hogy inkább a galambra hallgatok a fejemben, mint a táblák után 'mék'.
Sok erdélyi helységnév között - utcanevek viselik - végre ráismertem egy villamossínre, és bejutottam Nufi általános iskolájának utcájába. Aztán az Attila utcából már egyszerű megtalálni a főutcát. Kossuth névre hallgat. Már ha tudja az ember kölyke, hogy ez a neve. Akkor a térkép is segített volna. Így csak a 'galamb'.
No, azért kolbászoltam ott, mert az újságárusnál kedden Rádiótechnikát vettünk, s ott egy hölgy felajánlotta, nekem adja a 40 éves példányait, ha nem dobták még ki lomtalanításkor.
Egy ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani! :-)
A főutcán a tömegben forgott a fejem, melyik is volt az az újságárus, lépésben haladtam. Egy rendőrruhás hölgy megszólított. Megkérdezte, milyen utca ez.
Akkor még nem tudtam, hogy Kossuth, tehát elég zavart ábrázattal álltam meg. Biztos vizsgáztatni akar. A bringámon minden fék, lámpa, fényvisszaverő bizbasz rajta van, akkor ez nem lehet probléma.
Kisegített.
- Sétáló utca.
- Áhá, már szállok is le.
Szégyenszemre toltam a bicajt majd 40m-t. Ha én ezt tudom, inkább kerülök vagy 2km-t, csak ne kelljen kutyagolni. ;-)
Visszaúton már csak a MÉH előtt vettem fel pár panelt, amiből rádiót lehet építeni. Az egyiken minden megvan a trafo kivételével.
Itthon pedig várt játék. A set top box, amit beüzemeltem.
Tud felvenni USB-n keresztül, és rádióműsort is fog. Mondjuk ez utóbbi igen lapos dinamikájú. Zenére nem való, legfeljebb kabarét érdemes gyűjteni vele, vagy rádiójátékot.
A tévékép elfogadható. A netről letöltött filmeket szépen játssza a memóriáról, és a felvétel is tanulás nélkül azonnal megtalálható. Örülök ennek a kis kütyünek. Este még Heti hetest is töltöttem le, amiről mostanában mindig lemaradok. Kinek van kedve vasárnap éjjel csak ezért baglyozni?

***
Azóta mégis van, és jött e-mail értesítő. Sajnos késő, de három nap után törlik a megrendelést következmény nélkül. Nem fognak megverni, ha legközelebb náluk vásárolok. :-)

Az ősz és a kutya élet

2011-10-06T00:29:00.000-07:00

Ma lesz az utolsó nyári nap az őszből. Jó ez? Nem tudom.
Ma a kutyákról szerettem volna írni. Reggel meséltem Nufinak, hogy megint nem sikerült Ági kutyájával megbarátkoznom. (Ági általános iskolai osztálytársam volt.) Ez pedig a második kudarcom a héten.
Tegnapelőtt Laci szomszéd fogadott be egy éjszakára a kennelbe egy magyar vizsla kölyköt. Szegény majd leszakította a fejét, annyira jött volna ki. Este a panaszos vonítására lementem hozzá az udvarra, és addig beszéltem hozzá simogatva, amíg leült a párnára, és megnyugodott. De ez a nyugalom megszűnt, amint feljöttem a lakásba. Éjjel végig panaszkodott az ablak alatt.
Komjátiban a szomszéd Erzsi néni németjuhásza már megismeri a hívó cuppogásom. Tudja, hogy szétrágott csirkecsontot jelent, és megvárja, hogy megsimogassam, csak utána kapja meg a kaját. Ezt meg a Cézár kutyadokitól tanultam a tévéből. Előbb a nyugi, utána a kaja.
Ott ment, itt nem bírtam beférkőzni a bizalmába ennek a négylábúnak.
Bár a kezem megszagolta, de elmenekült az udvar olyan területére, ahol nem látom.
Lehet, hogy öregszem? Így öregszem? Elmúlt az a varázsburok, amivel hamar bebújhatok egy ilyen szőrmók kegyeibe?... vagy csak túl könnyű volt régen?
Esslingenben Feri kutyája azonnal az ölembe dugta a a fejét. Bobi Komjátiban mindig megugat, de már meg tudom simogatni.
Kutya élet. Állandóan újra kell tanulni, hogy VAU!

Értéktelen, vagy egyáltalán mi is az érték?

2011-10-05T03:09:00.000-07:00

Ma Ildi régi mosógépével kezdtem a napot. Maga alá pisil.
Úgy tűnik, megvan a hiba. A takarásban lévő csapágya elereszti a vizet. Hosszabb üzemeltetés után végre a nyikorgás árulta el, illetve a program akkor ért oda, ahol a sok vizet ereszti be az automatika. Akkor jön ki egy-két deci víz.
Most nincs vele teendő a mosás végéig. Utána apróra szétszedem, és ...
Feljöttem Attilát olvasni.

Nekem a zsebrádiók jutnak eszembe róla.
Már a 80-as években sem volt nagy értékük, és egy melegedésből, vagy egyéb nem azonnal jelentkező hibából hosszú megfigyelés sem hozhatta ki azt, amiről a tulaj mesélt. A készülék legtöbbször inkább emlék lehetett, mert 'megjárta velük már a Kékes csúcsát is', vagy a 'lányától kapta, még a baleset előtt'... stb.
Az asztalon a bedugott, vagy felforrasztott tápegység-vezetékről kifogástalanul tette a dolgát. Mintha kifejezetten a türelempróba céljára fejlesztenék ezeket a vackokat.
Aztán hoztam Németországból egy Akai videomagnót. Az áthangolás után fogtam munkára, és mesés hangja lett. (Hol volt, hol nem volt.)
A legtöbb készülékem hibásan került hozzám, és sokáig doboz nélkül tette a dolgát, majd alkatrészként beépült valahová, s a maradék ment a raktárba. Ezt viszont visszadobozoltam.Mikor már jól működött, odaadtam anyuéknak.
Egyszer sem használták.
Vittem nekik filmet nézni.
Be sem kapcsolt.
Hazahoztam.Ismét jó. Használtam még öt-hat évet, és most a polcomon pihen. Szétkaptam a koszos szalagpálya miatt. Alatta kimostam, és az összerakás előtt hoztak valami javítanivalót, majd megint,.. a vége a polcon maradt porfogóként. Mostanában pedig a csöves és tranzisztoros készülékekről olvasva egyre többet, Gyöngyösi Jóska haverom rám bízott egy Riga rádiót.
Ennek sincs ma értéke. Vagyis OIRT normás URH-ján kevés adót fog majd, meg a világ sem a rádiózás felé halad. Pénzt sem fogok látni belőle, hát annál érdekesebbé válik a játék.
Nem szól.
Ez a legjobb hiba.
Sok csavar, rákoszlott cigarettakátrány. Óvatos zsíroldózás után megkerestem a megfelő Kádár Géza könyvet. A rózsaszínűben van a Riga 103 rajza. Remek.
A fadobozban - ugyan ki gyártott fadobozos táskarádiót, ha nem az oroszok? - a sorba kötött hangszórók egyike szakadt. - és kinek jut eszébe hordozható készülékben sorba kötni két hangszórót?
Lengyel autórádió hangszóróval pótoltam. Azóta van hang. Stabilabban fogja pl. a német nyelvű adót rövid hullámon, mint a VEF206. Illetve egymás mellett még nem próbáltam a két készüléket. A fadoboz miatt, vagy másért, de igazán jól érthető, kellemesen hallgatható hangja van.
Az új hangszóróból kicsit ki kellett vágni - a lemezperemből 3-4 mm-t, nem kell megijedni! - és jöhetett a szakmunka.
A rádiójavítás legfontosabb célszerszáma, a radírgumi következett.
Kiemeltem egyenként a hullámváltó érintkezőit, és a fészkét is kifényesítettem. Eddig olyan három délután netto ráment, s hol vagyok még a befejezéstől?
Józsitól kaptam még egy RM4620-at is. Mintha kitalálta volna, hogy ez a rádió is a megszerzendő készülékek közé tartozik a leendő múzeumomba. Ez egy Videoton rádiómagnó Star fantázianévvel készült. Az egyetlen olyan készülék, - tudtommal - amelyik egy skálán sorban végighangolja az OIRT s a CCIR ultrarövid sávot.
Két vezeték volt benne leszakadva, és a hangszórója ennek is kuka, De annyira, hogy még nem is tudom, mivel pótoljam. (Majd az idő megoldja)
Nufi már többször megkérdezte, hogy hová fogom tenni?
Hát ez a fogós kérdés.
Attila a játék befejeztével még befűthet a maradékkal. Mennyivel barátságosabb a fa!
Én meg úgy érzem magam, mintha orvosa lennék ezeknek a vackoknak, és kötelességem is lenne munkaképessé tenni őket. Az elhasználást pedig másra bízni.

A tököm kalapja

2011-10-03T02:02:00.000-07:00

... egy rádiógomb.

Ezen a rádión dolgozom éppen. Riga névre hallgat, és a hatvanas években készült a Szovjetúnióban.

Újra itthon

2011-09-26T03:33:00.000-07:00

.. Budafokon.
Szokni kell. Minden más. A bringám kereke más méret, a lakásunk plafonja magasabban, éjjel nem hallani a szarvasbőgést, és végre Nufi mellett.
Neki is szokatlan lehet a reszelősre durvult bőr az ujjaim hegyén, meg a... de soroljam?
Még nem raktam össze a gépemet, az ő noteszgépén írok. Nem kell külön szöveget alkotni, majd feltöltéskor rövid időre bejelentkezni, aztán nem fennfelejtkezni.
Már belenéztem a valóvilág műsorába, és borzadok.
Tegnap Miklósnál jártam. A gépe nem bootol fel. Vett egy új lapos masinát ő is, meg kis tévét. Kórházba készül. Az A5-ös méretűnél is kisebb tévécske semmit sem fog. Láttam a hangoláskor a zavarjeleket, de adásnak nyomát sem. Mondom, hogy erősen árnyékolnak a panelfalak, ott legfeljebb központi antennáról.
Persze a nagy tévéjén AV bemenetről jött a digitális beltérin fogott műsor.Elhoztam a ketyerét. Itthon ki is derült. Jó antennával jó a kép.
Hogy 25 éve mennyire örültem volna egy ilyen tenyérnyi vevőnek... Antennázáshoz igazán alkalmas. Maholnap lekapcsolják a földi analóg sugárzást, és ez is mehet a süllyesztőbe. Remélem, a kórházban lesz neki antenna aljzat. Vagy nem árnyékolja semmi.
Az itt fogható 3 műsort (M1 Tv2 RTL klub) megjegyeztettem a játékszerrel.
Délelőtt még volt egy igazi jó programunk Nufival.
Bográcsozás.

Józsitól kaptam kóstolót a mangalicából, és igazi finom pörkölt készült belőle. Alig használtam fel fát hozzá, pedig vagy négy órát rotyogtattam a bográcsban. Fűszerezése csak só és paprika. Természetesen hagymás zsíron paradicsommal levére főzve, és mindig éppen pótolva az elpárolgott folyadékot vízzel.
Nyam-nyam. Jól esett.
Nagy mérvű gondolatok nem fészkeltek be a fejembe. Attilát olvasgatva persze a 'Divide & impera' huszonegyedik századi megoldása szívszorító élmény. Ha ma Románia így működik, akkor borzalom. Pedig a sajton huzakodó medvebocsok között jóllakó róka koma azt hiszem, Benedek Elek mese. Csak nem került be lényege a fejünkbe? Az enyémbe sem, mert ha 'támadás' érne, először nem kívülről vizsgálnám a helyzetet, hanem védekeznék, vagy visszatámadnék.
Sajnos felfogtam én is, hogy az igénytelen emberfajta úgy szaporodik, mint a nyúl. Minél több van belőle, annál erősebb is. Ezután helyet kér ott is, ahol eddig nem ő volt. Hangja meghatározóvá válik, és az igényesebb ember félrehúzódik. Jobb a békesség.

Elérhetőség

2011-08-11T05:45:00.000-07:00

A blogom a http://komjati.blogspot.com/ -on vezetem most.
Szeretettel várom oda olvasóimat.

Hanczur

Turistaként itthon

2011-08-02T14:44:00.000-07:00

Ma Vele. Nufival voltam.Nem érdekes?
Délelőtt ugyan még lelátogattam a pincébe az elraktározott kincseimhez, de ebéd utánra sétát terveztünk.
Erre még az eső is elállt.
Gyalog lépdeltünk be Miskolc belvárosába.
Látnivaló?
Rengeteg.
A lakótelepünkön 1969-ben kezdték a fásítást. Olajfák, platán, ha jól ismerem fel, és amiről foglamam sincs, mi a neve, szóval igazi nagy fákká nőttek. Lugason keresztül tipegtünk a Petőfi térig. A tetemvár lepukkant utcái fel sem tűntek.
A Hősök terén húztuk elő a fényképezőgépet először.

Pózok, oldódó hangulat. Lefényképeztük a Földes Ferenc gimnáziumot, ahol apám érettségizett.

A Minorita templomot, a nagy postát. Megmutattam, hogy hol volt az antennás bolt, majd a lakatok felé vettük utunkat.

Amszterdamból jött az őrület, de itt is megél. Fiatal párok kattintják névvel vagy név nélküli lakatjukat a Szinvahíd kerítésére. Vajon meddig tart majd a közös útjuk? Némelyik lakat igen rozsdás már.
A padon ülő három szoborlány közé is beültünk.

Ott is elcsattant pár kép. Utána lefényképeztem az első munkahelyem épületét.
Nufi közben idegenvezetőt játszott. Megkérdezte tőle egy járókelő, hogy hol lehet éttermet találni.
Én sem igazán tudtam.
A Kossuth mozi udvarán a Fehér terem jutott eszembe, meg a Gyöngy cukrászda. De a Mackót, mag a Muskátli utcai talponállót már nem magyaráztam el, mert szerintm nincs meg.
Végül Nufi Gézát emlegette, hogy mennyire jól szokott ebédelni. Persze a Vasgyár nem a belváros, és Géza is a MAckót ajánlotta. Ott van a Mancs szobránál. Majd lerázott, hogy dolgozik.
A következő cél az Avasi kilátó.
A Mindszent téren keresztül mentünk, hogy megmutassam anyu munkahelyét. A BÁÉV épületét, ahol vagy 20 évet dolgozott. Ott volt előfizetett ebédem is, és járt ano az LGT, meg Hofi Géza is fellépni a kultúrtermében. Még kabarén is látam pesti hírességeket.
Nézegettem az utcában, de a Csendom boltja nincs meg. Az első utcán elindultunk fölfelé az avasra.
Ott mág kattogott a gép sokat. Egészen különleges kontraszt az újjáépülő belváros után a borospincék sokfélesége.
Van, ahol látszik a vendéglátásra kicicomázott külső. VAn, ahol elszegényedett ember lakik, és olyan is, ami nem használnak. Az érzésem szerint pár pénzes ember fel fogja vásárolni bagóért az elhagyatott pincéket, de ha valakinek ez még nem létszükséglet, nem adja el. Még afféle hétvégi kuckó is akad köztük.
Az utca nem torkollt a kilátóhoz vezető útba sehol. Sikerült zsákutcát lelni a végén. Visszatérhettünk a völgbe, és Axmann Feri műhelye előtt jutottunk el az Avasi templomig.
Itt régen több koncerten is hallottam Lehotka Gábort orgonán játszani. Járt itt Peskó György is.
Bemenni nem tudtunk. Minden ajtaja zárva. Az istentiszteletek rendjéről tájékoztató szöveg azt írta, hogy a Papszer utcán tartják. A templomot körbejárva a fal tövében papírt és emberi ürüléket találtunk. Nem örültem neki.
Még elmondtam Nufinak, hogy a templommal szemben van az a harangjáték, ami a Miskolci Rádió szignálja. Persze lehet, hogy már csak volt. Jobb híján eldúdoltam neki.
A meredek lépcsőkön végül feljutottunk a kilátóhoz.
Az Avasi Kilátó Miskolc címerébe is bekerült. Mindezt fejből írom, de így emlékszem. A télen megvettem a Rádiótechnika 1963-as egybekötött számát. A 9. szám (szeptember) az újjáépült kilátót tette a címlapjára. Akkor születtem. Anyutól megkéddeztem, hogy emlékszik-e rá, de ő akkor velem volt elfoglalva, nem a kilátóval.
Ez van.
Miskolc tévéadótornya, és étterem is volt egyben. Az antennákról is csiáltam sok képet. Odfentről pedig a várost bámultutk sokadmagunkkal.
Megis pihentünk.
A visszaúton mókust láttunk, és sikerült lencsevégre kapni. Ez talán nem akkora kuriózum, de szarvasbogarat is. Pedig évtizedek óta nem került a szemem elé.
Hát nem gyönyörű?
Még a Széchenyi utcán vettünk fagylaltot is, és felmentünk a Centrumba is. No ez volt az egyetlen nagy csalódásom. Miskolc legnagyobb áruháza volt a szoc időkben, és most annyira nem. Csak egy kis kínai árudává süllyedt.
Bocsánat a lekicsinylésért, de nekem onnét volt annyi mindenem, és most úgy álltam meg, mint kutatómérnök a volt általános iskolás tisztelt tanítója előtt, aki most borostásan, felesre kéreget a szégyenérzet legkisebb jele nélkül.
Még vettünk a Mediamarktban egy USB memóriát, hogy Nufi hazavihesse az itt készült képeket.
Most én fogok fényképezni vele Komjátiban. A Laci bácsi mobilinternete nem oly gyors, hogy levélben küldjem haza.
Nagyjából öt órás séta után jöttük haza.
Épp jókor, mert Miskolcot átöblítette egy jókora zápor.

(A fényképekből holnap, vagy holnapután szerkesztek a szövegbe néhányat. A mókust mindenképpen, de ezen a gépen még nincs GIMP )

Úton

2011-08-01T13:18:00.000-07:00

Szabadság.
Nufi az öccsére bízta az óriásbébinket, és szabadságot kapott. Laci a bébiszitter a héten, és vigyáz a házra.
Ő illeszti a helyére az ablakpárkányt. Csak flexet, meg szerszámot kellett hagynom hozzá.
Az autó tetőcsomagtartójára sikerült felpakolni még pár pozdorjalapot is. Elhoztam. Polc volt a másik szobában, de bepenészedett a fal miatta, és inkább lebontottam. Majd kitalálok valamit a helyére.
Ezek a lapok pedig Komjátiban fognak tovább szolgálni. Itt mondjuk kell merevítés, mert nem fogja az ágytámla, a fal meg a szekrény oldala.
Az út elején vitorlát játszott a tetőcsomagtartón, ezért 80km/h utazósebességet választottam. A Forma 1 miatt dugig volt az M3-as. Később mögöttünk megállapodott egy kamion kíséretnek Emődig biztos, de lehet, hogy Nyékládházáig.
Borsodban volt már eső is. Egy éjszakát kinn ázott a cucc a ház mellett. Laci bácsi megjegyezte, hogy éjjel le fogják lopni róla a csöveket.. Én meg kijavítottam, hogy antenna, de nem fogják. Tegnap pedig elvittük Komjátiba az odaszánt kellékeimmel.
Vasárnap jó időt fogtunk ki. Nem rekkenő hőséget, de elvoltunk az udvaron is.
Esténként a két testvér hosszan beszélt telefonon. Nufi bővítette a Béla használati utasítását. Persze most még a viráglocsoláson kívül megkapta Laci gondozni az egércsaládot is. Illetve a két lányt elhoztam. Ők maradnak itt velem. Együtt építjük újjá a parasztházunk tornácának első oszlopát. Meg még lesz mit csinálnom. Ha jó lesz az oszlop, még a bejárati kapu melletivel is van teendő.
Házi egér meg van most is. Lesz harc. Csak még a csapda és az egérfogó is elbújt. Anyuéknak nem kell, mert ők nem láttak egeret a házban.
Én mutattam Nufinak, hogy akkorát láttam, mint a serdülő mongol futóink.
Pár perc múlva ő is látta, amint kúszott fel a fürdőszoba ajtófélfáján, akár a mókus.
A Ferinek szánt mágneseket persze csak sikerült otthon hagyni, de leltem itt Miskolcon is donor hangszórót. Sakkozni fogok, melyiket verjem szét, mert ezek nem rosszak.
Nufit anyukám kacsának nézte, és tömi a kaját szegénybe. Igazi tor-túra. Persze van benne valami élvezet is.
Meglátogattuk Gézát, aki épp egy ablakfestés után porszívózott a lakásban. Csak a harmadik csengetést hallotta meg. Nem baj én kitartó vagyok. Megvártam, hogy ajtót nyisson.
Ma a Laci bácsi gépéről másztam ki az internetre elolvasni Attila blogbejegyzését, meg Mjózsiét. Gondoltam elkezdem a napi élményfeldolgozást, hogy mikor kiremetézem magam a Táncsics utcára, már bemelegített ujjakkal verjem újra a billentyűket.
Közben azért mosolygok Attila ötletén, hogy 10 évre kellene neki inas. Szerintem annyira elfelejtette már a serdülő korát, hogy megint elő kellene venni a katonaleveleit.
Egy kölyök mindent jobban tud az apjánál-anyjánál. Ő sok tanártól kap naprakész észt, és az apja-anyja, főnöke elmaradott fickó. De majd a mi nemzedékünk... Majd én...
Én sem mennék már más mocskát sepregetni, meg az utolsó munkahelyemen is találtam még nálam is rendetlenebb főnököt, akinél fel sem fogtam, hogy nekem az lenne a feladatom, hogy lapátoljam állandóan az utána maradó kupit, meg javítsak, és rendszerezzem a ki tudja, mijeit.
Nekem, ha egy dobozban a fejem fölött vannak a naponta használatos doksik, az már rend.
Hogy ő mit képzelt el, arról nincs fogalmam. (de tényleg)
Állandóan azt akarta, mondjam, hogy hogyan javítok. de hát okosabb ő nálam, hogy felülbírálja a stílusomat?
Csak egy példa, hogy a(z autó)kerékkiegyensúlyozó működéséről mesélt, és én értelmeztem a működését. Nekem a video magnó fejmotorjának a működésére hajazott a motorvezérlés. A vizsgáztató vallatásban elmondtam, hogy a fordulstszámról egy frekvenciagenerátor[fg], a fázisról egy fázisgenerátor[pg] tájékoztat. Az egyik egy szinuszjelet ad, a másik egy púpot minden fordulatkor.
Ebből ő a frekvenciagenerátort nem értette, mert a kerékkiegyensúlyozónál (szerinte) nincs szükség állandó, vagy szabályozott sebességre. Elég, ha a fázisjeladóhoz képest ütő tengelyről kap egy jelet az elektronika, és abból számolja ki a célszámítógép, hová kell tenni az ólomsúlyokat, és az mekkora legyen.
Rajzot persze nem láttam, de az biztosan vállalati titok volt.
Érezhető volt, hogy nem buta ember, az is, hogy nem akar engem sem hülyének nézni, de félti is a birodalmát tőlem.
Benne is volt valami atyafrász biztosan.
Tudom, hogy igazi birodalmat teremtett, mely őt eltartja. Azt is, hogy az a biztos, hogy semmi sem biztos. Azt pedig zsigereimben utasítottam el, hogy ő azt érezhesse, hogy kiismert.
Eddig is úgy éltem, hogy a rámbízott feladatot megoldottam. Ha gyorsan, az az én hasznom, ha lassan, akkor az én károm. Az összkép egy elfogadható sebesség volt.
Tegnap Géza feltette a kérdést, hogy mit kezenék egy munkahelyen ennyi idő után?
Ugyanazt, mint eddig. A betanulás fogszorítva, aztán monotonia. Később élvezet, és amikor már hátradőlnék, hogy jó, akkor kirúgnak.
Hogy lesz-e valakinek valaha ilyen bulldog tipusú munkaerőre szüksége, akinek a fejét kell levágni a problémáról, ha eredmény előtt akarja eltávolítani, fogalmam sincs.
Addig is rádiótechnika tanfolyamoat rendeztem magamnak. Újra magolom a h és y paramétereket, meg értelmezem a balanszmodulátort... holott már a csupasz tranzisztor is nyugdíjba vonul. A tekercsek is műgyantával lefedett, festett egyenlakatrészek, mint az ellenállások.
Atya?
Frász!
Inkább az tóbbi. Anyit igérgette anyu kölyökkoromban a pofon szinonimájaként, hogy ma már nem is ér meglepetésként.

Pár nap fetrengés

2011-07-28T03:33:00.000-07:00

... a kocsi alatt.
Mostanában volt 3-400km-es utam is több, egyre hangosabb lett a Honda. Gondoltam, beragasztom a lyukat a kipufogón.
Elkéstem.
A hátsó dob külön lógott a gumitartóin.
Mostmár kell egy hegesztő ember. De olyan, aki meg is hegeszti, mert az utolsó fickó csak igérte. Az én hibám, hogy előre fizetek, utólag meg nem tudok reklamálni.
Most pedig le kellett szednem a csonkot.
Nem egyszerű. Én raktam fel kapupántcsavarral, és összerohadt. Ebben az a nehezítő tényező, hogy a csavar fejét nem lehet megfogni. A franciakulcs és a kis satu is lefordul róla. De hát ha ez volt itthon méretre jó...
Az egyiket lekínoztam, a másik nem jött.
Haladjunk!
Lemértem a hátsó dob átmérőjét, itt a MÉH 200m-re tőlünk, veszek egy arasznyi csövet, és megoldom.
Nem ám ilyen egyszerű.
Ott csak átvesznek, eladni nincs joguk, de ott szemben van, egy cég. Vassal is dolgoznak, biztos adnak hulladékot.
Ott nem.
Feljebb van BMW bontó.
Nosza.
Nincs ilyene. Csak komplett dobok vannak.
Talán még feljebb (egy telephelyen belül) a srácok hegesztenek kipufogót.
Még 20m. A srác mondta, hogy ad egy darabot, de az vékony, meg nem lesz jó. Inkább hozzam a kocsit.
Már félek ezektől a lezser szövegektől, ilyenkor röpködnek a 10 ezresek. A dob maga 30-on és 50 körüli összegért újonnan kapható.
Akkora csöve nincs, mintának adott egy arasznyi görbét.
Elvittem a csövet, hogy még "lehegedülöm" a rögzítőt a csavarról. Hátha nem kell az egész autót vinni.
Kell vinni.
A leszedés még egy óra kínlódás volt. Az első nap bezavart a zuhé, most beöltöztem, de köszörű kellett hozzá. Lapot köszörültem a kapupánt csavar fejébe, hogy megadja magát.
Usgyi, hogy itt van.
Ezt ő nem tudja így.
Aztán megállapodtunk, hogy most elfoglalt, hozzam vissza másnap.
Hazajöttem.
Előhúztem a fáskamrából a kilyukadt középső dobot. Levágtam az ép végét.
Az ugyan pont az, amihez csatlakozni kell, és a tűzkarika nem fog bemenni, de majd csak kitalálom, mit hogy.
... csiszol-reszel-igazgat.., majd megakadt a szemem a másik végén. Pont az a lemeztoldó, ami nekem kell.
Ismét fűrész.
Közben megrendeltem az UNIX-nál a gumitartókat. Két nagy van, két kicsi nincs.
Reggelig még megjöhet.
Folytatás a satunál.
Méretre igazítva bedugtam a csőbe. Passzol.
Hoztam a gázra szilárduló pasztát, és nem mertem összeragasztani.
Összeraktam úgy, mondván holnap viszem az autóshoz. Majd körbehegeszti.
Reggel mutatta az UNIX programja, hogy itt van a Háros utcán a többi gumi bigyóm is.
ELhoztam, aztán pattantam az autóba. Majd ott az aknán felrakom, amíg a srác előkészül a hegesztéshez.
De a csövön hajlítani kell, és Miskolcról jöttek hozzá. Most nem, talán holnap.
Vagy este 5 után.
Lógó orral hazajöttem, és feltoltam a bakjaimra a kocsit. Leakasztottam a hátsó dobot. Felszenvedtem a gumitartókat a kocsira, majd beragasztottam az eredeti elképzelés szerint a csonkot.
Az autó ismét csendes. Sőt a kézifékvisszajelző kapcsolóját is megjavítottam. Végre kapott az autó egy autórádiót is.
Hm.
Remélem, jó is lesz.

Végre

2011-07-23T14:09:00.000-07:00

... elkészült az első tekercs.
Ma négyszer építettem át, és még most sem jó, de már lehet vele kereszttekercset alkotni.
Persze elmagyaráztam Nufinak, hogy a vasból készült szálvezetőt műanyagra kell cserélni, mert megnyúzza a zománcot a vezetéken, s ő sűrűn bólogatott is, mint akit majdnem érdekel.
Aztán estére beugrott a nagy ötlet.
Egy rádió hangolóegységét nézegettem. Ez sem mai darab. Variométeres hangolású. Azaz egy tekercsben húzogat két madzag egy alumíniumhengert. Azzal keresi az állomást.
Ez a henger pedig hozta a gőzmozdony képét, ahol a körmozgássá a dugattyú ide-oda ugrálását egy tengely alakítja.
Sihu!
Hát ezt kell megfordítanom!
A tekerővel egy tárcsát kell megforgatni, és arra a rudat. Nekem megteszi egy vaslemez is. Még egy csukló a szálvezetőhöz, és huzigálhatja a tekercstest fölött a madzagot.
A tárcsára fúrt lyukakkal pedig lehet a szélességet szabályozni. Kell a francnak a dörzsmeghajtás!
Ezt még fából is kiesztergálom, és akkora tányért, amekkorát akarok. (Valószínűleg műanyag lesz.)
Holnap pedig Béla mosógépével kell kezdenem a napot. Pedig ma akartam megnézni, mi csöpög. Csak az eső miatt Nufi nem vitte ki az apját sétálni dél előtt, és délután meg teljesen belemerültem a fűrészelés-fúrás küzdelmeibe.

Ezen a képen még a nyeklő-nyakló verzió látható. Azóta úgy megvasaltam, mint egy szökni akaró rabot a középkorban. Csak még nincs kép.
A számláló is a lehető legegyszerűbb szerkezet. Egy bakelit korongot vágtam, és átfűztem rajta rézvezetéket. Ha az érintkezőhöz ér, akkor meghúz a számlálóban a relé, és lép egyet.
Maga a szerkezet is dunaparti szemét. Nullázni nem lehet. Fel kell írni, hogy hol áll, és a többi már logikus.
Először még kétérintkezőset akartam, meg oldalról nyúlt be a tárcsához, de ott akadt, és eltolta tengelyirányban. Erre fogtam, és kihúztam a lyukból a vezetéket, felkanyarítottam a tárcsa élére, mert így nem olyan kényes.
A 9V-os zsebtelep másik sarkát pedig kikötöttem a vasra.
Aztán mégis tápegységről üzemeltetem.
Ennek pedig az az oka, hogy elfogyott a zsebrádiókban-telefonokban alkalmazott csatlakozó, és rossz elem meg volt. Több is.
Még valami.
Végre egy igazi balkezes szerszám.
Nem tudom, valakinek feltűnt-e. :-)

Érdekes, hogy mennyire nem tudok verset írni

2011-07-22T13:24:00.000-07:00

Fény-játék

Gyapjas levélszáron legurult a harmat
Csillogó nyomában szivárványok laknak
Csak közel hajolva láthatod meg őket
Hajnalok hajnalán, vagy záporesőben

Gyapjas levélszáron megmarad a porszem.
A szürkéből sár lesz. Most sárga, ez pollen.
Látod, vagy csak érzed? Tüsszents csak nyugodtan!
Nekem is csavarta, de már megnyugodtam.

Gyapjas levélszáron száradnak a szőrök
Már a harmat kevés, én is mellédőlök.
Még egyszer a napot rajt keresztül nézem.
Tőled meg a sarlót holnap visszakérem.

2010 május 17

Tehát nem épp mostani. Nem áll rá az agyam.
Gyötröm a tekercselő gépet. Sokadik átépítés után megszűnt végre az a rezonancia, amitől eddig már pokolba kívántam a szerkezetet. Nem merem leírni, hogy holnap kap egy szálvezetőt, és használni akarom. Annyiszor kimondtam már, és mindig jött újabb gikszer.
Ma szereztem egy rossz pontot is magamnak. Két ember kért meg valamire, és mindkettővel késtem. Ráadásul benne volt két rossz döntésem is.
Szigetszentmiklósra kellett kivinnem egy kislányt időre, és visszahozni fél egy után.
Tegnap este még SMS, hogy nem felejtsem el.
Reggel hívott a mami, hogy korábban menjünk, mert feltúrták az utat, és lassabb lesz a közlekedés.
Tegnap este Miklós is telefonált, hogy irány Kecskemét.
Mondom csak dében, azaz egy után.
Az neki nem jó, de beszél az üzlettársával, és ha mégis, visszaszól fél kilencig.
Telefon nem volt reggel, inkább én hívtam. Na, mi van? Mert akkor nem Nufiaval vásárolok be, hanem a kislányt beadom a megbeszélt helyen, és elmegyek bevásárolni. Hazaviszem a kislányt, utána mehetünk.
OK, de még visszahív.
Vissza is hívott, de azzal, hogy mehetünk.
Mondom egy után.
Nem, hanem most.
Hívom az anyukát, hogy kb 2-re érek vissza Szigetszentmiklósra.
Bár nem tetszett neki, de ráállt.

Először felöppentem Miklósért. Utána vissza a kislányért, majd az M0 lehajtója után jókora sor mellett araszoltunk be a kultúrházig.
Mondom, majd nem erre jövök vissza. Inkább a szigeten Tököl felé, és Ráckevén visszajövünk.
Csakhogy onnét nincs az M5 felé út.
Ráadásul még el is tévedtem kicsit, mert a Dunaparton mentem lefelé, és már a világ másik végén voltam. Miklós is egyre türelmetlenebb lett. Bár nem mutatta.
Aztán megkérdeztem, hogy jutok ki a főútra, és ahelyett, hogy mentem volna délnek, visszafordultam az M0 felé.
Bődületes késés. Háromnegyed kettőkor indultunk vissza, de már csörgött a telefon, hogy hol járok. (mami)
Mondom, hogy Kecskemét közepén, de már hazafelé.
Akkor még visszahív, mert lehet, hogy megoldja a kislány hazaszállítását.
Ha már akkor olyan okos lettem volna, mint utólag, akkor Halászteleknél kb 5km kerülővel megúsztam volna a sorbanállást, és időben lefutott volna minden program. Illetve még visszaérhettem volna 14h-ig.
Ennek ellenére az M0-son felhívtam a mamát, hogy áll a sor a szembesávban, és ha szívesen beugrom a kicsiért.
NEM.
Mondom, ennek a sornak a vége szerintem Tétényben van, de döntsön, mert itt vagyok a lehajtó előtt, és ha elhagyom, visszafordulva nekem sincs esélyem.
NEM.
Jó.
Hazavittem Miklóst. Közben több zápor gyönyörű tisztára mosta a kocsit.
Nufival megebédeltünk a Camponában, és irány az Aldi bevásárolni.
Erősen undok lehettem, de még nem eresztett le bennem a feszültség. Zsörtölődtem mindenen, és az Aldiban kivel futok össze?
Hát az anyuci a kisebb fiával. Persze megfelelő távolságban, s amíg rá nem köszöntem, nem is nézett rám.
Zavart láttam rajta, de nem kerültem ki. Nufi szokta mondani, hogy konfliktuskerülő vagyok, hát most elébe mentem a beszélgetésnek.
Az anyuka szerint hamar átjutott a bébiszitter, akit megkért. Bennem felmerült, hogy füllent, de mindegy. Ezen már nem múlik semmi. Csak a keserű szájíz.
Büntetésnek vettem egy mascarpone-s jégkrémet, és NESZE NEKED PALEO! felkiáltással felfaltam.
Este pedig - amikor Nufi tanított, kióvakodtam a bicajjal mozogni egy kicsit.
Láttam egy összetört rádiót a múltkor egy helyen, és Ferinek vinni akarok Komjátiba hangszórómágnest a Kombájnhoz.
(A biciklikomputer, amit felszereltünk, mágnestő tudja, mennyivel megy, de a kerékre szerelve nem jó, mert túl lassan fordul meg, és addig nem vár a kerékpárcomputer. 4 sec után lekapcsol. A tengely 4x annyit forog, mert az áttétel a kerékdobban van.
Csak hát ki alul van, közel a földhöz, s a felragasztott másgnest a tengelyéről meg leverik a növények.)
Most azt találtam ki, csináltasson két tárcsát egy esztergányossal, és azok közé szorítva szereljük fel a tengelyre, és akkor nem veri le az aljnövényzet.
No, ahhoz hoztam most másnesnek valót, bár nem rádióból, hanem a Dunapartra kidobott tévédobozból rugdostam ki. (Csavarhúzót nem vittem).

Miskolc-Komjáti 60km

2011-07-20T01:48:00.000-07:00

Ennyit mértem a bringakompjúterrel is meg az autóval is. Anyu lakása, és a Nomádportánk között. Persze nekem nem nomád, de Nufi már bevezette a címet, megszoktam én is.
A sok fúr-faragás után tegnap felpattantam a drótszamárra, és dálután tettem egy pont 60km-es kört itt a városban. Vatera és csere-bere piac. 'Lőttem' magamnak olvasnivalót.

Két átvételi helyszínem egyike a Kunigunda utca, a másik Budakalász.
Rekkenő hőség. A másfél literes ásványvíz elfogyott, meg az úton szedett gránátalma is. Illetve abból maradt mutatóba. Még lefényképezem, ha sikerül ebben az esős, őszi nyárban. Mintha nem is 10, hanem 1000 óra telt volna el azóta.
Nufi előtte felaggódta a bringámra a kresz által előírt küllők közé szerelendő fényvisszaverőt is. Állítólag megbüntettek egy élsportoló bringást, aki hiányosan felszerelt versenyjárművével mert nappal kerékpározni.
Persze hogy értelmetlennek tartom ezt a millió előírást, az már zsigereimből ömlik az agyamba, mint valami ciklon, de kuss van, mert nem tudnám előteremteni a bírságra valót. Márpedig ez az elvehető pénzről szól, és nem a biztonságról.
Lehet vitatkozni, csak mindentől nehezebb a bicaj, és azt is izomból kell mozgatni.
Sok kicsi... sokba kerül.
Na ja, még a kereskedők is jól járnak belőle.
No az enyémből most nem jutott nekik. Ezt a visszaverőt még találtam, és tévéből kitermelt csavarokkal rögzítettem.

Ezt én is megettem

2011-07-18T00:40:00.000-07:00

No nem a fogom magam szőrcsuhába bújtatva korbáccsal Mekka felé útnak indítani meztéláb, de úgy gondolom, hogy talán másnak is hasznos lehet.

Nem azt mondom, hogy padlót fogtam, de Szendi Gábor írásaiból megismertem már a 'megélhetési tudomány' fogalmát. Azóta a Spectrumon, vagy National Geographic-hon is láttam, miképpen fejlődött ki a pszicháter foglalkozás bolondok kínzásából, és mivel amerikai összeállítás, hát a legfontosabb volt az elektrosokk, mint huszadik századi fejlődés.
Ez az üvegházhatással riogatás legalább valami hasznot is hozott nekünk. Az eladott széndioxid kvóta volt talán az egyetlen fegyver, ami visszafelé sült el a 'nyugat' kezében.
Bocsánat, hogy mostanában nem vagyok gépközelben, de AMD masinám van, és féltem is a nagy melegtől, inkább keveset kapcsolom be, meg az agyam is másra haszbálom.
A tekercselő gépem készül már lassan két hete. Kétszer éreztem késznek, de újraépítettem, és újra, és újra. Most éppen azért, mert ami kész lett, az gyönge. Nyeklik-nyaklik, nem úgy vezeti a drótot, mint szeretném. Meg nem is vagyok mechanikai műszerész, és közben jövök rá, mit írt le az újságcikk szerzője az útmutatásokban.
Nem baj, ma újra kipróbálom, és még egy nagyobb kerék fog készülni, Illetve egy kisebb kütyü is lesz, mert esztergám nincs, és a forgó, de rögzíthető tengely megy forgó csőben tengely ( kurblis csőben cső) számomra megoldhatatlan. Illetve a tengelyközéppontba merőleges fúrás.
*
Még pár szó a filmről.
Ha valakinek sok az 1 óra, és sajnálja az időt, akkor elmondom, mit szűrtem ki belőle.

A svindli lényege, hogy az időjárás, éghajlat változása a napfolttevékenységgel függ össze. A grafikonok egyértelműen mutatják.
Volt a filmnek egy jó sztorija, hogy miképpen hívta fel erre a figyelmet a kutató.
Angliáról van szó.
Fogadást kötött a nemzeti időjárásjelentő cég ellen, és nyert.
A napfolt tevékenységből számolva megmondta pl, hogy a következő tél nem lesz kőkemény, mint a hivatalos előrejelzés állította, hanem szokványos lesz. Többször is egymás után. Ha pedig pénz van a dologban, arra azért felfigyelnek. Még a meteUrológusok is. :-)
A négerország politikusa pedig azzal demonstrált - ez mondjuk hibája a filmnek - hogy bemutatott egy ajándékba kapott napkollektort, ami egy hűtőt és egy villanyvilágítást nem bírt el egyszerre.
Valószínűleg az áramátalakító - ami olyan, mint a szünetmentes táp a számítógépnek - volt alulméretezett. Ha a felület kevés, akkor meg lehet növelni a napkollektort, vagy mellé tenni másikat. Ha a kütyü, akkor abból is van nagyobb, izmosabb.
Ettől még nem kellene kidobni a környezetkímélő technikát. Jószándékú környezetvédő is létezik, még ha buta, akkor is. Nem lehet minden ostoba emberből közlekedési, vagy parkolási jegyellenőr. ;-)
A kőolaj és szénkitermelés nem csak széndioxidot szabadít fel, hanem sok egyéb égésterméket is. Tönkreteszi a tájat 20-30-50 évre.
Nem írnám még le magát a környezetvédő szándékot az üldözendő listára.
Persze azt sem érzem fontosnak, hogy mindent 'kapjanak' a fejlődő országban. A fejlődésnek belülről kéne elindulni.
Jókai fekete gyémántjai is azért jöttek a föld felszíne fölé, hogy ne a diófát tüzeljük el az udvar díszhelyéről
De említhetném a Fazola családot, akik a magyar nehézipar Borsodban letelepült apostolai voltak. Henrik és Frigyes műve ma már történelem, és a Miskolci Egyetemen is biztos abbahagyták a kohászképzést.
Ezek az erőforrások (vasérc, kőszén) kimerültek, mást kell találnunk.
Az afrikaiaknak meg még ott van. A lábuk alatt a sok elégethető energiaforrás, gondolom ércek is. (Nem tanultam földrajzot 40 éve)
A saját útjuk megkönnyíthető egy elviselhetőbb környezet létrehozásában a tudásunkkal. Ráadásul a tudás átadása is lehet üzlet.
Lehet valami igazság az afrikaiak nyomorban tartásáról, de nem 'az igazság'!
Ha Kató nem akar táncolni, akkor nem akar.

Csak ismételni tudom magam.

A fejlődésnek pedig belülről kell indulni.

Harcolok

2011-07-04T00:35:00.000-07:00

Most éppen magammal.
Nufi azt mondja, hogy rakjam ide a keresztekercselőkészítést. Mármint ide is.
Pazarlás.
Majdnem biztos, hogy sok embert nem érdekel, csak elfordulnának azok, akik idejárnak a gondolathullámzásomban lubickolni. :-)
Annál is inkább, mert ezeregy tervem születik közben, és összeszorított foggal vissza kell lépnem, hogy ne az újat valósítsam meg, amíg valami nincs kész.
Nem én vagyok a kis Vuk, akinek ha egy csúsz keresztezi az útját, az a fontos, majd amikor felröppen egy tás, azonnal váltani kell?
Nem, először a csúszt kell megenni, és utána jöhet tás.
Persze kivettem már egy videoból a capstain motort, és letöltöttem a vezérlő ic doksiját. A video ugyanis 2 cm-t húz egy másodperc alatt a szalagon, és az elég lassú fordulatot jelent. Nagy lendkereke használható a dörzskerékhez meghajtópalástnak, és egy lemezjátszóból vagy szintén videoból kiemelt közlőkerék is megforgathatja a leendő tekercs fölött inbolygó szálvezető tengelyét.
De először az a nagy bumfordi kézi hajtány fog elkészülni. Punk tum.
A tegnapi esős ücsörgés miatt ma lehet, hogy nem lesz kedvem kicuccolni az erkélyre.
Már csak azért is, mert beleléptem az olajos edénybe, - halasdobozból van a fúráshoz kézügyben, de a földön - és az úgy röppent a lábujjamra, hogy nem csak a zoknim lett olajos, de a földön is jókora tócsát hagyott.
Ma reggel már volt egy zsíroldós felmosás.
Ha megszárad, kiderül, kell-e még egy.
Nufi korán kezdte a napot, ezért én is hamarabb elkészültem a kajával, és a komposztdarálással is. Maradt időm fényképezni is.
Legalább a tekerentyűmről készült bejegyzésben tarthattam a szavam. Ki is plakátoltam.

Mielőtt bárki a szívéhez kap a környezetszennyezés miatt, a kiborult olaj főzéshez való fritőzolaj. Növényi származék. Ez kajálni már nem jó, de a forgácsoláshoz éppen elég jól hűt, és síkosít. Ja, és a szögből menetelt csavart felizzítva ellátta már az edző folyadék szerepét is.

Csalánba nem üt a ménkű

2011-07-01T02:36:00.000-07:00

... azaz megvagyok. Nagyanyám nyugtatott meg sokszor ezzel a mondattal. Nincs semmi bajom.
Visszabújtam a szakmai elmaradásaimba.
Az úgy kezdődött, hogy anyukám meglátogatott, és hagyott nálam olyan pénzt, amit magamra kell költenem. No nem az egészet, de adtam az élvezetnek belőle.
Vettem egy öreg csöves rádiót. Vettem egy csövet a csővoltmérőmbe. vateráztam még egy hibás oszcilloszkópot, és egy rádiócsomagot.
Ebből a zöm 1-2 ezer ft, a szkóp pedig 9 volt szállítással. Úgy ütöttem le a Vaterán, hogy úgyis elviszik.
Hát ilyenkor nem.
Ezekkel kivonultam az erkélyre. Sütött a nap, jó idő volt, és küzdöttem.
A cső teljesen fölösleges befektetés volt, mert csak diódának volt bekötve. Valószínűleg az ECC82 helyett berakott ECC83 is jó lett volna. Persze én orosz változatot vettem, és még a papucsot is cserélnem kellett rajta. (Más foglalata van)
Egy nap madzagolás után összeraktam. Nem jöttem rá, miért nem akar ellenállást mérni.
Másnap első szempillantásra beugrott, melyik vezetéket hagytam ki.
A rádióról már készül a riport a zsebműhelyen, azt nem ismétlem ide. Az oszcilloszkóp meg éppen ébredezik.
Valószínűleg vizet kapott, és attól rozsdált be a biztosítékainak foglalata. Reszelő kellett hozzá, meg forrasztó ón. Cserélni nem tudtam, mert NDK méret. Német, csak mégsem.
Azóta van rajta műsor, de még a fényerőt nem lehet állítani. Azt az egységet mostam ki tegnap előtt, és hagyom száradni 1-2 napot - ma már úgysem fogom kibírni, és visszateszem - és összerakom.
Van még egy műszerépítésem, amit a rádiójavításhoz indítottam be. Olyan sípláda lesz, amivel a rádiófrekvenciás részt lehet vallatni.
Két kísérleti darabból az egyik jó lenne, de a csöveshez pont nem. Oda más érték való.
A félkész harmadik pedig egységenként már működik. Dobozolásra, és összeállításra vár.
Illetve a frekvenciameghatározó tekercsekre.
No itt is van egy fél projekt.
Méhsejt tekercselő készítés.
Dörzskerekes megoldást találtam a Rádiótechnikában. Örömmel ki is faragtam a gumikereket a kis polszki itt maradt sárleffentyűjéből, ami a hátsó kerék mögött szokott fityegni.
Kivágtam a szorítókat is. Aztán jött a tekerő.
A tekercsek mérete nem egyforma.
Tehát vagy többet kell csinálni belőle, vagy valamelyik ujjamat meg kell harapni.

Most pedig esik odakinn, és hideg van.

Befagyott világok

2011-06-17T00:50:00.000-07:00

Így a nyári hőségben a 'befagyott' szó leginkább a hűtőszekrény tájára vihet. Más fagyott nem nagyon kerül elő. De nem is én lennék, ha nem kötözködnék magammal. Ez még a jobbik eset. Mármint, hogy magammal.
Most éppen a régi rádiótechnikákból csináltam csatateret a lakásban. Rövidesen a kereszttekercselésre alkalmas célszerszám is összeáll a fejemben. Talán az első komolyabb tekercset is elkészítem.
Mitől fagyott világ ez?
A könyvtől.
Ott vannak a könyv lapjain már nem élő, vagy öreg szakik életművei.
Mekkora pálya van pl. Hetényi László mögött?
Ez a bácsi annyi készüléket épített-fejlesztett több évtized alatt, és meg is valósította. Ott vannak a fényképek. Nem elektronikus ábrák, szimulátorral kiszámolt lehetőségek. Valódi vasak.
Tegnap, vagy tegnapelőtt kedvenc addiktológusunk a tévében a fészbúkot jellemezte, és az olvasást, a falura látogatást, vagy a valódi élményt tette egy jókora serpenyőbe a virtuális kapcsolatrendszer túloldalára.
Tessék! Az a semmi ma már fontosabb a valaminél.
Vajon melyik a jobb?
Kiirtani erdőket, kibányászni tömérdek fémet, és átalakítani a földfelszínt, de élni, vagy fejben megvalósítani mindent, és meg sem mozdulni?
Divide et impera.
Megosztjuk a világot, és lehet a veszekedők feje fölött uralkodni.
A virtuális világ is teljessé vált, mint a valódi. Csak kevesebb anyagigénye van.
Hogy MJ-re is utaljak, nem kell már a tányérsapka sem. Anélkül is elvagyunk a szobánk hűvösén.
Őt most megtámadták. Lehet, hogy elvesznek tőle valamit, amiért megdolgozott.
No, nem csak tőle.
Már mindenkitől elvesznek valamit.
Némelyik hajléktalan világosan meg tudja fogalmazni, mi, és hogyan juttatta oda, ahol épp vegetál.
Mi is meg tudjuk fogalmazni, hogy hol vagyunk?
Dehogy lenne az baj, hogy egészséges emberek kerüljenek vissza újra munkaközösségekbe. Társaságokba, ahol hasonló gondolkodású, érdeklődésű társakkal hoznak létre maguknak és másoknak valamit.
De mit?
Ha körülnézek, mi magyar köröttem, akkor egyre kevesebb.
Magyar számítógép előtt ülök? Mekkora része a jövedelmemnek ez a masina?
Magyar lenne az autóm? Még a bringám sem.
A szűkebb környezetem nem állít elő olyasmit, amire nekem szükségem van, illetve azt a pár szem epret-meggyet is drágállom, pedig aki meg annak leszedéséből akar megélni, az is gondban van.
Mitől kevés itt minden kormány?
Hát ettől.
Elemezni tudja, vagy szakértőkkel létrehozza a hibalistát, de nem tud változtatni.
Amit tőlem vesz el, azért én sértődöm, amit mástól, azért más. Ráadásul aki elveszi, az nem szűkölködik.
Nem egy háború utáni újjáépítésben, hanem békében szenvedünk. Az érték sem a munkához - ld. Marx - sem a szeretethez - ld. vallás - nem kötődik. Mármint a csereérték.
Ez most csak a hatalomhoz, illetve annak intelligenciájához.
Ebben a helyzetben egy befagyott világ - a történelem - felüdülés.

A szkópom a szkópom

2011-06-15T03:03:00.000-07:00

Van nekem egy öreg műszerem. Jó is, meg nem is.
Magyar gyártmány, és adósság fejében kaptam. Akkor még örültem neki.
Először egy biztosítékot találtam benne rosszat. Aztán az energiaellátó rendszere(tápegység) volt rossz. A középső állása az egyik kapcsolónak nem működik, és tavalyelőtt a nagyfeszültségű részben cseréltem kondit. Angliából rendeltem hozzá, ami nagyobb méretű volt. Alig tudtam beszuszakolni.
Aztán elvittem Komjátiba is, és visszahoztam.
Most elővettem, de a fényerő kiakadt. Majd kiszúrta a szemet, levenni nem lehetett.
Két nap magolás (Sípos Gyula a RT '94 '95 '96 évkönyvben szépen leírta a működését. Fiatalon a fejlesztője volt az EMG-ben), méregetés után pár dióda és kondenzátor cseréje végre meghozta az eredményt.
Ismét szépen fókuszált zöld vonal, és jó szinkron hálálta meg a munkámat.
(Ez kis füllentés, mert a kondicserék helyett egy nagyfeszültségű vezeték elszabadulása okozta a bajt. Ha egyből leveszem az árnyékoló doboz fedelét, akkor nem tart két félnapot a javítás.)
Tegnap este még befogtam zsebrádiót javítani. Nem a rádió volt a fontos, hanem a szkóp üzemeltetése.
Ma reggel pedig először a kalibráló 1khz nem indult, majd gerjedés jelei a vonalon.
Még nem tapostam meg, de már újra haragszom rá.
És még csodálkozom, hogy visszaszokom a kávéra.

*

A képen egy RT újságból megépített KF hangoló oszcillátor modulált jele van a szkópon.

Ma egy éve

2011-06-12T13:08:00.000-07:00

Már nem telefonál, és nem veszi fel. Már egy éve nincs apám.
Először úgy képzeltem, hogy rengeteg történetet és fényképet írok meg róla, és teszek fel hallgatható zenét is.
Mi lett belőle?
Sok nem.
Napok óta este elalváskor eszembe jut. Ő is, és Éva is.
Tavaly ilyenkor még majdnem kirohantam Németországba. Kerül amibe kerül. Aztán Éva sürgött-forgott, de nem akart kijönni velem.
Később már csak éreztette, hogy szívtelen vagyok.
Biztos.
Ma beszéltünk Nufi egyik osztálytársnőjéről, aki már szintén befejezte az életét.
Felolvasott pár sort a naplóból, de elsírta magát. Én pedig nem értettem. Nem a sírást, hanem az apácajelölt lány döntését, illetve a magyarázatot.
Ha valakiről kiderül egy betegség. Történetesen a rák, az az ember mitől szenved másért?
Apám tüdőrákja, és Éva gerincrákja sem túl jó kilátás előttem. Ha lesz ilyen, akkor is a saját lábamon akarom kihordani, és mellette fontos maradni a környezetemnek.
A betegséget pedig nem büntetésnek felfogni, hanem egy leküzdendő akadálynak.
Igen, egyre érzékenyebb a gerincem minden szempontból. Időnként kiül az arcomra is, de ettől még mindent ott folytatok, ahol tudom. A szenvedés akadály, és nem erőpróba.
Ha Szendi Gábor kutatásaiból indulok ki, akkor a tömérdek szennyező anyag, a fölöslegesen túlméretezett kalóriabevitel állítja erre a burjánzásra a sejtjeimet... ha hagyom.
Hát nem hagyom.
Ha időnként kirúgok a hámból, és iszom tejeskávét, vagy bekapok valami lisztes bigyót, az arányaiban meg sem közelíti a tavalyelőtti életem.
Igyekszem következetesebbé válni.
Apám utolsó találkozásunkkor is arányos testalkatú, férfias jelenség maradt.
Bár a fél éjszakát végigköpködte, harákolta, amikor kilépett az utcára, ebből nem látszott semmi.
A lépcsőjárás már megfogta, de ott is volt tartása.
Hm. Példaképet csinálok az apámból?
Vagy csak magamra értelmezem a Nufi felolvasta naplórészletet? Egy szenvedő ember elmúlása lesz a példám?
Nem jó.
A rossz példa is példa.
Ezt elkerülni akarom.
Remélhetem, hogy mivel én nem dohányoztam, elkerül a tüdőrák?
Remélhetem, ha mozgásban gazdag életet élek, akkor ép marad a gerincem?
Szeretném.
Nem nyögni akarok, ha húzni kell, hanem vigyorogni.
Még bírom.
Mégis maradt bennem valami apámból.

További gondolatok a koncerthangulatról

2011-06-09T00:40:00.000-07:00

Attila belépett az én kátyúmba. Nem azokkal a szavakkal írja le a baját, amivel én. Különböző 'magyarnyelvet' beszélünk.
A fájdalomküszöb a hallás felső határa. Még nem történik egyből visszafordíthatatlan hallásromlás, de erősen igénybe veszi a 'fület'. Ez közel azonos az embereknél, de a hivatásosoknak edzettebb a dobhártyájuk. :-)
Tehát a torzítás belül az érzékelésben keletkezett (Attila fejének két oldalán vezérelte túl a 'mikrofont'), s ha jól értelmezem, a technikust a zárt rendszerű fejhallgató megóvja a közvetlen hatástól, közönséget nem.
A csápoló közönség olyan lelkiállapotban van, hogy ez csak még jobban feldobja, de a 'mezei' zenehallgató más élményre vágyik.
A hangosítónak illene olyan dB mérő készülékkel végigjárni a területet, amivel jó közelítéssel megállapíthatná, mit hall majd a közönség, és ahhoz lőné be a 0dB-t a keverőn. (Meddig húzhatja fel a leghangosabb részeknél a koncerten a plafont. Ekkor nem torzításra, hanem hangnyomásra kalibrál.)
Megsúgom, hogy ilyen már nem lesz.
Ahol nem pusztán akusztikus hangszereken játszanak - azaz se pick-up, se mikrofon - ott mindig lesz csalódott zenehallgató.
A zenész a színpadról dirigál, hogy nem hallja saját magát. Ezért húzódik rá a saját kontrollhangfalára sokszor. A
klasszikus zenészek is nyöszörögnek, és a karmester is mást kap, mint a közönség.
Ja, a vigadóról például az a hír járta, hogy amikor üres a nézőtér, a zenészek kapnak jó hangképet, s amikor tele van, akkor a közönség hall valami jót.
Ugye a koncertet hangosítók (roadok) is közönség nélkül lövik be a termet. (Lehet szabad tér is.)
Máshol lesz a visszaverő felület, és a hangelnyelő is.
A koncerthangulatban az ugráló-csápoló gyerekek mechanikailag is igénybe veszik a hallójárat összes berendezését.
Emlékezzünk a ökölvívókra, akik felugrott állapotban, a levegőben kapnak nagyot, és azok, akik mondjuk a szorító sarkába ékelődve.
A röptében (mozgásban) kapott ökölcsapás csak hátralebbenti a szerencsétlent, a statikus befogadó fejében nagyobb kárt okoz a becsapódás.
Megvédjem a hangosítókat?
Nem szorulnak az én védelmemre. Ha sok ember élvezte az előadást, kettőért nem fogják megváltoztatni a rendszert.
Majd ha több embert zavar, akkor muszáj lesz.

Reggelire sorakozó

2011-06-08T00:48:00.000-07:00

Ma ez a látvány fogadott minket.
Böske a legtetején, Szüribaba (a vénséges vén fater) még a szemét sem nyitotta ki, s a bóbiskoló apróságok várták, hogy keljünk már fel.
Azóta jóllaktunk. Ők is és mi is.

Nem nyitok új bejegyzést. Olyan kurta még ez.
Elolvastam Attilát, meg a bikinijét. Sajnálom , hogy ilyen élményei vannak.
Persze a technika kezelői vagy értenek a szakmájukhoz, vagy nem. Vagy kiszolgálnak, vagy eltakarnak.
Pl. a két tehetségkutató műsor zeneanyagát hallgatva olyan dinamikakompressziót tapasztaltam, hogy na.
Úgy nyomták össze a hangos részt, hogy pont a suttogásnak is megfelelt, és a suttogó ének is elég hangos volt.
Ott a stúdióban lelkendeztek a zsűritagok, itthon meg kisírt, mennyire hamis az énekes.
A szomorúság D. Nagy énekében nem a téma, hanem az el nem talált hang volt.
Lehet, hogy a technikusok csak meg akarták őrizni az énekes imázsát?
Hobo énektudása fénykorában is gyenge volt, de a műsor, s a zenészek körötte mindig nagyon jók. Most is.
Profi művész Földes Laci. Szeretem.
Az Omega hangtechnikusai és felszerelése sok zenekar és turné alapja. Ez már tőke kérdése is. Ki, mit tud megfizetni.
Az elbarmolt hangosítás csak nem megy ki a fejemből. Hogy az akusztika miatt volt vacak a műsor, vagy az erősítők illesztése nem volt jó.
A végerősítők szoktak a legkevésbé torzítani. Azt védik, mert drága végtranzisztorok, fetek vannak benne, és előtte tolják meg a hangszín táján. Illetve nem figyelnek a keverő kimeneti ellenállása és az erőlködő bemeneti impedanciája való-e egymáshoz. A keverő fejhallgató kimenete még jó, de az 1V-os line out már vágóáramkört játszik.

Megy szét az asztalom. :-(
A nap, az eső, és minden, ami időjárás. /Ezt a mondatszerkezetet utálom a legjobban a médiában./
A jobb széle már lifeg, és a lakkozás megrepedt minden csapos illesztés fölött. Lehet, hogy inkább enyvet kellett volna használnom? Vagy kültéri asztalt nem lehet szögek nélkül összerakni?
Most rossz ránézni. Nem esik szét, de szomorú vagyok.
Ha másikat csinálok, rengeteg facsavar lesz benne. Mindent mindennel összeragasztok, és csavarozok, és leborítom dekorit lemezzel, és brühühü.

Mütymürütty

2011-06-03T03:55:00.000-07:00

Játszunk.
Ma éppen azt, hogy morgunk.
Délelőtt lekaptam az ágyunkról a görgőket. Vékony lemez tartotta, ami elkonyult és a guriga benne megszorult. Cserélni kell(ene).
Az idő jó. Béla kinn az udvaron, Nufi tanít odafenn, én pedig szögvasból metélkedtem egy jót.
Nufi kicsit később csatlakozott az apjához, és érdeklődött, hogy mit művelek.
Én pedig visszamorogtam, hogy hát nem láttad, mikor levettem a görgőket?

De azért el kellett magyaráznom, hogy mit alkotok.
Mütymürüttyöt.

Sok reag nem érkezett tegnap

2011-06-02T10:40:00.000-07:00

... de nem a sértődöttség íratja le velem. Egyszerűen kíváncsi voltam, kit riaszt el a több órás előadás. Ráadásul olyan téma, mint a fizika geometrizálása. Brrr, igaz?
Pedig ez a gyors beszédű bácsi úgy tölti meg tartalommal az ijesztő matekot, hogy én ettől tartok valakit tanárnak.
Nem csak a száraz előadás, de a matematikai vicc is.
Ha (sin x) per 'n' értékét akarjuk megtudni, hogyan lesz 6?
'n'-nel egyszerűsítünk. =six, bár ez is csak kimondva hat, és az is külföldiül. Viszont a hallgatósága azonnal felröhögött.
Amikor valami beáll a környezetemben akár vakvágányra, akár unalomra, akkor valami nagyon nehezet szoktam előhúzni.
A legközelebbi mindenképpen valami efféle feladat lesz.
Egy nagyon száraz, unalmas akármit érdekessé tenni.
Németh László is hányszor megírja az iskolaorvos és tanárember monotoniáját. Azaz annak feloldását a kutatólabolatoriummá fejlesztéssel lehet elérni.
... és nem így működik a zene is? Nem valami unalmas, ismétlésekből álló tevékenységbe tesz bele a szerencsétlen tanuló végre olyat, ami a művészet? Hát nem azért lesz egy előadás emlékezetes bárkitől, mert ő nem úgy..?
Köldői kérdés.
DE.
Szeretném ezt a madárfészekfrizurás pasast bemutatni így virtuálisan az engem olvasóknak. Ő az, aki tyúklépésekben haladva megy kötéltáncos módjára végig olyan szövegfonálon, amitől elhiszem magamról, hogy értem a fizikát... meg a matekot.
Hát ez nem művészet?

Megint Dávid Gyula

2011-06-02T01:32:00.000-07:00

Tegnap rákerestem újra a kedvenc fizikusomra. A Jutubin van már 2011-es előadása is.

Persze a letöltés jó hosszú volt, meg az előadás is, de ha mondjuk ő lett volna a tanerő fiatalabb koromban, talán a kuliszámolgatásba is beleszoktam volna.
Bár nem bántom Amby-t mert működő tudást adott matekból. A lustaságom, vagy inkább a szerteágazó érdeklődésem az igazi oka, hogy nem mentem tovább tanulni. Így legalább mostanra is maradt felfedeznivalóm.
:-)

Hernyózom Szendi Gáborral

2011-06-01T01:28:00.000-07:00

Moldovától tanultam, hogy egy figyelemfelkeltő cím fontosabb a mű életében, mint a tartalom.
Most magamat elemezve: egy ismert névvel indítom ez írást, és sugallok valamit... aztán valami más következik.
A hernyózás nem kötekedés, vagy heroin akar lenni, hanem egy olvasási módszer.
Természetfilmeken és rajzfilmeken a hernyó mozgása egy szakaszos előrehaladás. Az orra tesz egy szakaszt, majd a ugyanazt a szakaszt csak két lépéssel később éri utol a fara.
Az 'Isten az agyban' így jut a fejembe. Először olvasom magamnak, majd hangosan Nufinak. De így történt ez Németh Lászlóval, Hamvas Bélával, s korábbi olvasmányokkal is.
Vajon mélyebb tudás lesz belőle? Egyáltalán tudás lesz? Mert ha nincs talajelőkészítés, a mag tápanyag híján elhal.
Nem baj. Akkor élvezet. Flow élmény, mint a most olvasott szövegből magamat értelmezem. Az olvasás élménye nem az elolvasásért, hanem az olvasásért jó. Addig sem én vagyok. Addig én lehetek Szendi Gábor.
Már amennyiben az összefoglalásain, vagy a bevezetőin átvergődöm magam. Azok között találok pocsék megoldásokat. Ennek ellenére is szeretem.

Nufi mondta, hogy a barka alatt az anyósnyelvhez hasonló levelű növényen találok hernyót.
Sajnos vagy bebábozódtak, vagy csak nem járulnak hozzá a fényképük közzétételéhez, de a nyomukat ott hagyták. Odatettem a könyvet a fénykép kedvéért. :-)

Attila bezárta a kommentzacsit

2011-05-31T02:04:00.000-07:00

Meglehetősen pesszimista hozzáállás, de megértem. Amikor egy ember elesik, nem szívesen hallgatja, hogy nem így kellett volna. Nagyanyám pl. ha kiskoromban leütöttem a térdemet, nem magához ölelt, és dédelgetett, hanem leszidott, mért nem vigyáztam. Ha morc hangulatban volt, akkor azt, hogy a másikat is le kellett volna.
Nem igaza volt?
Egy frászt kell mindig dédelgetni az elesettet. Akkor kívülről vár majd minden segítséget.
Ha elvágtam a kezem, beszoptam az ujjamon a sebet, és a másik végtagommal folytattam, amit épp csináltam. A vérzés meg elállt.
Persze ha valami nem megy egyből, mert mondjuk belecsúsztam a patakba, akkor is addig kellett ott vergődnöm, amíg megleltem a kijutás lehetőségét. (Egyke gyerek előnye-hátránya a kiismerhetetlenség.)
A mások tanácsai sokszor felületes hozzászólások, inkább csak idegesítik a vergődőt.
Nekem kell eldöntenem, miben kell egy másik erő vagy másik ész, és ha hibázom, annak is lehet oka a másoktól kapott, rám túlméretezett feladat.
Ez van. Innen szép a győzelem.
Csak megsúgom, hogy a 45 év középkornak számít. Sötét középkornak. A fiatal lendület megkopik, de már tisztában van a szerencsétlen ember a teherbírásával, és hozzáigazodik.
Az előbbi hasonlattal ott áll a kavicsos mederben. A hideg víz sürgeti, az egyensúlyát ingatja, és dühíti, hogy ő mászott a patak szélén veszélyes részre.
Most vagy tökig vizes lesz, vagy térdig, vagy elhasal, és mindenhol, de lefelé vagy felfelé valahol ki lehet kapaszkodni ebből a helyzetből. Keze, lába, feje van.

(Más kérdés, hogy mi van a zsebében, és az érték-e. De ettől még a feladat ugyanaz, mint a fekete özvegy passziánszban az egy színű, a két színű, és végül a négy színű játék. Az utóbbi a legnehezebb, és csak rengeteg gyakorlás után sikerül.)

Hétfő - forró nap

2011-05-31T00:53:00.000-07:00

Korán kelés, autóút.
Komáromba utaztunk, jobban mondva Komarnoba. A szlovák oldalon volt Miklósnak dolga. Egy könyvelő hölgy adott át neki papírt, azt kellett sürgősen Kecskemétre vinni.
Nufi szokta kérdezni, hogy mit miért csinálunk, és én meg mindig megelégszem annyival, hogy nekem mi a feladatom.
Erre a legjobb példa az igazoltatásunk.
Komárom előtt meszelt le egy fiatal pár. Rendőrök.
Elővettem a papírjaimat, és átadtam. Jogosítvány, forgalmi engedély, most a befizetett csekkeket sem kérték. Néztem kifelé, kell-e még valami.
Lakcímkártya.
Átadtam.
Ekkor merült fel bennem, hogy minek? Mit tud meg rólam, ha elolvassa a rendőr, aminek a közlekedésemhez köze lehet?
Persze, ha belegondolok, a fáradtság ennyi-annyi vezetés után befolyásolhat.
Ha esemény történik, én is képbe kerülhetek.
Van ennek is értelme.
Az új összefüggések mindjárt megjelennek, mihelyt belegondolok.
A túloldali apeh előtt vártuk a hölgyet, én előhúztam Sz.G. Isten az agyban c. könyvét, és pillanatoknak tűnt a várakozás.
Csak Miklós lett egyre idegesebb.
Valami listát nem kapott meg, és délutánra igérte a hölgy.
Eleve a kecskeméti út sem volt betervezve, de hogy értelmetlenül teszünk meg kb. 400km utat.... Az egész nyomtatványosdi interneten ingyen, a M.kir posta segedelmével is 1000Ft alatt megúszható lett volna.
Benzinben 7l-es fogyasztással ez alig több a tárgyhavi hasznánál.
A lista ezután interneten fog odakerülni, ahová való, Miklós a szélütésével pedig lassan a föld alá.
Lám-lám. A könyvelő ott is (Szlovákia) és itt is (M.o.) az állam egyik beavatkozó gumibotja. Most M. van vert helyzetben, eddig vele vertek. Az igazi czumi, hogy minden ütés vele is kapcsolatban volt. Csak amíg ő a szerszám, addig a felületére kiszámolható erő nem haladja meg a fájdalomküszöböt.
A nap ezerrel sütött, és a beszélgetés oldotta valamiképp a feszültséget. Bp mellett az M0-son hosszú sort láttunk a szembesávon.
Budafok után kisebb nyugalom, majd a Szigetszentmiklós részén két kamion fogott satuba egy puttonyos kisautót. Ha utasa volt, biztosn nem szállt ki élve a szendvicsből, ha nem, akkor a csak vezető, ám valószínűleg súlyosan sérülhetett.
Kecskemét előtt az autópályán volt még átterelés, meg trafi, volt miről beszélgetni. Ott pár oldal Szendi Gábor, utána kávé, és irány haza.
A téma, hogy hol jöjjünk le a pályáról, mert az M0-ra felmenni értelmetlen.
Üllőnél még meséltem Miklósnak, hogy Béla itt üdül Lacinál, ha mi mehetünk Nufival Miskolcra, és nem jöttem le. A következő lehajtó előtt már beállt a dugó.
Először odaléptem az első kamionoshoz, mit hallott a rádión, de a fickó épp evett, és rossz a rádiója.
Aztán megindult 10-15m-t a sor, de megint megállt.
Miklós kezdett újra dühös lenni.
A leálló sávon megindultak néhányan a lehajtó felé a kamionok között. Ez a Nyíregyháza feliratú M0-ás átvezető szakaszra vitt.
Lecsurogtam én is rajta. Pestimre felé pedig a városon keresztül jöttünk haza.
Itthon pedig Nufi halászlével várt, és jól belakmároztam.
Volt valami igazán jó is a napban.
Eztán pedig kitört a fáradtság, és majdnem ülve aludtam el.

Krízis

2011-05-29T01:11:00.000-07:00

Tegnap zuhogott az eső. Nufi megázott Bélával a séta során, én nem szedtem be a száradó pokrócot.
Felmásztam a tetőre, hol kezdjem a cserépcserét, de nem láttam meg, hol jön be az eső. A nagy záporban nem voltam fenn, a kicsiben meg nem jön be.
Az első pár cserép alá nem kell vastag tetőlecet venni. Nincs nagy tömeg. Elég, ha egyenes, és új a fa.... de nem kezdtem neki.
Felolvastam Nufinak Szendi Gábor honlapjáról a nyugtatókról szóló cikket, meg még mást is.
Délután kikönyörögtem Béla készletéből két kanál kávéport, hogy beindítsam a fejem, megragasztottam Nufi levált talpú cipőiből azokat, amiket sikerült, és kidobtam pár hasznavehetetlen cipőt.
A nap így is elment, eseménytelenül.
Ma reggel volt a nemjó. Hétfőn Miklóst viszem megint valahová, - a tankolás megvan belőle - és Nufi szeretett volna porcelánt festeni. (Belvárosi kikapcsolódás)
Ez még nem kizáró körülmény. Ha szerencsém van, talán ebédig megjárjuk. Akkor minden program mehet eredeti időbeosztással.
Persze ez csak a csepp volt egy csurig teli pohárban.
Hogy sem a lakást ne tudjuk eladni - talán ingyen kéne, de ez az én 'gyermekem' - sem gyerekünk nincs, és Béla sem gyógyul, csak egyre több bogara lesz.
De sorolhatnám a most ki nem mondott rendetlenségem, és szelektív tisztaságmániám.
Az egyetlen pozitív pontja most életének a fügefa. sok kis gubó, amiből ősszel lesz édesség. (Reméljük!)
Eltelt hét év együtt, és ennyi idő alatt kicserélődik minden sejtünk. Két másik ember áll egymás mellett. Nem mondom, hogy mindig egyszerű, de ahogy két pocsolyrészeg ember is összekapaszkodva kevesebbet esik el, mint külön-külön, most is bízom benne, hogy elkókadunk a következő falig.
Most egyensúlyozunk.

Boldog születésnapot Attila!

2011-05-28T00:24:00.000-07:00

Ma arról szóljon az első trilla,
hogy boldog születésnapot Attila!
Mert füled már nem nő bokáig
azért elhúzhatod még sokáig
a sok faszeg között betűket vetve
legyalult gondolatokat követve.
Mérgelődhetsz még pár istent híva
s utána is lesz kereszt a pókok hátára írva.
Oszd meg csak velünk a gondodat!
Könnyebbé teszi pár hódolat.

Csak úgy kóvájgok

2011-05-27T09:24:00.000-07:00

Hirtelen jött a meleg. Még nem készült fel rá a szervezetem.
Reggel egy rádión rágódva ébredtem. Egy AM demodulátoros jószágon. Hogy lehetne az amplitudomodulációt keverés nélkül leszedni, de elég szelektív maradjon.
A PAL színsegédvivő módjára gondoltam végig az egészet.
A vivőfrekvenciára hangolt első körből két tekercs indulna ki. Az egyik további ersősítő fokozatba, a másik pedig a vivőt csak egy helyi oszcillátor szinkronizálására használná.
A helyi oszci lehet sokkal nagyobb frekvenciájú, de egész számú többszöröse lesz a venni kívánt adás vivőjének.
A demodulátor pedig egy mintavevő-tartó (sampling-hold) ák. lenne, amelyik a szinkronozott oszciból kapna kapuzó jelet.
Ha megtartom a többszörös frekvenciát a mintavétel kapujeléhez, akkor a vivő 90 fokához igazíthatom a mintavételt, esetleg 270 fokhoz a negatív csúcsot. Ez lehet a finomhangoló eszközre kivezetve.
Az ötlet a PAL kvadratura moduláciábój jött, de ott van egy burst jel a szinkronizáláshoz minden sor elején. Az R-Y és a B-Y jel más fázison érkezik.
Sejtem, hogy AM sztereo adást is lehetne ezzel az eszközzel továbbítani.
Persze lehet, hogy feltaláltam a melegvizet, csak kutatnom kellene a témában.

Újdonság - régiség

2011-05-25T02:39:00.000-07:00

Tegnap elbicajoztam Rákosborzasztóra. Pontosabban a Menyhért utcában lakik egy volt kollégám, Jóska. Őt látogattam meg.
Nufi máskor ellenkezik, ha a város túloldalára gördülök, most szokatlanul engedékenynek tűnt.
Több, mint egy óra a tikkasztó melegben. Józsi kerített nekem egy VEF 216-os rádiót.

A múltkori DVD beépítés a notebookjába nem lett jó. Hiába autózott át, amit beépíttetett velem, még rosszabb, mint az eredeti.
Czumi.
Valahogy olyan rossz érzés látni, hogy egy szorgalmas, intelligens ember pukkan lefelé, mert nem talál munkát magának. Van még vagy hat éve a nyugdíjig, és most kitelepülni készül Angliába, mert ott még a minimálbér is több, és a nyugdíjig is élni kell valamiből.
Miközben visszaépítettem a régi írót a gépébe, mesélt, milyen élmény a brit bürokráciával kapcsolatba lépni. Kifejezetten piaci légy stílust kell felvenni, ha bármit el akar intézni. Ja, és a fordítóként eltöltött múltja sem utolsó a szócsatákban. Megjegyzem, a kereskedőként szerzett tapasztalata is hasznos.
Pár szó még a szürke szépségemről.
Tegnap már lefürdettem a dobozát. A Lidl-ös vagy Aldis zsíroldó meg sem közelíti a TESCO-ét, nem mar le mindent azonnal a bőrömmel együtt.
Este már bedugtam a konnektorba is. (A rádiót. A zsíroldón nincs villásdugó.) Életjel még csak a piros LED az elején. Nem morog, nem harap, és sokat nem javították. Egy csatoló kondi - amit hátulról épített rá a kolléga - azonnal lepergett róla.
A beütött előlapot kinyomkodtam belülről, és fordítva raktam vissza. Így nem a hangszóróra esik. Zörögni nem fog.
Megkérdeztem Békát, mivel takarjam el a háborús sérülést. Ő a vörös csillagot ajánlotta. Pl. kiváló dolgozó jelvényből.

Most még megyek tüzet rakni. Ma csirkecombot sütök a zsebkohón. Van megint elégetni való bot, hullámpapír. Legalább hasznosul.

És működésre bírtam. :-)

Behúzzák a csőbe?

2011-05-22T00:25:00.000-07:00

Attila blogján ébredezem ma is. Hogy EU pályázat. Sok oldal a koldusképző tanfolymra.
Hát nem eszméletlen?
Ki fog neki lehetőséget adni arra, hogy azt csináljon, amihez ért? Ráadásul előre biztosítja arról, hogy a hasznát a kölcsönadó fogja felemészteni.
Ördögi kör.
Láttam egy oktatófilmet, ami asztalosról, vagy inkább fanyűvőről szólt.
Ha megtalálom, majd belinkelem.
Egy öreg odament a másik öreghez, aki a kezében egy ácsszekercének tűnő alkalmatossággal, meg egy bottal dolgozott.
Miért is mondom ezt?
Az igények hová vittek minket?
A topánkánk nem fából készül, nem egy óra alatt, nem egy ember csinálja, és nem nekünk, hanem bárkinek, akinek jó a lábára.
Kellett oda valami különleges tőke?
Igen, a két szerszám - a szekerce és a kaparóvas - illetve a fatörzs, amiből kifaragta az egyik öreg a másiknak a lábbelit.
Ma egy ilyen munkához a kuncsaft hozza a pálinkát, a lábáról készült 3D dokumentációt, és a dolgozó egyik kezében folyamatosan lógó cigarettát tart. A másikban hol a serszám, hol a 3 centes pohár látható. Arcán pedig az egészség jele, a pír ékeskedik.
Az első nap a megbeszéléssel, és a 3D dokumentáció készítőjének szapulásával megy el.
Ezután a doksi raktárba kerül, és a fa is - át kell vegye a műhelyszagot - a sarokba.
Az ügyfél pedig az első próba napját megnézheti a naptáron. Igaz, hármat kell fordítani, de ez még mindig jobb, mint két utcával odébb, ahol a megrendelésre is telefonon kell kell időpontot egyeztetni.

Na nem hergelem magam.
Lehet, hogy nem érezném magam jól facipőben.

wifi gondok

2011-05-21T01:01:00.000-07:00

Mostanában lerúgja a wifi a gépeket.
Amióta beállítottam a wpa titkosítást, délutánonként szabadságot kér a router.
Tegnap Nufi a lenti lakásból nem tudott kimenni az intenetre.
Először a firmware update volt a reakcióm. Vagyis letöltöttem a legújabb okosítást a dobozomba. Ettől persze mindent újra be kellett állítani, és valamiért a korábbi wpa kulcsot nem vette be egyben. Pár karakterrel kevesebb fér bele.
Idefenn azonnal átírtam a kódot, de odalenn nem jutott eszembe.
Tegnap újra beírtam itt a teljes kódot, de most is csak a kurtított változat működik.
Tehát le kell battyognom, hogy ott is helyesbítsek.
Közben beleszaladtam egy linuxos projektbe. Ha rátöltöm a routerre, akkor nem azon a puccos ablakos beállítómenün lehet konfigurálni, hanem egyszerű konzolparancsokkal.
Itt a dilemma. Vagy kigyúrok egy jó verziót egy pc-n, és a konfig fájlokat tolom fel a kisdobozra, vagy megijedek a feladattól, és marad minden a régiben.
Ja, és ha azzal is fagyi, akkor routercsere.

Apró hibák

2011-05-19T02:17:00.000-07:00

Kis füst.
Tegnap előtt este kis füst jelent meg a konyhai lámpából. Elszomorított.
Ronda piros jószág, s amikor felszereltem a szekrény oldalára, még passzolt a konyhaszekrény előlapjához.
Aztán jött a vég. A gomolygó füstöcske biztosan a fojtótekercsből jelzi a véget. Meg is érdemlem, mert 11W-os fénycsövet dugtam a 7W-os "trafóra". Ráadásul már hat-hét éve. (van az orosz motyókban tartalék erő)
Tegnap bicajos nap következett. Először a gyógyszertárból hoztam el a pelenkákat, majd kikerekeztem az Obi-ba fűnyíró árakat nézni. Ott kiderült, hogy nem az a kategória van, amit Laci szomszéd emlegetett. Majd a Praktikerben.
... viszont nagyon lapos a gumim.
Hazatértem hát ebédet alkotni, és felfújni a kerekem.
Eddig jó, de megint rázza oldalirányban is a fenekemet az út. De nem szakadt a küllőm.
Budaörs felé tartva - ott van a Praktiker, meg Auchan, meg Tesco, meg a bokám sem tudja, mi minden. Szóval Kamaraerdő lejtőjén a Tétényi fennsík felől begyorsul a bringa 50 fölé, ha behúzom a nyakam is, és ott nagyon zavart a rázás. Megálltam, és újra megszemléltem a kereket.
A hátsó gumin jókora repedés nő, növöget a ráf mentén.

De hát ezt tavaly télen raktam fel! A futófelületen még szinte kopás sincs.
1200-1600Ft. Tudom, hogy egy belvárosi túra buszjegyeiből mekk-térül, de akkor is!
Koncentráljak inkább társasház fűnyírólistájára!
Eztán inkább lépésben folytattam az utat, és írogattam a listámat.
Itthon pedig várt a lámpaleszerelés.
Ez a fénykeltő a tűzhely fölé nyúlik, ezért a zsírgőz is betehetett neki.
Rövid fogcsikorgatás közepette - utálok a fejem fölött csavarozni - lebontottam, és kicibáltam a pókhálós szerény háta mögül. Szétkaptam. Hátha...

... és jó! A trafó nem büdös, a fáziskondija (47nF630V) oldalt fekete. Rés is van rajta.

Ebből fél kiló van egy dobozomban, és eredeti orosz. Még csak meg sem sértődhet, hogy nem ismeri a latin betűket.
Jelentem, a lámpa zsíroldós fürösztés után kiszárongatva, összerakva a helyén csúfoskodik, és nem pöfékel. Csak világít. Teszi a dolgát.

***

A ráfot vizsgálgatva olyan élesnek tűnik a széle. Lehet, hogy inkább újrafűzöm a talján kerekemet, ezt a távolkeletit meg kukázom?
Még az agya is rozsdás egy év alatt. Nem pöttyökben, de foltokban.
Édes jó Csepel bringám! Hol vannak a hetvenes évek? Már csak emlék. De a kempingbringáim még azóta is futnak. Ez a kedvenc teherbringám meg állandóan ad valami szerelnivalót, hogy ne unatkozzam.

Tető

2011-05-16T04:30:00.000-07:00

Elfoglalom magam.
Most éppen a teraszunk fölötti tetőről pergő vakolatot vertem le.
Ennyire nem volt vészes, de homokszerűen hullott le az új asztalkára is evés közben. Jobb elébe menni a bajnak. Ha én verem le, akkor kézben tartom a folyamatot.
A háztető 1930 óta viseli terhét a cserepeknek. Itt-ott a cserére szoruló tetőléc meghajlik, és a cserepek között keletkező réseken bejut a víz... szóval ide.
Tegnap kibontottam a ficakot, és kiszedtem az elkorhadt lécet. Odafentről pedig eltakarítottam a tömérdek mocskot, amit odahánytak a munkások.
Innét még nem látszik, talán majd másik képen jobban fog, de még ez van. A terasz fölé kinyúló gerendák találkozását lefedték lécekkel. Arra ütötték fel dróttal a nádat, és arra került a vékony vakolat. Ez így együtt jól tartja magát, amíg nem mossa ki felülről a víz.
Úgy döntöttem, hogy alulról felcsavarozok egy OSB lapot, és nem lesz vakolat. Fentről pedig vagy deszkát, vagy másik OSB lapot teszek. Mint valami satu, úgy összehúzatom.

Akkor még nem tudtam, hogy odafenn ennyi törmelék nyomja ezt a részt.
A lap már leszabva. A létrán sorakozó tuskókat fogom felcsavarozni a falra. A három tuskó addig megtartja, amíg állványcsavarral hozzáhúzatom a gerendákhoz.
(Nem akarok segítséget kérni hozzá, mert rengeteg tanácsadó is jár a 'munkához'. Időpocséklás, és idegeskedés. Én már tudom, hogy oldom meg. Piszkosul nem vagyok csapatszellemű.)

A tuskók fölött, de az OSB lap alatt végig a falon még lesz egy-egy léc. Azzal szorítom a plafonhoz. a belső széleket.
Az OSB-t meg a tuskókat már este lekezeltem.

Ma még 12-es fúrót kell keresnem hozzá, de mintha mind Komjátiban maradt volna. Lehet, hogy Obi lesz belőle.
Ha már fenn van, akkor jön az agyalás. Illetve éjjel ezen járt a gondolkodóművem.
Hátha azért volt ott a sok törmelék, mert így nagyobb tömeget képvisel az eresz melletti rész, és nem rezonál be a szélre.
(A komjáti házon simán csak deszka van a gang fölött. Még festve is csak kívülről van.)
Legszívesebben kitölteném fahamuval, mert az nem éghető, és hőszigetelő is, de már nincs cserépkályhám, és nincs honnét szerezni. Szalonnasütésből meg nem lesz egyhamar mennyiség.
Marad még a hungarocelltörmelék. Az csak hőszigetel, de nem masszív. Esetleg még purhab.

Ennyit a merőlegességről. Kell az a takaróléc!
Végre fenn van.
Az összehúzatáshoz még vennem kell pár menetes rudat. Hogy ne legyen hullámos, minden húzató rúdhoz távtartót is fogok lécből faragni. Valószínűleg háromszög vagy négyszög lesz. (A méretet a gerenda vastagsága adja.)
Utána leszedem a cserepeket fölötte, és jöhet az ácsmunka. Vagyis a tetőlécek cseréje.
Mellette pedig a ház oldalán meglazult téglákat is egyenként leszedni, és újra visszarakni habarccsal.

Természetesen a koronát a sörkollektor beüzemelése teszi fel a művemre, mert az alóla felszabaduló cserepek kellenek több helyre is.

Mondjuk sokkal sötétebb lett.
Ha fenn a sörkollektor, jön a betonkorlát leverése és újrabetonozása.
Lehet, hogy ez a nyár is hamar elmegy?

Velünk, vagy nélkülünk...

2011-05-10T11:56:00.000-07:00

... az élet megy tovább.
Búcsúzom a nagynénémtől. Ő is ment apám után. Öt évvel volt csak idősebb nálam. Mintha csak unokatestvérek lettünk volna.
Először ő vitt végig a Huba utcán bicajjal. Később Öcsi is. Az SR bicikli vázán jó kemény volt az ülés, de félelem nem volt bennem.
Később nagyon szép nő lett.
Emlékszem, hogy a buszra szállt fel, én meg le, és középiskolás osztálytársaim irigykedve csorgatták a nyálukat, mert engem megpuszilt.
Hány éve lehetett?
Az első szerelmem 'feldolgozásában' is ő volt a szaksegítség. Későn jött haza a fodrászatból, és hajnali egyig is beszélgettünk nála. Ha nem volt nyitva a kapu a lépcsőházban, a másik oldaláról léptem be a házba, és a tetőn kutyagoltam át hozzá. Hosszú szalag-tízemeletesben lakott.
Én hason feküdtem, és ő valami csípős bigyóval mosogatta a hátam, és nyomkodta a pattanásaim, miközben kitárgyaltuk az éppen aktuális nagy Ő-t.
Aztán eljöttem Miskolcról.
Ma pedig felhívott telefonon Gábor, hogy Éva nincs többé.
Meghalt.
Vajon attól hiányzik annyira, hogy megtudtam, vagy mert nem mertem meglátogatni mostanában?
Nem tudom.
Mellettem az egerek követelik a vacsora adagjukat.
Nufi új fényképeiből választottam egyet, hogy ne a szomorúságom legyen ma a végszó.
Inkább az új élet öröme.

Vírus után az élet egészen más...

2011-05-09T03:09:00.000-07:00

Nufinál begolyózott a Skype. Először az üzenetablakban nem ment át a begépelt üzenet. Beszélni tudott.
Nufi reggeli teendői között letöltöttem a frissítést a gépére, erre elakadt a szava. Mármint a gép amint felhívta a partnert, és eldobta a programot.
A hangszóróban hallatszott a Skype-os csengőhang, majd a program eltűnt, és hibaüzenetet adott, meg jelezte a M$-nak, hogy rossz, és semmi.
Hiába vettem le, és telepítettem újra, a hiba maradt.
Akkor szokták az ablakokat újra húzni.
Tehát mentés üres wincsre.
A notebookba nem dugunk másik merevlemezt, tehát USB-n keresztül kellett átpasszírozni több gigát. Jó vékony gígája van az USB-nek.
Eztán következik a változások tisztázása - hogy mi hová lett, - de most műxik.
Mellette pedig munka XP példány egy másik wincsre, ahol egy számlázó programba kellett logo-t varázsolni.
Ez is csak időben sokk, de már csak a próbanyomtatások várnak, mi lett az eredmény.

Más.... de nagyon más.
Laci szomszédunknál kikapcsolták a villanyt. Elvitték az órát, és a kölcsönkérésben mester jött is.
Nem akarom dramatizálni, de a szövegből mindig kiveszem a lényeget, és igazítom hozzá, azaz a szemben állóhoz a magam véleményét.
Tehát az volt a hozzáállás, hogy 3-4 nap alatt visszakapcsoltatja a villanyt, és addig kéne.
Csütörtök volt. Tehát ha nem péntek-szombat-vasárnap-hétfő négyesével, hanem munkanappal számolom, akkor is szerdáig kérte.
Mindkét értelmezés belefért, vettem a hosszabbat.
Szerda este Nufi tanított, Laci szomszéd pedig kezében két fagylaltkehellyel jött fel megköszönni a segítséget.
Elvágtam, a fonalat azzal, hogy de ez nem jelent hosszabbítást.
A könyörgés a hét végéig szólt, hogy az anyját vasárnap reggelig elviteti vidékre a nővéréhez.
Jó - mondom - vasárnap reggel húzom ki.
Nufi pedig megtoldotta vasárnap este 20h-ig.
Akkor már nem kértem engedélyt.
Kihúztam a dugót.

A csak tévénézésről volt szó megállapodás sem teljesült, mert a fogyasztásmérőt lefényképeztem. 111,75 kWh nem fogy el egyetlen tévé egy heti üzemeltetésénél.
Az általa megadott 53Ft /kWh helyett az én számlámból durván 49Ft jött ki. A tizedeseket megtartva 48,68625-tel számoltam ki. 5455Ft.

Ez azért fontos, vagyis azért részletezem, mert ez négy hét alatt már több, mint húszezer Ft, - nagyobb, mint a mi fogysztásunk - és nem csak a jövő évi fizetendő átalányunk ugrana meg, hanem magasabb kategóriába kerülnénk (A2-be), ami nála 53Ft. Tehát megszorozná a mi fizetendőnket is jócskán.
Szóval Attila hiába vonja majd össze a szemöldökét, mi ezt a terhet nem bírnánk el.
Jégzajláskor sem ugranék fuldoklóért a Dunába, mert hiába jobb a megítélésem holtomban, ha a másik embert úgysem mentem meg.
Rohadtul érzem magam, de NEM-et mondok.

Fáradtan, de jó érzéssel...

2011-05-03T13:56:00.000-07:00

...jöttem ma haza. Megvan.
Ugyan a bringámon elszakadt az első fék bovdenje, de a hátsó megfogott. Nem tapostam el az elém kanyarodó autót.
Hazatérésem után azonnal - ezt kaja és némi tentike után értem - felhoztam a drótszamarat a konyhába. (Itt nem fújt a szél) és pikk-pakk kicseréltem a bovdent.
... szólna a híradás, de azért ez sem annyira egyszerű.
A bovden két végére ólombigyót öntenek. Az egyikre a húzókarnak van szüksége, a másikra senkinek. Nem fér keresztül a bovden rugós burkán, és a kormány megfelelő lyukán sem.
Ha ilyenkor az ember gyermeke levágja, azonnal szétsodródik a madzag. Lehet visszasöndörgetni, és leforrasztani, vagy lemondani a fűzés közben visszaforduló szálakról.
Az én megoldásom most a konyha aided work lett. A gáztűzhely lángján fölmelegítettem a duncsot, majd a megfelelő pillanatban leütöttem róla a fölösleget.
Ettől persze annyira büszke lettem magamra, hogy alig bírtam átfűzni a kormány lyukán.
Megtekintettem a pofákat is. (Nem a tükörben, a magamét már jól ismerem.) A fék gumirészét is vennem kell. Azért utánállítottam kicsit, majd elindultam Miklóshoz.
Egy próba húzásnál azonnal kicsúszott a bovden.
Eszembe jutott az anyukája, de biztosan nem húztam meg eléggé.
Vissza a szerszámokért, és újra beállítva megtéptem a csavart.
Ja, hogy ez az új bovden fele olyan vastag, mint a régi.
Mit volt mit tenni, mentem ismét csak hátsófékkel. Holnap kiötlök valamit, mielőtt a belvárosba indulok.
Akkor majd le is fényképezem, mi a kínom. Hátha a leírás homályos.

Egy kis szakmai kínlódás

2011-05-01T12:27:00.000-07:00

Van nálam egy notebook. Van rajta sok-sok-sok levél. Át kell vinni az új masinára.
:-)
'Eccerű, mint a faék' - indulék neki a feladatnak.
Exportálunk az ottlukból, és behúzzuk a kékmadárba.
No, ez így, ebben a formában hosszan tart, és nem is igaz.
Az exportálásnál a pst file tűnt a korábban már alkalmazott megoldásnak, erre indultam.
Nem jó. A levelek megérkeznek, csak az ablakban csücsülő kékmadár (Thunderbird) nem találja.
A sok küzdelemben sem találtam olyan kiegészítőt, amivel rá lehet beszélni ezt a dögöt, hogy legyen oly bagoly, és olvassa be a pst-t.
Nem.
A levlistákon a régi gépen hozták fel a madár szárnya alá a működő ottluk alól a lényeget.

Jelentem, ez végre nekem is hozott megoldást.

Tehát az importált könyvtárakról mentést készítettem USB memóriára, és átdugtam a saját gépembe. Itt még létrehoztam egy holnapig működő felhasználót, és az ő kék madarában átírtam a Dokumentumok könyvtár levelek alkönyvtárára a 'helyi mappák' helyét, majd a memóriáról áttöltöttem oda a mentéseket.
Juhhu! Minden olvasható.
Holnap már csak a helyszínen kell ezt a bűvészkedést megismételni, és itthon törölhetem a vésztartalékot.

Törp-e?

2011-04-30T06:59:00.001-07:00

Amikor leült a törpe az óriások közé, még azt hitte, hogy jó lesz játszani.

Kezében váltakozva érkeztek a jó lapok, és a rosszak. Hol nyert, hol veszített. Az idő pedig múlt. A múlt időnek mindig szerepe van. Egy t, két t.

A törpe nem növesztett szakállat. Nem vágyott bölcsességre. A vágyai itt-ott teljesültek, és vidám társaságát is el tudta viselni.

Persze az óriások azt várták, hogy ez a zsugorember egyetlen agyközpont, tudós számológép lesz, és hitetlenül fogadták a szürke középszerű lényt.

Megunták.

A játékasztal körül pedig sok kibic várja, hogy az asztal mellé jusson.

A törpe pedig belátta, hogy a pasziánsz a legmegfelelőbb kártyajáték.

"Hosszú" vakáció

2011-04-28T12:00:00.000-07:00

Vajon ide, vagy a Komjáti blogban írjam tovább a bejegyzést?
Inkább most ide. Már hazatértünk. Igazából ott folytatom, ahol abbahagytam.
Komjátiban lehoztam a pad(lás)ról a gépet, és elvittük Miskolcra. Laci bácsival elkutyagoltunk még a TESCO-ba, és venni akartam neki netkvik csomagot. Az adsl modemet egy csomagban árulták régen, és a szerződéskötés elektronikusan történt - ha jól emlékszem.
Ma ilyen nincs.
Ma olyan van, hogy vezeték nélküli.
Ahhoz pedig XP a minimum, és 500MHz-es processzor, és 256Mb ram.
Ezt tudom, mert Miklósnak is ezért kellett új gép a múlt héten.
Otthonról anyutól még telefonon egyeztettem a t-online ügyintézővel, hogy futárral kiküldik, és 1 hónapon belül él a rendszer.
Gurrá! Mondom, és holnap megyek haza, és a két nyugdíjas vajmi keveset fog ebből a játékból megérteni.
Tegnapra tehát két megoldandó feladat maradt.
1 Gumi
Ezt a reptérhez közeli gumis azonnal elutasította, hogy vegyek a közeli bontóban másikat, Ő a kajla felnivel semmit sem tud kezdeni.
Rendben.
A komplett kerék is annyiba került, mintha valahol cseréltettem volna + használt gumit veszek rá.
Nem került egy órába, megjártam, és jöhetett a másik feladat.
Felhívtam Sárit.
Volt osztálytársam egy 'ámítástechnikai cég vezetője, és megnyomtam rajta a HELP gombot. Kéne nekem vénséges DELL gépbe még 128 vagy 1db 256Mb memória.
- Jaj, hát abba aztán bármi...
- ...bringával odacsörtetek, mikor érsz rá?
- Ne siessek, kettőre jó lesz.
Ott voltam.
A cégénél még két osztálytárs is gályázik, tehát kisebb osztálytalálkozó lett belőle. Elnyögtem, mit szeretnék, és tudott segíteni!
Mi több, még is installálhattam is náluk egy kicsit. Hogy pedig ne tartsam fel a dolgozót, kezembe fogtam egy motoros csavarhúzót, és beálltam a selejtwincsik megsemmisítésébe szétszerelőnek.
Úgy ültünk egymás mellett, mint a Palóczi úton az iskolapadban első osztályban, és be nem állt a csőrünk. Valószínűleg én dumáltam többet.
A TESCO is nyitva volt, és a dominós-feltöltős internet csomagot is felsimogattam a felújított gépre, és jöhetett Laci bácsi betanítása.
Nem egyszerű. Végülis lett neki e-mail címe, és küldtünk az unokájának levelet. Megismerkedtünk az internettel, és még a régi gépet is vissza kellett állítani ez mellé, mert a linuxos mahjongg -nál fontosabb játék nincs.
Ma reggel pedig korai kelés után robogtunk vissza Komjátiba az utánfutóért. Anyuék maradtak dolgozni, mi pedig usgyi.
Szendrő előtt már voltak rossz érzéseim, és a benzinkútnál megálltunk egy kicsit.
Tiszta vécé, és volt papír.
A következő megállás az M30-ason volt. Akkor görcs és lehulló szempillák akadályoztak.
Ettünk pár falatot. (anyu csomagolt rántott csirkét) majd az M3-ason egy MOL kút mögött szunyáltam vagy 20 percet.
Itt nem volt papír a vécében. (Volt nálam papírzsepi.)
Szélvész módjára, 70-80-as tempóval már nem álltunk meg Üllőig. Ott is kiterültem a fűre, amíg Nufi az öccsével összepakolta Béla holmiját. Kicsit szédülve, de komótosan hazajöttünk.
Itthon pedig Laci szomszéd fogadott azzal, hogy elvitték az óráját, bedughatja hozzám a telefonját tölteni?
Jó.
Már korábban is mesélte, hogy az apja halála után nem íratta át a villamos műveknél a fogyasztásmérőt. Tartozik fűnek-fának. Nem akartam, hogy többet beszéljen, mint amit muszáj. Egyébként is szédelgek még.
A műhelyben az irányfényt adó 5W-os fénycső kipurcant.
Vittem új 11W-ost. A fojtó tekercse bírja, de csak nem világított. Valami a dobozban lesz rossz.
Megint jőnek kopogtatnak.
Laci szomszéd most áramot akar tévét nézni.... szerdáig.
Innen, az emeletről?
A lenti pedig Béla.. akarom mondani Ildi lakása. Nem tőlem fog függeni.
Persze most napok óta fűtés nélkül volt a lakás, hősugárzóval indított Nufi is.
Megegyeztünk, hogy 4 nap, és felteszem a fogyasztásmérőt. Csak tévé, mert ha nekiáll mosni, azzal leverheti az automatát, és Béla megfázik. A rendszer nálunk úgy működik, hogy élére terveztünk. Nincs sok tartalék, és odafigyelünk rá.
....
Valami igazi örömhírt is szeretnék közzétenni.
Nif nif... nif...
Ilyen hangok jönnek a dobozból. Böske és Szüribaba frigyéből új gumicukrok vannak a dobozban. 25-én éjfél körül hallottan először. Azóta folyamatosan kagylózunk Nufival, és rövidesen látni is fogjuk. Már ha Bözsi is úgy akarja.
Fotó már csak a kis szőrösökről lesz.

Szombat

2011-04-23T01:33:00.000-07:00

A reggeli napfény csillog az új sámlin. Az alkotó boldog, a mű... hát ilyen lett. Egyszerű, és masszív. Vagyis így remélem, az idő meg eldönti.
Ma is Attila bejegyzésével kezdtem az olvasást. Jó lenne valami biztatót mondani Neki. Mondjuk, hogy Gyía! , de tudja ő ezt magától is. Érzi a bőrén, hogy a "munkát szervező" réteg vagy osztály - nevezze mindenki annak, aminek akarja - képes minden megtermelt érték elfogyasztására, és előnyét hetedíziglen akarja biztosítani utódainak.
Az apák kaparnak házat, műhelyt a fiuknak, a kölykök pedig elvideojátékozzák a tanulásra legalkalmasabb időt. Én is inkább indiános könyveket olvastam, meg a három testőrt, amikor a matekot is tömhettem volna a fejembe. Aztán egyszer ott állunk mindannyian a piacon, hogy mi vásárolunk, vagy minket vesznek meg. Ja, és amikor a fonnyadt testünk már a kutyának sem kell, irány a szemétdomb. Ott a bomló anyagok között még meleg, és feldolgozható hulladék is van.
Annyiban nem féltem Attilát, hogy nem a szerszámait dobta bolhapiacra, és a saját csarnokában is benne csücsül. Körötte ott a család, nem engedheti meg, hogy leüljön, és a sebei nyalogatásával köröztesse magában saját mérgét.
Én sem fogtam fel először 38 évesen, hogy öregnek találtak egy számítástechnikai munkakör betöltésére.... s ennek már 10 éve. Butább lettem? Csúnyább?
Nem ez érdekes.
A mai feladatok kiosztásakor szakértelmet nem igénylő, ezért felgyorsítható műveletekre idomítják a munkaerőt, és amint lehet, gépesítik. Az emberi tényező a kiszámíthatatlanság. A gép a hibáival is kalkulálható. Még mérőszámot is kapott. MTBR.
De hol az ember?

....
Bennem van egy. Egy kis kíváncsi.
Nekem műszert kell építenem, mert valamit meg akarok mérni. Asztalt kell fabrikálnom, mert enni akarok róla, és írnom kell, mert tudnom kell, milyen az alkotás öröme.
.. és így működik az autószereléssel, az öngyógyító tevékenységgel, a meditáció nyugtató hatásával, a komposztálás takarékosságával, a kerékpározás szabadságával....
Jó ez így?
Ma valami nagy szombat van. Nufi elvitte az apját a templomba, és előtte kérte, hogy nézzem meg a plébániája honlapján az idézeteket. Nem találtunk mára előírtat.
Én poénra vettem, és megjegyeztem, hogy a tegnapi nagy böjtölés miatt biztosan szédelegnek és hallucinálnak szegény hívők. Ilyenkor egy félreolvasás bajt is okozhat. Jobb, ha a szakember olvas nekik.
Szerencsére van humorérzéke.

Az utolsó festés szárad a sámlin

2011-04-22T13:01:00.000-07:00

Összeállt a második ('ámító)gép, és át is tudtam adni tegnap. A hálózati összefésülés és a mentések csak félig vannak meg. A tulaj viszont örül az új masinának. Most másfél hétig használja így, aztán befejezzük a mókát.
A sok alkatrész között nekem is leesett - a megtakarításból - egy 8 gigás USB memória, és még hazahoztam a Vatrerás szerzeményem is. Robotron (Optima) villamos írógép, amiből a famunkákhoz használt körfűrész kap pontosan vezető szánt. Az asztalos hobbi honlapon találtam az ötletet. Precíz, és jó nagy lesz.
A sámli is kész. Holnap még kipróbálom, milyen ülés esik rajta, aztán csomagolom anyunak.
Akkor lefényképezem.
Nem úsztam meg a vas csavart. A keményfa keresztmerevítő kapott két állványcsavart. A tetejét viszont csak ragasztottam. Egy napig szívhatta a lenolajkencét, csak ma húztam át háromszor a lazúrral.
Viszont morcos vagyok a lazúrra. Azt írta a gyártó a doboz oldalára, hogy elég vízzel jól átmosni az ecsetet, és akkor jó marad.
Hát forróvízzel mostam ki, és így is ki kellett ma dobnom. Nem csak megkeményedett, de a kifordult a lemezszorítóból is.
Ma este sötétedésig lehordtam a padlásról kéménytéglákat. Viszem Komjátiba a bejárati oszlopokat javítani. Itt a gázbevezetéskor vettem (2000 táján), de nem kellett. A béléscsövet emelték ki a korábbi magasságba. Falun meg jól jön most.
A ház tetején van két szellőző lyuk. Korábban vasrúdra szerelt csigán húzta fel nekem, aki segített, és én csak kiszedtem, és elpakoltam.
Most nem lett meg a csiga. Az egykerekű bringát kaptam szét. Levettem róla a gumit, és a kerekét kilógatva fűztem át a kenderkötelet.
Laci szomszéd épp nem ért rá, Nufi is tanított, de vele leeresztettem 4 téglát, aztán mondtam, hogy ez nem túl hatékony.
Inkább kerestem egy vas bevásárlókosarat, és azt pakoltam meg. 11-12 db fér bele. Lihegtem, mint a rossz ló, de sötétedésig levándoroltam vele, és Béla ablaka alatt raktam gúlába.
Pont kész lettem, Nufi is befejezte a tanítást. A kertben kószáló sünnek klappogtam, és megtárgyaltuk, mennyire nem félnek.
Fél méterre is megközelítenek. Megnéznek, majd tovább robognak.
A ház mellett egy lobogó farkú nyest is elhúzott. A sünt ő sem bántotta. Igazi nyüzsi volt sötétedéskor az udvarunkon. Mintha nem is a fővárosban élnénk. Ha ez a morajló alapzaja nem volna az udvarnak, talán becsaphatnám magunkat.

Új könyv

2011-04-20T00:34:00.000-07:00

Még nem is dicsekedtem vele, hogy megjelent, és időben megrendeltem, s már olvasom is Szendi Gábor könyvét.

A szokásosan sértett hangvétel, s nekem pont ettől tetszik annyira.
Közben persze anyura konvertálok mindent, meg magamra.
A civilizációs betegségek tömege jelent meg, amiről nagyanyáink nem is hallottak. Pl a cukorbetegségről gyerekkoromban egyetlen emberről tudtam, de mivel távoli ismerős volt - valaki valakije - , és nekem gyerekfejjel az jutott az agyamba, hogy a cukor az betegség. Mert a fogat bántja.
Ennél ma már többet kapunk a médiából. Minden médium ontja az egészségesnek tartott életmód és táplálkozási tanácsait.
A paleolit táplálkozásra átállásom nekem sem 100%.
A halrudacskákon van prézli, a befőtteken - amit anyu csinál - cukros lé van.
Nufi a testkontrollt is bevezette nálunk. Az pedig a különböző ételféleségek napszakhoz kötött fogyasztását ütemezi.
Például reggelire csak gyümölcsturmix. Ebédre ő szénhidrátot, én húst eszem a zöldségkeverékhez. (salátához) Vacsorázni pedig... változó.
Ha nagyon beleásom magam valamibe, akkor nem veszem észre, hogy éhes vagyok. Ha elakadok, akkor jön a hűtő. Amit találok. Disznósajt, császárszalonna, alma, vagy karalábé.
Mindegy, csak nyomja valami a gyomrom.
A kávééhségem kiváltására remekül bejött a reggeli komposztdarálás.
A legjobban a kávédarálás-főzés hiányzott, ami automatikus, beidegzett gondolatmentes tevékenységet igényel.
A mozgás pedig a bringa. Már nem kell futópad, bár a Norbitorna jobb volt - hatékonyabban izzasztott meg - mindkettőnél.
A könyvet olvasva olyan mondatok ragadnak meg az elmémben - nem szó szerint - hogy egy emberi szervezet napi 20km gyaloglásra van tervezve, és ennek gyulladáscsökkentő hatása van. Ha pedig nem mozog, akkor ezek az energiabombák nem elégnek, hanem zsírszövetben raktározódnak.
Az inzulinrezisztencia pedig a szervezet védekezése a túl sok bevitt kaja ellen. A "gyomor" - hasnyálmirigy - tudja, hogy mennyi inzulint termeljen a lebontáshoz, de a szervezetnek - izmoknak, stb. - ennyi energiára nincs szüksége. Ellenáll. Hiába dolgozik kiválóan minden, a szervezet pedig jó raktárosként elteszi nehezebb időkre. Aztán jön az orrba-verés, hogy a nehezebb idők súlyfelesleggel jönnek.
Tehát ami rám vonatkozik ebből az a megszokott kajamennyiség lassú csökkentése is. Nem csak minőségben kellett változtatnom, hanem a kitágult gyomromnak is összébb kellett húzni magát.
Nagyjából egy éve alig veszek magamhoz szénhidrátot, és a hét végén beiktattam egy túrós tésztát.
(Sok vajon pirítva a főtt tésztát, és nyakon öntve jó zsíros tejföllel.)
Szóval a korábban megszokott adagom felénél már azt jelezte a szervezetem, hogy a fülemből nem szőrszál, hanem tészta folyik ki.
Igazolódott, hogy nem csak fogytam, de jóval kevesebb energiaforrással megelégszik a szervezetem.
Az már dicsekvésnek hangzana, hogy a bringán is jobban gyorsulok, és kevesebbet kell visszaváltanom, ha kapaszkodom haza a borkő utca meredekén.
Anyu sorsa pedig egyre inkább aggaszt. Ő az orvosoktól kapott pirulahömpölyben fürdik már, és tömi magába a sok lisztes kaját. Gyümölcsöt nem eszik, a zöldségeket is párolva. Már telefonban panaszkodik, - és ez nem volt szokása korábban - hogy alig bír menni.
Innen, 200km távolságból ugyanúgy nem tudom meggyőzni, mint személyesen, hogy a túlsúlya mozgásának, pontosabban a mozgáshiányának és a tömérdek szénhidrátnak a hozadéka, ehelyett ő magyarázza nekem, hogy kenyeret márpedig muszáj enni, mert az izmaim elsorvadnak.
Eddig nem úgy néz ki.
Ha pedig leesik a lábáról, akkor Laci bácsi kevés lesz az ő méreteit mozgatni.
Azaz agyő Miskolc vagy agyő Budapest.
A miskolci lakás már nem tér nekem - a holmimnak, s itt is nagyon össze kell húzni magam.
Tehát az élet rákényszerít, hogy tegyem eladható kinézetűvé az otthonomat, és irány Komjáti. Tök mindegy, mennyit veszítek itt, - nem mindegy, csak nincs más választás - ott kell a már meglevőt ésszel befektetni.
Ott pedig az étrendet talán - ismétlem - talán át tudjuk alakítani, és anyut is talpra állítani.
Ami a legrosszabb, hogy Gábor könyve forgatókönyvvé válik anyu életének filmjéhez.
Nem tudom kiiktatni a közbenső lépéseket. Nehezítésnek ott van még Nóri - Laci bácsi lánya - aki gyógyszerész lett, és a másik irányból segít. Sem a jószándék nem hiányzik belőle, és még szereti is anyut. A béka már a torkomban, és nyelni kell.
Nufi ma reggel megkérdezte, mitől vagyok ilyen feszült.
Fogalmam sincs.
Talán attól, hogy a sámli lábát eltörtem, és újra kell csinálnom más koncepcióval. Csak már kevés az idő hozzá.
Vagy valami más...

"Jó neked Béla! Nem úgy, mint nekem."

2011-04-19T01:24:00.000-07:00

Ha nem a saját fülemmel hallom, akkor nem hiszem el.
Kitaláljátok?
Igen, Marika néni szájából.
Ha el tudja valaki képzelni a férfisírást, nyögést, hörgést, gurgulázó fuldoklást az életért, akkor lehet képe Béláról.
Marika néni pedig ott sétifikál előtte, és megjegyzéseket tesz. Pl. a címbéli mondatot.
Kívánjuk neki, hogy cseréljen?
Senkinek nem kívánom, amit Béla kapott az élete végére.
Még Marika néninek sem.

bagoly

2011-04-16T12:49:00.000-07:00

Jó lenne valami új. Kihúzta a könyvelés belőlem a gondolatokat. Ma először sikerült két embert bevinni a gépbe. Eddig egynél többet egy nap nem. Csak hát ez nem teljesítmény. Öreges tipegés a városi kavalkádban.
Közben tömtem magamba mindent, amire rábukkantam. Kenőmájast, almát, ebédre a kacsacombokat sütöttem meg, és egy egész zacskó mazsolát is felfaltam. Nesze neked Paleolit diéta.
Mármint hogy nem kell zabálásba fojtani a bennünk szunnyadó energiát.
De majd holnap jön a sámliláb.
Illetve volt most két 'ámítógépfelújítás is.
Mikósé az egyik.
De volt tegnap a bevásárlás után extra programunk.
Kilátogattunk a Csepel szigetre. Szigetszentmiklóson kinézett Nufi egy céget, mert árulnak fügefát.
Hónapok óta kuporgat rá, mondhatnám, tavaly óta sóhajtozik. Mostanra született meg az elhatározás.
A telepen szakszerű fogadtatásban részesültünk. Éppen csak válaszolni nem tudott Nufi kérdéseire a bácsi. Aztán a fiatal sem.
Sebaj! Majd megoldódik.
Járkáltunk a fácskák, a bokrok között, és elhűltem, hogy egy másfél méteres botért elkérnek 10800Ft-ot.
Én biztosan vettem volna inkább 10db-ot a 680.-asból. Azok még törpék, de valamelyik csak megmarad. Itt meg egyben úszik el, ha valamit elnézünk. Illetve még kiválasztottunk egy kicsit is. (Biztos, hogy nekem is legyen igazam. :-) )
Ma már meg is locsoltam.
Igazából a szellőző-kémény elé ültetném, de Nufi még hagyná a cserépben. Út közben felvetődött újra a Komjátiba költözés. Akkor vinnénk magunkkal. Vagyis biztosan visszük, csak újra meg kell hirdetni a lakást.
Hátha most már lesz valakinek pénze is. Mi meg huss! - a tömegből eltűnünk egy nyugisabb környékre.
Most olyan álomszerű az egész. Innét az az álom, onnét pedig Bp. lesz majd.
Apám is hazajött 2000-ben, de nem tudott megmaradni. Németország volt már az ő otthona. Öreg fát nem lehet átültetni.
Ez a veszély leselkedik ránk is. Minél később váltunk, annál nehezebb lesz. Pedig egyszer meglesz a szusz, mint a kezdő ejtőernyősnek.
Sok kényelmi megszokást fel kell adni. A gáz ára kitermelhetetlen, ezért ott fában gondolkodom.
Ha hallgatok Attilára, akkor nekem is kéne a maradék pénzből valami akácosnak való területet venni, és megtermelni a tűzifát.
Ebéd közben Nufi feltette a kérdést: Mostanában miért nem tartanak annyi birkát? Hugh a Kapa kasza fakanál sztárszakácsa is tart. Nufi szereti a gyapjút, én meg a gíroszt, és biztos a tejével is lehetne valamit kezdeni. Baromfi meg minden udvaron kapirgál arrafelé. Amíg élnek az öreg rokonok, kapok tanácsot is, mit-hogy kezdjek el.
Aprójószágnak még jöhet a nyúl.
Persze nem sok, mert fel kell pörögni a hajnali kelésre, tyúkokkal fekvésre. Én pedig inkább bagoly típus vagyok.

Virágba borultak a fák itt is

2011-04-14T15:08:00.000-07:00

Az orgona és a cseresznyefánk is gyönyörű. Remélem, dagadtra tömöm a pocakom rövidesen, mert tavaly sajnos mind hibás volt. Csak szenvedett a fácska a sok víztől, és naphiánytól.

Megvagy!

2011-04-12T14:22:00.000-07:00

Lelövöm a poént a címmel, de Columbo felügyelő is tudott végignézett bűnesetet izgalmasan képernyőre nyomozni, és Marqez is megírta egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját érdekesen. Most én is mesélek valamit a mai napról. (beállok a nagyok mögé)
Reggel hat óra felé nagyon megélénkült az egereink lakhelye. Egyre korábban világos van, de nem azt jelenti, hogy hozzájuk igazodunk. Tartalék kajájuk mindig marad, a reggeli 8 és 9 között érkezik. Ez itt a rend.
Ma fél nyolckor ült le Ildi tanítani. Nem kellett kapkodnom, úgy késztettem el a reggelit. Lefőtt a tea, összedaráltam a három banánt a két naranccsal, két kivivel meg egy almával. A másik alma már nem fért be a turmixerbe, ezért azt jobbkézből ropogtatva ettem, és ballal rámoltam ki a darálni-valót, az állványt és a szerszámokat az erkélyre.
Eddig minden a szokásos rendben történt.
Nufi az utolsó tömésnél nyitotta ki az ajtót. Kurbliztam még vagy tizenhetet, és beugrottam az egerek kajájával a ketrecekhez.
Szüribabát fel kellett ébreszteni, Bözsi azonnal benyargalt a fedele alá. Aztán kikegyeskedett jönni megszagolni.
Bontom a másik bandát is. Kedvenc négerkém - Szere(n)cse(n) Mogyoró - jött is, bár kissé feszült. Azért hamar falatozni kezdett. Kolumbina nem bújt elő.
Felemeltem a zacskókat, a dobozokat.
A kisasszony sehol.
Oldalt a megragasztott dobozon a kitört rész helyén rés tátong.
Ez a lyány megszökött.
Azonnal minden ajtót bezártam, és Nufival szomorúan megtárgyaltuk, hogy egy egér bárhol lehet a lakásban, de a nyitott ajtón egyenesen a szomszéd macskáját is meglátogathatta.
Nekem találkozóm volt 10-kor az Örs vezér terén egy fickóval. Először jól felhúztam magam, hogy nem megyek, felhívom a figurát, de egyrészt kiröhögne, hogy egy egér miatt mondom le a találkát - Vaterán vettem telefont, mert az előző elromlott - és ilyen kifogással mehetnék a sóhivatalba. A Maglódi úton megrendelésben ott áll 4db pákahegyem, meg Béla fűtőtestéhez ott kapok hőbiztit.
Vettem egy nagy levegőt, és 9:10-re már a bicajjal az ajtóban álltam, és latolgattam, mennyit kések.
43 perces sebzett vaddisznó vágtában érkeztem, és fizettem; majd az ismert utat - ami jó hosszú lett volna - meg akartam rövidíteni. A Maglódi út felé elindultam. Térkép nem volt nálam, de megállítottam egy srácot a következő elágazásnál. Ő mutatta, hogy ott a sörgyárnál átmegyek, és ott is vagyok.
Talán ha 1 km-t kellett tekernem, és megvettem a biztosítékot. A pákahegy csak holnap délután 3 után érkezik. Mehetek vissza.
11h felé érkeztem haza. Ebédkészítés közben kivittem a két dobozban a házi-kedvenceket az erkélyre, és be-beültem hallgatózni, vajon a szobában van-e Kolumbina.
Egy zizzenést sem hallottam.
Odakint ebédeltünk. Csepergett az eső, pedig még volt Tétényben jelenésem.
Mosogatás halasztva. Beültünk Nufival, és rémlett valami... Mintha a sarokból...
Aztán újra semmi nesz.
Pár éve a Kis Vándor - innét kapta a nevét - is oda bújt az iratszekrény alá. Akkor Nufit kértem, csapjon zajt, és én a szekrény másik végén vártam az ajtó előtt. Őt az ajtónak szorítva csíptem el. Mármint a küszöb neki egy kanyar, és ott zsákutca.
Mindegy, a munka megy tovább, Nufi ment az apjához, én meg Érd alsóra átverekedtem magam, mert bár az útvonaltervezőn megnéztem, nem maradt meg a teljes térkép a fejemben. A papírtérképeim már használhatatlanok. Átépítették a sok körforgalommal azt a részt, és ismét a kérdezősködés vitt a célomhoz.
Még jól meg is áztam.
A vásárlás megvolt. Processzort vettem Miklós gépéhez. Reklámozzak? www.mindenolcso.hu
Eddig elégedett vagyok velük.
Hazafelé megint az iránytűm kavart 'egyszerűbb' útra. (torony iránt földúton) Hamar ráismertem a Barackos utcára, ahol laktam korábban, és onnét már hegynek föl tekertem hazáig.
Itthon az ajtók bezárva, hang semmi. Az egerek kissé feszültek. A néger kisasszonyommal külön többet foglalkoztam, mert ő egyedül maradt, és igényli a társaságot. Még a simogatást is eltűri, pedig ezt mongol futók csak az evés elmélyült tevékenységében inkább nem veszik észre, mint tűrik.
Vigasztaltuk, de megint volt egy zizzenés onnét alulról.
Megnyugodtam. Éreztem, hogy ott van Kolumbina.
4 óra körül érkezett Miklós a szlovák számlákért. Adott pár lapot, és le kellett töltenem nyomtatványt, majd kitöltve kinyomtatni. Tegnap este kitöltöttem, de a nyomtatással megvártam, mert az évszám nekem nem stimmelt. Jobban mondva Nufi figyelmeztetett.
Jól is tettük.
Közben megérkezett Géza barátom, és telefonált még valaki, mehetek a lemezért.
Miklós a nyomtatványokkal távozott, Gézával kutyagoltam egy órát, és megteáztunk. Amikor Gézát kikísértem, elrongyoltam a lemezért. Ma biztos, hogy több, mint 100km van a bringámban. (Csak úgy recseg a jobb oldali pedálom, hogy azt is meg kell nézni. Előbb-utóbb megszorul, vagy törik.)
Nufi még vacsorázott, én meg felfedeztem, hogy dobol a kisasszony a szekrény alól.
Ezek a rágcsálók a talpukkal adnak vészjelzést egymásnak. Válaszolnak, és azt is így közlik, ha kanosak.
Egy fiatal lány nem lehet kanos, tehát segítséget vár.
Ekkor indult a felmentő sereg.
Elhúztam a foteleket, kiszedtem a rétegelt lemezeket a szekrény mögül.
A könyvespolc alól eltávolítottam a wincseszteres dobozokat és a VMS doksikat.
Bevilágítva Nufi észrevette, hol is a kis gézengúz.
A korábbi trükk nem jött be.
Lapos farudakkal piszkáltuk körülötte a teret, de Nufitól kevésbé félt. Vele incselkedett inkább.
A szekrény alól csak a másfél méteres laminált szalagparkettával lehetett kiszorítani.
Akkor pedig az erősítők és a tévé mögött keresett búvóhelyet.
Mese nincs, a rábeszélés nem túl hasznos, egyszer már majdnem bebújt a pulóverem ujjába, csak megmozdultam, ezért visszaszaladt a sarokba.
Nufi csak visszakergette a tévé mögé, én pedig az asztal alatt négykézláb nyúlkáltam felé. Ő pedig a félelem legkisebb jele nélkül kerülte el a kezem, amíg az antenna és telefonvezetékek szövevényében megszorult és marokra tudtam fogni.
Megvan! - mondtam Nufinak, és kászálódtam is elő vigyázva, nehogy megugorjék a kisasszony.
Esze ágában sem volt. Megadta magát. Lapított.
Betettem a néger barátnőjéhez, akinek örömét látva azt mondhatom, hogy megérte.
Azóta 'szürkébb a hullámpapírnál', kussban van. A vacsorát is úgy vette magához, mint legtöbbször az anyja. Csak fedezékből az orrát éppen kidugva. A kedvenc tökmagért sem bújt elő. Ha nem adom a szájába, biztosan csak a nyála csurgott volna.
Megnyugodtam. Ma pár élőlénynek szereztem örömet.
Hát nem szép az élet?

A mai menü

2011-04-11T14:22:00.000-07:00

Ebédre kétféle készül.
A krumplit Nufinak sütöm, a halrudacskán nekem sülnek.
A saláta pedig kínai kel, retek, sárga- és fehérrépa, karalábé, meg egy paradicsomos halkonzerv a közepébe borítva.
Ja, és a legfontosabb, hogy az asztalon jól esik elfogyasztani.
A háttérben pedig az egerek.

Kész

2011-04-09T10:26:00.000-07:00

Egy dologgal kevesebb.
Fenn az asztal. Igaz, nem csináltam új mechanikát alá, de a sarokpánt (?) ahol elfordul a lehajtható asztal, kapott két vastag fa megerősítést. 12-es tiplivel rögzítettem az erkélykorláthoz, és magasabbra tettem kb 2cm-rel. A kitámasztó-merevítőt is át kellett helyezni. Ő is kapott 3db 8-as tiplit a 3-asok helyett.
Most már kibírja, amíg felszívom az energiám, hogy leverjem, és újrabetonozzam a korlátot.
Éppen sikerült még éles fényképet is lőnöm rá. Mire becuccolok a szerszámokkal, már sötét lesz.

Ja, és ennyit lejt befelé.

Szívd fel begyem...

2011-04-09T02:23:00.000-07:00

... illetve ez nem a Kiskakas gyémánt félkrajcárja, most a sámli ülőkéje szívja a lenolaj kencét.

Szárad a lazúr

2011-04-08T10:14:00.000-07:00

A nekem már jó kategória.
A ragasztás után két nappal tegnapelőtt kitöltögettem késtapasszal a réseket, beeresztettem valami lenolajos kencével a fát, majd kapott egy réteg lazúrt. Ez ugye olyan festék, ami nem fed, de valamennyit sötétít a fán. Tölgyet írtak a doboz oldalára. Hát sötétebb is lett.
Az első örömök persze vegyültek némi ürömmel. Nagyok voltak a hézagok, az összegyalulásnál megszaladt a szerszám, meg egy helyen pikkelyesen kezdett felválni a fa.
Ekkor már szemeztem a baltával is, de visszafogtam magam.
Ma pedig lecsiszoltam a tegnapi, illetve már két napja száradó felső réteg nagy részét, és újra kentem .
Marad benne fehér sziget, de nekem így lesz jó.
Holnap kap még egy réteget, és megcsinálom a tartó szerkezetet. Vasárnap pedig felkerül a helyére. (remélem.)

Igen, Marika néni!

2011-04-07T00:43:00.000-07:00

Mi valóban arra születtünk, hogy kiszolgáljuk önt, és egész családját. Hogy kifizessük az összes számlát, majd megvárjuk a nyugdíját, és ha jut közös költségre, akkor megkapjuk. És kölcsönözzünk a fiának, ha éppen már egy felesre sem telik, és petrezselymet hozzunk azonnal, ha nincs, meg fűszereket, mosószert. És ha a petrezselyem csomója 80Ft, akkor mi megelégszünk 20Ft-tal is érte, mert az annyit sem ér.
Ígérem, már szerda reggel kihúzzuk a kukát és szólok Laci szomszédnak, hogy vigye az utánfutóját a kiskertje távolabbi bejárata mellől mert a közelebbi nem elegendő az állandó jövés-menéséhez, és nem tolhatja beljebb sem a kerítés mentén, mert akkor eltakarja a rálátást a konyhaablakból. Az is nagyon fontos, hogy Laci szomszéd előttük is vágja le a füvet, mert bár ők Laci szomszéd előtt sohasem nyírták, de ez Marika néninek jár. Miért kell a Lalinak nyírni állandóan?
Meg egyébként sem csinálunk semmit ebben az udvarban.
Egyáltalán minek költöztünk ide? Hogy útba legyünk?

Egyébként ezeket a szépségeket kellene most lenyírni. Én megvárnám, amíg elvirágzanak.

Ragadok 2

2011-04-05T11:31:00.000-07:00

A két szélső lezáró elem is felkerült az asztallapra. Középen a deszkás megoldással kiékeltem, ahogy Attila tanított, a két szélén pedig húros feszítést alkalmaztam cukorspárgából. Körbetekertem sokszor, aztán, mint a régi keretes fűrésznél, beledugtam egy fadarabot, és azzal forgatva megfeszítettem. Holnapig meg kell száradni.
Újabb munkába is belefogtam. Csinálok egy sámlit. Ha jól sikerül, megkapja anyu születésnapjára, ha nem, akkor marad nekem.
A neten kinéztem magamnak mintát, de az arányok nem derülnek ki, vagyis még rajzolgatok.
Vajon 5 foknyi dőlés elég a lábának, vagy az is sok?
Azt lemértem a boltin, és olvastam is, hogy 20cm magasnak kell lenni. A lábait is masszívan akarom átcsapolni az ülőkén, és keresztrúddal, és ott ékelve. Evés közben jön meg az étvágy. Igaz?

A 25cm x 40cm -es ülőkéhez aránytalannak tűnik a széles lába, de 22cm-t szántam rá.
Ha valamilyen tervezőproggiban meg tudom rajzolni, akkor közzé teszem.
Most még az ülőke ragad, mert nem volt elég széles deszka. L alakú felületeket martam ki, és úgy ragasztottam össze.

Megijedtem

2011-04-04T10:03:00.000-07:00

Nem is kicsit.
Reggel a fűrészelgetéshez készülődtem, és Béla mutogatott. Mit is akarhat. A tolószékben ült, mellette a kisasztalon a sör. Az asztal túloldalán a nyugágy.
Arra akar áttelepülni. OK. Nufi épp dolgozott valamin, lementem, hogy megoldom én.
Beléptem a megszokott módon, felemeltem, és leültettem az ágyra. Ekkor ordított olyat a fülembe, hogy azt hittem, letört a lába, vagy valami rohadt nagy grimbuszt csináltam. A gerincem féltem, ezért picit hátra húzódva megnéztem, hol akadhatott el a lába.
Sehol. Nem láttam az égvilágon semmit, Ő kiabált, és én kínomban visszaemeltem a tolókocsiba, biztos elrontottam valamit.
Nufi már röpült le, és nyugtatott, hogy majd ő.
De hát én mutattam tavaly, hová lépjen, hogy egyenes derékkal tudjon emelni, és ne roppanjon meg, mint én a tévék alatt anno.
A hibát nem tudtuk kideríteni. Talán nem jobbról, hanem balról tettem az ágyra, nem ahonnét szokta.
Azóta is gondolkodom, hogy mi lehetett. Fájdalmat nem okozhattam. Nem tudom elképzelni.
Hogy az én párom mit áll ki emellett a vénember mellett, az felfoghatatlan számomra. Neki ez mindennapos program. Én már félek, ha meglátom. Hátha a látványom is felizgatja.

Ragadok

2011-04-02T09:55:00.000-07:00

Nem pont úgy, ahogy terveztem, de az első kontármunkám ragadófélben.
Az oldalfalak is kapnak még egy-egy fél deszkát, de azt összeragasztva akarom árkolni.
A ragasztóm is jól beszáradt a tetején. Igaz, elmúlt már 10 éves, de amire rátaknyolom, az összeragad tőle.
Amikor felvittem a felületre, vizes ecsettel szoktam szétsimogatni.
A felsőmaró asztalommal kell még törődnöm. A nútokkal jól lehet vezetni az anyagot, de nincs hozzá még alucsíkom. Ma még fából sem metéltem hozzá. Viszont a magasságállítás nagyon nehézkes. A kéziszerszámot alulról tolva a megfelelő pillanatban kell egy karral rögzíteni. Mindezt egy jó erős rugó ellenében.
Olvastam, valaki gépkocsi emelőből csinált hozzá beállítót. Nekem is van Trabi, meg Zsiguli, is, de gőzöm nincs, hová tudom majd felszerelni.
A maró púpjára nem, mert ott szívja a levehőt a hűtéshez.
S kézifogantyú leszerelésekor kapok két 8-as körüli menetes furatot, de azok kb 45 fokban állnak.
Valószínűleg az lesz a jó, csak még agyalni kell rajta.

Már megint elbújt a nap

2011-04-01T01:09:00.000-07:00

Tegnap sikerült későn lefeküdni. Nem is aludtam ki magam.
Az értelmezés nálam úgy működik, hogy éjfél után más másnap, azaz korán van, és reggelig alszom.
Most viszont 10 felé ágyba bújtunk, és nekem már kettő után kinyílt a csipám. Hol a plafont lestem, hol a paplant, háromtól már csipognak a madarak is. Négy felé dereng az ég, és öt után szunnyadok el újra, amihez meg a 7 órai kelés túl közeli. Ez van. Ebből indulok a napnak.
Tegnap úgy állítottam be a gyalukést, hogy inkább borotváljon, ne forgácsoljon, aztán csiszoltam-csiszoltam-szálkát szedtem a mancsomból-csiszoltam-csiszoltam.
Közben mindenféle teendők voltak, de ma már ragasztani is fogok. Marad rusztikus - nem lesz tükörsima - s ha csúnyára sikerül, akkor kap a tetejére dekorit lemezt. Ez utóbbit csak akkor, ha Nufinak nem tetszik, mert én már egyre jobban szeretem ezt a változatot.
Az érdekes, hogy a rengeteg görcs, meg a bordós árnyalatú részek nem halványodnak. Ha még a lakkot is megkapják, biztosan jobban előtűnnek majd. A csiszolással a keresztcsíkokat - amit szerintem vastagoló gyalu, hagyott maga után, de lehet, hogy más szerszám - akarom eltüntetni.
Kettesével összefogatom, majd amikor már megvan a három pár, együtt is összeékelem. Mondjuk két nap. Egyik a pároshoz, másik az egészhez, de ma bevásárló nap van, és délutánig van időm agyalni rajta.
Ez nem egy identhiba, aminél megkeresem a homokvárimpulzust, és kikapuzom a szkóp egyik sugarán a burst jelet vele. Szóval nem 1 perc. Ezt alaposan meg kell rágni.
Tegnap folytattam a Babérligetkönyv felolvasását Nufinak. Hamvas Bélának van humora is. A mennyország leírásában szépen ráismertem az 50-es évek szocializmusára. Még nem tudom, hogy jót nevettem, vagy kínosat.
A másik kép pedig az, hogy Hamvas Béla nekem egy öregember. Előttem élt, sokféle volt a fejében, de ki tudja, hány évesen vetette papírra ezeket az írásait. Lehet, hogy fiatalabb volt, mint én most.
Móricz Zsigmond is bajuszos 60-as, amikor olvasom. Pedig ő is volt fiatal.

Teljes gőz

2011-03-30T07:57:00.000-07:00

Tönkremenőfélben az asztalkánk.
Új lap készül hozzá.
Asztalos ember biztos megdicsérné, milyen takarékos vagyok, és ilyen darabot is elteszek tűzifának, de ebből, kérem asztallap lesz.
A szőrös szárazfa alakul.
Tegnap kicuccoltam vele az erkélyre, és végigvágtam a felsőmaróval a nútokat. Aztán jött volna bele a féder. (Nem magamtól vagyok ilyen okos, Attila mondta meg, hogy hívják, és kaptam távtanácsot is a művelethez.)
A hosszú pálcikát mégis magam vágtam ki, - volt másik, ami szélesebb - de ezen tanulok ilyet csinálni, hát meg is szenvedek érte.
Először az új szalagfűrésszel próbálkoztam,de az ment mindenfelé. Nem 1-2mm-t, de elfordult a szalag, megakadt, erős felindulással nézegettem a körfűrészt, hogy majd azzal folytatom.
Közben rám esteledett.
Bepakolás közben jött a szikra. A kicsi is ezt csinálta szalagszakadás előtt. Azért vettem a nagyobbat.
Csak közben kerítettem a kicsihez új szalagot.
Hajrá. Még a szürkületben végigtoltam rajta a deszkát.
Ez jobb. Majdnem tökéletes.
Ma volt még egy köröm a pákáért Pest másik végére, csak ebéd után folytattam.
Azt nem mondom, hogy ez pontos, de viszi a fát, nem szorul be, és még egy szöget is átvitt, pedig igen átnéztem. Mégsem eléggé.
A nútba még így sem fért, de kézigyaluval utánaigazítottam.
A képen baloldalt az egerek, mellette a kis asztalkám, és jobbra a lecserélendő lehajtható asztallap.
Sok hely nincs, de könnyebb utána összesöpörni.

Jó reggelt!

2011-03-29T00:33:00.000-07:00

Úgy látom, Zappa g foltjának nem volt akkora sikere, mint nálam. Rétegzene. Ezt a piszkos szájú alakot Nufi sem szereti, illetve csak a szöveg nélküli zenéit. Azt is csak miattam, mert magától nem tolná be a CDlejátszóba, abban biztos vagyok.
Szüribabának is mindegy. Ő új játékot talált ki. A raktár doboz tetején állva a mókuskereket megkergeti, hogy magától forogjon, és nézi.
Benne még csak keresztben láttam, akkor is előlem menekült takarításkor, de így, hogy kívülről is lehet, tetszik neki.
A raktárdoboz pedig vadonatúj itt. Böske este a vacsoraosztásnál azonnal eltűnt a dobozban, és nem hallottam ropogtatást. Szüribaba pedig elő sem került.
Kioszottam a másik dobozban a két kisebbnek a részüket, s mire visszafordultam Böske újra ott áll, és néz rám, mint aki éhes.
Ennyire nem lehet gyors! Biztos Szüribabának vitte be, és ma ő a napos. Üsse kő, kapott még egyet.
Térült-fordult, dobozba-be-onnét elő, ismét ott hintázott hátsó lábain, és lesett.
Jól van, picinyem, a zacskót nem adom be egyszerre, tessék megenni!
Leültem. Bözsi erre visszavonult, és már hallani lehetett, hogyan kívánnak jó étvágyat egymásnak a dobozban az egerek.
(Nufi szerint ez a visítás inkább birkózás lehet, de én bízom a mongol vendéglátás egérszerű megoldásában, és biztosra veszem, hogy családias vacsora folyik odabenn.)
A három szarocska (kukorica dorong) után megnyugszanak, és akkor nem marad tartalék. Azt szeretem.
Újabb helyzetkép van. Szüri baba alszik. Ki kell pihenni a reggeli fáradalmát. Böske pedig a mókuskereket rágja. Pedig van doboz, meg fa, meg majomkenyér szerű rágógyümölcs is.
Mindegy. A nőket mi férfiak soha nem érthetjük meg, elég, ha szeretjük őket.

Tényleg, nem tudja valaki, hogyan lettem a saját állandó olvasóm, és le tudok-e valamiképpen iratkozni a listámtól? Simán a szoftver nyújtotta lehetőséggel nem sikerült, így pedig eggyel többnek tűnik, mint érdemelném.

Ennek sem lesz folytatása

2011-03-28T05:32:00.000-07:00

Egy nap pihenő után ma igazi svunggal estem neki a Norbi gyakorlatozásnak. Szépen bemelegedtem, és már a pörgősebb rész következett. Úgy 30 percnél jött fel Melinda, hogy elege van. Hagyjam abba, mert mozog a csillárjuk.
Ez van. Ezek szerint hiába kérdeztem eddig, vagy nem volt otthon, vagy nem tudom, de most ért olyan váratlanul, mint egy megszakított közösülés. Már a zuhany sem esett jól, és hiába ültem a bringára, az is untatott.
Ez van. Nem az enyém a ház, csak egy lakás, és nézhetek új mozgástér után.
Ne sajnáljatok, nem akasztom fel magam, csak ki akartam beszélni magamból, mert rosszul esett.

Meddig, és hol a tovább?

2011-03-27T09:39:00.000-07:00

Hol lehet befejezni egy írást?
Kibiggyesztettem az Aranka történetet a másik fülre. Újraolvasva is az az érzésem, valamit, valakit nem fejeztem be. Nem félbe maradt, hanem még nem tudom a folytatást.
Mimóza elhúzódik a párjától, a kolleginától, de zavarja a pofátlan földi is. A kicsi még nem partner, legfeljebb idegcsillapító. A munka... a munkáját még nem is fűztem bele. Lehet-e sikerélménye a hátország nélküli harcnak?

KESER.

Ez a címe. Lopott pillanat. valahonnét, valakitől, akit nem ismerek, és nem is ismerhetek. Félelem, hogy élhetem az életét, hogy én is bebábozódhatom.
Ez az írásom is elmúlt vagy 6 éves. Ki voltam én akkor?
Alkoholista nem. Az állásomból éppen kitettek. Azt írtam bele?
Benne van a fejemben szinte minden fordulata, és látom is az asszonyt, ha a legújabb egerünkre: Bözsire nézek.
Böske elveszi a kaját, megszagolja a kezem, de ha rámnéz, mindig alulról-felfelé, mint a megfogott háziegerek.
Nincs bizalom.
Beletelt egy hétbe, amíg sikerült Szüribabával összebarátkoztatnom. Együtt alszanak, s a tüzelés napjaiban Szüribaba percenként férfit játszott. Mégsem érzem köztük sem a harmóniát.
Az első közös nap után mondjuk majdnem megkapott Böske, amikor Szüribabának kaját nyújtottam. Látom, követelőzik a szemével, hogy visszamenne a két serdülő kölyökhöz. Ezt egyenlőre nem engedem.
A másik két kislány nem testvér. A fekete kisasszony már megül a kezemen is, de Columbina - a barnásszürke - nem ér hozzám. Legfeljebb, amikor megszagoljuk egymást. Anyja lánya.

Szeretném folytatni, befejezni Aranka életét, csak féltem magamtól. Ahogy a viccben az ördög a panaszkodó sánta hátára felteszi a púpot, én is inkább rontanék Aranka helyzetén.
No, majd megálmodom.

Még egy kicsit Hamvas

2011-03-25T14:25:00.000-07:00

Nem lehet őt csak úgy kirázni a gondolkodásból. Ha igaza van, ha nincs, akkor is belekapaszkodik a világunkba, akár a kullancs a puli kutyába.
Ő az erkölcsi magasából, és a fizikai nyomorából teljesen jogosan néz le bárkit. Akár engem is. Csak ez nem baj.
Nufi úgy jellemezte a hozzáállásom, hogy a tudományt védem, pedig szerinte Hamvas Béla csak azt mondta, hogy a tudósnak nevezett emberek nem tettek hozzá semmit e világhoz, hiszen az úgy tökéletes, ahogy van.
Én meg a világot a róla alkotott képpel azonosítom, és ezért mindenkinek van világa. Tehát minden, még ha megsimogatom Nufi haját, az is hozzátesz az ő világához. Ha örül neki, akkor azt, ha nem, akkor bosszantást.
Ha jókor, akkor eltaláltam, vagy tudtam, hogy akkor kell. Az utóbbi eset már azt jelenti, hogy tettem valamit - legalább megfigyelést - hogy mikor kell.
Ha mindig eltalálom, hogy mikor esik jól neki a simogatás, akkor a világát gazdagítom a tudásommal.
Ezt az analógiát fedezem fel a szakmai és a kereskedelmi siker ellentétében is.
Ha valaki kielégíti a vevőjét, akkor az fizet. Ha olyat mutat, amitől a kollégák néznek fel rá, az is siker.
Akire a kollégák néznek fel szakmai fogásai miatt, az újat mutat, és ezzel okoz örömöt. Aki a megrendelőjét jól szolgálja ki, az mindegy, milyen elcsépelt megoldást alkalmaz.
Valóban, az Univerzum nem lesz arányaiban gazdagabb tőle. Azaz nem tettünk semmit. Az elégedett partner viszont egy hajszállal vagy lépéssel, esetleg ugrással jut jobb pozícióba.
Az Eksztázis c. alkotásában megemlíti Buddha virágüzenetét. A két ember egy pillanatra egy hullámhosszon volt benne a többiek feje fölött. Ők értették egymást szavak nélkül. Ez volt a szakmai siker. Aki pedig felfogta az üzenetet, az elmagyarázta a csalódott tömegnek, mit is jelent a felmutatott virág. Ő volt a szaki, aki popularizált.
Mi történt? Nem több, mint amikor fodrot vet a víz a belecsobbant kő körül. Világok változtak meg. Azaz semmi. A tudás fensőbbségérzetet adott annak, aki megszerezte. Új minőségű ember keletkezett.
Attilától tegnap kaptam egy linket. Elolvastam, és igazat adtam neki... meg Hamvas Bélának is.
Ugye, nekem is igazam van!

Hosszú csönd

2011-03-24T13:27:00.000-07:00

... vagy legalábbis pár napra befogtam a csőrömet. A Norbizástól egyre jobban hajlok, de a görnyedt gépelést hanyagoltam kicsinyég.
No, nem, mintha a beltéri egységem kínzását nem asztal mellett folytattam volna. Az újabbik, ami tavaly a kondenzátorcserétől újra életre kelt, ismét befordult magába. Satl felirat az elején, és semmi több.
Illetve a téli hó és egyéb szelek igazítottak a tükrön is, azért is mászni kellett az erkély betonkorlátjára. Akkor már kiderült, hogy a tartó konzolja a fejnek is konyul. Oda is szabtam vaslemezből egy hosszú alátétet, és most is elhatároztam, alakítok a konzolon, hogy a beállításnál a taposás-tángálás-ráncigálás helyett valami tekerentyűvel lehessen rögzítés előtt irányba fordítani szegénykét.
A pákámról is kiderült, hogy a hegyem megadta magát. Sebaj, ez egy középkategóriás darab, biztosan lesz hozzá akár a szomszéd boltban is.
Meg ahogy azt Móricka elképzelte. A Rákos patakon is túl leltem a legközelebbi boltot, de hiába karikáztam át Budapest szépséges belvárosán, a rendelési számmal, cikkszámmal lyukra futottam. Nem arról tájékoztatott az e-mail, hogy van, hanem arról, hogy megkapták a megrendelésem.
Viszont jót bicajoztam, és lekapott a napfény az arcomon.
Hatalmas hírességekkel találkoztam az utcán. Pl. a Békát ismertem fel. Tényleg meg is kérdezem e-mailben, valóban őt láttam-e vagy csak hasonmását.
A másik ilyen számomra híres valaki Dávid Gyula, akinek a Polaris Csillagvizsgáló honlapjáról letölthető előadásait szerettem meg. Ha nem telefonált volna éppen, levetkőztem volna szégyenlősségem, és megkérdeztem volna, lesz-e folytatása, vagy van-e újabb máshol letölthető változat. Így viszont tovább suhantam a jó időnek örvendő emberek között.
Közben utána néztem. Most lesz új.

"2011. ápr. 6., szerda

19:00 Ikrek és paradoxonok (Dávid Gyula) (180 perc)

Sorozat: Kozmofizika 2011 - Relativitáselmélet és kozmológia

(tér és idő a speciális relativitáselméletben)
- axiómák és paradoxonok
- Einstein a bombán, a gonosz bakter és a kövér rab paradoxona
- mikor és mitől fiatalodik az űrutazó ikertestvér? (élő adás)

Helyszín: Polaris Csillagvizsgáló, Budapest"

A Thököli úton beálltam egy Hajtás Pajtás kerékpáros futár mögé, és felvettem a ritmusát. Nem volt nagyon nehéz, de kimelegedtem tőle. Amikor ő jobbra el, akkor a kereszteződésben én majdnem aszfaltot fogtam, akkora kátyút kaptam. Rég volt ilyen élményem. Ha nem lazán fogom a kormányt, hanem kezdő módjára véresre kapaszkodom magam, biztosan feltörlöm a követ. De hát ez a belváros szépsége.
Mit tettem még?
Csináltam video monitort a DVD-hez. Ha Béla a lenti lakásban tévét néz, akkor itt fenn is jó látni, mikor van vége a műsornak. De minek menjen a nagy tévé. Lekaptam a VL100-ast a polcról, és kapott egy BNC aljzatot. Először nem akartam átalakítani, de nem fértem el sehogy benne. Kikaptam tehát a csatornaváltót. Leválasztottam a demodulátor diódától a video fokozatot, s még kellett némi osztó is, és azóta kb. 10W többletfogyasztás van csak, bár még nem mértem.
Először mindenféle bonyolult illesztő fokozaton járattam az agyam, aztán rájöttem, hogy sok értelme nincs. Pici a képcső, fekete-fehér. A részletgazdagságra sincs szükség. A DVD menürendszere olvasható.
A következő fejlesztés még egy dobozka lesz. Hogy kapcsolóval lehessen választani műsorforrást, ne legyen muszáj vezetékekkel vacakolni állandóan.
Nufinak találtam megint Hamvas Béla könyvet. Illetve a kiadónál elérhető kedvezményt beváltottam egy Hamvas Béla esszére. Az Eksztázis-ra. Tegnap és ma ebéd után fel is olvastam neki.
Vissza nem tudnám mondani, mit is olvastam, de jól hangsúlyozható szöveg volt a korábbiakhoz képest.
Logikája is van. Nufi meg is jegyezte, hogy minél joban megismerem, annál jobban ellenkezem az írójával.
Nyert.
A tudomány nekem nem egy befejezett szörny, hanem egy gyűjtőfogalom. Ha valaki valamiben sokat összegyűjt, és ezt akár felfedezésként a saját nevéhez is köti, attól én nem fogok elfordulni, csak mert ő tudós. Ha én is fel tudom fogni, mert mondjuk tehetséges az átadásban is, akkor tisztelni is tudom. Lehet ő ennek ellenére autista, alkoholista, asszonyverő szörny, vagy hódító hősszerelmes, nem érdekel. Az elidegenedést is elfogadom, mint a zsongást, a tömeget is. Mind jó valakinek. Nekem is van mindenféle korszakom.
Őt is elfogadom egy vallásfilozófusnak. Jó is, mert nekem, a kívülállónak is érthetővé teszi a gondolatait.

hexe - boszorkány

2011-03-18T03:23:00.000-07:00

Azt hiszem, ha vallásos lennék, a Schobert Norbi nevét imába foglalnám.
Karinthy szépen leírta már a boszorkánylövés élményét, bárki hozzátenne, csak elvenne belőle.
A legnehezebb helyreállítást választottam. Norbi aerobic gyakorlataival rángattam ki a csigolyám fogságából az ideget.
A baj időpontjában a komposztnak való daráláshoz állítottam fel az állványt, és pont akkor lépett be Nufi is. Nem illett nagyon szidni a világot a magam baja miatt.
A gurigasorig négykézláb, majd vissza a futópadhoz pókfocizónak álcázva magam felkapaszkodtam a korlátra, és addig forgattam a csípőmet, míg végre lábra tudtam állni.
A darálás művelete már széken ülve sikerült, és a fülbevalót feladni, meg csekket befizetni természetesen csakis biciklivel járok. Számoltam azzal a lehetőséggel, hogy ha út közben ér a rossz mozdulat, a kormány szarvára támaszkodva tehermentesíteni tudom a csigolyát.
Az egyetlen nehézség csak a lában átemelése volt. Rezgett a léc, azaz a félsz bennem, de a postáig simán eljutottam. Illett orcámra a közömbösséget vasalni, a leszállás idejére. Mások füstölögtek ott, akiket elkedvetlenített volna egy savanyú pofa. (Az utcán még szabad szegény dohányosoknak. A Campona bicajparkolója pedig a postabejárat mellett van.)
A bankba már szinte eredeti ritmusomban lépdeltem, és közben megbeszéltem magammal, hogy az ember szervezete egy ponton sérülhet, a többi még ugyanolyan jó állapotban van, mint előtte.
Ez a rábeszélés annyira jól sikerült, hogy még a Duna partra is lebicajoztam friss levegőt szívni.
Visszafelé már poénkodtam a gyógyszertáros hölggyel is. Elmagyarázni nem tudnám, a szitu hozta a jókedvű látogatást. Haza pedig láncszaggató pedálnyomással indultam.
(Mondjuk nem túl nehéz, mert a támasztási pontok a comb belső felén vannak, és a gerinc csak a felsőtestet tartja.)
A leszállásnál még bejelzett a "műszer" aztán beállítottam a sz'ámítógép mellé megírni a Zoli történetet.
Tegnap pedig előhúztam a Norbi DVD-t. A kickboxos mozgás összes meghajlását tompítanom kellett, de az ütések mindig rántottak a gerincemen, és a végére rakott tájcsi betétnél teljesen elfelejtettem a fájdalmamat.
Feldobódva, a zuhany alatt próbálgatva azért megtaláltam a mozgás korlátait, de ma már nem kvolt szükség győzködni magam. Alig ment le a reggeli és a darálás, már röpültem is a szobába ugribugrizni.
Aztán jött a Szendi Gábor hírlevele.
Meghallgattam az utolsó interjúját a honlapján.
Hát tényleg, amikor az ember sérül, azonnal nyugalomra vágyik, pedig a hibás 'alkatrész' helyreállításához a megkergetett vérellátás hozzájárulhat. Több oxigént, mittoménmit juttathat oda, ahol szükség van rá.
De nem kell elégetni. Vagyis nem kell a szénhidrát, csak a lassan felszabaduló, a sejtek saját feldolgozási ritmusára szabott tápanyag.
Ebből indultam ki, és eddig bevált.

2011-03-16T10:13:00.000-07:00

Zoli a kockás füzeten egy papírlapot talált, és a nyitott pénztárcáját.
Zolikám, kivettem az ezresedet délutánig. Jött a postás egy csomaggal, pénz meg nem volt nálam. Öt felé hazajövök, akkor megadom.
- Ez jó! - gondolta legalább nem sörözöm el estig.
Nejlonszatyor, három ceruza és a spirálfüzet. Indíts a levegőre, mert a fiatalok most tanulják az életet!
Zoli kitapogatta a zsebében a műhelykulcsot, és úgy döntött, ott húzza meg magát. Este tízig nem jár arra a kutya sem. A főnöknek fel sem fog tűnni.
Rövid trappolás a 13-as buszhoz, majd igazi szerencse érte. Talált egy ötezrest a hátsó széken. Ilyen sem volt még. Pár Forint, vagy még százas is volt telefonfülkében, de ötezres. Ebből már veres bor lesz. Mondjuk kékfrankos.
Útba ejtve a zárófélben levő ABC-t, betolt két zsömlét, egy doboz kockasajtot és egy halkonzervet is a kosarába. Még a nejlonszatyor is elbírta. Dőzs!
Ledöntött az állványos fúró mellé egy OSB lapot, azon hasalt végig. Reklámújsággal lefedte az egészet, majd a fúró flexi lámpáját ráirányította a füzetre, hogy eltűnjön a való világ, s ő teremthessen egy legalább olyan bonyolult és igazságtalan terepet. Telefonjának fülhallgatóján meg párnazenét állított. A Bartókon számára ismeretlen Wagner darab ment. Pont jó lett kispárnának. Kizárta a zajokat, de nem vitte el a figyelmét.
Az asztalos kellett a történetébe. De milyen szerepben?
A figura nagyon jó. A kölyök lehet az inasa, és gonoszkodhat, faggathatja a srácot a kalandjairól. Most lehet egy újabb feldolgozását beilleszteni a könyveleji szerelmeskedésnek.
Zoli kezében megállt a ceruza. A kislányra gondolt, aki most hasonlított a legjobban anyjára. Legszívesebben már az előszobában átölelte volna, és forgott volna vele kettőt, hogy így gratuláljon... de azt is tudta, hogy ez nem azt jelentené a kicsinek, amit ő érez. Mégis csak érdekes a serdülőkor.
A ceruza végén hasadt a faborítás.
- Nem rágni! - szólt magára, majd két oldalnyi apró betű indult el folyamatosan.
- Te mit keresel itt? - állt meg fölötte a főnöke csípőre tett kézzel. Kidobtak az albérletből?
Zoli kihúzta a fülest, bár értette a kérdést, de a meglepetés miatt visszakérdezte.
- Tessék? Illetve nem, csak foglalt a lakás. Vendégek vannak, és majd csak este megyek haza... de ugye nem baj.
- Jó, hogy itt vagy. Mindjárt hoznak egy teherautónyi törött raklapot. A felét meg kell csinálni, a hulladék meg tüzelő lesz. Húzzál kesztyűt, behordjuk.
Zoli pedig ment.

Három tornyot raktak válogatva a sérülés nagysága szerint.

A teherautó kétszer fordult. A tornyok elöl megnyúltak, és az ajtóig értek.
- Gyere, ezt még dobjuk fel! - mutatott az asztalos a tulipános ládára. - viszik a múzeumba. Odaadtam.
Zoli nem különösebben mélyen hajolt, amikor egy villámcsapást érzett. A háta, a nyaka megmerevedett, és nem mozdult, illetve ha próbált volna megmozdulni, jöttek a kis karikák.
Azzal tisztában volt, hogy innét sem hajolni, sem egyenesedni percekig nem fog.
Tipegő lépésekkel, a tenyerét a legközelebbi gyalupadra támasztva vonszolta magát félre.
- Beakadt a derekam.
- Látom.
Zoli szemei többet mondtak, mintha üvöltött volna. Letérdelt, tenyerével a gerincét próbálta megnyújtani, és mindig egy kicsit más pózba gyötörni, amíg az áramütés érzése nem csitult, aztán megfordult, és a pókfocihoz begyakorolt mozgással tette meg azt a pár métert a lefektetett OSB laphoz.
Az asztalos elintézte a sofőrrel a menetlevelet, aztán visszajött a haldoklóhoz.
- Hívjak mentőt?
- Nem. Volt már ilyenem. Majd kikínlódom magamból.
- Mit írsz?
- Regényt.
- Te is?
- Cseréljünk?
- De csak az írást.

2011-03-15T10:50:00.000-07:00

A dokinéni még munkát is szerzett neki.
Bemutatta az asztalosnak. Hozzá járt fúr-faragni.
Nagy szakértelmet nem igénylő feladatokból volt bőven. Söprögetés, a sablonokba illeszteni kisebb pozdorja lemezeket. OSB lapok közé húzatni a ragasztani való alkatrészeket, de legtöbbször nagyobb táblákat kellett egyensúlyozni, amíg a mester rendkívüli komolyságot tartva az arcán tolta át a körfűrészen a táblákat.
Zolinak felfénylett valami csontenyv, meg ráspoly, meg cigányfúró az iskolából, de itt nyomát nem látta ezeknek.
Volt egy hatalmas gyalugép, különféle méretben körfűrész, egy szalagfűrész.
Akkumulátoros fúróból volt több előre töltött az asztalon, és dobozokban pozdorjacsavarok, fatiplik.
A sarokban öt literes vájdlingban egy fehér kulimász, amivel ragasztottak. Az is addig volt fehér, amíg fához nem ért, mert utána mézszerűen elhalványodott.
Sajnos ez a mesébe illő munka is attól volt mesés, hogy Hol volt, hol nem volt.
A malmozás helyett Zoli bekucorodott valahová írni.
Most például azt a köpcös, világoskék szemű asztalost kezdte feldolgozni, akiből a legtöbbet látta egész nap.
Először volt némi idegenkedés. Mintha féltékeny lett volna a szállásadójára, hogy talán elviszi a munkát. Ő fogja olcsóbban berendezni a konyhát, de Zoli nem tűnt ezermesternek.
A rábízott feladatot elvégezte, és utána leporolta a munkaterületet, de önálló ötletet meg sem próbált felvetni.
Ebédelni sem ment el a kis Mizurákhoz. Két narancs, vagy alma, vagy ha már nagyon megszaladt, fél kiló disznósajt tűnt el a gyomrában percek alatt, és a maradék ebédidőt látszólag alvással töltötte.
A meditáció Zolinak hosszú ideje a pihentető felfrissülést jelentette. Repülőn, vonaton, hajóúton is képes volt kikapcsolni a környezetet, s programozott negyed órájához atomórát lehetett volna igazítani. (Bár nem jó ötlet, mert akkor késett volna.)
A kockás füzetet nem vitte magával. Féltette önfegyelmét mindentől. Azért volt neki, mert tudta, hogy nincs.
A történetfoszlányok papírzacskókon jutottak haza, és reklámújságok fehér sávjain.

Legalább többször átírta. Volt ideje megrágni.
Pénteken túl korán ért haza. A szobából izzadtan, zavartan lépett elő a kislány. Zoli elmosolyodott, és tenyerét a lány felé fordítva suttogva mondta:
- Elviszem a spirálfüzetem, és csak este tíz után jövök haza. Bólints, ha jó.

2011-03-14T09:19:00.000-07:00

Délután volt. Tavaszi délután. A nap a fenyők koronája fölött látszott.
A hideghez szokott emberek már fontolgatták a hazatérést sétájukból. Nyűgös gyerekek kérlelték még aput-anyut, hogy maradjanak, vagy kapaszkodtak hisztizve a hintaláncba.
Zoli egy spirálfüzet fölött görnyedt. Próbálta a három szálon futó kalandregényét hozzáigazítani a közízléshez. Most először akarta kinyalni a leendő olvasók fenekét.
Négy oldalt szentelt csak a szeretkezés mozdulatainak. Nagyon büszke volt, hogy a leírást egy leselkedő kamasz közvetítésében rajzolta meg.
Persze a kamasz hol túlzásokba esett, hol a felét visszanyelte a látványnak.
Nem is olyan egyszerű megtalálni a kis mamlaszt, mert a férfi hajlamos elfelejteni a megharapott nyelveket, és ijedt végső karmolásokat.
Valaki a mérleg kézbevétele előtt bekötötte Jusztícia szemét, mert a siker és kudarcgyűjtemény nem egyforma serpenyőt kapott. Azt a hosszú erőkaron kis súlyt kellett újra ábrázolni, amely a dagadt, ügyetlen kölyök és a megnyúlt, izompacsirta közötti időben ő maga volt.
Vésett, faragott, bontotta a gátakat agyában, és kereste a tiszta reménytelenség vágyait, s a megvalósulásokban megcsömörlő ifjoncot túrta háttérbe.
Tizenöt-húsz évet kellett félretolni valahogy úgy, mintha ellenfényben fekete karikák között keresné valaki a legvastagabbat.
Pont a sikere lett a mumusa.
Zoli kiábrándult már a boltjából, eladta a tanyáját, lovait, visszatért Floridából is, ahol elverte tizenöt év munkáját, és most fél évre 'ingyenalbérletbe' költözött haverjához.
Az új élet teljes RESET-tel indul.

Ceruzával írt. Régi, ronda, megrágott csehszlovák B-sek maradtak nagyapja hagyatékából. Remekül kibírták a költözéseket. Igénytelenek, és nem kell másnak sem. Ezen felül még a grafit nem fogy ki, nem fogyaszt áramot, és ha elkopik, még a betonhoz csuriszkolva is meg tudja faragni.
A papír fölé hajolva megnézte az összes nőt. A leírásaiba csak azért is azonnal belevette az előtte elvonuló ruhadarabokat, hogy valósabbnak tűnjön a története.
Eszébe sem jutott, hogy a szoknyáknak szabása, neve, vagy anyagminősége lenne.
Mindegy, ő most írni fog.
Úgy, mint középiskolás korában a trafóház tetején elbújva.
Akkor sem tűnt föl neki, most sem. A trafóház körül csak emeletes házak álltak, és pont azzal lett feltűnő, amivel bele akart süppedni a háttérbe.
A Kassai utcán rendőrautó állt meg. Két egyenruhás igazoltatta, majd szigorúan megjegyezte, hogy nem szabad a trafóház tetején regényt írni.
Zoli nem mászott tehát vissza, csak morgott az orra alatt. Halandzsa szöveg volt. Olyasmi, mint a
"Lapát kaszát!" kiáltás. Könnyen félrehallható.
Csak most senki sem hallotta, és semmi nem visszhangozta.
Pedig vissza kell mászni. Az a rohadt cerka csak ott maradt a tetőn. Mára meg már megitta a fél liter tejét a két kakaós tekerccsel, és nem maradt egy petákja sem.
Váratlan segédeszköz állt elé. Földbe szúrt villa alakú bot.
Kölykök használták kapufának az ilyeneket, valószínűleg onnét származik ez is.
- Egy frászt! Még egy frászt. dupla frászt. Tripla frászt. - idézgette Mardel kutya monológját egy rajzfilmből. Az az íróeszköz vagy nem ott maradt, vagy már lefújta a szél.
Újból nekirugaszkodott a földelő laposvascsíkon, és visszamászott.
- Igen. A csatornacső jó búvóhely.
Visszafelé már ugrani kellett, mert az Kassai utca sarkán bevilágított a rendőrautó reflektora.
- Minek világítani még ilyenkor?
Sötétszürke felhők rétegei között világos sávok maradtak. Napkorong semmi. Inkább sejteni lehetett, melyik rejti a vörös foltot.
A múlt héten túl jól takarékoskodott. Három ezer plusz maradt a zsebében. Mire költse? Kezdett egy üveg barna sörrel. Az volt a REAL boltban, nem kellett messzi kutyagolni érte.
A bolhapiacon túrt magának egy kis orosz tévét. Fekete-fehér, úgy néz ki mint egy félbe szedett NDK porszívó. A felirat lekopott már róla, de világított, és állítólag akkumulátoról is megy.
Bement a tévészerelőhöz megkérdezni, van-e olyan akkumulátora, ami ebbe a kis vacakba kell, de az nevetve felvilágosította, hogy a VL100-ba nem bele kell tenni, hanem autóban lehetett használni. Kempingezőknek, horgászoknak jó.
Mindegy, ha már kifizette az ezrest a tanácsadásért, legalább bedugták, és megnézték, műsort fog-e.
Csak az 1.es adás, az is nagyon rossz minőségben. Egye fene! Híreket hallgatni elég lesz.

A szobát volt barátnőjétől kapta. Húsz év után is haver maradt, pedig felvitte az isten a dolgát a lánynak. Körzeti orvos lett. Lányával és férjével nagyszülőktől örökölt családi házban laktak. Mondjuk ők sem élvezték a vagyont. Alig volt valaki otthon.
A szoba kétszer másfél méteres. Az asszony konyhát akart belőle csinálni, de Zolinak ő csak az a lány volt, akivel 14 éves korukig sülve főve együtt voltak.
Villany volt benne. Két körte. Egy a falon, a másik a plafon közepén. Az apró ablakon fény jött be, de inkább az eget lehetett látni. Magasan is volt, meg a beszáradt festékkel odarögzült. Talán egy éve állt kifestve, várva a beépítést. Az asztalos remek tervei parkoló pályán, mert elfogyott a pénz.
Zoli felfújható matracát, hátizsákját és a Lidlből elhozott vastag, de tartós papírdobozát hamar belakta. Az apró tévé sem foglalt sok helyet. Inkább dísz maradt.
Telefonja rádióját hallgatta inkább, ha zörgésre vágyott. Spártai egyszerűségét több elektromos kütyüvel nem kívánta megtörni.

Nufit fényképezem

2011-03-13T07:06:00.000-07:00

Ide nyugodtan bele lehet képzelni Gusztáv figuráját a rajzfilmből. Ne látsszon ki, a hasa ne legyen nagy, a gallér nem lóghat ki, feljebb tartsam a kamerát, és egyenesen.
Az, hogy a szemmagasságban tartott fényképezőgép egyenesen (értsd függőlegesen) tartva nem az orrnyeregtől a képzelt bikini vonal alá fog fényképezni, az biztos.
Mégis tömérdek instrukció érkezik a faroktól a kutyának, hogyan tartsa a fenekét csóváláskor.
Most van az első mustra. Ellőttem 72 kattintást, és eddig még csak hibákról érkezett bejelentés. A feje a gondolkodó szobor módjára megtámasztva, és lesi a notebookját.
Ebből második sorozat lesz.
Újból megszabja, hogy ne másszak be Marika néniék zárt kertjébe, de ne tapossam szét a hagymásokat. Gyöngyvirág van a birsalmafa alatt, és nekem van vagy négy lépésnyi mozgásterem. Ezen mozogva kell őt 100-150 különböző pózban, fintorban megörökítenem anélkül, hogy az elmozdult hajszálak elkerüljék a figyelmem, és bár homokóra jelzi, a fényképezőgép még emészti a műveleteket, de akkor a cipőjéről lesz a kép, és az nem kell.
Egyszerű ez a világ. Én csak nyomogatom a gombot, aztán ha túl jó lesz, majd megismételjük.

Pazarló természet

2011-03-12T01:15:00.000-08:00

Ma reggel a hőmérő 20 fok fölött mutatott a falon. Rásüt a nap. :-)

A páratartalommérő teljesen kiakadt rajta. Jó lenne hitelesíteni valamihez, de nem tudom. Melyik hőmérsékleten? Hogy veszem észre a cseppleválást? A többinél tegyek ki számológépet, vagy egy táblázatot?... stb.

Marad így Volt egy ködös nap, amikor a csavart addig tekertem, amíg 100%-ot mutatott, és most nem azt.Tovább nem pazaroltam rá időt.

De most Attila írásán ébredeztem, hogy a srácok ráhagyták a vénlányra, amit hallani akart, mert nekik jobb volt focizni, mint az igazért harcba szállni.
Ők sem pazarolnak.
A természet is így működik?
Is-is.
A diófánk Komjátiban annyi diót hullajt el ősszel, amiből erdőket lehetne telepíteni. Ehelyett megeszem az embriójelölteket, és még lelkifurdalásom sincs.
A másik példa a madarak élete. Azért menekültek a levegőbe, mert a földön más volt. Volt erősebb, gyorsabb, ügyesebb, ők meg odamentek, ahová nem jutott az a ragadozó emlős.

Vagy mégis?

Ez a dráma az udvarunkon játszódott le pár napja. Már teregetés közben felfedeztem a tollakat, és támadt is írhatnékom, csak a tinta beszáradt. Beitta a föld.
Ki lett gazdagabb? A macska? Én? Az evolúció?
A kiválasztódás megszünteti az alkalmazkodásképtelent.
Nufival reggel átbeszéltük megint Béla kálváriáját. Hogy az SZTK-ban a doki a prosztata magnagyobbodást egy műszerrel állapította meg, meg sem nézve Béla fütyijét. Kényelmes, mert a tolókocsiból nem kellett kiemelni a beteget, és a pelenkát lebontani, visszakínlódni.
Ezután 1-2 héttel mégis vihette a mentő a Erzsébetre a sürgősségire, mert annyira fájt a fitymaszűkülete.
Ott a vidám metélkedő után megoldottnak vélték a problémát, és már csak az SZTK-ba kellett visszavinnünk varratszedésre. Ott pedig az a jópofa orvos azzal ütötte el a fáj problémáját, hogy tudja, hogy fáj, de ha jó lenne ő is a Béla kezébe adná, és egymásnak csinálnák.
Azóta sem oldódott meg a probléma. a tömérdek olasz nevű prosztata gyógyszer reklámból pedig tudjuk, hogy ez egy kor után veszélyes a férfiakra, hát biztos az a baj.
Na ja, de mi okozza? Mitől lesz nagyobb az a prosztata? Miért gyógyszer kell hozzá, miért nem torna, amivel a körötte lévő izmok féken tarthatnák, vagy miért nem bizonyos étkek elhagyása, amitől a prosztatát alkotó szövet visszahúzódna eredeti méretére?
Nufi pedig már sejti, ha nagyon sokat harcol az orvosokkal, akkor azt érheti el, hogy a szemébe vágja majd az egyik, ugyan meddig akarja így kínozni az apját?
Hm. Valóban, ha megoldják a szervezet szabályos méregtelenítő csatornájának működését, akkor mit kell kapni majd Bélának a leépüléshez? Influlenzát?
Pazarlás. Nem?
Tessék, ki fog itt istent játszani? Nufi, mert nem harcol eléggé, vagy az orvos, aki hagyja a természetet érvényesülni?
Az, hogy ki kire mit hagy rá, az ő pazarlása. Ez van.
A diófánk 50-60 éve tudja, hogy adjon hűs érzetet, sok rágnivalót. Levághatok a gallyaiból, lepisilhetem a törzsét, és fel is mászhatok rá, ha kedvem tartja. A macskák például a tetőre nyúló ágán jönnek fel a padlásra.
Szoktam is találni nyitott tojáshéjat, madártollat, megszáradt rágcsálótetemet. A szénaberakó nyílás környékén van a legtöbb.

A párom nevenapjára

2011-03-10T08:29:00.000-08:00

Van egy lány, a neve Ildikó
Dalolja ma minden kis rigó
Boldog, szép névnapot
Szerencsét, jó nagyot
Többször is! Látod, van indigó?

Van egy lány, a neve Ildikó
Hozzászegődött egy dilinós
Pengette pennáját
Borzolta bozontját
Tudta, hogy messze van Piripócs.

Van egy lány, a neve Ildikó
Tudja, hogy verseket írni jó
Tollal, vagy cerkával
akár zsírkrétával
Ritmusra létezni mindig jó.

Van egy lány, a neve Ildikó
Micikét brummog neki, Mackó
Egy mézes medvének
édes teremtménnyel
Egerek között is biztató!

Új ruhát kapott a blogom

2011-03-10T01:15:00.000-08:00

A hosszú zöldségkorszak befejeződött. Most én is csicsázom a 'kül'-t.
Adok magamra. Hátha a tartalom rovására megy.
A háttérkép az első bográcsozásunkon készült Komjátiban. A tappancsok az enyémek, Nufi állította össze a kaját, és a fényképet is ő készítette.
Az ízére már nem emlékszem, de eddig még nem sok olyan ennivalót gyártott, amit nem tudtam megenni. Azok is inkább úgy készültek, hogy mire észrevettem magam, már elfogyott.
A bejegyzések továbbra is az első lapon szaporodnak, a régi írásaim pedig a füleken lesznek LiFo módjára. (Last in First out, azaz a tetejére kerül az 'új'.)
Egyébként most hosszabb ideje nem olvastam magam, és nagyon meg tudok lepődni a saját leleményeimen. Persze minden gyakorlás kérdése.
Játék a világ, és hol mi vagyunk játékok, hol mi mozgatunk. De jó, hogy semmit sem tudunk előre!

Régi írásom, mert most nem jut semmi eszembe. a címe: Izgi

2011-03-09T01:30:00.000-08:00

Halálom voltál, és én sem voltam élet

Halálom voltál, de senkivel nem ér fel.

- Szerintem rossz.

Megállt a radiátor előtt, fehér köpenyén átsütött a nap. Amikor oldalt

fordult, elmerülhettem az alakjának a tanulmányozásában.

- És mi a rossz benne?

Sejtelmes mosollyal próbált titokzatos lenni.

- Teátrális.

- Jó, de mondj valami olyat, amitől jobb lesz.

Lassan közeledett hozzám. Ugyanolyan teátrális volt, mint ami ellen

tiltakozott.

- Jó. Megpróbálom:

Nadrágom voltál, és én sem voltam résen

Na drágám hol vagy, mert jutalmamat kérem

Nevetett. Feltérdepelt az ágy szélére, fejét felszegte, a köpeny a melleire simult.

- Te jössz!

Ez komoly. Ez a nő gondolkodik.

- És még szép is vagy.. - böktem az orrába, mert a hízelgésre akkor is szükség van, ha jó a pozíció. - akkor :

nadrágon zippzár, és lefutok a mélybe

de ő közbevágott:

No, csak ne siess úgy! Ácsi, bácsi! Még ne!

Közben arcával betöltötte a teljes látómezőmet.

És kérdezett:

- No?

- Pillanat. Összeszedem.

- De az első két sor nem kell.

- Jó.

Odaültem az asztalhoz, és elölről kezdtem.

Nadrágom voltál, és én sem voltam résen

Na drágám hol vagy, és jutalmamat kérem.

nadrágon zippzár, és lefutok a mélybe

No, csak ne siess úgy! Ácsi, bácsi! Még ne!

- Én ezt nem tudom folytatni. Te nyertél.

- Nem ér! Tessék megdolgoztatni az agyad!

Behúzódott egészen a sarokba. A kispárnát begyömöszölte a háta mögé,

lábait felhúzta, sarkával betakarta a barlang bejáratát.

Nadrágom volt már, de vé alakú résem

Gombokkal illesztve izgalmasabb nékem.

- Na neeeee. Tessék valami értelmeset. Komolyan venni.

Nadrágom foltján végigszaladt késem

Nagyobb folt kell már rá, a másikat kérem.

Elért a szegénység, kopott mindkét térdem

Köldöködet így is, méltó mód elérem.

- Ez az.

Lovagom, a templomban hajts vélem térdet!

Díszes palást előtt komolyan kell kérned

Hosszú égi csókkal üssünk rá pecsétet

Hófehér lelkemnek Te tarts immár vértet!

- No! Kiskezétcsókolom megtáltosodék.

Szerelemtemplomban faragott öl oltár

Szenteltvized ott is áhítattal innám

Térdet hajtva talpon, hason, vagy gerincen

Apró kézjelekkel fokoznám az élved.

Arcán a pír komoly lángra váltott. Láttam, a téma legalább annyira

izgatja, mint amennyire ellenkezik.

Biz ott nem fokoznád, menekülnék nyomban

Űzött vaddá válnék, vagy már őzet mondtam?

Habár szép szememmel vissza-visszanéznék

Vadászomra félve, távolra tekinték.

Lábait szorosabban húzta magához, mint valami süni, aki elgurulni

készül, de útjában a lejtőn áll a róka.

Őzikém, őzgidám! Bakod jár nyomodban!

Szerelmes illatod iránytű orromban.

Repülök bokrokon, árkon is átugrom,

Zuhogó esőben is öledbe vágyom.

Huncut villanás, jön is a folytatás.

De az őzbőr lehull, alóla cső mered

Hatalmasat dörren, lovagom, ég veled!

Trófeának jó lesz fenn az ajtó fölött

Meg is nézem mindig, mikor hazajövök.

Hm. Övön alul. De sebaj.

Nyelvem kikészíted majd intim betétnek

Bőrömből varrt tartód szíved fölött véd meg

És majd végignézem onnét a magasból

Ki fog kapni éket szép, erős szarvamból.

- Nem ééééér! Tessék visszalépniiii.

De már nem tudtam. Sőt, a folytatást le sem jegyeztem.
.................

s egy novella: Az agglegény

Megérintett. Már éppen elhúzódtam volna, és kerestem valami jó alibit, valamit,

amiért észre sem venné,vagy legalább nem érezné, hogy.., vagy hogy azért.

Aztán mégis hagytam. Melletem ült a buszon, szoknyája engedte szétnyílni

combjait, és teljesen kényelmesen ült.

Nem volt benne erotika. Semmi, amit nőben észre vennék, csak azért volt hosz-

szú szőke haja, meg olyan borzalmasan nagy mellei, hogy a természet valamit

törlesszen.

Láttam, hogy kommunikálni kíván, talán egy zsebkendőt vár, virágot, könyvet, a-

melybe lopva átpillanthat, rövidesen le fogja ejteni a szatyrát, vagy valamit, ami-

től én, az udvarias férfi felé fordulok.

Legalább most volna nálam valami műszaki könyv. Az kellően riasztó. Egyetlen

pillantás, és vagy tekintélyt, vagy férfifennsőbbrendűséget hirdet, meg azt, hogy

nem érdekel a világ, lám én még itt is dolgozom, tanulok, vagy valami hasonló.

De most üres volt a kezem.

Rám nézett.

Kicsit elhúzódtam, hátha le akar szállni, de ő elmosolyodott, és annyit mondott:

- Ma együtt szállunk le.

Ez a nő tudja, hogy én hol szállok le? Persze. De ő tovább szokott menni. Ezért

is szoktam nyugodtan melléülni. Ő belül, az ablaknál, és meg az utasok felől.

Megmentő közeleg. A lépcsől legalább 100 éves néni reszkető bottal a kezében,

és erre nézett! Juhéj! Átadom a helyem.

– Angyalkám, add át a helyed a néninek! - szólt az előttem ülő kislányra útitár-

sam, mintha valami iskolapadból figyelmeztetné az alvó diákot, akinek a tanár a

nevét már felolvasta a naplóból.

Zsebredugtam a kezem, hogy legalább egy tollat bányásszak elő, meg a bérle-

temben is marad régi szelvény, azon mindenféléket lehet jegyzetelni.

Semmi. Egy árva cerka, egy tollbetét, radírgumi, leszakított fűszál sem akadt a

körmeim alá.

Üvölthetnékem támadt. Belül dörömbölt a kisördög, hogy én nem akarok ezzel a

tehénnel megismerkedni, és legalább azzal a ragadós szemeivel ne bámulna a

szeme sarkából, és inkább gyalog járok ezentúl, vagy túlórázok minden nap,

csak most szabaduljak.

– Tudja, hogy hanyadika van? - nézett rám a tehénszemű Héra kékségével. Fe-

ketére húzott szempillák, a ki tudja hány fok meleg már összemosta kicsit a

szemfestékével. Egy szőke nő egyébként se emelje ki sötét színekkel a szemeit,

mert borzalmas.

– Nem tudom. - feleltem majdnem mogorván, és próbáltam ismét terepszínt ölteni.

– Akkor majd én megmondom. 21. Az anyám születésnapja.

– Gratulálok. - motyogtam az orrom alatt, de semmi kérdés, hogy hányadik, és még

a fejem is a szemközti tinilány melleire fókuszáltam. A kis szeplős baba nem láthatta,

mert a fejével egymagasságban egy csellót tartó barátnő állt a hangszerével együtt

jó maszkot, jó búvóhelyet jelentett. Meg egyébként is az autonómiám visszaszerzé-

se volt a cél.

– Anyám ma odaköltözött maga mellé a földszinten.

Püff. Akkor ezentúl hivatalosan létezhet a közelemben.

– És szeretném elkérni a telefonszámát, mert esténként felhívnám, ... persze csak,

ha nem zavarok.

Nem? Nem zavar? Esténként? Ott nálam?..

– Tudom, hogy egyedül él, és hajnali kettőig is égni szokott a lámpája. Tudom, hogy

hol dolgozik, meg azt is, hogy verseket ír.

Ez nem lehet igaz. A születésem pilanatát nem számolta ki?

– Azt is tudom, hogy a szűz jegyében született, érzem, most meztelennek érezheti

magát. Ennyire nem kellene megijedni. Nem örökre akarom. Pár hétig csak, ameddig

bekötik neki is a telefont.

Ez jó. Még mindig nem szóltam egy szót sem, csak megkapaszkodtam az előttem ülő

széktámlájába. Nem akarom. Ezt a nőt, az anyját, a pereputtyát, és senkit. Nem akarok

átjáróházat a lakásomból, és reggelente nem fogok azért mindig beágyazni, mert vala-

ki bejön a szobámba, és odaterpeszkedik, és ráül utcai ruhában az ágyneműmre, s

még beszélgetni akar arról, hogy mit főzött, meg utána még bevásárolni is nekem kell

majd, meg hol fahéjért, hol tejfölért dugja be az orrát, és amikor végre hazatérek vala-

kivel, akkor a telefon átrendezi az életemet... De azt fogom mondani, hogy nem fizet-

tem, és kikapcsolták...

– Tudja, én a postán dolgozom, és onnét tudom az adatait. A mobil a drága lenne,..

ugye számíthatok magára! Sőt a számát is tudom. De mégiscsak jobb megkérdezni.

Mégsem olyan tolakodó.

Méghogy nem tolakodó. Hát micsoda? Egyenesen a csöndes kis világomat irtja ki. Egy

elefánt a porcelánboltban. Nem jó. Egy macska az egérlyukban. Kifelé!

– Én átadnám magának a vonalat. Addig ...

– Nem, ezt én nem fogadhatom el. Bár a kötvényes telefonnál csak egy átírási díj, az-

tán...

– De nagyon szívesen. Én egész nap alig vagyok otthon...

– Elég volna, ha egy kulcsot adna a lakáshoz. Mama még főzne ia magának vacsorát,

mire hazajön.

Úristen! Esetleg még ágyba is bújna velem?

– És volna mégegy kérésem. Bedöglött a tévéje, és a sorozatok az egyetlen szórko-

zása. A bátyám holnap megcsinálja neki, de ma este, ha beülhetne magához....

Neeeee! Ebből hogyan mászhatok ki?

Aztán a buszvezetőből kitört a nevetés. Félreállt a járgánnyal, és visszajátszották a

felvételt. Aláírattak velem egy szerződést, hogy a kandi kamera rögzítette felvételt le-

játszhatják.

Hm. Legalább a gondolataim nem hallatszottak ki.

Otthon a hűtőből előhúztam egy fél dinnyét, falatozni kezdtem a tv előtt, amikor csengettek.

Egy ajtótok szélességű hölgy állt velem szemben, és megkérdezte, hogy telefonálhat- e...............

Orrvérzésig

2011-03-08T01:08:00.000-08:00

Ezt a kifejezést arra szokták mondani, aki valamit túl sok energiával csinál.
Megint más jelentéssel gazdagodtam reggel.
Nufinak órája volt, ezért kihúzódom a szobából, és hosszabb időt töltök a kádban, mint máskor. 20 perc bőven elegendő a reggeli elkészítésére.
Most éppen kiléptem a kádból, és a törölközőmért nyúltam, a földön piros foltok jelentek meg.
Orrba vertem magam? Nem tűnt fel.
Múlni sem akart.
Jó, jöjjön ki, aminek jönnie kell, vártam.
Hideg víz, meleg víz, hátra hajtom a fejem, a csöpögés nem szűnik, pedig már nem lesz 20 percem a reggelire.
Papírzsepit fogva az orromhoz átvágtattam a másik szobába fehérneműért, viszont ha megnéztem, melyiket vegyem ki a szekrényből, még jobban jöttek.
...
(ide képzelje mindenki azt, amit mondani szokott, ha akadályoztatva érzi magát)
Munkatrikóim közül választva hanyatt feküdtem a szőnyegen, de ettől a légutak irányába fordult a vörös folyam.
Nem jó.
Az egyetlen csökkentő megoldás az ülve, hátra hajtott fejjel megvárni, hogy mi lesz.
Aztán a konyhában is úgy kellett tevékenykednem, hogy nem hajolni, guggolni.
A tea, és Béla reggelije majdnem megvolt, de a miénkre várni kellett kicsit.
Aztán mégis volt reggeli.
Tanulság?
Az orrvérzésig nem azt jelenti, hogy túlpörgetve, hanem hogy ott meg kell állni.
Milyen egyszerű értelmező szótára van a természetnek!

Szüribaba ismét egyedül

2011-03-04T01:37:00.000-08:00

Kezdem felfogni, hogy kiöregedett egereink mitől válnak agresszívvé.
Egyedül akarnak maradni.
Amikor lejár az idejük, akkor félrehúzódnak, és még Szüribaba sem kivételezett. Megharapják, elüldözik.
Tegnap újra összeeresztettem a Faterral, aki már csak megszagolta az ételt, és gubbasztott az üveg valamelyik pontján.
Pár szagminta és közeledési kísérlet után sikerül egyedül maradni Szüribaba társaságában is. Korom Benő pedig már nem húzódott ki a tenyerem alól, ha melegíteni próbáltam. Bólintott kettőt, és újra visszagubózott gondolataiba.
Ma reggel Szüribaba feszülten mozogva jelezte, hogy az apja már csak ott van, de nincs velünk.
A hamvasztása este felé lesz. Koporsója neki is teás doboz.
Ma pedig, ha a kisállat kereskedésben találunk menyasszonyt a vénegérnek, akkor harc lesz. Aztán remélem, hogy béke is.

A kép még a négy fiút ábrázolja. Korom Benő a legőszebb, arról lehet megismerni.