2013. május 19., vasárnap

Megnézem a Desedát

Meghívtak. Egy barátom kapott egy nyaralót a Deseda partján, és kedden kimegyünk vagy három napra takarítani. Már készítem a csúszó-mászó farmert, meg a munkáskesztyűt. Igazi-valódi munka lesz.
 Marika néni úgyis akkor látja hogy dolgozom, ha éppen cipelek valamit A-ból B-be.
Rám is fér. Alig mozdulok ki itthonról. Igaz, tegnapelőtt elkarikáztam Érdre sortrafót venni a monitoromba.
Egészen jól működik az útvonaltervező. Szépen felírtam egy papírra az utcaneveket.
Gyalogtúrára volt állítva a tervező, de ahol kutyagolni lehet, ott többnyire bringázni is.
Még az árokparti gyalogút is hozott nyereséget. Nem kellett kerülni arra, amerre az autók járnak.
A 'cég' azt írja a honlapján, hogy előre egyeztetett időben, mert az csak egy raktár, és nem bolt.
Ehhez képest második csöngetésre előgördült egy fickó félálomban, és a kaput ki sem nyitva a kerítésen nyújtotta ki a sortrafót egy más feliratú dobozban.
Ettől függetlenül a motyó új volt, jól működik, és azt kaptam, amit akartam.
Az lepett meg csak, hogy a profi honlap mögött egy elhízott kolléga csetlik-botlik, aki valószínűleg javítással tölti az éjszakáit, és dél felé ébredezik... ha nem hagyom kialudni magát.
 Biztos én sem vagyok az a bizalomgerjesztő figura a szürke bicajomon borostásan, izzadtan 25 km emelkedő után.
Visszafelé már lejtett az út. Nem kellett a papír a jobb kezembe, és nem nyújtogattam a nyakam a melléutcák neveit keresgélve az itt-ott teljesen lekopott táblákat silabizálva.

2013. május 11., szombat

Időnk van :-)

... legalábbis szeretném úgy érezni.
Lecseréltem egy számítógépemet... mondjuk úgy, az alkatrészkészletemet egy oszcilloszkópra. 100MHz-ig képes szinkronizálni, és magyar termék 1990-ből. Vagy legalábbis úgy tudom. Ha megtalálom a gyártási időt, majd pontosítok.
Nem is oly régen az elektrotanyán volt egy összetűzés. Egy srác feltett pár múzeumszökevényt, hogy kapalács alá fognak kerülni, ha nem veszi meg valaki. Az egyik egy ötvenes évek csúcstechnikája, Tektronics százmegás csöves szkóp. Ha jól tudom, 57kg. Örök darab. Meg ha nem is az, de egy javító társaságot azzal revolverezni, hogy felveszi videora, és az orrunk alá dörgöli, miként vernek szét kalapáccsal egy külsőleg megkímélt, hatvan éves műszert.
Mindegy, a műszert megvette végül valaki, de a veszekedés rádöbbentett, hogy nincs különbség a fórumlátogatók összetétele között. Mindenütt belefutok valami nézeteltérésbe, mint Madách a homo (i)usionjába.
Nufinak megmutogattam, mire is képes az új sárga szörnyetegem. Ő bólogatott - szegény - és úgy lelkesedett, mint én szoktam az újabb kötésmintáin.
A sorszelektoromon kikerestem a vizsgáló sorokat, mert az látványosan más, mint a változó képtartalom, és tankönyvből is hozzátettem az ideális ábrát.
"- Szép" - mondta. Illetve voltak még ötletei, mire hasonlít, de azt meg én felejtettem el.

2013. május 8., szerda

21 év után

Sziasztok!
Nem tudom, hány olyan bolond van, mint én, de én már megszoktam magam, nem újdonság.
1992 januárban jelent meg egy kapcsolás a Rádiótechnikában. Sorszelektor.
Ez a kis kapcsolás azt műveli, hogy kiválaszthatom vele a képernyő bármelyik részét, és végigvizsgálhatom egyenként a sorokat.
Ez nem csak zavarkeresésre jó, hanem az átviteli rendszer hibáit is láthatom a tévé képkioltás ideje alatt sugárzott mérőjeleken.
Ezt a bigyót már akkor megrajzoltam NYÁK panelre, és kimarattam meg az otthon meglévő alkatrészeket beültettem, és aztán bekerült dobozba. Aludt idáig.
Pontosabban pár hete vettem hozzá ic-ket, és mivel a panel elkeveredett, újra megrajzoltam, és összeállítottam. Sehogy sem akart működni. Még dobozt is kapott, meg saját tápegységet, és már mindenhol kerestem a hibát, még magamban is, de a mindennapi gyűrődés Béla műtéte és kórházi tortúrája miatt félre került, hogy majd Komjátiban.
Anyukám hetvenedik születésnapját ünnepelni végre csak lekevceredtem Miskolcra, és két éjszakát Komjátiba házunkban is alhattam. Végre odaültem a kisasztalhoz, bekapcsoltam a szkópomat, és kisilabizáltam, mit nem láttam meg addig. A panel első tranzisztorát fordítva kell bekötni.
Még bontottam használt tévéroncsból hozzá szinkronicét, és végre beindult.
Két napos ott tartózkodásom alatt még a haranghúzó automatikát is rábeszéltem a kisharang meghúzására is, meg András szomszédomnak antennabemenetet faragtam a rádiójára. Egyszóval jól teltek a napok.
Nufi is utolért. Vele ismét megmásztuk a harangtornyot, sőt megnéztük a katolikus templomot is. Készültek képek is. Még a füstölgőt is megszemlélhettem, meg a tömjénes bukszát.

Rövid nyaralásunk pedig ma véget ért. Itthon pedig előhúztam a 21 éve megkezdett panelt, és befejeztem. Immár két sorszelektorom is van. Az egyik már bedobozolva Komjátiban, a másik itthon. Az holnap kap dobozt... ha közbe nem jön valami. :-)